Esztergom és Vidéke, 1911
1911-12-14 / 98.szám
5 1911. december 14. ESZTERGOM ÉS VIDÉKE. 761. szám. 1911. Bűnt. Ö Felsége a Király nevében ! a győri kir. ítélőtábla. a nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt dr. Prokopp Gyula ellen folyamatba tett bűnügyet, melyben a komáromi kir. törvényszék 1911. évi február hü 7-én 534^811. szám alatt Ítéletet hozott a vádlott által bejelentett, 913J911, szám alatt írásban és indokolt fellebbezés folytán 1911. évi április hó 13-án tartott nyilvános felebbviteli főtárgyaláson, melyben íalsovitzky Lajos t, elnök, Pinkovics iános, dr. Gerő Antal, dr. Feichtinger Frnő és Thirring Béla itélőbirák vettek részt, a vád képviseletében dr. Schreiber Lajos magánvádló járt el, viszont a vádlottat Szöts Árpád közvédő képviselte, a jegyzőkönyvet pedig dr. Hussy Sándor tanács- jegyző ve/.ette, a vád és védelem meghallgatása után vizsgálat alá vevén, a következőleg ÍTÉLT : A kir. Ítélőtábla az első bíróság Ítéletét abban a részében, amely szerint a marasztaló ítélet hírlapi közzétételére a vádlott köteleztetett, a B. P, 385. §. 2-ik pontja alapján megsemmisíti és a marasztaló Ítéletnek az Esztergom és Vidéke cimü lapnak a legközelebb megjelenő számában leendő közzétételére a nevezett lap kiadó tulajdonosát az 1848. évi XVIII. t. c. 35. §-ában foglalt jogkövetkezmények terhével kötelezi ; egyebekben az első bíróság ítéletét helyben hagyja azzal, hogy vádlott büntetésének a vé- rehajtását a Büntető könyv 1. §-a alapján felfüggeszti, Dr. Schreiber Lajos főmagánvádló képviselőjének a mai felebbviteli főtárgyaláson történt megjelenéséért 30 (harminc) koronát állapit meg és ennek 15 nap alatt és végrehajtás terhével leendő megfizetésére a vádlottat kötelezi. Indokok : A kir törvényszék ítélete ellen a vádlott azért jelentett be felebbezést, — mert a vád alapjául szolgáló tett nem állapítja meg bűncselekmény tényálladékát s mégis bűnösnek kimondatott, mert a feldúlt lelki állapot és a szándék hiánya beszámithatóságot illetve büntethetőséget kizáró okként figyelembe nem vétetett, mert a Btk. 92. §-a legkisebb mértékben nem alkalmaztatott, mert az állítás valódiságának bebizonyítása nem engedtetett meg, és mert az ügyvédi költségben marasztaltatok, ezen felül még a B. P. 384. §-a 9-ik pontja alapján a semmiségi panaszt is jelentett be azért, mert a dr. Berényi Zoltán tanú kihallgatását tárgyazó bizonyítás kiegészítése iránti kérelmével, — mely ugyancsak a valódiság bizonyitására vonatkozik, — eluta- sittatott. Minthogy azonban az első bíróság a valódiság bebizonyítása iránt előterjesztett ezen kérelemnek az általa helyesen felhozott indokok alapján s azért is, mert a dr. Berényi Zoltán által kivánt tények a jelen ügy elbírálásánál teljesen lényegtelenek, — törvényszerűen nem adott helyt, a kir. Ítélőtábla a vádlott által ez i alapon bejelentett semmiségi panasz illetve sem- i miségi okra fektetett felebbezést alaptalannak találta. A felebbviteli főtárgyaláson a valódiság bizonyítása céljából a felebbezési indokokban foglalt irányban kért bizonyítás kiegészítése tárgyában a kir. Ítélőtábla a főtárgyalási jegyzőkönyvben foglalt külön végzéssel elutasitólag döntött. Érdemben : Vádlott beismerte, hogy a vád alapjául szolgáló közleményt ő irta és ő tette »1 közzé. Minthogy az első bíróság Ítéletében megállapított inkriminált kitételek a Btkv. 258. §-ában meghatározott rágalmazás tényálladékát megállapítják. minthogy a feldúlt lelki állapot a bűnösséget megszüntető okot csak az esetben képez, ha az olyan nagy fokú, hogy vádlott e miatt akaratának szabad elhatározó képességével nem bírt erre nézve pedig az eljárás folyamán adat nem merült fel, sőt ezt megcáfolja az a körülmény, hogy vádlott képes volt a közlemény meg szerkesztésére. minthogy a rágalmazás vétségének tényálla- dékához a rágalmazási szándék nem kívántatik, hanem csak az szükséges, hogy a tettes a valódisága esetén a büntető eljárás megindításának okát képező, vagy a közmegvetést maga után vonó tényt szándékosan állította légyen megsér- tettről, amihez a jelen esetben kétség nem fér. minthogy az az állítás, hogy a cikkek közzététele közérdekből történt, az első bíróság ítéletében erre nézve felhozott indokoknál fogva alaptalan ; minthogy vádlott a főmagánvád képviseletével felmerült költségekben is a B. P. 479. §-a alapján törvényszerűen marasztaltatott ; és minthogy az első bíróság vádlott büntetését is a Btkv. 92. §-ának alkalmazásával lehetőleg enyhén szabta ki : a kir. ítélőtábla az első bíróság ítéletét a bűnösség megállapítására, a minősítésre, a büntetés kiszolgálására és a költségre vonatkozó fe- lebbezett részében hagyta. Minthogy azonban az időszaki nyomtatványban elkövetett rágalmazás esetében a vádlott bűnösségét megállapító Ítélet közzétételére a Btkv. 277. §-a B. P. 574. §. és a S. T. 35. §-a szerint a lap kiadója vagy tulajdonosa kötelezendő, a kir törvényszék megsértette a törvényt, amikor vádlottra olyan mellékbüntetést szabott, amellyel a közzétételre őt kötelezte és minthogy ezzel a rendelkezéssel a B. P. 385. §. 