Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 83. szám

Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 83. szám. Csütörtök, október 17.-----------_—.--------------------------------------------------- - ' r

A

Z ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ.

Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

SZERKESZTIK:

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

KEMPELEN FARKAS

és

VARSÁNYI IGNÁC

Egész évre.....................12 K Negyedévre ..... 3 K

F

élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f.

Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fillér

Böngészés.

Az uralkodás monoton és idővel unalmassá váló, lélekölő foglalkozását egy kis háborúsdi kellemesen zavarja meg. A balkán fejedelmek szórakozni mégsem mehetnek fel az esztergomi kaszinóba, mert ha ott részt vehetnének a makaópartikban, nem jutna eszükbe a kereszténység megmentése a török iga alól. Unatkoznak tehát, megüzenik a háborút a félholdnak. Ez olyan dolog, mint amikor a partnernek a nyerés minden esélye nélkül bemondják a „rekontrát“, ami ha fillérekbe is megy a játék, kis mértékben mégis izgató. Hát hiszen azért király a király, hogy csapatokat vezessen, harcokba vonuljon s azért felpezsdülő vérű a szerb és minden szláv, hogy az erős szesz hatásán kívül más izgató szerekkel is mozgásba hozza enervált idegeit. Csakhogy mi akaratlanul is olyan kibicei vagyunk e játszmának, hogy mi isszuk meg a levét annak, ha a rekontra nem sikerül. Ha mérges légy száll az arcunkra és az életveszélyes anyaggal megrakott piszkos testével megfertőzi a vérünket, résen kell lennünk és éppen igy a balkáni csatajáték esetleg egész Európára kellemetlen viszketést jelent. A háborúnak riasztó szele máris izgatja a közvéleményt és odajutunk, hogy egy maszatos légy inficiálása folytán magunk is professzornak a segítségére szorulunk. No de ma már annyira ügyesek az egyetemi tanárok, hogy gyors és merész vágással kioperálják mindazt ami ártalmas lehet reánk nézve, de azért félő, hogy kéziügyességük mégsem hozza meg a gyógyulást, mert hiszen a légycsipés nélkül nem örvendünk valami kiválóan pompás egészségnek.

— ei.

*

A mozi csak olyan kulturtényező, mint a szappan. Hol sok szappan fogy, ott nagy a kultúra ! Ez egy régi axióma. Az uj variáció szerint ott nagy a kultúra, ahol a mozit sokan látogatják. Miért? Hát Istenem erre olyan könnyű a válasz. A mozi messze szép vidékeket hoz elénk s utazunk, etnográfiai ismereteket gyűjtünk itthon Világeseményekre hívja fel figyelmünket és kellemesen szórakozva, tanít minket. Mulattat és megríkat, már a szerint, amilyen a műsor. Megjelennek előttünk nagy művészek és itt mozognak nálunk a vásznon képességük és művészetük zenitjén. S mindebben pár fillérért részünk lehet. S mégis akadnak olyanok, kik gúnyos ma- liciával lenézik a mozilátogatót, mintha az ő kávéházi politizálásuk különb szórakozás volna. Pedig mennyire nincs igazuk ! Elvégre mindenki rá van szorulva a változatosságra és a borpince, a kávéház, a kaszinó mellett, egy kis szellemi gyönyör, már akinek az, jólesik. Mindezt nem azért mondjuk el, mintha nálunk a mozikat elhanyagolnák, hanem csak azért, hogy azok, akik a moziért, jobb érzésük hatásánál fogva lelkesedni tudnak, büszkén vállalják ebbeli fórjukat. Csak mozis urak, jobb műsorokat, több szellemességet és kevesebb erőltetett mókát bemutatni és vállalkozásuk, amely a szinidirektoréval majdnem azonos, feltétlenül és minden kulturember által elismerésre méltó lesz.

— ei.

*

Megemlékeztünk már arról a meglepő találmányról, mellyel dr. Rigler Gusztáv kolozsvári egyetemi tanár városunk fia lepte meg a világot.

