Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 93. szám
Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 93. szám. Csütörtök, november 21. r AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. SZERKESZTIK: KEMPELEN FARKAS és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre.........................6 K Egyes szám ára . . . 14 f. K éziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér Böngészés. Egy úrinőtől kaptunk a napokban egy nagyon kedves és nagyon okos levelet. A levél utolsó szavai igy hangzanak: „Ki ne tegyék a nevemet lapjukban, mert nem lenne maradásom Esztergomban , ha megtudnák, hogy én írtam e sorokat.“ Dehogy tesszük ilyen tilalomra. Bár jól esett volna uj munkatársunkkal eldicsekedni de a parancs parancs. Hanem az nincs megtiltva, hogy szószerint közöljük a levélkét, tehát ezt meg is cselekesz- szük. A levél igy szól: „Kedves Szerkesztő Urak ! Önök sok érdekes dologról szoktak böngészni, de mert férfiak, csak olyan tárgyakról Írnak, ami leginkább a férfiakat érdekli. Nekem is lenne valami mondani valóm asz- szonytársaim számára, de nem tudom szépen megírni, azért kérem önöket, Írják át egy kissé vagy akár nagyon is, hogy magyarul mondva: hagyja magát olvasni ! Az ellen a borzasztó esztergomi szokás ellen akarnék hadat üzenni (a hadüzenet most úgy is aktuális), hogy minden asszony délelőtt teszi meg barátnőinél látogatásait, amikor annak épen ezer dolga van a konyhában. Önök csak a kész ebédet ismerik és kritizálják, de fogalmuk sem lehet arról, hogy mit jelent egy háziasszony számára az ebéd elkészítése. Es mit jelent Esztergomban, ahol száz család közül talán egynél akad olyan szakácsné, akire rá lehet bízni a konyhát, hogy a leves ne sűrűn, a főzelék ne ritkán, a pecsenye ne elégve kerüljön a hivatalából éhesen hazatérő férjuram elé. Hiszen én se vagyok emberkerülő, örülök is, ha barátnőim fölkeresnek, de az isten nevére, ne tegyék azt délben, hanem délután, amikor fel is vagyok öltözve, ki is pihentem magamat. Nem hiszem, hogy két üriasszony akadjon Esztergomban, aki örülne az ilyen déli „jaj Iste nem“ vizitteknek, vagy azt hinné, hogy más örül neki, ha ő vizittel délben, vagy délután. Es mégis megteszi mindenki és megteszem én is, mert a szokás — szokás. Nekem volna egy indítványom kérem, tessék azt valahogy „kiszerkeszteni“. Tegyen ki minden üriasszony az ajtajára egy kis táblácskát, amire férjuram felirhatná, vagy akár nyomtatni is lehetne azt, hogy „Látogatókat szívesen látunk minden nap a délutáni órákban. “ Ugy-e megírják ezt lapjukban ? Amint olvasni fogom, rögtön kiteszem én is az ajtómra a táblácskát. Magamtól nem merném ezt megtenni, de ha maguk indítványozzák, — ki tudna a sajtónak ellentállni ? És nem? Eddig van a kedves levélke ; a végit már megírtuk az elején, hogy mi is betartsuk az asz- szonyok sorrendjét. Egyébiránt hálás köszönet az életrevaló indítványért, amelyhez hasonló jókat kívánunk — lapunk részére még többet is. Hódoló kézcsókkal —pi. Vaszary Kolos és Csernoch lános. Mikor a nagy és boldog emlékű Simor János elhalálozása után az 1891 év január és október hava közötti időben a herceg primási szék elnyeréséért való küzdelem forrongott, nagyon kevesen tudják azt, hogy az akkori pannonhalmi főapátnak herceg-primássá történt kineveztetése Kom- lóssy Ferenc dr. az iuőben muzslai plébános, országgyűlési képviselő, jelenleg pozsonyi prépost kezdeményezésere vezethető vissza. 