Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 15. szám

Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 15. szám. Csütörtök, február 15. ÍT AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK EIIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC Egész évre .................... F élévre ...... Kéziratot nem adunk vissza. Negyedévre....................3 K E gyes szám ára . . . 14 f. Nyiltér sora 60 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: 12 K 6 K A nyolcvanadik esztendő. Irta: Dr. Kőrösy László. Ha szeretteinknek szívesen gratulálunk születésnapjukon vagy több évtizedes név­ünnepükön, annál inkább szívesen adózunk Főpásztorunknak, midőn ma, hódolattal, a tisztelet és szeretet virágos ösvényén, emelkedünk fel hozzá a glóriás magas­ságba őszinte érzelmeink tolmácsolására. Küzdelmes évszázadunkban a nyolc­vanadik esztendő ma már valóban mathu- zálemi kort jelent. Mennél többet jelenthet azonban ilyen az örökös jótékonyság szolgálatában! Ép­pen azért tüntette ki az élet Ura Vaszary Kolos hercegprímásunkat ezzel is. A galamblelkü főpásztor fejét ma már hófehér galambszin borítja, de erős lelke tiszta tükre: jóságtól ragyogó két szeme világa a szeretet es jó szív fényét és me­leget árasztja híveire. Ez a verőfény árad most is a nyolc­vanadik esztendő küszöbén Vaszary Kolos nemes alakjáról. Ez a verőfény áradt szer­zetestársaira, midőn majd félszázados együttlét után, kénytelen volt tőlük meg­válni. Ez a búcsúzó az ő első nyilatko­zata hercegprímássá kinevezése után : — Imádkozzatok érettem, hogy nagy felelősséggel járó, súlyos gondjaival, ter­heivel, elmét zavarható uj állásom köte­lességeinek pontos és hü teljesítésére, adja meg a Mindenható kegyelmét, hogy min­dig megtalálhassam a helyes utat, hogy lehessek arany, ahol a sziveket szeretet- ben kell összeolvasztani; a cél, ahol a kormányrúd ezen minőségét teszi szüksé­gessé a verdeső hullám csapdosása, hogy adja meg nekem az Isten a Makkabeusok hős lelkét, ahol egyházam és hazám ve­szélyeztetett jogait kell megvédelmeznem és a királyi lantos bölcseségét, ahol a kötelességek összeütközésének nehéz ese­teiben kell cselekedni. Hasonló szónoki szárnyalásu és szin­tén lélekemelő visszaemlékezés Vaszarv Kolos hercegprímásunk életéből az a ki­nyilatkoztatás. melyet a nuncius előtt tett a kormány tagjai és az egyháznagyok je­lenlétében. Ekkor hangoztatott elvei a következők : — Minden időben hü alázattal visel­tetem a Pontifex Maximushoz, a pápahoz; hü jobbágya leszek Őfelségének, a király­nak és engedelmes kormányomnak egész az oltárig, mint ahogy eddig is voltam szerény állásomban. — Pannonhalmától szegényen vonulok be az esztergomi pri- mási palotába, hogy ott legjobb tehetsé­geim szerint élhessek nehéz feladatomnak. Semmit sem viszek magammal a kolos­torból, csak egyet, csak egy szót, azt, mely a pannonhalmi kolostor kapujára és szivem mélyébe van bevésve s ez a kis szó : Pax. Igen, a pax, a béke szava az, amely a lelkész és az egyház óriási fel­adatát egész nagyságában magába foglalja, s melyhez hü akarok maradni utolsó na­pom leáldozásáig. Ez a klasszikus latinságu ünnepi nyi­latkozat ma is visszahangzik Vaszary Ko­los hercegprímás minden cselekedetéből. Ki ne emlékeznék most is, örökre leikébe vésődött, hercegprímásunk arra a fölséges, hazafias es klasszikus egyházi szónoklatára, melyet királyunk koronázása jubileumán hangoztatott ország-világ előtt a Mátyás király budai, ősi székestemplo­mában ? Valahányszor tündöklő fény áradt Vaszary Kolos nevére, annyiszor áradt ki szivéből szeretete lángja. Ez a glória az apostoli és hazafias érzés csodálatos ha­tású verőfénye volt. Mert áldásos magán­életének egyszerűsége és harmóniája cso­dalatos szent, békés, őszinte. Mindig ün­nep volt, valahányszor hercegprímásunk az ország előtt megnyilatkozott. Saját magának azonban nem képes ünnepet ülni. Ahitatos csöndben, alázatos isten­szolgalatban, következetesen bensőséges visszavonultságban fogadta a nyolcvanadik esztendő üdvözletét. A ritka eseményhez azonban sokan lerótták a hódolat adóját. Szálljon föl ma buzgó fohászunk az ima tömjénszárnyán á Mindenható elé. Visszhangozzék az a szép üdvözlet, mely püspökkészentelésekor hangzott föl a székesegyház szentélyében: Ad multos annos ! Milyen legyen az nj főszolgabíró ? Nem életbevágó kérdés egy főszolga­bíró választás. Egy köztisztviselői állás betöltéséről van szó, amilyen nagyon sok van. Nem valami szédítő hivatásu, de nem is mindennapos közhivatal. Ha egy főszolgabíró figyelmes, tapin­tatos, leereszkedő modorú, még ha nem is tehetséges, még ha hivatalos teendői­nek ellátására gyengének, vagy kissé tán hanyagnak bizonyul is, a nagyközön­ség nem Ítéli el. De ha a főszolgabíró nemcsak jó munkaerő, nemcsak képzett tisztviselő, ha­nem finom lelkületű, jó modorú és jó lelkű ember is, aki az érdemes paraszt- emberrel sem tartja megszégyenítőnek a kézszoritást, aki nem tesz különbséget ur és paraszt között, az igazságot egyfor- mán mérlegeli, az nem tévesztett életpá­lyát, hivatalának és személyének tekin­télye biztosítva van. Aki azonban arisztokrata gőggel van eltelve, az nem való főszolgabírónak, mert a paraszttal van legtöbb dolga. Megje­gyezni, hogy ezt csak általánosságban mondom, mert hiszen Esztergomban nin­csen arisztokrata (csak sokan képzelik azt magukról). Tehát csak olyan megyei tiszt­viselő akarja elnyerni ezen állást, aki nem undorodik a parasztszagtól sem. Egy főszolgabírónak nem lehet selymeskedni ; mindig a legdurvább, a legutálatosabb do­logra kell elkészülve lennie. Ebben a tekintetben igen jó főszol­gabíró vo-lt szegény boldogult Thuránszky Lajos és ilyen az esztergomi járás nép­szerű főszolgabírója, Pisuth Kálmán is. Mi egyébként nem akarjuk irányítani a választást, illetőleg a törvényhatósági bizottságot. A pályázók közül bizonyára ki tudják választani a legérdemesebb, a legértelmesebb és a legrátermettebb tiszt­viselőt. —c. A kegyelet hiánya. Az elhagyott temető. Elszomorító látvány tárult szemem elé a napokban. Az úgynevezett „Csalamádé“ belvárosi temető mellett kellett elhaladnom. Ez a temető tudvalevőleg Esztergom sze­gényebb sorsú polgárságának temetkezési helye, mert az „öreg temető “-be csak busásan megfize­tett dijak mellett lehet eltemetni a másvilági életre elkívánkozott lelkek hült tetemeit. Ide ingyen te­

Next

/
Oldalképek
Tartalom