Esztergom és Vidéke, 1911

1911-06-28 / 50.szám

Egy alispán. Esztergomvármegye közszeretetben álló alispánja, dr. Perényi Kálmán 1911. évi július hó 29-én tölti be vármegyei köztisztviselői szolgálatának 25 évét. Mint közigazgatási gyakornok lépett a vármegyei szolgálatba, s becsületes munkával, szorgalommal, tanulással, tudással és tehetségével csakhamar magára vonta a vármegyei iutéző körök figyelmét, s a rokonszenvet, mellyel a vármegye közönsége fogadta, jó modorával is kiérdemelte, mely neki veleszületett tulajdona. Pedig ha valahol, ugy a közigazgatási pályán müveit, jó modort tanúsítani, mindenkivel szemben, jó baráttal, ellenséggel, tisztességes és tisztességtelen emberrel szemben rendkívüli önuralmat, nagy fegyelmezettséget, jó szivet és kiváló karaktert követel. És e jó modor kisérte el a mindenki által szeretett közigazgatási gyakornokot a vármegyei élet legmagasabb polcáig: az alispáni székig, mely diszes állásban sem szűnt meg más lenni, mint ami volt az egész közigazgatási pályán. Az ő békéltető, igazságosztó, s mindent nivelláló képessége mintha csak praedestinálták volna e magas állásra. Szakértelme, kötelességtudása, ernyedetlen buzgósággal párosult hivatali erélye tette lehetővé, hogy mig egyrészről vármegyéjében a collegialis szeretett ragyogó napja aranyozza be a közigazgatás e szép ünnepét, addig másrészről nincs a vármegyének egyetlen egy polgára sem, akinek keblében inasszerü sóhaj ne emelkednék e nagy napon. A közigazgatási gyakornoki állásából néhány rövid közigazgatási iépcső után minden nemesre, jóra és igazra figyelmes galamblelkü tisztviselőt csakhamar a párkányi járás főszolgabírói állásába helyezi a közbizalom, honnan csakhamar maga után a legkedvesebb emlékkel, amit csak egy nyilvános pályán működő egyén elérhet, a közbecsüléssel és közszeretettel kisérve a központi főszolgabírói székbe ül, s a müveit magyar közönség folyton fokozódó rokonszenves támogatása legfőbb bizonysága törekvéseinknek, munkássága helyes, hazafias és magyar voltának. Mint főszolgabíró nemcsak szigorú és igazságos bírája volt járásainak, de egyúttal szerető atyja is a népnek, aki előtt az osztóigazság mérlegében mindig ott őrködött a köztisztviselői pályán oly ritka és napjainkban már kialvó félben levő emberbaráti szeretet. Ajtaja éjjel-nappal nyitva állott azok előtt, kik hozzá tanácsért, vagy pártfogásért fordultak, meghallgatta panaszaikat és orvosolta sérelmeiket, s lelkendezkedve iparkodott azon, hogy egyetlen perce se maradjon üresen, siváron, hanem a jó emlékezés szelid virágait teremje. Az egyéni érdekek szerint formálódó közigazgatási pályán a harmóniát létrehozni, minden érdeket a saját érdeme szerint szolgálni, egy egészséges jó közigazgatást teremteni, ebből áll egy magasabb állásban levő közigazgatási tisztviselő hivatása feladata; s ha sikerül, diadala. S neki ez mindenkor, minden állásban sikerült. Hosszú közbecsülésben, tiszteletben és szeretetben eltöltött közigazgatási pályáján be tudta igazolni, hogy minden intézmény jó, csak az emberek tudatlansága és gonoszsága ronthatja meg azt. Tudta, hogy türelemmel, szeretettel, lelkes odaadással kell annak az aprólékosnak látszó s mégis magasztos munkának lenni, melyet a nemzeti közművelődés és haladás feladatának ezer meg ezer részleteiben a hazafias társadalom kifejt. Neki a munka úgyszólván balzsama volt vérének lelkének. De mint a munka embere a birói széken sem tudja megtagadni magát. Ragyogó szónoki tehetsége a költészet mezein nőtt naggyá. Mint fiatal jogász egyike volt a főváros legkedvesebb és leggalamblelkübb poétáinak. Költeményeit a legelzárkózottabb irodalmi körök lapjai is örömmel vették, s mi, kik abban az időben vele együtt jártuk a költészet himes mezőit, gondtalan kedéllyel, dallal az ajkon, benne láttuk feltámadni a „Fütyül a szél" örök emlékű poétájának leghivatottabb képviselőjét. Irodalmi működésén meglátszott a minden szépért, nemesért és jóért lelkesülő sziv, melynek víztükrén hullámok támadnak a legparányibb szellő rezdülésre és hogy e nemes sziv álmai felett a legszeretőbb anyai gond dúdolta az édes, sirig felejthetetlen altató dalt. — S eme rajongó anyai szeretet termő tulajra talált, mert ugy magas tudását, széles látkörét, puritán egyszerűségét, lebilincselő szeretetreméltóságát csak egy múlja felül : a fiúi szeretet, amelyet csak az ő nagy, nemes szive tudott összhangba hozni a hitvesi szeretettel, melynek derűje aranyozza be az ő csendes, de boldog családi fészkét. Egész lényén meglátszik, hogy ereiben Mattyasóvszky vér foly, mert édesanyja abból a Mattyasóvszky családból származik, melynek élettörténete össze van forrva Esztergomvármegye történetével, s amelynek aranylapjain a Mattyasóvszky család a haza és a közjó érdekében kifejtett eredményes munkájával az első helyet biztosította magának, és talán Magyarország egy családi címere sem oly találó, mint az övék •' kék pajzsban, zöld mezőn álló fekete medve, három fehér rózsát változatban fehér liliomot tart. Mert e család minden egyes tagját ősmagyar jelleg, rajongó faji szeretet, gyöngéd kedély, nemes lélek és mély vallásosság jellemzi. Felesége Gerenday Rózsika, leánya annak az akadémiai szobrásznak, aki sikerült alkotásának messze földön fényt, hírnevet és dicsőséget szerzett magának. Két ily költői lélek egyesülése csak az örömboldogság s a megelégedés fészke lehet. Amily nagyszabású dr. Perényi Kálmán, mint hivatalnok, ép oly tapintatos, körültekintő, mint politikus. A politikai élet hullámai sohasem tették szenvedelmessé. Mindenkor a bölcs mérséklet embere volt, s mint mindenütt, itt is a jól felfogott közérdek s bölcs mérséklet irányította lépteit. Belátta, hogy hitelt érdemlő diagnosis nélkül a politikában csak találgatni lehet. Mint józan, tisztességes, becsületes hazafit és költői lelket a politikai élet világában is a tisztesség és becsületesség vezette. Megvetette azokat, kik a hazafiasság cégére alatt egyéni érdekeknek emelnek kultuszt, s mint nyilt szivü, tisztességes magyar ember mindenkor fenn tudta tartani függetlenségét a hatalmassággal szemben. Egy ember, aki merni tud. Nagy szó ez ebben az életunt enervált korban, mikor az emberek legnagyobb része nem emelkedni, hanem csak kapaszkodni tud, s nem az emelt fejével, hanem meghajlított gerincével szerzi érdemeit, következéskép lenézi mindazon szerencsétleneket, kik a politikát nem ingyenes eltartási jogcímnek, hanem komoly és nehéz kötelességnek tekintik. Az elismerés persze ritkán keresi fel műhelyükben az ily közjó munkásait, de hisz épen azért kell, hogy erős legyen bennünk a hazafiság érzése, hogy elismerés és hála nélkül is képesek legyünk másokért dolgozni. A nagy tömegek csak dolgozzanak önmagukért, a hétköznapi lelkek futkossanak önérdek után a mindennapi élet szük határán belül; azért nem vesztek ki még az idealisták, nem vesztek ki a hazafiak, kik őrködnek, hogy a jövendő nehéz idők számára is tisztán és szeplőtelenül fentartsák a nemzeti lelkesedést és hazafias szellemet. Mert tudják azt, hogy egy nemzet győzhet fegyver nélkül, de lelkesedés nélkül soha. A lefolyt .nemzeti küzdelem őt az alispáni székben találta, s mélységes hazafiúi aggodalommal párosult bölcsességgel megtalálta a középutat, amelyen Esztergom vármegye elsők között volt a nemzeti küzdelemben anélkül, hogy akár egyesek, akár családok nagyobb lelki rázkódtatásnak lettek volna kitéve. Munkabírásának, szakképzettségének, jeles szervező és administráló tehetségének oly fényes bizonyítékait szolgáltatta az alispáni székben, amikor megnehezült az idők járása felettünk, min