0 volt ugyan is az, aki, mikor néhai való volt és áldott magyar emlékű József főherceggel együtt utazván, a primási szék betöltésére tereltetett a beszélgetés, azzal az eszmével állt elő, vajon nem volna e ajánlatos, ha az adott körülmények között a pannonhalmi főapat neveztetnék ki Magyarország herceg-pri- másává, akinek soha el nem múló érdemei közé sorolható, hogy Magyarország történetét pártatlan tárgyilagossággal színtiszta magyar nemzeti érzelemmel irta meg tankönyvében. Az eszme megpenditése helyen való volt és Vaszary Kolos pannonhalmi főapát az Urnák 1891 évi október hó 27-én Magyarország herceg-primásává, Esztergom érsekéve neveztetett ki. Nagy reményekre való jogosultsággal lépett rendelődjének Asztriknak székébe. Hogy ezen remények nem mindnyája teljesedett annak legkevésbbé Ő volt az oka. Ennek bizonyságául szolgáljon a főegyházmegye iskoláinak tervszerű rendezése és azoknak a magyar nemzeti kultúrába való gyökeres beillesztése olyké- pen, hogy azok a törvény követelményének es szellemének megfelelően rendeztes- senek és fejlesztessenek. Röviden székfoglalása után a szervező tehetségével és agilitásával kitűnt Komlóssy Ferenc dr. muzslai plébánost íőegyházmegyéjének főtanfelügyelőjévé nevezte ki, akinek első dolga volt az iskolák vagyonáról és személyzetéről a törzslapokat összeállítani és a népiskolák történetét megírni. Hatalmas mozgalmat indíttatott a magyarországi kath. tanítóság országos szervezetbe való illesztése iránt, akiknek vezérlő egyéniségei a legtöbb alkalommal a herceg-primás vendégei voltak. Azonkívül elrendelte volt a róm. kath. népiskolák közigazgatásaira vonatkozó püspöki rendtartás és utasítás, valamint a népiskolai tanterv revideálását. Ezenközben Pozsonyban, Nagyszombatban, Budapesten a Ranolder-féle intézetben el. iskolai, az angolhölgyek intézetében polgári iskolai tanitónőképzőt, Esztergomban óvónőképzőt; Budapesten az angolhölgyek, a Ranolder, a Mária Margit, a Simor, a Szentsziv, az Óbuda-szent- lélektéri intézetekben valamint Pozsonyban, Nagyszombatban, Érsekújvárod, Léván, Esztergomban, Selmecbányán és Hegybányán polgári leányiskolákat, Pozsony- püspökiben ovodát letesitett. És azzal a tervvel, hogy az esztergomi tanítóképző intézetet a kor és törvény követelményeinek megfelelően polgári iskolai tanítóképző vei kifejlesztve fejedelmi ellátásban részesíti, a nagyszombati és budapesti tanítóképzőket beszüntette. Megtelepitette az iskolatestvéreket Budapesten, LTrményben és Nyitrabajnan, a mely utóbbi helyen polgári fiúiskolát létesített. Még mielőtt az 1907 évi XXVII. törvény életbe lépett volna közel háromszor ötven iskolát teljesen magyar tannyelvűvé tett, uralkodása alatt a zárda iskolák hatalmas irányban teljesítették a magyar nemzeti kulturmissziót. A főpapok között az első volt, aki az összes segédtanítói állásokat önállósította és azzal a határozott kikötéssel, hogy az iskolák közigazgatását es tulajdonjogát az államsegély igénybe vétele nem csorbítja, annak igénybevételét megengedte. Kiváló gondját képezte az is, hogy az idegeVi ajkú népiskolákban a tantárgyak, nevezetesen pedig a hittan a felsőbb osztályokban magyar nyelven adassák elő és tanittassék. Komlóssy idejében pedig aranyokban adott elismeréssel adózott azon tanítók-
