Esztergom és Vidéke, 1911

1911-02-05 / 11.szám

horribilis summa itthon maradjon. Képzeljük el, hogy ha ez az összeg itthon a munkáskezekbe jutna, micsoda hatalmas nemzeti erősödés állana be minden vonalon. Közbeesőleg drága pénzzel és a mi tőkeszegénységünkkel gyáripar teremtéséről még az eddigi arányban se lehet szó. Szegények vagyunk. Ezen segítsenek, akiket illet. Egyik segítség lenne az is, ha a fórumon ilyenekről beszélnének s megtanítanák mindanynyiunkat arra, hogy vannak kérdések, melyeket nem szabad gazdasági jellegüktől megfosztani, mert az a tiszta látásunkat veszélyezteti. A bankkérdés pedig tiszta közgazdasági kérdés. Az első követelmény, hogy olcsó pénzük legyen, hogy közéletünk zavarokba ne jusson. Hiszen újra is nehéz gondokkal küzdünk és a népszámlálás eddigi szétszórt adatai is mutatják, hogy lassúbb haladással is meg kell elégednünk és barátkoznunk. A magyar imperiumról majd utánunk beszélnek, ha bölcseséggel a nemzeterősités folyamatos munkájánál szilárdan kitartunk. Arról a millióról. Nem egyszerű közgazdasági jelentőségű a pénzügyminiszternek minapi felszólalása a képviselőházban, melylyel bejelentette, hogy állattenyésztésünk fejlesztésére még egy milliót ad collegájának, a földmivelésügyi miniszternek. Ez a kis felszólalás mindannyiunk zsebét érdekli, de leginkább a fizetéséből élő tisztviselői kart. A kor ragálya, a fényűzés mellé oly súlyosan nehezül minden emberre, aki fix jövedelemből él a drágaság, hogy egyszer már a baj gyökerére kell tapintani és nincs előbbvaló feladatunk, mint a közélelmezési cikkek mai elviselhetetlen drágaságát megszüntetni. Azt mondják, a drágaság világjelenség. Csakhogy nálunk a nyerstermelő agrár-országban nemcsak a világárak konjunktúrái nehezednek ránk, hanem hazai bajok is, és pedig az állatlétszám nagy csökkenése, nemcsak a sertés, hanem a szarvasmarha állományban is. A magyar gazdát jobbára hidegen hagyja a mai nagy ár, mert alig van eladni való állatja. A sertésvész tizenöt esztendő óta szegényiti a gazdát. Sajnos, ez a csapás a legkisebb embert, a kis gazdát, munkást sújtja leginkább : hiszen a sertés a szegény ember haszonállatja. Merjük mondani, hogy a sertésvész a magyar erős faj gyöngülését is okozta és hogy e fontos népélelmező cikk fogyatkozása és szerfölött megdrágulása sokhelyt a pellargát és más, a pauperizmus kinzó nyavalyáit hozták a rosszul táplálkozó népnek. Ebből az odavetett és irásközben felötlött gondolatunkból is kitűnik, hogy az az egy millió igazi szociális olajcsepp és valóban csak az a baj, hogy olajcsöpp. No de mégis valami és ugy nézzük, olyan szakértő kézbe jut, ahonnét óvatosan szétosztva, csak gyümölcsöt teremhet. A földmivelési miniszter a napokban egy újságírót tájékoztatót arról a többek között, hogy miként kívánja fölhasználni azt a most már harmadfél millióra növesztett összeget, melyet tárcája az állattenyésztési ág fejlesztésére költségvetésileg kap. Eddig a községek tenyészapaállatok vételére legfeljebb ha a vételár harminc százalékát kapták államsegélyképen, a miniszter szándéka ezután a kedvezményt a szegényebb községek részére negyven százalékig kiterjeszteni, hogy minden község jó tenyészapaállatot tarthasson az állattenyésztés javára^ Eddig az állam csak apaállat beszerzésével segítette a szegényebb községeket, ezentúl a tenyészüszök vételére is megfelelő biztosítékok mellett államsegitést a miniszter engedelmezni. A szegény ember legfőbb háziállata a sertés, sajnos, a tizenöt esztendő óta tartó sertésvész következtében nagyon megfogyatkozott. A miniszter elhatározta, hogy államsegélyt ad a gazdáknak apaállatok vételére. És mivel állattenyésztésünk fejlesztése szigorúan összefügg azzal, hogy községeink jóformán a tizenkettedik órában legelőiket rendezzék, — a