Esztergom és Vidéke, 1911
1911-12-17 / 99.szám
Esztergom, 1911. XXXÜ1. évfo’yam 99. szám. Vasárnap, december 17. S-.erkesztőség és kiadóhivatal: ESZ 1 ERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Szerkesztik : KEMPELEN farkas és VARSÁNYI IGNÁC ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza — Nyilttér sora 60 fill tsztergom — gyárváros?!? Városunk sorsát szivén viselő emberek, mihelyt a pótadó csökkentésére fordul a szó, azt hangoztatják, hogy másképen állanánk anyagilag, ha határunkban tömeges gyárkémények füstje festené feketére az eget, Minden laikus azt hiszi, hogy négy-öt hatalmas gyár, egyszerre kirántana minket abból a feneketlen kátyúból, amelyben a legtöbb vidéki város tehetetlenül sínylődik. Rengeteg adótöbblet állana elő, nagy vasúti áru- és személyforgalom volna az első következménye a gyáriparnak — mondják — és ezeknek folyamán azután a város anyagi helyzete is kedvezőre fordulna. Nézzük, csak meg, hogy tényleg miképpen festenének ezek az álombéli ipartelepek ? A gyáripar egy csomó munkást foglalkoztat és ha nem téglagyártásról van szó, hanem tegyük fel pl. acéi-inggomb készítéséről, akkor az első és legfontosabb kellék, a munkáskérdés, már is leküzdhetetlen nehézségekbe sodorja a vállalkozót. Nálunk egyáltalában nincsenek munkások. Földmivesgazdáink rendezett viszonyok között élnek és semmi esetre se mennének „másnak“ dolgozni. A szomszédos Nyer- gesujfalu, Libátlan, Piszke, Süttő a kőbányákkal, tégla és cementgyártással lekötik a szabad munkást, mert ezek természetesen inkább dolgoznak otthon, még olcsóbban is, a megtanult és ismert mesterségben, mintsem hogy uj szakmára adják, a távolabb idegenben, fejüket. Tehát munkás nincs. Ezzel minden vállakozóiiak számolnia kell. Ha mindazonáltal valaki bármely okból kifolyólag, arra határozná el magát, hogy nálunk, elhibázott spekulációból gyárat létesítsen, akkor a szükséges munkaerőt a nyersanyaggal együtt neki kellene ide importálnia. S lehet-e ez célja egy komoly pénzembernek ? ügy-e bár nem ? Ahol a munkásviszonyok kedvezőtlenek, ott más ellenértéket kell a vállkozónak találnia. De hát mit találhat Esztergomban? itt nincs semmiféle nyersanyag. Textilgyár- ho7 hiányzik a jr Dny észté.*, ennélfogva nincs gyapjú. Vasiparhoz hiányzanakaz ércbányák. Bútorgyártáshoz honnan vegyék a fát? Üveghez nincs használható homokanyag és nagy titok, hogy e bajt a tokodi üveggyár miképpen egalizálja? És igy végig mehetünk az összes iparágakon s nem állhatunk meg egynél sem, amelynek művelése itt érdemes volna, avagy kifizethetné magát. Mindez az éremnek az egyik oldala. Mindez bizonyíték arra nézve, hogy gyártelepek alakulása nálunk alig remélhető. De kutassuk csak vájjon a gyárak tömege mennyiben csökkenthetné a je- jenlegi pótadót? Röviden felelve: Sehogy- sem. Hiszen minden gyár, amely nálunk épül, 15 éves pótadómentességet élvez. Ez a" minimális áldozat, amelyet az városunktól tejes joggal követelhet. Viszont a munkások adót nem fizetnek, mert 4—6 korona napibér mellett, a mobil munkástáborban, vajmi kevés adóalanyt lehetne felfedezni. A gyári tisztviselők, a havidíjas munkavezetők fizetése pedig olyan jelentéktelen adót nyújtana, hogy az bizony egy város háztartásában nagyon kis mértékben billentené meg a mérleget. Mindebből világosan kitűnik, hogy a váiTT gazdasági helyzetére még négy-öt gyár üzembe helyezése se jelentene valami különös előnyt. Az éremnek másik fele azonban még szomorúbb perspektívát mutat. Városunk élelmezési piaca drágább, mint Budapesté, „ESZTERGOM és VIDÉKE“ TÁRCÁJA. A nő létjogosultsága. Hölgyeim, vitriolba mártom toliam és vad