2-ik pontjában foglalt semmiségi okra szolgáltatott alapot: Ítéletét ebben e részében meg kellett semmisíteni és a törvénynek megfelelő rendelkezését kellett alkalmazni. A vádlott büntetésének a végrehajtását a kir. ítélőtábla a Bn. 1, §-a alapján azért függesztette fel, mert figyelembe vette azt, hogy a bevádolt közleményt némileg feldúlt lelki állapotban irta meg, hogy a sértettől bocsánatot kért, mi a megbánásnak a kétségtelen jele és igy alapos remény van arra, hogy a büntetés végrehajtásának a felfüggesztése jövendőbeli magaviseletére jó hatással lesz. Főmagánvádló képviselőjének a felebbviteli főtárgyaláson történt megjelenéséért 30 K. a B. P. 479. §-a alapján Ítéltetett meg. Győr, 1911. április 13. D.i. Hodossy s. k. elnök, dr. Gerő Antal s. k. előadó (P. H.) Másolat hiteléül Lakatos, kiadó. 71149, szám. B, 1911. Hivatalos másolat. Ö Felsége a király nevében ! A m. kir. Curia. Nyomtatvány utján elkövetett rágalmazás vétségével vádolt dr. Prokopp Gyula ellen a komáromi kir. törvényszék előtt folyamatba tett s ugyanott 1911, évi február hó 7-én 534 szám alatt a győri kir. ítélőtábla által pedig a vádlott felebbezésére 1911. évi április hó 13-án 761 sz. alatt elintézett bűnvádi pert a vádlottnak Írásban indokolt semmiségi panasza folytán 1912. évi november hó 14-ik napján tartott nyilvános tárgyalás alapján, a koronaügyésznek meghallgatása után vizsgálat alá vevén, következő végzést hozott : A semmiségi panasz a Bp. 380. V. 9. p. | alapított részében visszautasitattatik, egyéb részeiben pedig eluta. ittatik. Indokok : Vádlottnak a Bp. 384. §. 9, pontja alapján bizonyítási indítványának elutasítása miatt bejelentett semmiségi panasza, mint a törvényben kizárt, a Bp. 434. §-a értelmében azért utasit- tatott vissza, mert ez a semmiségi ok már a fe- lebbezésben érvényesítve volt, annak a kir. ítélőtábla által figyelembe nem vétele pedig a Bp. 428. §-a értelmében semmiségi panasz tárgyává nem tehető. A. Bp. 385. §. 1. a. pontjára hivatkozással a vádlott azért használ semmiségi panaszt, — mert nem forog fenn a rágalmazás tény- álladéka. A panasz alaptalan, mert meg van állapítva, hogy a bevádolt cikk azt állítja a főmagánvádló ról, hogy a tót községek magyarul nem értő lakosait hitelszerzés ígérete mellett magyar szövegű okiratok aláírására bírta reá, amelyekben ingatlanaikra a zálogjog bekebelezését engedik meg, hogy a bekebelezések megtörténtek, de pénzt nem kaptak ; hogy ezek az adósok a főmagánvádló „körmönfont csalásának áldozatai.“ Ezek oly állítások, amelyek valóságuk esetén a főmagánvádló ellenében a bűnvádi eljárást vonhatják maguk után ; tehát a cselekmény helyesen vonatott a Btk. 258. §-a alá. A Bp. 385. §. 1. pontja alapján a vádlott azért használ semmiségi panaszt, mert feldúlt lelki állapota, mint a beszámithatóságot kizáró ok nem vétetett figyelembe és mert a valódiság bebizonyosodása. mint a büntethetőséget kizáró ok mellőztetett. A panasz alaptalan. Ninas megállapítva oly tény, mely a Btk. 86. §-a értelmében a beszámítást kizárná : a vádlott által felhozott feldúlt kedély állapot pedig, mely a Btk. 76i §-ának mértékét előző terjedelemben fmegállapítva szintén nincs, nem oly körülmény, mely az akarat szabad elhatározását kizárná. Ami azt a panaszt illeti, hogy a tények valósága bizonyítást nyert, úgy ez szintén alaptalan mert bizonyítás a mondott irányban nem vétetvén fel, a Btk. 263. §-ának utolsó bekezdése alkalmazást nem is nyerhetett. A Bp. 385. §. 2. pontjára hivatkozással vádlott azt panaszolja, hogy bár kimondatott a büntetés végrehajtásának felfüggesztése, ez az intézkedés nem terjesztetett ki az Ítélet közzétételére. Minthogy azonban a Bn, 1. §. második bekezdése szerint a felfüggesztés csak a főbüntetésre és a mellékbüntetésként kiszabott pénzbüntetésre terjed ki, — mint hogy az idézett törvényhely, mint kivételes szabály, szorosan értelmezendő, minthogy az Ítélet közzététele nemcsak a vádlottat terhelő intézkedés, hanem a sértett fél érdekében is történik, melyet figyelmen kívül hagyni nem lehet ; a panasz alaptalan. A perorvoslatnak vizsza nem utasított í és zei ezek szerint alaptalanoknak találtatván, azok a Bp. 437. §. negyedik bekezdése értelmében el- utasittattak. Budapest, 1911. november 14, Dr. Vavrik Béla sk. Tárnái János sk. előadó. (P. H.) Másolat hiteléül Lakatos, kiadó.
