Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 33. szám
XXXIV. évfolyam 33. szám. Esztergom, 1912. Vasárnap, április 21. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK EIIVATALOS LAPJA. . _______________________________________________________________________ S zerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK:---------------------------------------------^-----E LŐFIZETÉSI ÁRAK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Egész évre . . 3 K ———és Félévre . , . ... 6 K Egyes szám ára . . 14 f. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér A tanfelügyelő búcsúja. Folyó hó 18-án, csütörtökön vettek búcsút Schweiz Vilmos kir. tanfelügyelőtől a tanítók. A legszebb emberi érzés, a szeretet nyilatkozott meg e napon, a ragaszkodás, a hála érzése tört ki a szivekből, a megérdemelt jutalom feletti öröm és a távozás feletti fajdalom könyüje csil- . logott a szemekben a búcsuzás alatt. Nem »csupán köteles tisztelet, vagy társadalmi t illem vezette a tanítókat, hanem az az > ösztön, mely a gyermeket az atyához [ kapcsolja. Délelőtt 10 órakor jelentek meg az > észtérgomvármegyei állami, izraelita és i magán elemi iskolai tanítók, 11 órakor l pedig dr. Fehér Gyula praelátus kanonok 1 illusztris vezetésévei az esztergomi köz2 ségi elemi iskolai tanítók. Az állami tani- í tók nevében Kálnai Károly igazgató-tanito j a következő beszedet mondotta: „Naiíysá- ^gos Urunk, Szeretett Jó Vezérünk! Mellyen lesújtva, szomorú szívvel jöttünk ma } össze, hogy búcsutiszteletünket tegyük 1 Nagyságodnál, hogy búcsút vegyünk a i mi szeretett jó és nemes vezérünktől. Igen mélyen megdöbbentett az a va- í lósággá vált hir, hogy nagyságod körünk- J bői távozik, hogy elhagy bennünket. Tá- /vozása feletti fájdalmunk életünk éltető rihurjait oly fájó érzéssel rezgette meg, rí hogy hatása szivünkre s egész valónkra /{ kihat; méltóan kifejezésre juttatni azt >1 képtelenek vagyunk. Evek láncolata, kedves emleke fűzött ö össze bennünket, gyönyörű szép családot ß alkottunk, mint jó gondos atya és hű gyer- n mekek. Megelégedettek, boldogok voltunk. 3 És ime, mily változás áll be ezen boldog o családban ! A sors intése, az érdemek sokasága 9 elrabolja tőlünk a mi jóságos atyánkat, a jó vezért s mi azt látjuk: árván, elhagyóiéi tan maradunk. Szivünk nagy fájdalmat 9 érez, nagy a mi bánatunk, mert eltávozik ,ß az igazságos Vezér. Másrészt vigaszt és d balzsamot nyújt az a biztos tudat, hogyha [9 el is távozik innen, azért el nem veszit- jjjük, mert a nemesen szerető szív, mely fß atyailag vezetett, irányított, a távolban is n mienk marad. Most pedig a búcsuzás percében nincs egyéb hátra, mint az, hogy azon igen sok jót, azon mérhetlen szeretetet, nemességet és jószívűséget, melyekkel Nagyságod éveken át elhalmozott bennünket, a legmélyebb tisztelettel, őszinte szeretettel párosult hálával megköszönjük. Amidőn ezt egy szívvel-lélekkel tesz- szük, hő és buzgó fohásszal járulunk a Mindenható zsámolyához, kérve Őt; áldj a, jutalmazza meg ezerszeresen jóságáért. Kisérje Nagyságod, valamint Őnagysága, kedves életepárja lépteit a jó Isten segítsége és kegyelme. Végül kérjük, tartsanak meg bennünket szives emlékezetükben, kik a legmélyebb tisztelettel, a legtisztább szeretettel és legnagyobb hálával véstük emléküket szivünkbe. Még egy sóhaj, még egy kedves visszapillantás az együtt eltöltött időre, szivünket Nagyságodnak jóságosán szerető képe tölti be es szüntelenül csak azt dobogja: „Üdv a Távozónak, Isten vele!