Esztergom és Vidéke, 1912

1912 / 27. szám

Esztergom, 1912. XXXIV. évfolyam 27. szám. Csütörtök, március 28.

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA.

Szerkesztőség és kiadóhivatal:

ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ.

Megjelenik vasárnap és csütörtökön.

SZERKESZTIK:

KEMPELEN FARKAS

és

Egész évre Félévre .

ELŐFIZETÉSI ÁRAK:

....................12 K Negyedévre . , . . .

, . 6 K Egyes szám ára . . .

3 K 14 f.

VARSÁNYI IGNÁC

Kéziratot nem adunk vissza. Nyiltér sora 60 fillér

A hercegprímás és környezete.

Ugyanezzel a címmel látott a minap napvilágot két cikk két fővárosi lapban.

Az első a „Budapest Hírlap“ március 20-iki számában jelent meg, a másikat,

— amely válasz és cáfolat az első cikkre,

— az „Az Újság“ március 24-iki száma közölte.

Minket Esztergomiakat kell, hogy érdekeljen, mert társadalmunk pap tagjaival foglalkozik mindkét irás, akik városunk jellegét adják meg; de érdekes ez a polémia egyéb vonatkozásaiban is, a melyektől szintén nem rezerválhatjuk magunkat, lévén azok Esztergomnak részben erkölcsi, részben anyagi érdekeibe kapcsolódott kérdések.

Nem vindikálok magamnak sem jogot, sem képesseget ahhoz, hogy az egyházi élet belső titkaihoz hozzászólhassak, de felhívom olvasóink figyelmét erre a két cikkre, amelyek erős reflektorként világítanak meg olyan terrénumokat, melyek a laikus világiak előtt eleddig jobbára ismeretlenek voltak.

Érdekes és szomorúan jellemző világítás ez 1

Stréberséggel, aknamunkával, cselszö- vényekkel és gyűlölködésekkel gyanúsítanak meg jobbról is, balról is magas állású papokat, ellenségekként állítják szembe egy- mással Rajner es Kohl püspököt.

A hívek pedig — mit gondoljanak ezek olvastán a hívek? Az en egyik impresszióm az, hogy mind a két cikk egyházi kézből került ki és hogy mindkét cikkíró — maga alatt vágja a fát, rontja az egyház tekintélyét, megtépi annak nim- busát, segít annak a sok kéznek, amelyek egyebet sem akarnak ennél elérni.

A másik impresszióm, hogy a második, a cáfolo cikk Írója rokonságban van Juszticia istenasszonnyal, mig az első sokkal átlátszóbb álarcot visel, sem hogy felismerhető lenne személyisége is, tendenciája is, amelyek egyike sem mondható rokonszenvesnek.

Mégis — egy valami van az első cikkben, amit mi, jóérzésü világiak tálán egyhangúlag elfogadunk.

Az, hogy: vágyakozik az ország a hercegprimásert és főpásztor után az egyházmegye.

Valamint ennek konzekvenciája gyanánt igaz az is, hogy legjobban és legtöbb joggal, keserűséggel vágyakozik Esztergom városa az ő saját külön történelmi jogain esett gravamennek megszüntetésére a hosszú idők óta üres primási székhelynek betöltése után.

Egy világi.

ki esztergomi elemi népiskolák ügye.

A vármegye közigazgatási bizottsága szívósan ragaszkodva a maga szuverén jogához, kimondotta volt, hogy az esztergomi elemi népiskolák községi jellegűek.

Az esztergomi népiskolák közigazgatási kormányzatát "ekintve, a fennálló rendszerben jog és törvény szerint valóban másnak nem is lehU minősíteni. Nem, mert hiányoznak azok a kritériumok, amelyek a kát. jelleg bázisát kepezik.

A kegyúri jogalap — sajnos — nem lehet döntő körülmény arra, hogy az iskolák kát. jellegűnek minősíttessenek. Mert hisz akkor az összes kegyúri jogokat gyakorló városokkal az iskolák visszaszerzése végett perbe lehetne szállni. De nem lehet ám !

