Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 3. szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKE. 1912. január 6. drágaság — ha kis mértékben is — országszerte enyhülne. A nagybirtok élő és holt leltárát a földbérlő szövetkezetek vennék át, amire a kisebb bérlőknek szükségük van, az a kisebb birtokosoknak részletfizetésre átadandó, a nagyob gépek pedig közösen használandók. Ez már a jövő zenéje. Majd ha ezeknek a földbérlő szövetkezeteknek kebelében az egyes egyének szorgalmuk, kitartásuk és tudásuk utján meg- vagyonosodnak, akkor megváltanák a nagy- birtokosoktól a bérelt területet örök tulajdonul, a kötött birtok tulajdonosait pedig a pénz gazdálkodásra, vagy pedig a határszéli erdők megvásárlására irányítanák, mert aggasztó, hogy a határszéli erdők közül mennyi kerül külföldi kézre. Városaink a drágaság ellen. Franciaországban már a közigazgatás akcióba lépett az élelmiuzsora ellen s talán nem lesz érdektelen, ha főbb vonásaiban itt is vázoljuk a következőket: Első dolog, hogy a főváros és vidék közt az érdek- kapcsolat el lett ismerve s ma már belátja Páris hatósága is, hogy a központosítás, a vidék elhanyagolása megboszulta magát. A másik tanulság az, hogy a fogyasztási szövetkezetek helyett inkább termelő és értékesítő szövetkezetek létesítését karolják föl. Hiszen épen az a baj nálunk is, hogy a termelést nem fokoztuk, az elárusitást nem szerveztük, hanem csak a fogyasztásra szervezkedtek szövetkezeteink, holott a termelés és az értékesítés a fődolog, hogy — úgymond, de e ponton megakad minden törekvés s igy kénytelen az ember kedvük szerint cselekedni. Ha valaki meghal, még a kapufélfától is elbucsuztatják. — Érdekes — mondám — hisz ez jövedelemmel jár ? — Igen, de szívesen lemondanék róla csak azért is, hogy ez ósdi szokás elmaradjon. Megjegyzem, hogy feltétlenül ragaszkodnak ahhoz, hogy a halál oka is kifejezésre jusson a búcsúztatóban. Ettől egy parányit nem tágítanak. E tekintetben a szomszéd kollegánk vezet. Kiváncsi voltam egynéhány búcsúztatóra s kértem mutasson egynéhányat. Csakhamar előkeresett egypárat, kezembe nyomta és én mohón olvastam őket. Kettő érdekességénél fogva méltó, hogy nyomtatásban is megmaradjon, ime : „Könnyebb a kősziklának irós vajjá válni, Mint két szerető szívnek egymástól megválni; Lám Pető Juliskát is elhagyta Peti, Azért legjobb kukoricát amúgy nyersen enni“. T. i. kukoricasütés közben meggyulladt Petinek a ruhája s a súlyos égési sebekbe belehalt. A másik egyént a falu mérges bikája öklelte föl. Ez meg ily módon jutott kifejezésre a búcsúztatóban : „Nem tudja az ember az ő végit, Nem-e bölömbika dönti ki a bélit“. * A nap már erősen lehanyatlott. Megköszöntem a szives vendéglátást és barátomnak búcsút mondva, jóleső érzéssel távoztam Göcsej országából. Landi Ferenc. a drágasággal, az uzsorahaszonnal ne károsuljon a termelő gazda és a vásárló közönség. Franciaországban már a jelszavaknál tovább mentek a városok. Megállapították hivatalosan az élelmicikkek árát a termelési költségek alapján s most mint uzsorát büntetik a forgalombahozatalnál történt visszaéléseket. A kormány nemcsak megengedte a községeknek, hogy húsipari és kenyérsütőüzleteket állítsanak fel hatósági kezelésben, hanem buzdította őket arra, miszerint ilyen üzleteket szövetkezeti utón alakítsanak a községek hozzájárulásával, mert ezek praktikusabbak, mint a tisztán csak hatósági kezelésben levő üzemek. Azonkívül, hogy lehetetlenné tegye az élelmi uzsorát: a városokban mindenütt, ahol vásárcsarnokok vannak, hatósági bizottság ellenőrzése mellett kifüggesztetik a napi árakat, s hogy olcsóbbá tegye a vidéknek az élelmicikkek értékesítését, a vasúti fuvardíjakat is leszállította. Ezt a rendkívül nagy tanulságot a magyar városok is hasznukra fordíthatnák. A drágaság elleni küzdelem egymásra utalja az államot, a fővárost és a vidéket s nagyobb szolgálatot nem tehetnének, mintha országosan szerveznék a termelő, értékesítő és közraktári szövetkezeteket minden községben. Igen megszívlelendő Vázsonyi Vilmos országos képviselőnek az a propo- ziciója, hogy a kincstári nagybirtokosoknak úgy kellene berendezkedni, hogy első sorban a városok közélelmezését szolgálják, ne pedig kivitelre dolgozzanak. E kérdésben a városok, a holtkézi és hitbizományi uradalmak, sőt maga a földműves nép is hibás, mert az említett nagybirtokosok nem adják parcellázott örök bérletbe földjeiket, a bérlők, vagy kisgazdák pedig, ha földhöz jutnak, nem gondolnak arra, hogy kereskedelmi növények, élelmicikkek termelésére szövetkezzenek. Jöjjenek közelebb egymáshoz, az állam, a