miniszter továbbra is kiterjedő gonddal igyekszik támogatni azokat a községeket, ahol legelő nincs, legelővételben, ahol pedig van, de olyan állapotban hagyják, hogy annyit ér, mintha jóformán nem is lenne. Ott arra igyekszik a községeket rábírni, hogy legelőiket rendezzék, javítsák, fogasolják és fűmaggal bevessék. Képzeljük, bíró uraimék hogy fognak erre egyet ümmögni: Mi mindent ki nem találnak az urak. Pedig ez nem uri kitalálás. Szükségesség. Mindezeket sommázva: magisztrátusunknak komoly és sürgős feladatai vannak. Az állam kiszáll és ezt el kell fogadni. Nem szolgálunk partikuláris érdekeket, hanem állattenyésztésünk nagy elmaradottságát vesszük tekintetbe, midőn azt óhajtjuk, hogy minden megyebeli községünk mozogjon azért a bizonyos egy millió minél nagyobb hányadáért. HÍREK. — Előléptetés. A kultuszminiszter dr. Kőrösy László budapesti főreáliskolai tanárt, lapunk kedvestollu munkatársát a VII. fizetési osztály 3. fokozatába, a földmivelésügyi miniszter Horváth A. Zsigmond párkányi m. kir. állatorvost a IX. fizetési osztályba léptette elő. — Elnökváltozás a vízivárosi körben. Az Esztergom-Szenttamás és Vízivárosi kath. polgári kör elnöke dr. Csárszky István érseki titkár e tisztségéről nagy elfoglaltsága és hosszabb tanulmányi útra való távozása miatt lemondott. A kör választmánya ma délután 5 órakor fog helyébe elnököt választani. A tagok nagy része Keményfy K. Dániel vízivárosi plébános, szentszéki ülnököt, a kitűnő paedagógust és emberbarátot óhajtja az egyesület élére megnyerni, aki ha az elnökséget elfogadni nem lenne hajlandó, ugy a kör egyik alelnökével töltenék be Csárszky helyét. — Walter Károly balesete. A helybeli posta és távírda hivatal vezetőjét, Walter Károly főfelügyelőt sajnálatos baleset érte. Csütörtökön délután látogatóba ment a főfelügyelő. A síkos uton az Imaház-utcában elcsúszott és hátgerinczuzódást szenvedett. Most lázas betegen fekszik lakásán. — Az Esztergomi Hajós Egylet bálja. Az „Esztergomi Hajos Egylet" február hó 18-án szombaton, az „Esztergomi Kaszinó" termeiben zártkörű táncestélyt rendez. Az Egylet felkéri a hölgyeket, hogy nyári ruhában, az urakat, hogy hajós öltözetben (kék kabát, fehér nadrág) vagy smokkingben, szíveskedjenek megjelenni. Kezdete esti 9 órakor. — A kath. kör farsangi estélyei. Az „Esztergomi Kath. Kör" a farsang folyamán tagjai számára két estélyt rendez saját helyiségében : 1. február hó 8-án Bihari Ákosnak a Vígszínház tagjának művészi estélyét, kapcsolatban ének- és zene-előadással; 2. február hó 28-án ének-, zene-, és színdarab előadásával kapcsolatos humoros estélyt. Az előadások kezdete este fél 8 órakor van. A második estély után tánc. Ételekről a kör szolgája gondoskodik. — Vármegyénk népessége. Párkány községnek 1900-ban 2836 lakosa volt, jelenleg 3069 állandó és 405 időnként távollevő lakosa van. A 10 évi szaporodás tehát 638 lélek. 1910. év folyamán született 122, meghalt 55, az egy évi szaporodás 67 lélek. — Itt a tél. Hosszú várakozás után, amidőn a télhó végén már mindenki azt hitte, hogy a télnek ereje már gyengült, midőn a gazda, iparos és kereskedő jégszükségletét csak müjéggel vélte fedezni — váratlan erős hideg köszöntött be ugy, hogy a gazdasági jégszükséglet nagyrészben már természetes uton lesz beszerezhető. Megnyílt azonban a jégpálya is a korcsolya sport kedvelőinek nagy örömére. A helybeli sportegylet korcsolyázó terén ma délután már vigan folyik a korcsolyázás, de hogy meddig lesz a korcsolyáknak dolguk, azt ezen a szeszélyes télen merész vállalkozás íenne megjósolni. — Dominóestély a kaszinóban. Az esztergomi kaszinóban szerdán este zajlott le a farsang legérdekesebb bálja: a dominóestély, A közönség teljes mértékben méltányolta a buzgó rendezőség igyekezetét, amellyel