Esztergom és Vidéke, 1911

1911-09-21 / 74.szám

Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 74. szám Csütörtök, szeptember 21. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. ő Megjelenik vasárnap és csütörtökön c Szerkesztik: VARSÁNYI IGNÁC és IVÁNYI PÁM M. ISTVÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. sz n A megszólítás. ^ jjíjndenki tudja, hogy Magyarország IWje a cimek klasszikus hazája. Nálunk fcuJ- a cimkórság Spanyolországot, e ^Rr-hadt államroncsot leszámítva — a legzarassf

^/obb, szinte hihetetlen mértékben. Jó napot kegyelmes Uram! De jó spinben vagy méltóságos Uram! Itthon van a nagyságos Ur? Igy beszélnek hálunk, ebben a tejjel-mézzel folyó Kánaánban. Monsieur! — mondják mindenkinek Franciaországban. Herr! — szólítják egymást Németországban. Mister! a cime Amerikában a honpolgárnak. Mindebből azt láthatjuk, hogy a világ legnagyobb urai Magyarországon élnek, vagy talán egyebet lát a sociologus mindezekből ? Talán azt, hogy nálunk az emberek nem arra helyezik a fősúlyt, hogy ki mennyit s mit produkál, hanem hogy azt a titulust, ami megilleti, esetleg meg sem illeti, megkapja s hogy mindenki annak nézze, ami épenséggel nem ő s legalább egy fokkal nagyobb cimme! illesse, mint ami őt megilleti. A cim a fő. A cimkórság, ez volt a hanyatló nemzetek mindenkori átka. Bizáncban is volt főadmiiál, főhadvezér, főkincstárnok, mikor Mohamed buzogánya már döngette a haldokló város érckapuit, de sem h dsereg, sem hajó, sem kincs nem volt. Itt rejtőzködik a méreg, mely az egész társadalmi életet megmételyezi, mely csirájában kiöli a nemesebb intenciókat s mely végeredményében egész országok sírját megássa, egész nemzetek sorsát megpecsételi. A cimkórság, e veszélyes miazma kiirtására az egyetlen helyes módszer, az összes cimek, kitüntetések eltörlése lenne. Ne adományozzák a királyi-, udvari tanácsosi címeket, mikor azok mindig csak cimek maradnak és soha egyetlen kitüntetett sem a királynak, sem az udvarnak tanácsot nem ád. Ne nemesítsünk, bárósitsunk, sőt ellenkezőleg, tegyük egyformává külsőleg az embereket, hogy azután ők maguk jöjjenek arra az eszmére, hogy az egyesek különbségét belső kiválóságokban találják meg. Franciaországban az összes rendjeleket és címeket eltörülték. Csak a legújabb kor hibás rendszere teremtette meg az egyetlen becsületrendet, kiváló honpolgári erények jutalmazására, de ott is már mozgalom indult meg az egyetlen s tényleg felesleges cicoma megszüntetésére. Amerikában, a szabad polgárok ez államában, nem ismernek semmiféle külső megkülönböztetést. Ott mindenki annyitér, amennyit belső tartalma értéknek megállapít. S ime ott látjuk a legnagyobb haladást a kultúra, a műveltség terjesztésében, ott a legnagyobb anyagi vagyoni bőséget s az ipar és kereskedelem hihetetlen előhaladását. Ezek a példák vezéreljenek minket is cselekedeteinkben. Ezek a példák a folya„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. össze, hogy mindjárt a tiszti kar