Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 58. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. július 21. ennek a kornak a ragályszerü, fényűző szelleme mégis csak kisebb mértékben vonult be, ezenkívül a kisgazda a maga kölcsönnel megterhelt földecskéjét maga miveli és alig érzi a mezőgazdasági munkabérek rohamos emelkedését. A mostani földmivelésügyi miniszter a kecskeméti gazdaszövetségi gyűlésen tartott nagy jelentőségű beszédében rámutatott arra, hogy egy jobb korszak következik a gazdára, az egész világ piaci áramlatai olyanok, hogy a mezőgazdasági termelés ma már kezdi magát jól fruktuáló foglalkozássá kinőni. A miniszter jövendölése szerint a javulás évekre menő lesz és hova tovább nagyobb szellemi és anyagi tőke mozgatását fogja maga után vonni, melynek eredménye aztán a több termelés lesz s valóban mi még olyan extenziven gazdálkodunk, hogy ezen a téren a fejlődés arányait és ennek eredményeit ma még be se tudjuk tekinteni. Hát hiszen ez szép perspektívája a jövőnek, de az elvérzett, az eladósodott gazda mai nehéz sorsán ez a lendület nem számit abban a mértékben, mintha most már a vállára uj terheket lehetne rakni. Szerencse a szerencsétlenségben az Örkényi acélágyu elre- pedése, mert bizony ez oldalon is sandított az ország terheinek emelkedése. És ha ehez vesszük, hogy kereskedelmünk és gyáriparunk szintén a gazdasági fellendülést várja, nyugodtan nem mondhatjuk, hogy a közterhek emelését arra az osztályra lehetne ráháritani. Minden uj országos köztehernek az ország természetes fejlődéséből előálló állami bevételekből kell kitelnie és még beszélni sem lehet arról, hogy az általános éhséget a közterhek emelésével gyógyítsák meg, oszlassák el. Éhes az ország. És olyanok kérik anyagi gondjaik oszlatását, akiknek ezt a Az asszony most szemben ült avval, akit teljes hat esztendeig nem látott, de azért fel-fel- tünt álmatlan éjszakáin. Hirtelen felocsúdott merengéséből, a férje jutott eszébe s édes kicsi gyermeke, a szöszke Mancikája. Jármay észrevette az asszonyka ábrándozását, de úgy tett, mintha nem is látná. A Canale-Grande fölött sietve röpült tova a kis gőzbárka a Lidó felé. A kis hajó kikötött. Egyideig ott gyönyörködtek a nyüzsgő tarka néptömegben. Aztán letértek a főútról. Egyedül szerettek volna lenni. Keresték a csöndesebb helyeket, ahol nem jártak annyian. Szépen, karöltve sétálgattak egyedül a fasorok között. Egyikük sem hozta fel a múltat. A férfi nem akart kegyetlen lenni, az asszony nem akarta a régi sebeket feltépni. Mindig csak Velence szépségéről beszélgettek. Pedig szerettek volna sokat, nagyon sokat mondani egymásnak. Estefelé hazatértek. A férfi a hotel előtt búcsúzott a nőtől. — Nos, nem jön föl? — kérdezte az asz- szony. — De hiszen nincs itthon a férje és egyedül van ! — szólt Jármay meglepetten és mosolyogva. — Épen azért hívom foil — folytatta kedvesen a fiatal aszony és megfogta a karját. — kérését teljesíteni kell, akiknek ezt a kérését még elodázni sem szabad. Hogy a pénzügyminiszter feje nehéz gondban fő, azt elismerjük. De ez az ország, amelynek háztartása immár milliárdos költség- vetéssel bir, talán meg fogja bírni a köz- tisztviselők méltányos kérelmének teljesítését is és merjük hinni, hogy e kérelmek teljesítésében nem a néptanítói kar amúgy is leszállított igényein akarnak spórolni. x. Budapest-esztergomi villamos. A Budapesti Hírlap f. hó 17-iki számában dr. Kőrösy Lászlótól, lapunk alapítójától egy rendkívül érdekes cikk jelent meg, a melyet legnagyobb részében rep rodukált az E. F. U. is. Mi azt a részt adjuk itt, a melyet az utóbbi lap nem vett át s a mely a fővárosnak hányja igen helyesen szemére, hogy semmifele hajós politikája nincs. A jelzett rész igy hangzik: A várva-várt vasút megépítése elsőrangú érdeke a fővárosnak és az érdekelt vidéknek. Közlekedő politikánkra szomorú világot vet az a valóság, hogy a hatalmas főváros közvetetlen környékét sem volt képes érdekszférájába vonni s néhány kilométernyi távolságon túl olyan elzárkózott és kezdetleges községi életet találunk, mintha az ország félreeső zugában hatszáz kilométernyire volnánk a centrumtól. Hibás ebben a vasúti közlekedés mellett folyamhajózásunk is, a melynek hivatása lenne a Duna mentén a legszebb vidéket a főváros közönségével megkedveltetni