Esztergom és Vidéke, 1911

1911-02-16 / 14.szám

Esztergom, 1911. XXXlll. évfolyam 14. szám. Csütörtök február 16. AZ ESZTERGOMVARMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA, Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjeleni; vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Ismét a „drága hűs". Hogy mi lesz a közönséges élelmezési kérdésekből, ha azt a politika veszi kezelése alá, most láthatjuk megható és megdöbbentő módon. Semmi kedvünk kiengedni azt a kérdést a maga köréből és mert semmi bizalmunk sincs abban, hogy a husdrágaságot meg lehet szüntetni tiltakozó menetekkel; hagyjuk csak ezt az unott formáját az eszme propagálásának Bécsnek. Most előrántják a hust. Pedig az általános drágaság között nem is a hus az elviselhetetlenül drága. A nagy kalap, a boa, az utitáskaszerü ridikül mindezeknél drágább. Drága a lakás és holmijai a ruha. • Az élelmiszerek szertelen drágaságára csak azért figyelünk ma jobban, mert az általános drágaság közepette nagyon szőrit a — csizma. Azt mondják, hogy mi mindent kifele veszünk. A gazdák Bécsbe szállítják a hízott ökrött, azért drága minálunk itthon a hus. De hiszen Bécs jajgat leginkább! És kiabál az argentiniai húsért, amelynek első próbaszállitásánál kitűnt kettő; egyik, hogy az argentiniai hus élvezhetetlen, másik pedig az, hogy csak négy fillérrel olcsóbb a bécsi mészárszékeken jegyzett leveshusnál. Az argentiniai hus tehát már befagyott. Aligha fogják törni magukat az emberek Bécsben se. De hát hogyan állunk húskivitelünkkel? Mindössze 421,642 szarvasmarhát vittek ki a mult évben hazánkból. A kiviteli többlet értékben 28 milüó korona. De már előre jelezhető, hogy a kivitel ebben az évben nem fog növekedni, mert tenyésztésünk az évek óta mutatkozó takarmányhiány miatt visszaesőben van s most a földmivelésügyi minisztérium programja is az, hogy — a gazdáknak tenyésztésüket kell szaporítani, nem a mészárszékek számára állatot nevelni. Friss hus, leölt szárnyas és szalonna kivitelünk a mult évben kiviteli többletet mutat. 38 milliónál többet, mint az előtt öt évvel; de ez természetesen a fejlődés és a nemzeti több-termés számlájára irandó. Ez az emelkedés éppen nem okozhatja a drágaságot. Legjobban az angentiniai hus bécsi első vásárja mutatja, hogy a hus termés oly drága, hogy még az állattenyésztésében extensiv Argentina sem tud velünk árakban az ő fagyasztott húsával konkurálni, ha csak veszteségre dolgozni nem akar Már pedig feltehető, hogy a milliárdos hajóvállalat a mézes-mázos madzag ismeret elvénél fogva az első bécsi szállítmány árát fölemelte volna, ha világos veszteség nélkül tehetné. A megélhetés viszonyai a kereset arányában igazodnak. Ha betekintünk a 30-as évek városrendészeti piaci árjegyzékeibe, nálunk a városházán is vannak erről jegyzőkönyvek, mikor a tanács a mészároscéhhel megállapította a font hus árát, elképedünk, hogy micsoda olcsón éltek akkor az em„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Az ablakfüggöny. Irta: Szomaházy István. Mig az asszony kissé elbóbiskolt ebéd után, a férj — a nyárspolgárrá puhult don Juan — gyöngéden melléje telepedett a hintaszékbe és a 1 Dreyfus-ügy legújabb híreit olvasgatta a megszokott újságjából. Ilonka reggel óta az ágyban maradt 6 bár igazán nem veit valami komoly baja, Tamási letette az újságot és mivel attól félt, hogy a melegség főiébreszti a feleségét; halkan az ablakhoz lépett, hogy a függönyöket lebocsássa. Szerencsésen -le is bocsátotta az egyiket, de mielőtt még a másik ablakkal is végzett volna, Ilonka fölébredt - szendergéséből. — Mit csinál ? — kérdezte az urától ijedten. Tamási a betegápoló