Esztergom és Vidéke, 1911
1911-11-05 / 78.szám
vagy szóval bejelenteni s ugyanakkor az is közölni, hogy mennyi törkölybort akar készíteni, h) A törkölybort tartalmazó hordókat vagy egyéb tartályokat törkölybor felírással kell ellátni és a többi hordától elkülönítve kell ellátni és a többi hordótól elkülönítve kell tartani. 4. A bort vagy törkölybort szerzezni, vagyis a szesztartalom emelése végett abba szeszt önteni tilos. 5. A borseprőből vizzel a borhoz hasonió italt készíteni tilos. 6. Az összevásárolt borseprőből való borsajtolástüzletszerüleg folytatni s az összevásárolt seprőből kisajtolt bort forgalomba hozni tilos. 7. A bortörvénybe ütköző kihágások szigorúan büntetettnek, a büntetés három hónapi elzárásig és 1000 korona pénzbüntetésig terjedhet. Esztergom és a pó^ta. A m. kir. posta és távirda vezérigazgatóság két terjedelmes kötetben számol be a posta, lávirda és távbeszélő 1910. évi forgalmáról. Walter Károly póstafelügyelő, postánk agilis főnökének szívességéből alkalmunk ezen kimutatásokat átnézni, melyek Esztergom város forgalmát illetőleg igen érdekes tartalmat foglalnak magukban. Hazánk vármegyéi kilenc posta- és távirdaigazgatósági kerületre vannak felosztva, még pedig : a budapesti, kassai, kolozsvári, nagyváradi, pécsi, pozsonyi, soproni, temesvári és zágrábi kerületekre. Esztergom város és vármegye a budapesti kerületbe van beosztva. Nem lesz érdektelen, ha városunk mult évi postai forgalmáról néhány adatot közre adunk. Levélpostai küldemények (levél, levelező-lap) : feladtak 1 millió 190 ezer darabot, érkezett 1 millió 263 ezer darab ; Csomag és pénzküldeményt feladtak 37 ezer 100 darabot, érkezett 63 ezer 300 darab; A távirati statisztika szerint a mult év folyamán Esztergomban feladtak 15 ezer 200 táviratot, érkezett 15 ezer 400 távirat A, postautalványoknál is tekintélyes forgalom észlelhető: Befizetek 48299 utalványon 2 millió 800 ezer koronát, Kifizettek 51545 drb. utalványra 2 millió 840 ezer koronát. Végül érdekes lesz megtudnunk azt is, mennyi beszélgetést közvetítettek szép telefonos kisasszonyaink és asszonyaink. Hát nem kevesebbet, mint 208 ezret. Tehát nem lehet nagyon csodálkozni, pláne haragudni, ha ily gyakori foglalkoztatás mellett kissé későbben kapunk összeköttetést. A póstaszemélyzet száma 39. Aki figyelemmel átolvassa a felsorolt adatokat, meg kell állapítania, hogy Esztergomnak — bár épen nem elsőrangú kereskedelmi város — postai forgalma elég szép. —c. HIREK. Hangverseny. A József kir. herceg Sanatorium Egyesület október T-i ki hangversenyének előkészítése a befejezés stádiumába jutott. Meszleny Pál főispán, a hangverseny védnöke városunkba érkezve a jó ügyet kezébe vette s fáradságot nem kímélve munkálkodik a minél nagyobb siker előmozdításán. A magas, művészi színvonalon álló müvet az alábbiakban közöljük: 1. Paiots József a Sanatorium egyesület főtitkára, a Kisfaludy társaság tagja, fővárosi alkalmi felolvasása. 2. Zsolt Nándor hegedűművész : .Faust fantasia. 3. Kovács Etelka úrhölgy, orsz. m. kir. zeneakadémiát végzett tanárnő és zongoraművésznő : a) Liszt Ferenc : Rigoletto Ábránd, b) Gnomen neigen. 4. Zsolt Nándor: a) Goldmark: Air, b) Zsolt: Elégia c) Hubay : Zefír, d) Zsolt: valse caprice e) Zsolt: Berceuse, f) Wieniawszki: Tarantella. Szünet után : 5. Wimmer Károiyné Perényi Irma urnő: Magyar dalok. 6. Kovács Etelka úrhölgy : a) Liszt Ferenc: Szent Ferenc legendája, b) XIII. Rapsodia. 7. Zsolt Nándor: a) Wieniawszki: Legenda, ; b) Hubay : Csárda jelenet. A rendkivül értékes műsornak bevezeréséne Pakots József kitűnő tollú főváiosi ii ót, az Egyesület főtitkárát sikerült utólag megnyerni, mig a hegedüszámok kíséretére Antalffy Zsiross DezsC akadémiai zenetanárt és zongoraművészt, mi ^tá a remek müsoru hangverseny oly magas ni' juvá egészitődött ki, milyenben városunknak™ nyörködni még alkalma nem volt. I Kovács Etelka úrhölgy, előkelő Sopron megyei családból származó igen képzett zongoraművésznő és zeneakadémiai tanárnő Liszt Ferenc legszebb és legnehezebb müveit választótKjmuzsorául. ^ ' • ^1 Vimmer Károiyné Perényi Irma urnő má* nem egyszer szerzett feledhetlen kedves perceket művészi szép hangjával. Zsolt Nándor művészünket ki pansi utja előtt gazdag és gyönyörű műsorával búcsúzik városunktól, Antalffy Zsiross Dezső igen neves és közkedvelt zongoraművész fogja kisérni. Az eddigi magas érdeklődés ennek következtében az