Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 59. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 59. szám. Csütörtök, július 25. 7 AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre.........................6 K Egyes szám ára . . . 14 f. K éziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Vasárnap éjjel egy emelkedett hangulatban lévő társaság beverte Cseicsner Ferenc és Novák József ablakait. Rothnágel János hentes cégtábláját leakasztották és elvitték, — hova vihették volna máshova? — az úri mulatságok utolsó állomására, a Német utcai — mondjuk — bodega elé. Az efajta juxok megjárták valaha Józsa Gyuri idejében, de ma, egy kissé furcsa szórakozás úri emberek számára az eféle. Vagy talán ezzel is dokumentálni^ akarták, hogy mennyire elmaradt város Esztergom ? ízlésben, modorban, műveltségben egyaránt ? Nem ösmerjük a szereplő urak neveit, csak hallottuk, hogy állítólag úri emberek passzióztak volna ilyen finom módon. Nos, mi ezt a dokumentálást nem fogadjuk el. Esztergom nem maradt el sem Ízlésben, sem modorban, sem műveltségben. Az illető urak legfeljebb azt a kivételt alkothatják, a mely kivétel tudomás szerint meg szokta erősíteni az általános érvényű szentenciákat. — pi. * Néhány évvel ezelőtt a vadászati jog egy igen tekintélyes jövedelmi forrását képezte a városnak. Esztergom számára évenkint 30, sőt 40,000 koronát jelentett, hogy vadászati jogát előkelő, vagyonos, nem fillérező emberek bérlik. Szép bérösszeget kapott a város, utolsó fillérig megtérült a gazdák kára is. — Ma már nem igy van. A bérletre alig találkozik ajánlattevő. A vadkárokról meg egyáltalán hallani sem akarnak az ajánlattevők. S ha valaki mégis találkozik, akinek az esztergomi határ vadállományára nagyon fáj a foga, szereplését azzal végzi be, hogy a városnak pörösködnie kell vele. Azelőtt, mikor a vadászati jog bérbeadása Nozdroviczky Miklós erdőmesterre volt bízva, ilyen botrányos dolgok nem fordultak elő, mert ismeretségénél, összeköttetéseinél fogva mindig tudott szerezni oly bérlőket, akikkel a város is, a gazdák is meg voltak elégedve és akik holmi keresett kifogásokkal nem okoztak a városnak kellemetlenséget. — Sajnos, nálunk minden igy megy. Pedig a jót nagyon kár elrontani. — ci. * Csak „pógárok“ voltak.0— Ezt a megjegyzést egy szürke ag-legény kockáztatta meg. A napokban ugyanis intelligenciánknak mintegy 20 tagja igen jól sikerült kirándulást rendezett, melyre a szóban forgó agg fiú nem volt hivatalos. A természeti szépségeket és a jó borocskát kedvelő agglegényt igen bántotta, hogy róla elég merészen megfeledkeztek s dühének a fentemlitett jellemző szavakban adott kifejezést. — A jó öreg fiú, úgy látszik, nem tudja, hogy Esztergomban nincsen arisztokrácia, hogy itt mindnyájan egyforma „pógárok“ vagyunk. És ha arra is gondolt volna, hogy azon kirándulók mindegyike legalább is olyan intelligens volt, mint ő, bosszúságát magába fojthatta volna. Mert, hogy esetleg valamelyik őse a henyélő világban kurta nemes volt, ez nem jelenti azt, hogy ő is nem olyan [ha ugyan van olyan] „pógár“ mint azok, akikre megjegyzése szólt. Hogy a jövőben is véletlenül ne képzelje magát arisztokratának, felvilágosítom, hogy az arisztokrácia háromféle : 1. Legelső a szellemi arisztokrácia [ebbe nem tartozik], 2. a pénzarisztokracia [ennek sem tagja] és 3. a származási arisztokrácia [herceg, gróf, báró, a mágnások és régi neves családok]. Tudtommal a harmadikba se tartozik, tehát ő is csak pógár, mint minden