gyöngéd türelmével fordult meg: — Amint látja, édes, lebocsátom a függönyö-- ket . . . A nap oly melegen tüz ide, hogy még jobban megfájdulna a feje tőle . . . Tamási igen udvariasan mondta ezt és mégis váratlan feleletet kapott. Ilonka haragosan ült föl ágyában, keze remegett a felindulástól és idegesen, majdnem gorombán kiáltott az ablaknál álló Tamásira: — Rögtön huzza föl a függönyt! . . ." — De cicám . . . — Ha nem huzza föl, azonnal leugrom a harmadik emeletről . . . A jó férj aggódva tekintett a beteg asszonykára, aztán engedelmesen fölhúzta megint a fehér függönyt. És eközben egy pillanatra az a régi, bemohosult korszak jutott az eszébe, mikor ő még magányos garszonként bolyongott a zuhogó őszi esőben . . . * * Miért jutott ez a korszak az eszébe? Egy nevetséges és mégis melankolikus emlék miatt, amelyet a fehér függöny most egyszerre felidézett benne . . . Tamási, mig a felesége parancsának ilyen készségesen eleget tett, egy pillanatig huszonkétesztendős korának rég elfeledett ideáljára: a szép, huszonkilenc éves Kaysernére gondolt . . . Tamási, aki akkor együgyű kis jogász volt, egy Andrássy-uti kávéházban a füléig belebolondult abba a szelid tekintetű, csinosan kiöltözött, barna asszonyba, aki a húgával együtt törzsvendég volt az egyik sarokfülkében. A viszony a székesfővárosi szerelmek rendes sablonjával kezdődött: Tamási bókokat irt a képeslapok szélére, majd apróhirdetéseket tett közzé egy napilapban, később poste restante levelekben sürgette Kaisernét,hogy légyottot adjon neki ... Az ostrom sikerrel járt; a szép asszony, akinek férje egész nap keztyüket árult a Terézvárosban, egy nap Wesselényi-utcai lakásán fogadta a lángoló fiatalembert . . . Kayserné ekkor könnyezve panaszolta el, hogy tizenkétéves házassága alatt még senki sem akadt, aki őt téliesen megértette volna; mire Tamási ugyancsak forró könnyek közt jelentette ki, hogy ő is magányos lélekként járt eddig a nagyváros óceánjában. A két elhagyott teremtés forró barátságot kötött; a barátság utóbb bizalmasabbra és meghittebbre fordult; a magányos lelkek titkos jelekben állapodtak meg arra az esetre, ha a férj váratlanul otthon maradna. Felhúzott függöny == a férjem itthon van. Félig lebocsájtott függüny == a férjem rögtön megy. Egészen lebocsájtott függöny = a férjem elment, jöhet. Tamási néha másfélóráig kószált a Wesselényiutcai ablak alatt, de mikor a függöny a Kayser ur készülődését jelezte, ügyesen befordult a Klauzálutcába. És tiz perc múlva mikor a látóhatár egészen tiszta volt, lángolva, dobogó szívvel szaladt föl a háromemeletes ház lépcsőin . . . Pompás délutánok voltak — az egyik magányos lélek kétszer bukott meg ez időben a második szigorlaton — és Tamási sokszor ámulva nézett a nyugodtan baktató férj után, aki két órakor az üzletébe sietett. És este, mikor olcsó vendéglőjéből szivarozva ment haza rideg külvárosi lakására, nem egyszer csodálkozva gondolta: — A derék Kayser nem is sejti, hogy megcsalják ... Hát csakugyan igaz, hogy minden férj ostoba ? ... És valamint az okos kis csirkefogókból, akik a kész cipőket hazaviszik, egytől-egyig ostoba legény lesz, a ravasz don Jüanok is igazán elvesztik az eszüket, mikor az oltár elől eltávoztak? A viszonynak később egy váratlan esemény vetett véget: Kayserné férjhez adta. a legidősebb leányát és a kis Kayser Erzsike egy egészséges leánykával ajándékozta meg boldogságtól ragyogó férjeurát ... És a csöppnyi poronty végre megtette azt, amire tizennyolc éven át senki sem volt Megérkezett a kitűnő tavaszi idénysör a „Koroná"-ba. Állandóan friss készlet. Veri az összes külföldi termékeket. Mesés izü, üdítő ital.