utóbbi napokban hatványozott fokra emelkedett, ugy hogy a jegyek nagy része már is elkelt; Újból felkéri tehát az egyesület a nagyközönséget, hogy tekintettel a helyek számozott voltára — azokról Brutsy Gyula diszmüárukereskedésében mielőbb gondoskodni szíveskedjenek. A hangverseny a Fürdő-szálloda emeleti nagytermében október 7-én este pontban 8 órakor meg fog kezdődni s az előadás alatt az ajtók zárva maradnak, miért is kéretik a Nagyközönség a pontos megjelenésre. Az ingyenes sanatoriumi ápolást nyerendő városunkbeli szegénysorsu tüdőbetegek hálakönnye lesz legszebb jutalma a jótékony cél nemeslelkü előmozdítóinak. A zörgés meg kétszereződött. Talán valami beteg ? szólt bátyám. Ily időben ? Lehetetlen ! Majd meglátjuk ! Mindenesetre nem árt az elővigyázatosság! Töltött Brovningját magához vette s kilépett az ajtón. Én követtem. Az udvaron koromsötétség. Az eső egyre zuhogott. A villámok megvilágították az udvart. A kapu felől tisztán ki lehetett venni a Segítség szót. A kapu kitárult. Fiatal nő állt a kapuban. Csuromviz volt. Az ijedelemtől és sietségtől alig tudott beszélni. Orvos ur! A férjem ... a . . . haldoklik .. . A férje ! Kicsoda ? A vasúti őr 1 Könyörgöm ... Nagybátyám arcát megvilágította egy élés villám, Mintha habozott volna, a nő ekkor térdreesett és megcsókolta nagybátyám kezét, l.ram ! . . . Elfordultam. E hangnak ki tudna ellenállni. Perc múlva jövök, — szólt bátyám. Menjen csak haza. Az ég áldja . . . elrohant. Csuromviz léptünk a szobába. Nagybátyám elővette orvosi táskáját, gummiköpenyét és búcsúzott. De én nem maradtam volna hon egy millióért sem. Vele mentem hiába ellenkezett! Az utat nem kisértem leírni. Elég annyit mondanom, hogy életveszélyes volt. Odaértünk a házhoz. Nagybátyám bement. Én az eresz alá húzódtam, inkább azért, mert borzadalom a haldokló, nyögő betegektől. Benn a nő sirt.í Közvetlen előttem állt a vasúti töltés. Odébb jobbra a vasúti hid. A piros zöld jelzőlámpák alig alig pislákoltak. Megnéz!em órámat. Az express hat perc múlva itt lesz. Legalább . . . Jézus Mária! ! Vakitó fénykéve ömlött el szemeim előtt és utána akkora dördülés rázta meg a földet, hogy a falnak tántorodtam. Mikor magamhoz tértem kissé kábultságomból, akkor is csengett még a fülem és szemeim előtt tüzkarikák táncoltak. És ekkor . . . Valami lassú remegés futott végig \ földön . . . valami rémes . . . kiséteties . . . utána pedig pattogás ropogás zaja hallatszott pillanatokig és a vizbe esett tárgyhoz hasonló robaj, utána pedig csend .. ! A töltésre rohantam. Mit törődtem most a viharral ! Éreztem, hogy valami baj va . .. valami. A lábaim a földbe gyökerezte ... a hid bedőlt!! ! A vasúti híd közepe táján ré, mély nyilas tátongot, körülötte elgörbült sínek ledűlt karfák . .. A villám. Nagyon messziről halk fütty hangzott .. Isten !! A vonat ! ! Percig ugy álltam, ott mint akit főbe kólintottak. Zavaros agyamon átfutott a Veszély érzete a haldokló őr, az elmulasztott szolgálat . . m . de csak egy percig tétováztam. A következő pillanatban hanyaithomlok rohantam vissza a töltésen az őrház felé. Apiros jelzőlámya ott állt nekitámasztva a kerítésnek. Világított. Felkaptam. Rohantam a töltésre. És száguld* tani, repültem a lámpással balra a vonat elé, az express elé! Halk morgás, zakatolás hallatszott. A vom> Egy kanyarodónál kibukkant az expr^Jr vérvörös lámpája. Magasra emeltem a lámpást és többszöt meglóbáltam a feje fölött. És . . . Az express elrobogott mellettem. Vége! A halál . . . Nem vették észre4 De mi ez ? A vonat hatalmasat fütyül, a vonat erőszakosan fékez és lassan megáll. A kocsik egymáshoz ütődtek a gyors fékezéstől. A jelzést észrevették. Egy pillanat alatt lenn termettek az utasok. És egy pillanat alatt mindenki tudta, hogy egy magyar fiu félig véletlen folytán, félig hidegvérüsége miatt megmentett kétszáz idegen utast. Három óra alatt készen állt a híd. És a vonat tovább ment. Én pedig ott álltam a töltésen, dobogó szivvel. könnyes arcai. Az arcomon ott égett egy csók, a fülembe csengtek a köszönetek. A vonatvezetőt egy hót múlva előléptették. A vasúti őr meghalt. Az X-i állomás jegyzőkönyvet vett fel az esetről. De a nevemet és esetemet eltitkolta a nyilvánosság előtt. Mert igy akartam. A kétszáz utas azonban — azt hiszem — még emlékszik reám ! Életemnek legborzalmasabb perce volt ez, de a legszebb is! Áz hiszem, ne lesz szebb percem ezután sem !