Érdeklődtünk a dolog iránt és arról győződtünk meg, hogy nemcsak Magyarország, hanem az egész művelt Európa főbb városaiból sűrűn érkeznek az érdeklődések és az emberiség millióit érdeklő találmány értékesítésére vonatkozó előnyösebbnél-előnyösebb ajánlatok. S jóllehet a klinikákról és egyéb irányadó helyekről, szakértő egyénektől napról-napra a legelismerőbb vélemények kerülnek ki, a tudós feltaláló nem kapkod az üzletek után, hanem szerényen tovább munkálkodva várja, hogy szinte hihetetlen felfedezése iránt táplált kételyek teljesen és minden oldalról eloszoljanak.

Annyi bizonyos, hogy dr. Rigler Gusztávval Esztergom nagy fiainak száma eggyel ismét szaporodott.

Nem vagyok szentimentális ember, de elképzelem azt a boldogságot, mellyel ez a tudós elme elárasztotta köztünk élő szüleit, elképzelem azt a boldogságot, melyet érez Hübschl Sándor és neje, ez a becsületben és szorgalmas munkásságban megőszült házaspár élete alkonyán. És mikor képzeletben együtt vagyok ezzel a két öreggel, oly boldognak érzem magamat, hogy könny csillan meg szememben.

— ci.

Az esztergomi iskolák jellege.

A közoktatásügyi kormánynak abbeli határozata, amely szerint kimondotta, hogy az esztergomi iskolák a jelenbeni állapotban és szervezetben minden kétségen kívül községi jellegűek, mindenben megerősítette ama álláspontomat amit korábban az „Esztergom,“ az utóbbi években pedig az „Esztergom és Vidéke“ sőt a „Kath. Egyházi Közlöny“ c. lapok hasábjain is határozottan elfoglaltam és amely állás- foglalásomat az érvelések egész rajával támogattam.

Talán haragudtak, nehezteltek is reám és nem szívesen vették, hogy a törvényekre, szabályrendeletekre támaszkodva egyébként is jog és oknyomozólag bíráltam el a kérdést, de lelkemre állítom, hogy mindig abból a szempontból, hogy a kath. iskolai ügynek hasznos szolgálatot tegyek, hogy reámutassak arra, miben

áll a kath. iskolák jellege, önállósága és jogi viszonylata.

A közoktatásügyi kormány döntő határozata egész teljében igazat adott nekem, ki azt állítom, hogy sem községi kath. sem kath. községi jellegű nincs, sőt az 1868 évi XXXVIII. t. c. 2. §-a értelmében nem is lehet; és aki azt állítom, hogy az idézett törvény 25. §-ában rejlő szabadelhatározás fenntartásával vagy azon kivül a törvény életbelépése előtt származó kath. iskolákat róm. kath. hitközségi iskolákká függetlenítették a polgári községekkel szemben és az ezekre háramló és a történelmi múltból vagy az azóta és a jelenben származó fentartási kötelezettségek csak addig és oly mérvben kötelezők, mig azok más utón és módon nem gondoskodnak a tanköteles gyermekek beiskoláztatásáról. És mindezekkel együtt beigazolódott azon állításom is, hogy az iskola tulajdonjogát a telekkönyvi birtoklása, vagy ennek hiányában az iskola céljaira szolgáló helységnek, területnek szerződésszerű használatba való vétele és lekötése és mindenek fölött az iskola közigazgatási hova- tartozandősága határozzák, illetőleg állapítják meg. Valamint azt is, hogy a tanszemélyzet semmi néven nevezendő más hatósággal közvetlen szolgálati viszonyban nem áll, mint egyedül az illetékes egyházi hatósággal.

S mindezt hosszú évek óta folytatott nyílt, sőt ellenvetést nem tűrő érveléseim dacára nem akarták, sőt még ma sem, talán ezek után sem akarják elhinni, mire nézve nagyon szomorú tapasztalataim vannak, ami mindazt bizonyítja, hogy mily járatlanság jellemzi kiválképpen kath. népiskoláink hovatartozandóságának fenntartásának, közigazgatásának jogi elbírálását.

Mivel pedig az iskolákat, illetőleg minden ügyekezetem oda irányult, hogy azok, ha kath. jellegűek, minden vonatkozásban azok legyenek, mivel továbbá az esztergomi iskolákat illetőleg abbeli kívánságot is bővebben fejtegettem, hogy az ősváros nagy múltú nemzeti és keresztény tradíciójára való tekintetből odament arra nézve is, hogy a kath. egyház magyarországi legfőbb, közjogilag elis