Esztergom és Vidéke, 1911

1911-11-08 / 79.szám

Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 79. szám. Vasárnap, október 8. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZIERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Szerkesztik: VARSÁNYI IGNÁC es IVÁNYI PÁM M. ISTVÁN. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre Fél évre 12 K Negyed évre . 6 K Egyes szám ára 3 h 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. y^vidéki sajtó mellőzése. s X. Tapasztalatból állithatjuk, hogy a közönség nagyon szereti olvasni a helyi lapokat. Ez természetes is. Mert hiszen mindenkit elsősorban érdekel az ő szükebbkörü hazájának állapota és csak azután az országos vagy világesemények. Ahol csak lehet és amennyire tőlünk telik, mindenütt városunk és vármegyénk érdekeit igyekszünk szolgálni, illetőleg ezen érdekeket elősegíteni. Minden törekvésünkkel odaiparkodunk, hogy Esztergom város és vármegye müveit, a közérdekek és magánérdekek iránt finom érzékkel biró közönsége támogatását megérdemeljük. Sajnos az ellenkezőjét kell tapasztalnunk. Egyik győri ujságiró kollégától hallottam, hogy náluk a lap felét maga a közönség állítja össze. Mihelyt történik valami jelentősebb esemény, sietnek leadni a szerkesztőségnek. De nálunk Esztergomban még az egyletek, körök, egyházi szervezetek, iskolák és közintézmények is csak igen ritkán értesitik a lapokat oly eseményekről, melyeknek közlése nemcsak közérdekű olvasmány volna, hanem magának az intézménynek is hasznára válna. Ezért aztán megtörténik, hogy sok igen érdekes esemény közlése elmarad. Sajnos, nem vagyunk oly helyzetben, hogy állandó tudósítókat tarthatnánk, mint a fővárosi lapok, amelyek még a vidéki tudósítókat is díjazzák. (Pedig sokszor felültetik őket lelkiismeretlen tudósítóik, pl. azt irják nekik, hogy Esztergomban földgázt találtak s hasonló sületlenségeket). A vidéki sajtónak még nem tulajdonit a közönség olyan értéket, mint amilyet valójában képvisel. A közönség eme közönyösségére lehet visszavezetni azon szomorú tényt, hogy a tisztességes vidéki sajtó mindenütt valósággal tengődik. —c. Kossuth halála. Az októberi gyász alkalmából feleleveníti: Dr. Kovács Dénes. Mint Rákóczi bus magyarjai Rodostóban, a Márvány tenger partján, ugy voltunk mi ott, kisded ujságiró-had, pár hétig Torinóban, távol a hazától, az örökhó takarta Mont-Cenis alján. Bár kevesen voltunk, az egész országot képviseltük és egy nemzet érzelemvilágát mozgattuk táviratainkkal. Az a nagy-ember sokat szenvedett, de vele szenvedtünk mi is, kik szivünk vérével irtuk meg azokat a szomorú híreket a magyar hazának. Turinnak, ennek a szép piemonti fővárosnak, egyszerű utcája a Via dei Mille, de büszke a neve s Garibaldi dicsősége fűződik hozzá, akinek a szobra ott áll az utca torkolatában, a Pó folyó partján. Ennek a történeti nevezetességű utcának 22-ik számú házában lakolt Kossuth Lajos. Régi, ódon ház, valami, nápolyi grófnak a tulajdona, de most örök emlékű a magyar nemzet előtt, mert falai közt mult ki Kossuth Lajos. Kossuth sokat, nagyon sokat szenvedett. Nem feledem el soha azt a jelenetet, mikor halála előtt négy nappal Ruttkayné bevezetett a beteg szobájába. Egy ablakos, utcára nyiló kisded szobában, széles vaságyon feküdt Kossuth Lajos. Az ágy jobb felén állott idősebbik fia, Kossuth Ferenc, és szembe vele Kossuth hü szolgája, Giorgo. Gyöngéden forgatták ágyában a beteget, aki roppantul türelmetlen és izgatott volt. Amint beléptem az ajtón, megdöbbenve állottam meg a küszöbnél. „ESZTERG

