Esztergom és Vidéke, 1912
1912 / 1. szám
ÉlVidék nap!* XXXIV. évfolyam 1. szám. u Hétfő január 1. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: SZERKESZTIK: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. SZ. KEMPELEN FARKAS Megjelenik vasárnap és csütörtökön. VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ....................12 K Negyedévre.........................3 K F élévre ...... 6 K Egyes szám ára . . . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyiltér sora 60 fillér. Boldog uj évet kívánunk minden olvasónknak! f\ szerkesztőség. n/ j\ Uj esztendő. Irta: Kempelen Farkas Lapunk mostani számával immár a harmincnegyedik évfolyamba lép. Ilyenkor, évzártávarl minden vállalat elkészül a maga mérlegét; lezárja 'á régi esztendő számadásait és előirányzatot csinál az újra. Engem is nógat valami belgő kény- szerüség, hogy összerójjam a mi erkölcsi mérlegünket, mert tisztességes, lekenyerez- hetlen vidéki újságnak bizony főleg csak erkölcsi hasznokról lehet beszélnie. Csak } ? Szinte hallom, hogy a lelkűk mélyéig materiális gondolkozáséi és érzésű emberek mily lekicsinylő szánakozással ejtik ezt a szócskát. Csak erkölcsi haszon ? Hát van még olyan elmaradt, naiv, hóbortos ember ezen a készpénzvilágon, aki küzd, fárad, dolgozik, agitál azért, hogy ilyen múlt idők beteges idealizmusa által kitalált szappan- buborékkal is beérje Hát van. Vagyunk mi vidéki újságírók jo nagy részben. És ha százszor is kinevetnek, mi százegyedszer is folytatjuk ezt a küzdést, ezt az ideális munkát, amelyet igazán csak egy kicsiny számú tábora az olvasóközönségnek képes megérteni és méltányolni. Itt megértés és méltánylás egyet jelentenek. És mi beérjük ezzel a kis táborral, őket látjuk magunk előtt, amikor Írunk, érezzük a lelki kapcsolatokat, amely velük összefűz és jóleső megelégedés vesz erőt rajtunk, ha egv-egy !evél érkezik a szerény szerkesztőségbe, amely elismeréssel szól a mi küzdelmünkről és további kitartásra buzdít bennünket. Vidéki újság — Mucsai Tárogató ! — milyen olcsó a gúny azoknak az ajkán, a kik még álmodni sem szoktak az anyagi haszon reménysége nélkül. Igen, vidéki újság vagyunk és nem röstelljük ezt, habár — — Igaz, nem minden vidéki újsággal tartunk lelki közösséget. Ezek soraiban is akadnak paraziták, mint a fővárosi és külföldi sajtóban is ; vannak revolverező, bot- rányhajhászó, személyeskedésből élő, és vannak szelid bárgyusággal, szakavatatlan kézzel összerótt nyomtatott papirosok is. Ezekre ráillik a: Korbács, Kis Kullancs, iMucsai Tárogató elnevezés, hanem az ilyen lapok — hála a magyarok Istenének — nagyon kis számmal élősködnek az emberi hiúság, kárörvendés és elmaradottság emlőin. A vidéki újság ma már felülemelkedett a néhai „jó vidék“ nívóján, de megtartotta azt a nemes idealizmust, a melynek még mindig a kisvárosban van a melegágya. Ma kulturemberek élnek a kisvárosokban is, akiknél napi szükségletet képeznek a fővárosi újságok, de ugyanily szükséglet számukra a helyi lap is, amely az ő szü- kebb körű társadalmának kérdéseit vitatja meg, amely minden haladásnak: kulturális, szociális,, financiális, gazdasági és közintézményekben való mozgalmaknak élesztője, bírálója és krónikása. Az ellenszolgáltatás pedig — az erkölcsi haszon. „ESZTERGOM és YIGÉKE“ TARGAJA. Régi nagyjainkról. — (Régi fölvételek uj retoucheban.) — Irta: Dr. Körösy László. V. Palkovies Károly. A hires polgármesterben volt valami imponáló fenség. A szemei rendesen úgy ragyogtak, mint a menyország. Néha azonban haragos felhők, máskor meg villámokkal felváltva szivárvány, békesség és nyájasság uralkodott bennök. Ez volt az egyetlen egy nagyember a hat- vanegyesek közül, aki elkésett miniszternek lenni. Minden izében csupa arisztokrata, minden porciká- jában csupa öntudat. Nagy férfiak nagy eszmékkel és nagy indulatokkal vannak szaturálva. Épen azért nem is értették meg mindenütt egyformán. Benne csakugyan megvoltak a halhatatlanság alkatrészei. Kitűnő orátor, még kitünőbb dialektikus; ügyes sztratéga, még ügyesebb csatázó. A hová dörgedelmes csataágyuit.felállította, ott Jerichónál tragikusabban omlottak össze a filiszterség bástyái. Egész megyénkben Helcz Antal után a legkitűnőbb szónok volt. Férfias, erőteljes, nyilt, meggyőző, elegáns, világos. Es mégis az elcsenevészedett nagyságok közé került. Ha rendszeresen halad, — „a korszellem zsoldjában“ — már három parlamenti korszakban legalább is kétszer miniszternek kellett volna lennie. Egyszer mindenesetre szerencsétlen szülővárosáért. Mert ha Esztergomnak egyhamar Ghyczy Kálmánja lett volna, akkor Komárom nem vette volna el védtelen, bástyában s vezértelen sáncainkat. VI. Majer István. Az irodalomban István bácsi, Magyarországban a legtiszteletreméltóbb főpap. Ötven év előtt is olyan fiatal volt, mint utolsó évében, s oly szeretetreméltó, ahogy egy valódi főpaphoz illett. Több kanonoknak csak egy kapuja volt s az is a csöndért vagy zárva, vagy puritán őrizet alatt. Neki kettő s mind a kettő mindig tárva. Hajléka és szive nyilt s ezt a kedvező körülményt a nem koldusok is felhasználták. Ifjú korában rézmetsző volt csak azért, hogy megtanulhassa, milyen nehéz az igazi érdemeket hamisan felvésni. Mert az ő jóságát és nyájasságát se leírni, se levésni nem lehet, olyan az, mint a nap. Folyton vettünk belőle, mégsem veszített. Folyton élveztük s mégse elégeltük meg. Higyjék el kérem, hogy a nap fényénél és melegénél is sokkal többen sütkéreztek, mint hálálkodtak. Nem tudom mért, de mikor Ipolyi Arnold, Haynald és Majer István nevét olvastam, akkor valami kimondhatatlan tisztelet szállott meg. Az egyik egy kiváló műtörténész, a másik egy kedélyes botanikus, a harmadik egy nyájas tanító bácsi. De mind a három főpapban nem tudja az ember, hogy mit bámuljon inkább. A szellemet ? Talán jó szivük több. A jó szivet ? Talán áldásuk nagyobb ? Bámuljuk tehát. De tudjuk, miért. Mind; a három nemcsak nagy szellem, nagy jellem, de ember is volt. VII. Krüplanicz Kálmán. Valóban olyan sima volt, mint Sennyei; ravasz, mint Tisza Kálmán; udvarias, mint Szilágyi Dezső; szalonhős, akárcsak Andrássy és
