Esztergom és Vidéke, 1911

1911-02-12 / 13.szám

jesitette kötelességét és a kerületi orvos véleménye alapján a zárdai iskola bezárá­sát és a bentlakó növendékek hazaküldését mondotta ki, nehogy ők is elkapják a vör­henybetegséget. A polgármester előrebebiztositó végzé­sét megfelebbezték az alispánhoz, aki a főorvos véleménye alapján — mert itt egyet­értett a főorvos és — nem a polgármester, hanem — a kerületi orvos is, szintén helyén­valónak találta az I. fokú határozatot és jóváhagyta, Cakhogy rövid ideig. Jött ugyanis a szerdai közigazgatási ülés, ahol dr. Fehér Gyula bizottsági tag az alispánnak, mint II. fokú hatóságnak ezen discretionális jogán alapuló határoza­tát kifogásolta és ugy óhajtotta újból kiadatni a határozatot, hogy a belnövendékek a há­rom fertőzött beteg mellett maradhatnak. Jellemző, hogy a zárdából egy napra, mig a határozat érvénye tartott, a helybeli növendékeket kibocsájtották, de rájuk paran­csoltak, hogy másnap már bejöjjenek, mert annyira biztosra vették a kanonok ur közben­járásának eredményét. Ugy is lett. Az alispán deferált egy bizottsági tag teljesen jogtalan és nevetséges felszólalásának s amit előbb helyesnek látott, megváltoztatta, mert Fehér Gyula az ő discretionárius jogába beleavatkozott. E feltűnő jelenség után nem tudjuk, kinek a II. fokú hatósága a nagyobb. Az alispán felelősséggel teljes avagy Fehér Gyula felelőtlen hatósága-e? Azt azonban kijelenthetjük, hogy ha csak egy fertőző megbetegedés történik is ezután az agyonzsúfolt zárdában, mi nem fogjuk összetéveszteni — amint láttuk — a nagyon is létező két másodfokú hatóságot! A háziasszony és a husdrágaság. A husdrágaság veszedelme a dolog termé­szete szerint legjobban sutja a hivatalnokokat, de szenved alatta az ipari és kereskedelmi közép­osztály is. A háziasszony itt tehát az elé a fel­adat elé kerül, amely szinte határos a lehetetlen­séggel : hogy a háztartási összeg emelése nélkül elláthassa a családot a kellő élelemmel, de ugy, hogy ezáltal a család egszsége és táplálkozásának ésszerűsége ne szenvedjen. Számolni kell azzal a körülménnyel is, hogy ősi babona szerint a hus az egyedüli tápláló eledel, amelyből a ház urának mindig a nagyobb darabot kell juttatni. És a ház és a teremtés urai valóban szent joguknak tartják azt, hogy minden ebédnél minél nagyobb darab hus kerüljön a tányérjukra s egye­nesen e szent jog elleni merényletnek tekintenék a húsdarab megkisebbitését. És noha ma már igen sokan ismerik azt a német közmondást, hogy a zserelem a gyomron keresztül támad, a ház asszonyának mégis meg kell kísérelnie, hogy a husadagot megkisebbítse: csakhogy ezt ugy kell tennie, hogy a férj uram észre ne vegye. Konyhai tudományánakle gjavát kell előszednie, amit erősen megkönnyit az, hogy a férfiak izlése a legutóbbi évtizedekben erősen megváltozott: ma már rrem férfiatlanság, ha valaki az édes ételeket czereti, ami nagy előnyt jelent az asszonyra nézrn. fi. tu­domány fegyvereit is harcba lehet vinni a husadag kisebbítése érdekében, azzal érvelve, hogy a be tegségek egy tekintélyes része, többek között a köszvény is a mértéktelen husélvezettől származik Ahol gyermekek vannak, ott a husszükében levő, sőt esetleg husmentes háztartás határozott előnyt jelent a gyermekekre nézve. Ma már a gyermekorvosok tekintélyes része azon az állás­ponton van, hogy a gyermeknél 10—12 éves ko rukig a húsételnek a lehetőségig való korlátozása igen célszerű. A husmentes napokban többnyire rontott le­vesre lenne utalva a háziasszony s a Jőzelékek legkülönfélébb fajtáira. Ha azonban' a lencse, borsó, bab vagy burgonyaleveshez egy kis sovány füstős szalonnát főzünk, vagy virslit aprózunk belé, a férj urak nem fognak kivetni valót találni rajtuk. A halakra is nagyobb figyelmet kell a gon­dos háziasszonynak fordítani, mint eddig. Igaz, hogy a jó hal drága, de számtalan olcsó halfajta létezik, melyek nemcsak főve, de sülve és ragout-szerint elkészítve kitűnő és Ízletes fogást szolgáltatnak. Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy a vadhús és szárnyasok husa a mai drágaság mellett aránylagosan elég olcsó eledelül szolgálhatnak. Egy nyul, amely mintegy 2—3 ko­ronába kerül, egy négyszemélyes háztartásnak kétszeri étkezésre elegendő hust ad. Igy tehát mondjuk 3 koronáért két ebédre, való hust sze­rezhetünk be, ami nem nevezhető drága élelme­zésnek. Ugyanígy vagyunk a libával is, amely nem nagyevőknek négyszerre elég, (mindig négytagú háztartást számitva), természetesen az apróléknak és a májnak felhasználásával s a zsir árának le­számítása mellett. Éppen a gazdaságos kihasznál­hatóságban rejlik a szárnyasok és a vadhús előnye. A puddingszerü húsételeknek egész sora al­kalmas arra, hogy kevés hússal készúsük az asz­talra kerülő húsételeket. Természetes hogy mindezek az ételek nem küszöbölik ki teljesen a hust, csak azt teszik le­hetővé, hogy kevés hus felhasználásával mégis változatos és tápláló ételek kerülhessenek az asz­talra, s amellett mégis némi megtarakitás legyen elérhető. Jó gazdasszony aztán a tésztás nemüekben is bő kárpótlást tud nyújtani a körülrajongott hú­sért, mely különben is az ujabb orvosi felfogás szerint könnyen nélkölözhető eledel. HÍREK. riánknak lapjai! s ahol balsors ért, ahol nemzeti szerencsétlenség komor lapja van: mindenütt ott találom a késő szót. Én nem vagyok az, ki a mult idők vétkeinek feltárásában gyönyörködném. Előttem szent e haza múltjának emlékezete, mint szent atyámé, ki bu között hajtotta sirba fejét. ítéljünk pietással őseink­ről, ha akarjuk, hogy az utókor méltányos legyen, midőn minket itélend. De ha vannak kötelességeink a multak emléke iránt; vannak hazánk jövendője iránt is, mert nem csak azon hazát kell szeretni, amely volt és van, hanem azt is, amely leszen, midőn mi nem leszünk többé. Ezen szent köteles­ség int, hogy pietas miatt ne mulasszuk el okulni a história tanulságain. És én e tanulságok között ott tilalom azt, hogy apáink legszebb cselekvényei azért termettek meg oly ritkán a várt gyümölcsö ket, mivelhogy elkéstenek. Igen gyakran az vala bajunk, hogy szerettük kísérgetni a fátumot, szeret­tük kisérleni vájjon forintos adósságot nem lehetne-e garassal lefizetnünk. És fizettük a garast haszon­talanul, mert adósságunk egészben maradt. Ugy ne járjunk, Uraim! mint vagyonban bukott hazánk­fiai legnagyobb része, kiket nem a váltó adósság, hanem a prolongatiók buktattak meg." A legerősebb részt irtuk ide a konfiskált cikkből. Ismételjük: nem tudjuk megérteni, hogy mi ebben a Kossuth cikkében az, ami a cenzort a szerfelett való szigorúságra ösztönözte? Mennyire másképen beszél ma, különösen a bulvársajtó. Csak találomra, — nem keresgélve, — ime közlünk egy kis aktuális delegációs mutatványt, hogy miként fog ma az újságíró tolla: „Talpnyalók, gyászmagyarok!" Megkezdődött a delegációs csalás: A bécsi Hotburg márványtermében ma dél­előtti megjelentek a magyar delegáció tagjai, ün­nepi fénnyel, selyemből való magyar díszruhában, fölcicomázva mindenféle érdemjelekkel. Mikor már valamennyien együtt voltak, a király főszertartás­mestere bevezette őket a belső titkos