Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 39. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 39. szám. Vasárnap, m ájus 12. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK : KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér. A kis magyar Róma. Megdobbanó szívvel olvastuk — azt hiszem mindnyájan, — mi, akiket Dr. Kőrösy László ur névszerint aposztrofált, a lelkes felhívást e lap hasábjain, hogy szeretett szülővárosunk fejlődésének munkájában mindnyájan tehetségünkhöz képest részt kérjünk. Aki mir hosszabb időt töltött külföldön, tudja igazán, mi a hazaszeretet, s aki idegenbe szakadt a helytől, hol bölcsőjét ringatták, ismeri meg valóban, micsoda szívós makacssággal ragaszkodunk a sokszor jelentektelen földdarabkához, a melyet úgy hívnak: szülőváros ... A részben díszes, részben érdekes névsor minden egyes tagja, úgy az ott élők, mint a messze elszakadtak, azt hiszem, ebben egyetértenek. Viszont legyen szabad azt az objektiv és őszinte véleményemet nyilvánítanom, hogy talán nincs egy város sem Magyar- országon, amelynek fejlesztéséről már any- nyi tinta folyt volna el a tervezgetések himes mezején. A szép remények azonban sajnos, többnyire jámbor tervek maradtak csupán. De e tervek tiszteletreméltó forrásból fakadnak, mivel mindnyájan érezzük, hogy városunk a mesebeli Hamupipőke sorsára jutott. Elvégre Esztergom a tatárjárásig az ország fővárosa volt s csak a mongol- pusztitás után gyűrte le a diadalmas versenytárs : Buda. Az arpádházi királyi székhely tipikus, magyar kisvárossá zsugorodott össze, mig Budából, Pesttel egyesülve, nemcsak hazánk metropolisa, hanem Európa egyik legszebb városa fejlődött ki. S e főváros veszedelmes közelségeben fekszik a „Kis magyar Róma“, elszívja életerejét, fájdalommal érzi ezt elsősorban Esztergom kereskedő és iparos világa. Hisz Esztergomnak mindazt megadta a természet, ami őt az ország fővárosává tehetné: a fejedelmi Duna, a terjeszkedésre alkalmas termékeny lapály, az ország középpontjától csak kissé éjszaknyugatra eltolt fekvés, a nektárt termő szelíd, dombvidék, hőforrások, szénbányák és főleg Magyarország legimpozánsabb temploma, soha el nem feledhető intőjel gyanánt, hogy Esztergom a magyar katholi- kusok székvárosa még ma is. Az egyház a legkonzervatívabb intézmény mindenütt; ime az ország prímása még ma is ott székel, ahol kilenc évszázad előtt, az ő fejedelmi trónját nem tették át Budára . .. De hagyjuk a történeti ábrándokat és vizsgáljuk egy újságcikk szűk keretében, milyen irányban volna a város fejlődése keresendő. Két szóban kifejezhetjük : konzervatív és haladó irányban. Mi lenne Esztergom okos konzervatív iránya ? Midőn fenkölt leli- ü egyházfejedelmünk: Vaszary Kolos hercegprímássá lett, állítólag kinevezési okmányában benfoglaltatott,hogy legalább az országgyűlések idején Budapesten köteles rezideálni.* Nem akarjuk ezt a kényes kérdést ismét felbolygatni, de szomorú valóság, hegy az esztergomi hercegérsek csak ritka vendég székvárosában. Ez az egy tény már maga halálos csapást mért városunkra. Mert kérdjük, vájjon mi lenne például Canterbury-ból, ebből a tizennyolcezer lakossal biró, virágzó angol városból, ha a Canterburyi érsek az anglikán egyház prímása székhelyét Londonba tenné át ? Mi lett volna Rómából, ha a római császárok mondjuk Aquincumban rezideáltak volna, s mi lenne ma is Rómából, mint a katholikus világ középpontjából, ha a római pápák Avig- nonban megmaradnak a XIV. században ? Mi szükség van arra egyátalában, hogy Budapesten mindent összezsúfoljunk ? Franciaországban Páris mellett egy Lyon, egy Marseille, egy le Havre fejlődött ki, hatalmas, népes nagy városok, kereskedelmi és ipari gócpontok; nem is szólva Németországról, ahol Berlinnek Drezden, München, Hamburg hatalmas versenytársai. Nálunk Budapest egy milliót közel- geto lakosának tömege után egyszerre nagy ür tátong s aztán jön nagy távolban tizedresz lakossal biró Szegedünk. Esztergom haladásához véleményem szerint az első lépés, hogy legalább azt őrizze meg, amije van ; illetőleg amit elvesztett, szerezze vissza. S veszteségei közül legérzékenyebb az, hogy az esztergomi hercegérseki székvarosi jelleget Vaszary Kolos kinevezésekor eltékozoltuk, mint könnyelmű örökösök. * Ezt a pontot később törölték. Szerk. Ne legyünk már egyszer optimisták s ne gondoljuk, hogy ez a veszteség csak ideiglenes, mert félő, hogy örökre igy marad. „L’appétit vient en mangeant“, a nemzeti erők e nagy gyüjtőmedencéje, a főváros nem fogja egykönnyen elengedni falai közül a legelső hitfelekezet fejét és Esztergom lassankint kénytelen lesz belenyugodni ebbe a hallatlan érvágásba. S minél tovább nem teszünk semmit, annál bizonyosabban lakatlan marad örökre a dunaparti fejedelmi palota. Lehetetlen, hogy áldottlelkü főpásztorunk szivéhez ne találnók meg a bizalom és szeretet csodás hatalmú kulcsait. Ami keserűségünk volt a múltban, azt feledjük el mindnyájan. Kérvényezzünk, deputáci- ózzunk szívós kitartással addig, amig meghallgatásra találunk. Főpapságunk járjon elől e törekvésben, főleg azok, akik az egyházfejedelem szivéhez legközelebb állanak. Rózsákkal hintsük be a visszatérő főpásztor útját. Városával kibékülve, élte alkonyát sugározza be a „PAX“ égi derűje! Erre az egy dologra összpontosítsuk egyelőre minden erőnket s ne ábrándos légvárakat szövögessünk, mert aki sokat markol, keveset fog! Egy távol élő esztergomi. A muzsikaszó. Múlt számunkban megemlítettük az olimpiai verseny programmjában, hogy f. hó 24-én este 8- tól 10 óráig nagyszabású hangverseny lesz a Fürdő szálloda nagytermében dr. Pap Zoltán orsz. gyűlési képviselő zeneszerzeményeiből, fővárosi és helybeli művésznők és művészek közreműködésével. Olvasóink legnagyobb része előtt bizonynyal nem kell felfedeznünk Pap Zoltánt mint zeneszerzőt és dalköltőt s ha most mégis Írunk róla, azt inkább saját gyönyörűségünkre tesszük. Pap Zoltán nem mint poéta nagy, bár lirai versei közt is akadnak szépek, de hát Laz úgynevezett népies költészet ma már idejét múlt dolog. Ez azonban nem von le semmit az ő más téren való igaz, nagy érdemeiből. Jókai is irt verseket és elég gyöngék voltak a poémái, mégis minden idők legnagyobb magyar regényírója marad. Pap Zoltán mint dalköltő tartozik a legelsők közé és ebbeli nagyságában önmagával kel versenyre, mint zeneszerző.
