Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 45. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 45. szám. Vasárnap, junius 2. r X AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK EIIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér. Dolmányt a pitykéhez. (K. F.) Mi jó vidékiek csak távgyönyörrel élvezzük a recidi vált koalíció egyezkedéseit. Mivel hogy nem vagyunk politikai újság, behatóbban nem is szólhatunk hozzá ehhez a divina komédiához, de annyit minden politizálás nélkül is megállapíthatunk, hogy az, amit az összekényszeredett harci pártok eddig egymás közt végeztek, valóban nemzeti jellegű munka volt. Mert képzelhető-e ősturánibb nemzeti jellegű munka, mint amikor egy ház építését a tetőnél kezdjük, vagy elősször beszerezzük a pitykegombokat, hogy ehhez szabassuk majd a dolmányt? Ekepen ütögeti nyélbe a koalíció most a választójogi megállapodásokat is. Ha a francia, német, angol, vagy más művelt nemzet fiai effélén törnék a fejüket, holt bizonyosan azon kezdenék, hogy: ki érdemli meg, ki méltó rá és ki bir kellő szellemi és erkölcsi képességgel arra, hogy a szavazati jogot gyakorolhassa ? Mikor ezeket a feltételeket alapos eszmecserek után megállapították, akkor kezdenék a statisztika számadatai segélyével összeszámlálni, hogy: no lássuk, hány választó is lesz ilyenformán az országban ? így cselekednének mindenütt az úgynevezett művelt nyugaton. De hejh, a magyar glóbus ellenkező irányban forog ám, csak azért is, Justh is balra, ha a világ többi része jobbra fordul. Minalunk előbb megegyeznek abban, hogy : emeljük el, hány választója legyen Scithiának ! Mikor a szám már megszületett, akkor kezdik törni a fejüket azon : hogyan is csináljuk már most, hogy ez a fránya numerus kikerüljön. Ha a korhatár 10 esztendő, akkor sok a választó, ha 90 év, akkor meg kevés. Próbálgassuk csak tovább, mi lenne ha 15 év lenne, vagy 70 a választók korhatára, hiszen végül valahogy mégis csak ki kell lukadni a kikötött számra Ugyanígy megy aztán a képesítés dolga is. Egy évi dedó elvégzése, vagy a keleti akadémiáé, az illavai fogház kefekötő szaktanfolyama, vagy akadémiai tagság. u ’ Az igazság, —vf. i. a számbeli, mert itt egyesegyedül erről lehet csak szó, — majd előkerül a közép tájon. „Latiatuc feleym zumtuchel, mic vog- muc?“ Megfontolt, érett, művelt nemzet vogmuc. ’**. Csak hogy épen előbb csináljuk meg a ház tetejét, aztán úgy düggatjuk alája a vályogot egyenkint falnak. Az érettségi. A nyári hónapok meghozzák a tanuló ifjúság rémét: az evvégi vizsgálatokat és ezek között a legfélelmetesebbet, az érettségit. Lépten-nyomon találkozunk jártunkban, keltünkben, későn, korán, a szabadban, magánosán tanulgató ifjakkal, akik sápadtan az álmatlanságtól s a lelki izgalmaktól kimerültén forgatják könyveiket és készülnek, napról-napra idegesebbé válva, a jövőjüket eldöntő érettségi vizsgálatra. És olvasunk évről-évre tragikus körülményekről, öngyilkosságokról, amelyeket az érettségi előtt álló ifjak a bukástól való félelmükben, vagy az érettségi vizsgán elbukott diakok követnek el és ilyenkor dörgedelmes filippikákat is olvasunk a napi és szaklapokban, az elavult, az ósdi és sok tekintetben igazságtalan, brutális vizsgarendszer ellen, melyet azonban csak nem akarnak, nem tudnak megszüntetni, vagy megváltoztatni. Amint meg van évről-évre az építkezéseknél szerencsétlenül jaró lót napszámosoknak, a tengert járó hajósoknak, a havasokat látogató vakmerő turistáknak a táborában a szerencsétlenség folytán el pusztultak szomorú statisztikája, ép úgy meg van már az érettségi miatt elpusztult, öngyilkossá vált ifjak elhalálozásának, az évről-évre emelkedő számoknak megdöbbentő statisztikája is. Ez pedig nem lehet egészen mindegy a szülőkre, a tanulókra, az iskolára, de magára az államra sem. Ismerünk kiváló iskolákat, kiváló pedagógus professzorokat, kik nemcsak tanítottak, hanem igyekeztek nevelni is, nemcsak tudományt, ismereteket öntöttek a tanuló ifjúság leikébe, hanem jellemeket igyekeztek a diákokból fejleszteni — és mégis megtörtént az ilyen iskolában is, az ilyen áldottlelkű és pedagógus professzoroknak vezetése alatt is, hogy egy-egy idegesebb diák az érettségitől való félelmében, izgatottságában, egy meggondolatlan pillanatban revolvergolyót bocsátott szivébe, vagy agyába és ezzel oldotta meg — jövőjének kérdését. Tehát a szisztémában kell a hibának lenni, ami a diáköngyilkosságokat, azok nagy részét eloiaezi és ezt a statisztikái oly megdöbbentővé teszi. Már régen meg kellett volna cselekedni azt, hogy az érettségit, ami egy jóravaló, szorgalmas diák pályáját is megakaszthatja, — eltörüljék és megelégedjenek a beható, de nem olyan nehéz és veszedelmes osztályvizsgával, amely elegendő támpontot ad a vizsgáló bizottságnak s a professzoroknak arra, hogy melyik tanulóifjú mehet magasabb tudományos pályára, melyiknek van szüksége meg az osztály ismétlésére. Ismerünk igen kiváló embereket, akik a középiskola minden osztályát kitűnő eredménnyel végezték, akik a rettegett érettségin is könnyen átestek, de a rávaló készülés, a velejáró izgalmak valóságos idegbetegséget idéztek elő szervezetükben és ma is, deresedő fejjel, borzalommal gondolnak az érettségi előtt való forró, izgalmas napokra és testet-lelket sorvasztó nagy drukkokra, amiknek nyomai ma is meg vannak bennük. Ezer és egy ok szól tehát az érettségi megszüntetése mellett s egyetlen egy elfogadható argumentum sincs annak mai formájában való fentartása mellett, — azért azt — delendam esse censeo. Pedagógus, Fogorvosi rendelés. Esztergom, Kossuth Lajos-utca 21. szám. (Simonyi-féle ház.) E E E E E E E Családi gyász miatt gátolva voltam abban, hogy rendelőóráimat Esztergomban megtarthassam. Ezután rendesen szerdán, csütörtökön és szombaton egész nap, vasárnap pedig 9 órától 12-ig fogok rendelni. Esztergom, 1912. május 20. * Cillibiller Ede fővárosi és az Irgalmasrend budai kórházának volt fogorvosa.