egy igazán kellemes és sokáig emlékezetes estet óhajtott varázsolni a kaszinó termeibe és a szebbnél szebb dominók nagy serege vett részt a bálon. Sokáig feledhetetlen marad az a szines festői kép, amint a rózsaszín dominósereg fel és alá hullámzott a délszaki növényekkel elegánsan díszített, parfüm illattal terhes levegőben. Az estélyt egy sikerült programmszäm tette változatossá. Egy francia vígjátékot adtak éjféltájban a címe „Már alszik". A rendkívül elmés kis egyfelvonásost özv. Palkovits Jenőhé, Reusz Ferenc és Berényi Zoltán játszották az ő ismert amatőri tudásuk minden rafinériájával. A közönség sokat tapsolt a közkedvelt amatőröknek. Természetesen tánc is volt még pedig igazán kiviIágos-kivirradtig. A jelenvolt hölgyek névsorát a következőben sikerült összeállítani. Bachl Lajosné, Szegedi Anci és Ilonka, Bleszl Erzsike, Eggenhofer Ernőné, Eggenhofer és Eirich kapitánynak, Eiucinger Ferencné, Etter Gyuláné, Etter Ödönné, Feichtinger Blanka, dr. Gönczy Béláné, Hartmann Péterné és Rózsika, Heischmann Ferencné, Istvánffy Elemérné, dr. Katona Sándorné, Kapisztoriné és Mici, Kuszenda Jánosné, Leitgéb Jánosné, Marosi Ferencné, Müller Gyuláné, Niedermann Jánosné és Erzsike, özv. dr.t Palkovics JenŐné, Pfalcz Józsefné és Gabi, Puxbaum Jenőné, Rochlitz Arturné, Rajky Kornélné, Reusz Ferencné, Simonyi Lajosné, Schönbeck Mihályné és Stefi, Szvoboda Románné és Ambrózy Elly, dr. Szilárd Béláné, Takács Gézáné, Vayand Ilonka, Wimmer Imréné. — Jégpálya megnyitás. A tornaegyesület szigeti kerti jégpályája a sportkedvelők nagy örömére ma délu'án 5 órakor megnyílik. Az egyesület nem kímélve anyagi ál iozatokat, létesítette a pályát s igy megérdemli, hogy pályáját látogassák, melyen a korcsolyázók nincsenek a beszakadás veszélyének kitéve s fűtött helyiségek állanak rendelkezésre. — Táncestély. Az esztergomi kereskedő Ifjak Önképző Egyesülete február 12-én (vasárnap) a Fürdő szálloda nagytermében műsoros táncestélyt rendez, melynek kezdete este 8 órakor. Belépődíj személyenkint 2 kor. Jegyek előre válthatók Brutsy Gyula díszműáru kereskedésében és Henning J. és Fia drogériájában. Műsor: 1. Moszkowsky: Krakowiak. Zongorán 4 kézre játszák: Pálmai Alexa és Zsiga János. 2. Az egynapos asszony. Dr. Wrábely Armand monológja. Előadja: Mack Mici. 3. Vonós négyes. Előadják: Berencz György, dr. Brenner Antal, Nemesszeghy István és dr. Raymann János. 4. A főnyeremény. HeltaiJ. páros jelenete. Előadják: özv. dr. Palkovics Jenőné és Nagy Pál. 5. a) Litolff: Fonódal, b) Puccini: Részlet a Bohémek c. operából. Zongorán játsza: Marosi Ferencné. 6. Egy pohár víz. Előadják: Mihalek Eti és Réthei Prickel Mihály. 7. Dalok. Énekli: Székely Henrik, zongorán kiséri: Nemesszeghy István. — Egy őrnagy tragédiája. A fővárosi lapok is megemlékeztek arról a családi viszálykodásról, amely Prónay János 76-os nyugalmazott őrnagy és családja között dul. Az őrnagy szomorú históriája nem tartozik az elmebetegek köznapi tragédiái közé. Útjában volt a családjának és azok, akik legközelebb állottak hozzá, egyszerűen eltették láb alól, a modern szokásoknak megfelelően nem méregpohárral, vagy gyilokkal. Január 4-én becsukódott mögötte a kelenföldi szanatórium ajtaja és Prónay János azóta — feleségének és vejének akaratából — fogoly. Esztergomban állomásozó öccse, Prónay Ferenc, aki a 76-osoknál kapitány és Prónay Leonhard csehországi hivatalnok, csak akkor értesültek bátyjuk szerencsétlen helyzetéről, amidőn már a szanatóriumba hurcolták hatósági orvosok assistenciája mellett. Dacára hogy egy, a szanatóriumból kicsempészett levél alapján a két testvér és von der Lippe László 76-os őrnagy, mint a tébolyodottnak nyilvánított barátja átláttak a család taktikáján és mindent elkövettek az őrnagy kiszabadítására,