Esztergom és Vidéke, 1911
1911-11-23 / 92.szám
ESZTERGOM és VIDÉKE 1911. november 23 2 egyik fénylő bizonyítéka volt a nagygyűlésen felviharzott tüntetés. — Hol van Prohászka? . . . — Éljen Prohászka ! ! ! A pénzügyminister és a városok. A most folyó költségvetési vitában Lukács László dr. pénzügyminister három igen érdekes kijelentést tett, amelyek a városokra nézve nagy jelentőséggel bírnak. A pénzügyminister ugyanis a következőket mondotta a f. hó 16-án tartott beszédében : Lukács László pénzügyminister: Fő des Béla t. képviselőtársam említette azt, hogy az állam- háztartás rendezett voltának egyik tényezője az önkormányzattal bíró testületek háztartásának rendezése is. Teljesen igaza van és tagadhatatlan, hogy mindaddig,, mig nem sikerül a városok és községek háztartását rendezni, a mű tökéletlen; azonban ne méltóztassék figyelmen kívül hagyni, hogy ez oly szoros kapcsolatban van az egyenes adó-reformmal, hogy addig, mig az egyenesadóreform gyakorlatilag nincs keresztülvive, hiábavaló dolog lenne ezzel a kérdéssel foglalkozni. Miként törvényileg meg lett állapítva, 1913. jan. 1-én életbe fognak lépni az uj adótörvények és akkor kétség kívül elérkezik az ideje, hogy a kormány az autonóm testületek pénzügyi viszonyainak és adózási rendszerének reformjával is foglalkozzék. Ami az állami tűzbiztosítás kérdését illeti, ezzel is foglalkozunk. Ezt egészséges és helyes eszmének tartom, a mint más államokban is megvan valósítva és remélem, hogy eljön az ideje annak is, hogy erre nézve konkrét javaslatokkal léphessünk a képviselőház elé. Gróf Batthány Tivadar t. képviselőtársam beszéde folyamán szintén érintett néhány pénzügyi kérdést és érintette különösen az állami tisztviselők és alkalmazottak helyzete javításának kérdését. E tekintetben — amint már más alkalommal volt szerencsém jelezni — a kormány, — teljesen méltányolván azt a helyzetet, hogy a folyton emelkedő drágaság mellett a fix fizetéssel bíró alkalmazottak helyzete és sorsa folytonosan kedvezőtlenebbé válik — nem zárkózik el attól, hogy a rendelkezésére állóeszközökkel segítség d jöjjön. Teriern az, hogy a minisztertanácstól felhatalmazást fogok kérni, hogy a legközelebbi időben drágaság' segélyt folyósíthassanak, még pedig az egész évre visszamenőleg. Azonkívül pedip törvényjavaslattal lépek majd a t. törvény- hozás elé, melyben kérem, hogy a családi pótlék rendszerére alapított segély az 1912. évtől kezdve a tisztviselőknek megadassék. A megyei tisztviselők fizetésrerr ezése. A megyei tisztviselők fizetésének megj »vitása a közeljövőben befejezeti dolog lesz. A belügy- miniszte1. leiratot intézett ugyanis vármegyénk alispánjához, melyben sürgősen kéti a tisztviselők fizetésrendezéséhez szükséges adatoknak beküldését. A miniszter rendelete a következőképen szól: A vármegyei törvényhatósági alkalmazottak illetményeinek rendezésére vonatkozó törvény- javaslat elvének és rendelkezésének végleges me 'állapítása alkalmából ismém m kell az 1904. X. t.