tanácsosok termébe, ahol a trón körül foglaltak állást., Pár perc múlva kopogás jelezte, hogy jön a király. Megállott a trónszék előtt és várta a műsor kezde­tét. Előlépett erre Láng Lajos, a delegáció elnöke és beszédet intézett az uralkodóhoz. Mézes-mázos szavak ezek, nem a nemzet lelkéből fakadók, ha­nem a császárimádásban megőszült, rokkant poli­tikus fölkin okozása. Egy gerinctelen és az udvar legalázatosabb szolgálatára mindig kapható kor­mány és többség svarzgelb politikáját hirdette, hasravágódott a császári akarat előtt, amely az ő szemükben fölötte áll a nemzeti érdeknek. Kétségten bizonyságát adta Láng Lajos annak, hogy a közös miniszterek nem állhatnak elő olyan szemérmetlen tulköveteléssel, amit a munkapárti delegáció szives örömest meg ne szavazna. A ma­gyar delegáció elnöke — és ez roppant szomorú dolog — lovat adott a kancellár alá. Hogy Aeh­renthal ráül és megnyergeli Magyarországot, az már kétségtelen. Kezdődik a nagy zsebvágás Khuen­Héderváry lelkes asszisztálása mellett. Hasra magyar! — Láng a császárért lángol stb. Szembeállítottuk a multat és jelent. Az igaz, hogy gyönyörű sajtószabadság van ma. De hogy van-e ebből haszna, vagy inkább kár van belőle a nemzetnek, azt döntse el az olvasó izlése és vérmérséklete szerint. — A párkányi Kaszinó a decemberi Szá­vay-est fényesen sikerült rendezésével ugy látszik pregrammot jelölt ki magának, hogy rendezendő estélyei oly színvonalon fognak állani, hogy azok díszére válnak akármelyik vidéki nagy város tár­saskörének is. A Kaszinó agilis vezetősége február hó 25-én rendezi müvészestélyét a budapesti Vígszínház egyik legbájosabb művésznőjének s két legmulattatóbb program művészének közre­működésével. Mint halljuk Sarkady, Komlóssy Emma és Ferenczy Károly művészek lesznek akik igazán áldozatot hozva, télvíz idején lejönnek Párkányba barátaik hívására, hogy művészi játé­kukkal gyönyörködtessék Párkány s reméljük Esztergom művészetkedvelő közönségét. A párkányi Kaszinó erejét tán meghaladó nagy anyagi áldoza­toktól sem riad vissza, hogy estélye minden vá­rakozást kielégítsen, de viszont számit a közönség legodaadóbb támogatására. A rendezőség meghí­vót nem bocsát ki, — mindenkit szívesen lát, aki igazi művészi előadás iránt érdeklődik. Az est műsorát egyik közeli számunkban hozzuk. — A zárda bezárása. Nagy félelmet kela tett városszerte az a kétféle hatósági intézkedés, hogy egyik nap a belnövendékeket hazaküldték ­három vörhenyeset miatt, a másik nap meg már visszahívták, mert talán a fertőzés lehetősége el­múlt. Az intézet alapos fertőtlenítésével, sem a szobák nem lesznek tágasabbak, sem a nedves, nyirkos talaj szárazabb. Tudják-e azok a hatósági közegek, hogy milyen felelősséggel jár ily fertőző betegség esetén a rendeletek kicserélgetése és a közigazgatási magántudósok nem éppen érdektelen véleménye után való indulás? A leánynevelő in­tézetben ugyanis a hivatalos megállapítás szerint több vörhenymegbetegedés lett bejelentve s évek hosszú során át megállapítást nyert, hogy a gyer­mekjárványok rnndszerint itt veszik kezdetüket. Az intézett megvizsgálása alkalmával konstatáltatott, hogy túlzsúfoltság tekintetében a megengedett leg­tágabb határt is túllépi. Keskeny hálóhelyiségek­ben a felügyelő személyzeten kivül 80 bennlakó van elhelyezve, az ágyak sok helyütt oly szűken állanak, hogy alig lehet hozzájuk férni. A Hau­dinger-féle házban levő hálóhelyiségek nemcsak túlzsúfoltak, de a legprimitívebb higiénikus igé­nyeknek sem felelnek meg. Három bennlakó és

Next

/
Oldalképek
Tartalom