Különben is a kegyurasági kötelmekre való vonatkozás éppenséggel nem állhat meg az iskolák tulajdonjogára nézve, mivel ez esetben teljesen és minden kétségét kizárólag az egyházi javak kegyurasága alatt álló, jobban mondva a kegyuraság által annak idején felállított iskoláknak nemcsak fentartása, hanem a fokozódó szükséghez képest való fejlesztéssel járó szükségletek fedezese is reá háramolható volna, amit azonban a kegyúri jogokat gyakorlók jog és törvény szerint annál kevésbbé akceptálnának, mivel azoknak teljesítése nagy költségeket vonna maga után és a híveket úgyszólván teljesen felmentené az iskolafentartási költségek fizetése alul.

Azután meg engedelmet kérek, a kegyúri jogalapokat egy és ugyanazon esetben nem lehet, nem szabad kétfélekép magyarázni. Mert ahogy elbirálandók volnának a városi iskolák jellegminősége és fentartási kötelezettsége, azonképen volnának elbirálandók a püspökségek és káptalanok kegyurasága alatt levő iskolák is, ha a törvény egyáltalán ismerne kegyurasági iskolákat. De nem ismer es amelyek mint ilyenek ha szerepelnek is(?), a tanitói kinevezések kétoldaluságán kívül közigazgatásuk és fennállásuk a hívek által választott iskolaszék hatáskörébe utalvák.

Én nagyon jól tudom, hogy a köz- igazgatási bizottságnál csak egy szótöbbséggel győzött határozat sokakat megdöbbentett, engem azonban egy cseppet sem lepett meg, sőt vártam, hogy annak előbb- utobb úgy kell lennie és pedig nem más okból, minthogy a visszás állapotok végre szanáltassanak. Mert valóban visszás állapot a kát. jellegű iskolát községi közigazgatás keretében kezelni bármely szerződéses viszonyból eredt legyen is az.

Miután pedig tudvalevő dolog, hogy az esztergomi iskolák — a szenttamási alapítványi iskolát k'ivéve — telekkönyviig a község (a város) tulajdonát képezik, mi csürés-csavarás és tagadás, az iskolák községi jellegűek és mint ilyenek nem felekezeti, tehát mint róm. kát. iskolák kezeltettek, hanem mint községi iskolák a többséget képező kát. hívek vallásos érzületéből eredő közmegegyezéssel kát. szellemben és irányzatban es azzal a kiváltsággal, hogy az iskolaszék tagjai és az alkalmazott tanerők csak katolikus vallá- suak lehetnek. Eszerint az esztergomi iskolák helyes értelmezéssel akként volnának minősitendők, hogy azok a községi köz- igazgatás keretében kormányzott kát. jellegű községi iskolák, aminőket azonban tételes alapvető népoktatási törvényünk nem ismer és őszintén szólva csak azok a tájékozatlanok ismernek, akik tán mint tájékozatlan elődjeik abban a jóhiszeműségben éltek, hogy az 1868. ev előtti kát. iskolák állapotai minősítés és fentartás tekintetéből az alaptörvény életbeléptetése után mit sem változtak. Pedig dehogy nem változtak ! De mennyire !

Sajátságos, hogy még mindig akadnak oly tekintélyes állást elfoglaló egyének, akik erőnek erejével bizonyítani akarják, hogy igenis, még mindig vannak hitfelekezeti, tehat kát. községi, vagy községi kát. iskolák. Bizonyításukat azonban minden körülmények között meddőnek kell tartani és pedig egyszerűen azon alapvető egy okból, hogy mig egyrészről a kát. vallás, mint államvallás kikapcsolódott az államiság kát. jelleg keretéből, másrészről ezidőszerint népoktatási alaptörvényeink értelmében valamint hogy nincs, de nem is lehet akár állami kát., akár állami protestáns iskola, azonképpen nincs, de nem is lehet sem községi katolikus, avagy zsidó iskola.

A törvény lényegében csakis három tipusu iskolát állapit meg, ezek: állami, községi és felekezeti iskola, de egy szóval sem kegyúri iskolát. A negyedik tipusu a magán vagy társulatok által felállított iskola, amely azonban lényegében vagy közös, vagy felekezeti jellegű.

Annyi bizonyos, hogy annak idején kár volt tengelyt nem akasztani a városi