-c. hatálya alá tartozó összes vármegyei alkalmazottakra vonatkozóla a következő pontos adatokat: 1. az összes alkalmazottak számát; 2. az alkalmaztatás minőségét (állás) ; 3. a fizetési osztályt és fokozatot (korpótlé ), melybe az illető besorozva va i; 4. a 3. pont alatti fizetési osztályban eltöltött összes szolgálati időt. . Felhívom alispán urat, hogy mindezeji adatokat a pénzügyigazgatós g mellé rendelt számvevőség (számvevői ki. cndeltség) igénybe vételével foglaltassa kimutatásba, a kimutatást a maga részéről is gondosan felülvizsgálva lássa el aláírásával s ennek megtörténte ut n, az ügy sürgősségére való tekintetből, legkésőbb 8 nap alatt terjessze azt föl. Budapest, 1911. novembe.i hó 18-án Jakabffy sk. államtitkát. HÍREK. f Schleiffer Lajos. Kedden délután ismét megtelt a „Fürdő“ szálloda tágas udvara. Ezúttal azonban nem a megszokott célból ; nem politikai gyűlés, vagy valamAlátványosság izgalma vezette oda az emg bereket. Azaz, hogy a jelenvolt óriási közönsé- látványnak volt szemtanúja, de nagyon szomorú látványnak : Schleiff. r Lajos haló porait látta.- Azét az emberét, aki egész életében arra törekedett, hogy embertársaival feledtesse a szomorúságot. És most mily szomorú volt ott mindenki . . . Vasárnap délután hunyta le szemeit örökre Schleiffer Lajos. Két év óta betegeskedett, ami kedélyén is nagyon meglátszott. Az évekkel ezelőtt mindig vig ember szótalan volt. Aszthmatikus baja hirtelen erőt vett rajta. A családja ál'al rögtön elhívott háziorvos dr. Áldori Mór már nem segíthetett a bajon. Szivszélhüdéstől kiszenvedetf. özvegyén kivül három árva siratja a jó apát. Végtisztességén igen nagy számú közönség vett részt. Meglátszott, mily sok tisztelője és jó barátja volt a megboldogultnak. A temetési szertartást Keményfy K. Dániel vízivárosi plébános végezte. — Schleiffer Lajos nem volt a megszokott üzleti ember, aki az üzleti kéidésen átesvén, nem törődött a társadalmi érintkezés egyéb föltételeivel. Müveit lelke, jó szive megtalálta azon irányt, melyben haladva, mindenki megszerette. Ellensége nem volt; mert hiszen udvariasságáról' előzékenységéről messze vidéken ismerték. Szerénysége, megnyerő modora, tiszteletreméltó alakja mindenkivel megszc-ebette. Szinte el se tudjuk gondolni hogy városunknak ez g, tipikus polgára örökre eltűnt közülünk. — Díszoklevél főispánunknak. Meszleny Pál főispán tudvalevőleg belépett az országos Állatvédő Egyesület Alapitó tagjai közé. Ezen alkalomból Marosi József az esztergomi fiók egyesület elnöke és Grósz Ferenc alelnök hétfőn adták át az egyesület díszoklevelét főispánunknak. — Polgármesterünk Budapesten. Vimmer Imre polgármester résztvett a rendezett tanácsú városok polgármestereinek hétfőn és kedden a fővárosban tartott tanácskozásán. — Eljegyzés. Margó István a kerületi munkásbiztositó pénztár ellenőre eljegyezte Havas Erzsikét, Havas Vince kir. bírósági végrehajtó szép és kedves leányát. — üj körorvos Tokodon. Az ujonan szervezett tokodi körorvosi állásra dr. Baros Károly annavölgyi bányaorvos választatott mégi A kórház ellenőrzése. A városi képviselőtestület kórházi bizottságának több tagja váratlanul megjelent a Kolos kórházban Hoffmann Ferenc pénzügyi tanácsnok vezetésével, hogy a betegeknek adott ételek ízletességéről meggyőződjék. A bizottság mindent a legnagyobb rendben talált és a tapasztalt tisztaság és rend felett teljes elismerését fejezte ki a kórház vezetősége előtt. — Baromfitenyésztésünk. Az Esztergommegyei Gazd. Egyesület kebelében Grósz Ferenc (Budapest, Andrássy-ut 10.) kiadásában jelenik meg. Ára 2 korona. Tárca rovatunkban Herczeg Ferenc pompás előszavát közöljük. Előszó. Hoztunk megint egy kosár virágot — maradjunk meg a régi Almanachok stílusa mellett — azt odadöntjük szép olvasónőink lába elé. Van fűszeresen fanyar vadvirág, ablakba való ékesség, égő- szinti, mint a drágakő, van idegenszerti dísznövény, a kelyhe forró és szomjas, mint az emberi száj, ábrándos vízinövény, amely melegebbnek érzi