1 kevesen mások. E küzdelmes időben tetteiben a teljesen iskolázott államférfiak kellő tapintata nyilatkozott meg, kik bármely viszonyok között feladatuk magaslatára emelkednek, s teljesen tudatában vannak hatáskörüknek. Mélységes hazafiúi aggodalommal látta, hogy ázok, kik alkut nem ismerve vivták a harcot a haza függetlenségéért, miként rakják gúlába fegyvereiket, ha a haza függetlenségét csak a saját érdekeik árán válthatják meg. Egész hivatali pályája az olcsó népszerűséget soha sem kereste. Biztosította azt neki a vele született jó modor, uri gavallériája, önzetlensége és puritán hivatali működése. Azok közé tartozik, kik azt tartják, hogy a népszerűséget megvetni nem okos dolog, de arra vadászni ostoba dolog. A bölcsesség a két ut között van. A közvélemény fölemeli az embereket, akikre szüksége van, a népszerűség legmagasabb polcára s midőn már kihasználta, ledobja őket. Mint e vármegyének alispánja szakképzettségének egész súlyával ifju lelkesedéssel és a sikeres eredményeket biztosító erélylyel járt el ép oly előkelő, mint felelősséggel járó tisztének betöltésében. Alispáni széke elfoglalása után a közszolgálat, a közigazgatás javítása érdekében tett intézkedései méltóvá tették őt azon elődök utódává, kiknek neve Esztergomvármegye történetében mindenkor aranybetükkel lesz bevésve az idők végeztéig. Lévay Sándor. * Az alispán 25 éves jubileumából részt kér magának a jegyzőegyesület is, amely mi díszközgyűlés keretében fog megemlékezni dr. Perényi Kálmánról mint a jegyzők mindenkori barátjáról. Az alispán ugyanis mint közigazgatási gyakornok valódi fiúi szeretettel viseltetett az öregebb jegyzők iránt. Később ez a tiszteletteljes szeretet benső barátsággá lett különösen főszolgabirósága idejében. Azóta az öreg jegyzők közül sokan kidőltek, fiatalok, ifjak léptek a helyükbe, de ezeket is jóakaratú pártfogásába fogadta az alispán s az idők multával most meg ő nézte atyai szeretettel a hozzá fiúi tisztelettel ragaszkodó ifju jegyzőgenerációt. Ennek a kölcsönös és a jegyzői karra rendkivül becses tiszteletnek és ragaszkodásnak zálogként a jegyzőegyesület dr. Perényi Kálmánt disztagjává választja és nevére alapítványt tesz. A disztagságról a következő iratot adják át a jubilánsnak: Esztergom vármegye községi jegyzőinek egyesülete méltányolván ezen emberbaráti szeretettől áthatott zajtalan, de eredmények-