és népiessé teni. Senki se fogja megérteni a ki külföldről hozzánk vetődik, miért üres a Duna és elhagyott a gyönyörű északra húzódó túlsó partvidék? Ha az országos közlekedő politikának nem jutott idő, hogy a fővárosnak és környékének ezzel a kérdésével foglalkozzék, miért nincs rá gondja Budapest közlekedő politikájának? Miért nincs a fővárosnak hajós politikája is a vasúti Ugy-e csodálkozik? Nézze Kálmán, én tudom nagyon jól, hogy ez a mai találkozásunk itt, magával és egyedül, az ördög kisértése volt; mindketten arról hallgattunk legjobban, amiről legjobban szerettünk volna beszélni. Nem akartunk egymásnak fájdalmat okozni. S én nem akarom, hogy a jelen feltépje azokat a sebeket, amit hat éven át olyan gondosan beheggesztett az én boldog családi életem. Ne bolygassuk a múltat, a mi boldogságunk csak egy mese volt, melyről most már álmodni sem szabad többé . . . Tudom, érzem, hogy maga még mindig szeret engem , . . Talán jobban, mint akkor, mikor együtt ültünk a kis kertipadon, de félek, hogy a második találkozásnál én sem tudnék erős maradni . . . — De Margitka ! — vágott közbe a férfi, — csak nem gondolja, hogy az a tisztelet, mellyel mindenkor viseltetni fogok maga iránt . . . — Na, jöjjön hát! Azért hívom, hogy segítsen csomagolni, mert holnap reggel elutazom. A férjemnek is itt maradt minden holmija, olyan sürgősen kellett utaznia ... A férjemnek otthon majd azt hazudom, hogy lelketlenség egy asszonyt olyan sokáig egészen ismeretlenül hagyni ilyen vad idegenben. mellett, hiszen e nélkül uralma a városra és környékére nem lesz teljes soha. Természetesen nem a telekspekuláció javára, hanem magának és a nagyközönségnek hasznára. Ha volna vizi közlekedő politikája, csakhamar nagyobb területen gyakorolhatna üdvös befolyást a lakás, a nyaralás politikájára, a melyhez különben éppen a napokban szolgált gyönyörű ötlettel Gelléri Mór. A dunai közlekedés és a jobbparti villamos, melyet cikkünk sürget, életet fakasztana a Duna vizén, gyönyörű vidékén és a főváros megkapná a hozzátartozó környéket, a melyre szüksége van s a melytől az emberi korlátoltság elválasztotta. Dr. Kőrösy László. OCThirek X) Tűnődés. (Lseades nyári éjjel, Í/Dikor elkerüli szemedet az álom, J'/Loadd, goadolsz-e reám ? Díszedbe ju.tok=e, éa tüadérkirályom ? íseades nyári este, 3/C.ikor álomhozó piheaőre térsz raeo, DfyCeg érzed=e vájjon, GTudja=e a lelked, 3íegy valaki titksa imádkozik érted? Charlotte. — Jubileum. Kudora János nagyölvedi esp.- plébános e hó 18-án ünnepelte áldozópapságának 40 éves jubileumát. A hívek ragaszkodásuk jeléül egy aranyozott kehellyel lepték meg buzgó plébánosukat. Esztergomból az ünnepélyen jelen voltak: Meszleny Pál főispán, Palkovics László főbíró, Pacséry Kálmán kir. tanfelügyelő, Haliczky Zoltán primási titkár, Eitner Elemér főszékesegyházi igazgató, Keményfy Kálmán plébános, Vaszary Mihály jószágigazgató stb. Az ünnepi lakomán 70-en voltak a plébánián. — Eljegyzés. Schniideg Soma esztergomi jónevű kereskedőnk eljegyezte Wohlstein Margitot, Wohlstein Henrik zavari uradalmi nagybérlő bájos leányát. — Személyi hir. Dr. Perényi Kálmán alispán ma érkezik vissza Karlsbadból, ahol 3 hétig tartózkodott egészségének helyreállítása végett. — Nyári szabadságok. Dr. Szilárd Béla I. oszt. aljegyző e hó 16-tol kezdődőleg 5 heti szabadságot élvez. Frey Vilmos árvaszéki h. elnök, tegnaptól számítandó hat heti szabadságra ment. — Kinevezés. A m. kir. pénzügyminiszter Francisczy Lajos érsekujvári lakost a helybeli számvevői kirendeltséghez díjas számgyakornokká nevezte ki. — Háziezredünk itthon. A 26. gy. ezred Győrben állomásozó része f. hó 22-én az esztergomi táborba érkezik. Azt szeretnők már látni, hogy háziezredünk végleg visszajönne Esztergomba, nem pusztán nyári üdülésre. — Dunai ünnepély Szent István-napján. A Szent István-napi ünnepségek már kibontakoznak a tervezgetés stádiumából. A legnagyobb érdeklődést mindenesetre a nagy Duna hátán tervezett látványosságok fogják kelteni, melyek, ha a vihar az idén is el nem mossa, szépségben vetekedni fognak az adriai Velence tündéri látványosságaival. A Propeller-Társulattól kölcsönkért és a primássziget felső végéről elinduló uszályhajón Esztergom énekes ' hölgyeiből és jóhangú dalosaiból alakult műkedvelői énekkar szerenádot