megválasztásáról is gondoskodjunk. Lehettünk negyvenen, noha a teljes létszám, értve azokat, akik jelentkeztek, negyvenötöt tett ki. Alelnökké közakarattal Forster Gyulát választottuk. Jegyzők lettek Németh József és Helcz János, akik mind a ketten a VI. osztályba jártak; de akikhez Tantossy Béla is csatlakozott, hogy az V. osztály is képviselve legyen. Választmány iránt ezúttal intézkedés nem történt; mert nem volt egyelőre bizonyos az intézmény népszerűsége. A jegyzőkönyv és könyvtár költségeire minden egyes tag tiz-tiz krajcárt fizetett, s pénztárnokká Tarnóczy Kázmér VI. oszt. tanulót választottuk. A tisztikarból, ugy látszik, ez időszerint csak kettő él: b. Forster Gyula, akinek ő Felsége az idén adományozta a valóságos belsőtitkos tanácsosi méltóságot; él Helcz János is, aki évek hosszú során volt a nagyszombati érseki főgymnásium tanára s most kanonok. Az önképzőkör második ülését május 3-án szombaton tartottuk, mint ahogy ezt terveztük, hogy minden vasárnapot megélő .ő délután összejövünk. Ezen az ülésen szavaltak: Acsay János, jelesül a Vörösmarty „Honszeretet" ; Brühl Antal a Fáy: „Ásszony-gyülölőjét" és Concilia Emil a Kunos Endre: „Csák" cimü költeményét. Azok, akik május 3-án szerepeltek a VI. osztály növendékei voltak, a kis Conciliát kivéve, aki V. osztályba járt, és akit az elnök csak Emilián-nak szeretett nevezni. Ekkor egészítettük ki a tisztikart, amennyiben könyvtárnokká választottuk a VI. osztályból Acsay Jánost meg Muha Pált; ellenőrré pedig Vörös Sándort. Küldöttek lettek: Forster Gyula és Korpás Márton, akik közül az utóbbi, noha koros fiu volt, még csak az ötödik osztályba járt. Hogy mi volt a küldöttek (szószólók?) igazi rendeltetése; azt ma bajosan tudnám megmagyarázni ; de azt hiszem csak közvetítették az osztály egyes tanulóit magával az elnökkel vagy a jegyzővel, aki a titkári teendőket is teljesítette. A második ülésen még se írásbeli dolgozatot nem nyújtott be senki, se nem szavaltunk. Az itt emiitett egyének közül ma is él Vörös Sándor, a pénzügyminisztérium nyugalmazott miniszteri tanácsosa. A harmadik ülés május 10-én volt. Szavaltak : Bartos Béla a VI. oszt. növendéke, és pedig Aranynak „Családi kör" cimü költeményét; Donga Mihály Tompának a „Gólyához" irt versét; Dubovszky József Bajza: „Apotheosisát" Fiedler Ferenc Vörösmarty: „Árvízi hajós"-át; Findura Imre Sárossy Gyulának: „Éjjel" cimü költeményét, aki különben Vahott Sándornak: „Ha nap vagy ..." cimü versét is bejelentette; Forster Gyula neve mellé : „Az öreg ur" cimü munkát jegyeztem oda; de valóban nehéz dolog ma eldönteni, hogy a szavalat megtörtént-e? Fortunes Gábor a Garai János versét szavalta el: „Kont fegyvernöke". Donga Mihály Findura és Fortuner az V. osztály tanulói voltak. A május 10-iki ülésen már írásbeli dolgozatokat is nyújtottak be; nevezetesen Vörös Sándor, Korpás Márton, Kohn Mór és Jánossy János, akik Korpás kivételével mind a hárman á VI. oszt. növendékei voltak. Kohn Mór a nevét „Áldori