OM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Az „Esztergom és Vidéke" rajzolója. ^ — A boldog apa. — 4 A boldogság relatív fogalom. Én hajlandó is volnék a magyar közmondásnak: „Mindenki a maga szerencséjének kovácsa" ezt a filozófiai magyarázatot adni. Ugyanazon körülmények között az egyik végtelenül boldog, a másik a leg boldogtalanabb. Minden felfogás dolga. Vegyünk pl. egy férjet, aki már régen lemondott az apai örömökről, de \kinek szerető felesége akarata ellenére és tudta nélkül igyekszik neki ezen nem szívesen feladott örömöket megszerezni. Ha ósdi gondolkodású a férj, akkor kész a családi dráma, a feleségét, ki talán csupán az ő érdekében hozta meg ezt az áldozatot, kitaszítja, az ártatlan gyermekből martyr lesz, ő maga pedig megörül. Ha modern gondolkodású, mint amilyen a felesége volt, nemcsak boldog férj, hanem még a legboldogabb apa is lehet. A logikával absolute nem ellenkeznék, ha egy ilyen modernül gondolkodó feleségének gyengéd meglepetését akár élőszóval, akár — ha t. i. a nag> meghatottságtól nem volna ura szavainak — egy rózsaszínű levélben köszönné meg, melynek tartalma a következő volna: Édes kis feleségem! Az örvendetes családi esemény végtelenül boldoggá tett, könnyekig meghatott az a gondolat, hogy egy kész örököst kaptam, anélkül, hogy fáradtam volna -érte, amit egyébként sajnálok is. Fiam, — ugy kell hivnom, mert a törvény is ugy akarja — egészséges, szép az arca, már most is elárulja az okosságot, a szellemességet, és ha nem tartana engem beképzeltnek, azt is merném állítani, hogy én reám hasonlít. Az egy művészi alkotás, és nem minden művésznek sikerül a nem valódit oly megtévesztőén valódinak feltüntetni és elfogadtatni. Az tény, hogy a fiam — hisz annak kellene lennie — én rám hasonlít, megcáfolhatatlan bizonyítéka hajdani szerelmünknek. Az első szerelem oly erős nyomokat hagy a nő lelkében, hogy annak a bélyegét még az idegen származású gyermekek is'viselik. Bocsánatot kérek, ha nem tudom belevinni levelembe ugyanazon finomságot, ugyanazon szellemességet, ugyanazon ügyes fordulatokat, amelyeket Ön tetteibe belevitt. Ön tetthen nagyobb tehetség, mint én írásban. Leboruluk, édes feleségem, művészete előtt és maradok hódoló férje: N. N." „606" A divat. — A Divat Újságból. — Különféle divatok. A divatnak olyan szakában élünk most, amelynek vezető körei nem igen mutatnak hajlandóságot a forma lényeges megváltoztatására, amennyiben ez ruhákra, köpenyekre vagy kabátokra vonatkoznék. Nézzük mindenekelőtt a hosszú köpenyt, az őszi és téli idény „diszdarabját". Legáltalánosabban ismert az egyenes vonalú varázsnélküli hátrésszel és laza előrésszel biró forma, valamint a haránt metszet. Úgynevezett ampirforma. Újítást, amint azt már ismételten megmondottuk, csak az ujj mutat, mely simán van bevarrva a mélyen kivágott karöltőbe. Ismert a széles sálgallér is, mely hátul nagy matrózgállérban nyer befejezést. Néhány modellen a gallérnak hátul csücskös volt a formája, melyre bojtot varrtak és mélyen lenyull a derék vonaláig. A formánál sokkal több találékonyságot mutat az anyag- és színösszeállítás. Ebben aztán már igazán szépet és ujat alkottak: az átmeneti időre köpenyeket fekete atlaszból szines posztóval, például: buzavirágkék, zöld, bíborszín alábélelve. A posztóból, amellyel a selyem bélelve van, hajtják ki a gallért és kézelőt. A „duplaoldal" jellegét szigorúan megőrzik, ugy hogy ezek a köpenyek is csakúgy mint versenytársaik, mind a két oldalon viselhetők. Téliesebbek már a bársony köpenyek, melyeket skótkockás selyemmel bélelnek. Itt a selyem mindenekelőtt bélés és a gallért meg kézelőt bársonyból készítik; az előbbit nehéz selyemrojttal is szegélyezik, vagy fehér batisztgallért hajtanak föléje. Mert az idén télen is viselik a batisztgallért és mennél csipkésebb, himzettebb, annál kedveltebb lesz. A prémgallért nem bélelik keményen, lágyan dolgozzák és ez is a divatnak egyik különlegessége. Kabátos ruhának különösen kedvelt divatos újdonság : selyem lágyságu, fényes cibelinszövet, a skótkockás belsejü atlasz, a dupla oldalas- és rigó-bársony. A kabátos ruha szabásformáján sem találunk említésre méltó ujitást, ha csak nem a díszben. Nagyon dúsan zsínórozzák részben összhangban elvegyítve pamuthimzéssel is, mig a