a holdfényt a nap füzénél. Tessék benne válogatni. Nem hiába élünk közelebb Seherezade hazájához : nálunk ma is több mese terem, mint egyebütt. Olyan bő a termés, hogy a könyvkiadók kaszával válogathatnak benne, az újságkiadók pedig napról-napra felvirágozhatják vele házukat, mintha mindig Űrnapja lenne. Ez a kérkedes azonban valami szegénységet is takargat: a magyar humor, irodalmunknak ez a jellemző spcialifása veszendőben van. Miután emberemlékezet óta fényt és meleget szórt a Parnas- susra, lassankint szinte észrevétlenül, elmerült az égboltozat határán és ami még ott fénylik a magasabb hegyeken, csak elkésett búcsúsugár. Bizonyos, hogy ezentúl homályosabb és hűvösebb lesz nálunk is az élet. Pedig abban a játszi fölényben, amely oly magasságból mosolygott le az életre, mint az alföldi ég, egy őserejü faj különös élelbölcsesége nyilatkozott meg. Ez a humor, akár a bölcsek köve, képes volt minden csodára, megaran> ozott sok nyomorúságot, jóllakatott sok éhséget, áthidalt száz szakadékot és megoldott nem egy tűrhetetlen feszültséget. Úgy látszik azonban, hogy az ősök öröksége nem bírja el a civilizációt. Ahol gőzekével szántanak, onnan elszállanak a nemes kócsa- csagok és varjusereg telepszik a helyükbe. A humor a magyar irodalomnak addig adott egyéni zamatot és zománcot, amíg az ország távol eself a világtól, ainig vidék volt. Tegnap még Budapest maga sem volt város, hanem falusi emberek níegs/.állóhelye, a vidék ezüstös holdfénye besütött a régi Hatvani-utcába, a Soroksári-ut ablakaiból kiváncsi falusi arcok kandikálta’- elő. Aki itt mesélt és dalolt, annak lelkében szélesvonalu tájképek éltek, gyermekkorának éjszakáiban parasztasszonyok babonás meséi világították, első szerelmének emlékeiben füzesek zúgtak, vadgalambok szóltak. Aki közülök történetesen Budapesten született, az is vidéki életet élt és ha a valóságban nem is legalább papírról szívta magába a falu tüzes napfényét és a falusi ember mosolygó fatalizmusát. 'regnapról mára a magyar város legyőzte a falut. Most már Budapest ivlámpáinak hideg fénye kápráztatja a vidéki ember szemét is és a falu városi életet él, habár csak vágyaiban is, ujság- papiron. Az élet betört az álmok országába, az emberek most már nem érnek rá arra, hogy elmélyedve szincerizáljanak, ők annyira jjmegkomo- lyodtak, hogy még a falu bolondja is komor és nagy elszántságot hordoz magában, úgy megtanultak dolgozni, hogy még a naplopó idegei is sajognak a kimerültségtől. A vár s aszfaltja nem jobb, de nem is rosz- szabb irodalmi termőföld, mint a falu göröngye, de másféle élet csírázik benne. A város annyira benne él az életben, annyira harcosa, rabja, vagy lázadója az életnek, hogy nem tud föléje emelkedni és nem tud rajta elnézően mosolygni. A város vagy imádja, vagy gyűlöli az életet, de sohasem bagatellizálja. Ha nevet is, gúnyosan nevet; nincs humora, de van szatírája. A kócsagok vonulófélben vannak. A magyar humor, az erdőnek és a gondtalan egészségnek ez a szárnyaló, fényes tollazatú teremtménye, bucsuzó- félben van. Egy ideig talán tévelyegve ott kóvályog még a fejünk fölött, de holnap már hiába nézünk a magasba, csak az üres égbolt derült és meleg közömbössége mosolyog le reánk. Az Almanach, úgy mint eddig, ezentúl is kosárba gyűjti a meséket, a vidék és város termését, humorosat és komolyat, becsülve a régiek adományát, örülve annak, ami uj. Az egészet odaöntjük olvasóink elé, válogassanak benne és találják meg azt, ami kedvükre való. A szerkeszti.