w-ra magyarosította, s ismeretes köztekintélynek örvendő orvos Esztergomban. A főgymnásium önképzőkörének régi ülései. Irta: Id. Farkasfalvi Imre. Mikor Keményfy Kálmán Dániel 1905-ben megírta Vaszary Kolos bíboros hercegprímás életrajzát, arra is kiterjeszkedett, hogy ez a tudós tanár volt az első, aki 1862-ben az esztergomi főgymnásiumban az önképzőkört alapította. Mint az V. osztály egyik szerény növendéke abban a szerencsében részesültem, hogy tagja voltam ennek a kis irodalmi társaságnak, s erről egykorú teljegyzéseim nyomán egyet-mást elmon darii helyénvalónak tartok. Kedves igazgatónknak Ferenczy Jakabnak rendszerint május elsején volt a neve napja, s miután a következő napon Zsigmond volt, a hogy öt otthon, a családi körben szólították: hát az iskolában néha kettős ünnepnapot kaptunk, nem azért, hogy *fáradalmainkat kipihenjük, hanem hogy ujabb munkát vállaljunk, vagy olyan szórakozást keressünk, amely több kedvet nyújt kötelességeink lelkiismeretes, pontos teljesítéséhez. Igy jöttünk össze a mondott évben is május elsején délelőtt 11 és 12 óra közt a főgymnásium épületének egyik tantermében, s megalakítottuk az önképzőkört; olyat, aminőt a fellendült alkotmányos mozgalmak közepette az ifjúság országszerte nagy buzgalommal karolt fel. Az önképzőkör elnöke Vaszary Kolos lett, ,az V. osztályfőnöke, aki jeles tanítványával, a most is szereplő Forster Gyulával, a főgymnásium VI. osztályának első eminensével hivott bennünket össze, hogy mindjárt a tiszti kar megválasztásáról is gondoskodjunk. Lehettünk negyvenen, noha a teljes létszám, értve azokat, akik jelentkeztek, negyvenötöt tett ki. Alelnökké közakarattal Forster Gyulát választottuk. Jegyzők lettek Németh József és Helcz János, akik mind a ketten a VI. osztályba jártak; de akikhez Tantossy Béla is csatlakozott, hogy az V. osztály is képviselve legyen. Választmány iránt ezúttal intézkedés nem történt; mert nem volt egyelőre bizonyos az intézmény népszerűsége. A jegyzőkönyv és könyvtár költségeire minden egyes tag tiz-tiz krajcárt fizetett, s pénztárnokká Tarnóczy Kázmér VI. oszt. tanulót választottuk. A tisztikarból, ugy látszik, ez időszerint csak kettő él: b. Forster Gyula, akinek ő Felsége az idén adományozta a valóságos belsőtitkos tanácsosi méltóságot; él Helcz János is, aki évek hosszú során volt a nagyszombati érseki főgymnásium tanára s most kanonok. Az önképzőkör második ülését május 3-án szombaton tartottuk, mint ahogy ezt terveztük, hogy minden vasárnapot megélő .ő délután összejövünk. Ezen az ülésen szavaltak: Acsay János, jelesül a Vörösmarty „Honszeretet" ; Brühl Antal a Fáy: „Ásszony-gyülölőjét" és Concilia Emil a Kunos Endre: „Csák" cimü költeményét. Azok, akik május 3-án szerepeltek a VI. osztály növendékei voltak, a kis Conciliát kivéve, aki V. osztályba járt, és akit az elnök csak Emilián-nak szeretett nevezni. Ekkor egészítettük ki a tisztikart, amennyiben könyvtárnokká választottuk a VI. osztályból Acsay Jánost meg Muha Pált; ellenőrré pedig Vörös Sándort. Küldöttek lettek: Forster Gyula és Korpás Márton, akik közül az utóbbi, noha koros fiu volt, még csak az ötödik osztályba járt. Hogy mi volt a küldöttek (szószólók?) igazi rendeltetése; azt ma bajosan tudnám megmagyarázni ; de azt hiszem csak közvetítették az osztály egyes tanulóit magával az elnökkel vagy a jegyzővel, aki a titkári teendőket is teljesítette. A második ülésen még se írásbeli dolgozatot nem nyújtott be senki, se nem szavaltunk. Az itt emiitett egyének közül ma is él Vörös Sándor, a pénzügyminisztérium nyugalmazott miniszteri tanácsosa. A harmadik ülés május 10-én volt. Szavaltak : Bartos Béla a VI. oszt. növendéke, és pedig Aranynak „Családi kör" cimü költeményét; Donga Mihály Tompának a „Gólyához" irt versét; Dubovszky József Bajza: „Apotheosisát" Fiedler Ferenc Vörösmarty: „Árvízi hajós"-át; Findura Imre Sárossy Gyulának: „Éjjel" cimü költeményét, aki különben Vahott Sándornak: „Ha nap vagy ..." cimü versét is bejelentette; Forster Gyula neve mellé : „Az öreg ur" cimü munkát jegyeztem oda; de valóban nehéz dolog ma eldönteni, hogy a szavalat megtörtént-e? Fortunes Gábor a Garai János versét szavalta el: „Kont fegyvernöke". Donga Mihály Findura és Fortuner az V. osztály tanulói voltak. A május 10-iki ülésen már írásbeli dolgozatokat is nyújtottak be; nevezetesen Vörös Sándor, Korpás Márton, Kohn Mór és Jánossy János, akik Korpás kivételével mind a hárman á VI. oszt. növendékei voltak. Kohn Mór a nevét „Áldori

w-ra magyarosította, s ismeretes köztekintélynek örvendő orvos Esztergomban.