“ Geiger Miksa izr. igazgató a következő szavakkal mondott búcsút: „Nagyságos Tanfelügyelő Ur! Esztergomvárme- gyének izr. tanitói csekélységemet bízták meg, hogy Nagyságod távozása feletti sajnálatunknak kifejezést adjak. Ha Nagyságod érdemeit felsorolnám, megsérteném szerénységét. Ha Nagyságod iránti hálánkat kellően kifejezném, kétségbe vonnám önzetlenségét. Csupán néhány levélkét bátorkodom hála koszorúnkból átnyújtani, mint elismerésünk zálogát. Hogy nem csupán szeretett főnökünk, hanem jóakaró Atyánk volt, hogy fájdalmunk Nagyságod fájdalma, hogy örömünk Nagyságod öröme volt, hogy érző szive minden alkalommal számolt emberi gyarlóságunkkal is, hogyha voltak közöttünk büntetendők, bírói szigorúságát enyhítette emberszeretete: ezért fogunk Nagyságodról hálás szeretettel örökkön-örökké megemlékezni, ezért kívánjuk Nagyságodnak a Szentirás szavaival : „Légy áldott jöttödben, légy áldott kimeneteledben!“ Áldja meg a Mindenható Nagyságodnak soproni működését és befejezték „Áldja meg erővel és egészséggel kedves neje Őnagysága örömére és édes hazánk üdvére. Az Isten éltesse !“ Dr. Fehér Gyula prelátus kanonok, mint az esztergomi elemi iskolák igazgatója mély érzéstől áthatott, magas szár- nyalású beszédben búcsúzott el Schweiz Vilmostól, aki megköszönve a tisztelgést, közismert szerénységével hárította eltagad- hatlan érdemeit Fehér Gyula kanonok igazgatóra és a tanítókra, mint hűségesen kitartó munkatársakra. Nem mulaszthatjuk el, hogy meg ne örökítsük e búcsúvételt, mint olyant, mely magasan kiemelkedik a köznapiasságon és amely nem terített asztalok mellett, de egymást megértő, megbecsülő komoly férfiak közt folyt le. Hatalmasan és kétségkívül bebizonyult, hogy a hivatal rideg levegőjében is tud virágozni az emberszeretet, a kölcsönös megértés, a bizalom és a nagyszabású célok elérésére való egyesülés, ha hivatott egyén megtalálja azt az utat, mely az emberi szívhez vezet. Valóban szerencsés az a tankerület, melynek vezetője érző ember is egyúttal s őszintén osztozunk a tanítók fájdalmában, melyet Schweiz Vilmos tanfelügyelő távozásán éreznek. Lelkünk teljes melegével kívánjuk, hogy a távozó tanfelügyelő új helyén is oly szép sikereket érjen el, mint aminőket Esztergomvármegye tanítás ügye megőriz, hogy nemes céljait mindnyájan megértsék, s hogy önzetlen törekvéseiben minden oldalról támogatást nyerjen, mint nyert itt, ahol még az a férfiú is, akit a közhit mint némely dolgokban ellentétes felfogások kimagasló megszemélyesítőjét ösmer, még Fehér Gyula is az elismerés és szeretet szavaival jött búcsúztatni őt, ami mindkettőjük nemes gondolkodásának bizonyítéka itt, ebben a személyeskedő harcoktól hangos városban. Fehér Gyula meghajolt az igazi érdem előtt s ezzel önmagát is épen úgy megbecsülte, mint Schwetz Vilmost. Hisszük, nem: biztosak vagyunk benne, hogy Sopron megyében rövid időn ép oly szeretet és megbecsülés fogja Schwetz Vilmost övezni, mint nálunk. De a mi szeretetünk is vele marad. —y.