esztergomi. — ci. A bérfizetés napja. A Téglagyárosok Országos Egyesülete minap tartott évi rendes közgyűlésén, a szokásos közgyűlési formalitások elintézése után, igen érdekes előadást tartott Fenyő Miksa téglagyári igazgató, a munkások bérfizetési idejéről. Az előadást, valamint az azt követő vitát, az alábbiakban ismertetjük. Fenyő igazgató oly fontosnak tartja a bérfizetések idejének szabályozását, hogy bár a kérdést minden vonatkozásában ki- meritettnek tartja, mégis szükségesnek látja, hogz az újra meg újra a gazdasági közvélemény elé hozassák. A nálunk is gyakorlatba ment szombat esti bérfizetéseknek bizonyára meg voltak valamikor a társadalmi és gazdasági okai, de a mai viszonyoknak a szombati bérfizetési rendszer nem felel meg, amit a tapasztalaton kívül a bűnügyi kihágási statisztika is igazol. A szombat esti és vasárnapi dorbézolásokból eredő büncselekmenyek, a könnyebb és súlyosabb becsület és testi sértések, sőt a gyilkosságok is bizonyos oki összefüggésben állanak a szombat esti bérfizetés rendszerével. Ha ez az általánosságra nézve súlyos kifogás alá eső helyzet magában véve is indokolja a bérfizetések napjának megváltoztatását, a kérdés megoldása a munkásérdekek szempontjából is sürgős. A mai bérfizetési rendszer mellett a munkás, aki a hét munkájában kifáradt, szombat estétől hétfő reggelig nem pihen, nem gyűjt uj erőt a jövő hét fáradalmaihoz, szabad idejét nem szenteli családjának és nemesebb szórakozásoknak, hanem a vad és egészségére kártékony tobzódás karjaiba veti magát. A munkások egészségi állapotára való káros visszahatás karöltve jár a gazdasági szempontból kártékony hatásokkal. A vasárnap éjszakai mulatságban elfáradt munkás, hétfőn kerüli a munkát és igy egy napi bért dob el magától és családjától olyankor, amikor az előző heti bére nagyon sok esetben már a szombat éjszakai mulatozások folyamán amúgy is elúszott. Ilyen körülmények közt egyetlen mentségül az előlegezés rendszeréhez nyúlnak. Akár ad a munkaadó előleget, akár nem, mindig súrlódások és elégedetlenségek támadnak a dologból. Ebből származnak a törvényellenes elbocsátások, a műhely elhagyások, a szökések az előleg megtérítése vagy ledolgozása elől, a perlekedések, a családi viszonyoknak olyan föltárása, amelyekhez a munkaadónak semmi köze nincsen. Ezek az okok mind amellett szólnak, hogy a szombati bérfizetést meg kell szüntetni, mert amint látható ez a rendszer a munkások erkölcsi és anyagi romlására vezet. A megoldás kérdésére nézve számos módozatot ajánlottak már azok, akik e kérdéssel rendszeresen foglalkoztak. Ha a bérfizetések napja hétköznapon, esetleg a hetivásárt megelőző napon volna, ez a pénznek egyöntetű és sokkal tágasabb körben való forgalmát eredményezné, mert a pénz ma csak 1—2Toglalkozás ágbelihez, leginkább az italmérőkhöz folyik. A többi iparágaknak, kereskedőknek és kisiparosoknak stb. 'vajmi kevés jut a munkabérekből. A munkás, ahelyett, hogy bérének nagy részét korcsmákban és mulatóhelyen költi el, több pénzt fordít majd a jó táplálkozásra, lakása szépítésére, szellemi képzésére, mint eddig. A bérfizetésnek más napra való áttételével a műhelyekben hétfőn is rendesen folynék a munka, a fizetések utáni napon senki sem, vagy alig hiányoznék valaki, az előleget kérők száma csökkenne, szintügy csökkenne a korcsmába, kavéházba járók száma, valamint az ittas embereké is. Kevesebb asz- szony menne panaszra, hogy férjé eldor- bézolta heti keresetét, a piaci árak is le- jebb szállanak, a bűnesetek száma apadna.