kirohanást intézek Önök ellen. Elmélkedésem és szellemeskedésem tárgya a nő létjogosultsága leszen, Azaz nem általában a nőnemet akarom letárgyalni, hanem azokra fogom mérgezett hegyü- nyilam eregetni, kik tunyán, tétlenül szabad idejüket a pletykának szentelve igy élik le élésnek nem nevezhető életüket. A mai világban, mikor a nők unos untalan azt hangoztatják, hogy szellemileg egyenrangúak a férfiakkal, mikor a feministák minden alkalmat megragadnak, hogy a férfiak fülébe suttogják a „jogot a nőknek“ jelszavukat, mikor a férfiak érzik már, hogy a nőknek nagyrészt — nem annyira rátermeftségük, mint inkább udvariasságból — átengedik az összes őket (t. i, a férfiakat) megillető helyeket, mondom, ily körülmények között talán nem lesz céltalan, ha megvizsgáljuk, mi a nőnek igaz élethivat isa, s van-e egyáltalán létjogosultsága. Előre megígérem, nem fogok nagyképü frázisokat gyártani, mert hisz’ nem célom, hogy a szivet nyerjem meg, hanem inkább az észre akarok hatni, köztudomású lévén, hogy a férfi mindig az eszével dolgozik, a szivét csak az esze után hallgatja meg. Nem akarván az ókorból kiindulni — a közép- és újkorra akarom felhívni hölgyeim a figyelmüket. Mi képezte és képezi a nők legfőbb törekvését ? Az-e, hogy maguk járják meg az élet göröngyös utait, az-e, hogy támasz nélkül állják meg helyeiket az élet kegyetlen küzdelmei közepette? Ha az lett volna fő törekvésük, hivatkozhattak volna-e gyönge — nem voltukra? Ugy-e bár nem ? Ha arra került a sor, hogy saját erejükre támaszkodva, az élet érdekcsoportjai között, vadul küzdve a létfentartásért, megkeressék azt a Kenyeret, melyért napi imádságukban könyörögnek, nem hagyta-e el őket a kelleténél hamarabb hitük, önbizalmuk ? Nem kerestek-e társat, kivel az élet gondjait megosszák ? De kerestek. Egyikük-mási- kuk meg is találta életének iársát, kire reá bízva magát, kellemesen, kényelmesen, anélkül, hogy megismerte volna a létfenntartás küzdelmeit, élte le életét. Ezek a nők megtalálták élet hivatásukat. Életüket a családnak, háztartásnak kell szenteniök. A nő egyedüli hivatása a családi élet megteremtése. De mi történjék azokkal, kik hiába keresik párjukat? Van-e ezeknek létjogosultságuk? (Nem akarom ezzel megvádolni a pártában maradt hölgyeket, hogy nem ragadnak meg minden eszközt, hogy párjukat megtalálják. Ha jól emlékszem, már többször részesültem azon szerencsében, hogy kifejthettem: a nő feltétlenül arra való, hogy a fajt fenntartsa. Fájdalommal szüli a világra gyermekét, de fájdalmát enyhíti az a tudat, hogy ezzel erősiti fajának fennmaradását. Hisz miért él az eiuber? Talán azért, hogy csak éljen ? Ha nem tudná a messze távolba terjedő célt, az emberek legnagyobb része ! még fiatalkorában öngyilkos lenne ! Mindenkiben, ha öntudatlanul is, azon vágy él, hogy vele ne haljon ki a faj, hanem utódjaiban, tökéletesebb folytatásban tovább éljen. Ha el is pusztul az egyed, ha emléke nyomtalanul el is tűnnek a jövőben, mégis él benne a remény, hogy fajának következő egyedei feltámaszthatják emlékeit. Ezért vágyik minden férfi oly társra, kivel egészséges, életképes utódokat hozhat létre. Tehát azon nőkről, kik pártában maradnak, joggal tehető fel hogy senki sem merte róluk feltételezni azt, hogy ők oly utódokat nemzhessenek, kik a fajt fentartják és folytatni tudják. A statisztika hiteles adatai szerint átlag minden férfira 2 nő esik. Tehát feltéve, de meg Minden várakozást felülmúl és meglepő olcsó árért árusit még e ----rrzizz héten a nagy karácsonyi occásió kiárusitában — -— vármeg yénk legnagyobb női confekíió stb. stb. tárháza. Széchenyi-tér 24. PUT Telefon szám 117.