városok, a községek és igyekezzenek Ígéretek helyett tettekkel előmozdítani a termelő szövetkezetek létesítését az örökbérleteken, mint Angliában cselekedték a nagybirtokosok és a kisközségek. az ipar és nagykereskedelem számára. Parcellázás. (Esztergomi-kertvárosrész.) E lapokban már említés tétetett arról, hogy Rudolf Mihály és társai —a hajdani Knauz-féle népkertnek mostani tulajdonosai — elhatározták, miszerint három holdnyi ingatlanukon uj utcát nyitnak és ezen uj utcából, valamint a kórház menti útról leendő bejárassal mintegy 18 háztelket létesítenek és azokat áruba bocsájtják. A parcellázás műveletét a város legutóbbi közgyűlése jóváhagyván, már is megindultak a telep létesítésének munkálatai, melyek hivatva vannak városunk lakásszükségén segíteni az által, hogy itt családi lakóházak kertváros formájában létesülhessenek. A telep kiválóan alkalmas erre a célra, mert az uj utca rendes kövezést kap és csatornázva lesz ; az egyes telkeken pedig már is valóságos erdőt képező hatalmas nemes fák állanak, melyek ügyes építési tervezés mellett előnyösen használhatok fel remek kert gyanánt. Igen kívánatos lenne szabadon álló, villaszerű házakat építeni a telepen, szakértők terve alapján és szakítva a régi, megszokott, egysorban álló szoba rendszerrel, inkább a tömör építkezést karolni fel, mely gazdaságosabb, lakályosabb és az egész telepnek modernebb, kellemes látképet kölcsönözne. Az építési bizottság is úgy fog egyébként dönteni, hogy egy részen előkertet fog előírni, a mi esztétikai és higiéniai szempontokból egyaránt előnyös. Úgy értesültünk, hogy a telektulajdonosok megbízottjánál, Rudolf István tkptári titkárnál a parcellázási tervek betekinthetők, aki, mivel már egy helybeli építési vállalkozó céggel tárgyalásokat folytatott a leendő vevők érdekében, az építési módozatok felöl is tájékozódást nyújthat. Ajánlatos lenne az építéseket már tavasszal megkezdeni, hogy a lakások őszre elfoglalhatok legyenek és hogy az egy kézben öszpontositandó építés a legmesszebb menő előnyöket nyújthassa. —r. — Dr. Rótt elutazása. Dr. Rótt Nándor pre- látus-kanonok szerdán utazott el Esztergomból, hogy a budapesti központi papnevelő-intézet kormányzói hivatalát elfoglalja. — Uj polgártárs. Említettük már, hogy a I város Platzer Adolf 26. gy.-ezredbeli ny. századosnak a polgárai közé való felvételt kilátásba helyezte. Ez alapon Platzer kapitány felvétetett a magyar állam polgárai közé és már le is tette a honpolgári esküt, mely alkalommal városunk szegényei részére 50 koronát adott át a polgár- mesternek. — Tanfolyamon. A város tanácsa Csányi József rendőrtisztviselőt kiküldte a rendőrtisztviselők részére szervezett, Budapesten tartandó szak- tanfolyamra s egyúttal 100 kor. segélyt utalt ki részére. — A kaszinóból. Kaszinónk farsangi estélyeinek minél sikeresebbé tételére már nagyban folynak az előkészületek. A rendezőség a művészi kivitelű meghívókat már kibocsátotta. A mulatságok idejet illetőleg a rendezőség felkérése folytán értesítjük a meghívottakat, hogy a Cabaré estelyt nem mint a meghívón tévesen jeleztetett, február 13-án, hanem február 17-én szombaton tartják meg és úgy ez, mint a február 1-én rendezendő műkedvelői előadás pontban 8 órakor kezdődik. A fenyes programúiról legközelebb bővebben írunk. — Keresztényszocialisták közgyűlése. Az esztergomi kér. szocialisták f hó 7-én reggeli 8 órakor az egyesületi helyiségben évi rendes közgyűlést tartanak. — A hajózás beszüntetése. A Dunagőzha- józási Társaság az árufelvételt a Wien és Budapest közötti viszonylatban, még pedig mindkét irányban, valamint az összes uszályrakomány- forgalmat december hó 23-án beszüntette. Ezzel az említett napon az öszes áruforgalom megszűnt. A fenti naptól kezdődőleg a személy- és pod- gyász-szállitás, valamint az áruk felvétele a Magyar Királyi Folyam- es Tengerhajózási Részvény- társaság összes állomásain is szünetel. — A kimaradt Esztergom. A győri kereskedelmi és iparkamara dec. 21-én tartotta megalakuló közgyűlését. Városunk — meg lévén semmisítve a kamarai választás — egyáltalán nem szerepelt a megalakulásnál. — Verekedés a kávéházban. Parázs verekedés színhelye volt a napokban az egyik helybeli kávéház. Egy „aranyifju“ szokása szerint egy kissé kapatos állapotban állított be úgy éjfél táján és kihívóan viselkedett, bátorítva a bor erejétől. Egy ugyanott szórakozó közismert tisztviselő megsokallta határt nem ismerő rakoncátlankodását és tettleg inzultálta az est hősét. A lecsendesités — mint értesülünk — általános helyesléssel találkozott. Mert végre is nem azért van a kávéház, hírek