Esztergom és Vidéke, 1911

1911-09-28 / 76.szám

tuk, de nincsen orvosszerünk hozzá, hogy ennek a káros állapotnak végét vethessük. Pedig itt volna már a tizenkettedik órája annak, hogy tegyünk valamit a drágaság leküzdésére, mely mindjobban-jobban fojtogatja a kis existenciákat s különösen a fix fizetésre utalt hivatalnok osztálynál s általában a városi elemnél lép fel türhetlen arányokban. Franciaországban, Ausztriában nagy tömegek jajdultak fel a drágaság miatt s nálunk is sok panasz hallatszik már, intézkedéseket sürgetve a legszükségesebb élelmi cikkek árának csökkentésére. Reméljük, hogy a jogos panaszok nem fognak a pusztában elhangzó kiáltás sorsára jutni ! HIREK. Tüzoltó-nap Esztergomban. Kedves Olvasó, aki kezedbe veszed ezeket a sorokat s aki különböző jótékonyságok előtt mindig kitárod érző szived, gondoltál-e valaha a vagyonodat őrző, megmentő, elszánt és életét veszélyeztető tűzoltóra? Azokra az elemi csapással vakmerően szembeszálló, rettenthetlen bajnokokra, akik lángoszlopok között, zsarátnokok izzó tengerében, füsttől fojtogatva, küzdenek a romboló elemmel s akiknek hősisége, önfeláldozó küzdelme sokszor egyszersmint egészségük pusztulása, vagy az életük sirja lesz. A magyar társadalom soha sem kérdezte, honnan veszik azt a hatalmas lelkierőt, a katasztrófákkal dacoló szorgalmas tudást, a segítésre kész mélységes lelkesedést a magyar tűzoltók. Nem kérdezte, mert ezek évtizedeken keresztül csak dolgoztak és szenvedtek, de igényeikkel, vagy sebeikkel a társadalomhoz soha sem fordultak. Most azonban ez a közjóért harcoló tábor: — Anatole: (nagyon hízeleg neki az elismerés, de palástolja megelégedését.) Lám ! Ugyan miért ? — Medeleine: De hisz mindenki tudja, hogy a darabot maga csinálta, egyedül maga! — Anatole: (minden meggyőződés nélkül.) Szó sincs róla, Vevey csak annyit dolgozott rajta, mint én. Tévedés, alapos tévedés ha azt hiszik, hogy tehetségtelen ember; nagyon ügyes fiu . . . Igen használható eszméi vannak ... / Madelein : Lehet. De nincs benne egy szikra szellemesség, sem kifejező képesség . . . Szóval, ránézve csupa szerencse, hogy maga eifogadta őt társszerzőnek. Maga uélkül, a maga neve nélkül, a Folies-Tragiques soha el nem fogadta volna a „Diadal"-t. — Anatole: Mindegy, a fő az, ismétlem, hogy nem vagyok egyedül. Azután meg ez a szerep 1íem is való magának. — Madeleine : Oh! Istenem l — Anatole: Rutinorozott színésznek való. Jelentéktelen szerep és imponálni kell tudni hozzá. — Madeleine: Ha csak az kell! tudok én imponálni, Lourrain ur! — Anatole: Nem, gyerekem, nem lehet. Maga nagyon fiatal, nagyon is csinos . . . minek áldozná fel magát? — Madaleine: (ravaszul.) A szememre veti, hogy csinos vagyok ? Ez hiba ... a maga szemében ! — Anatole: ördögöt hiba ! De értse meg ! Ez a Mella hercegnő egy negyvenéves, megtört az országos tűzoltó-szövetség fenállásának negyvenedik évéhez ért s ezt megörökítendő és bizva a társadalom áldozatkészségében, a közcélokért való rajongó szeretetében, Esztergomban f. évi október 1-én vagyis vasárnap tűzoltó-napot tarí, amikor az utcákon urnákat állit, hogy adakozzék ki-ki tehetsége szerint a szövetség által emelendő Tűzoltó-otthon javára. Ebben az otthonban nyer enyhülést, gyógyítást és segélyt a tüzveszedelemben megsebesült tűzoltó. Itt nyernek további oktatást a szakismeretekben, hogy a modern haladással lépést tartva, mindinkább sikeresebben szállhassanak szembe a tűzzel. Erre gyűjtenek az urnák. És amikor a nagyközönséghez fordulunk, hogy fogadja melegítő szeretetébe a Tűzoltó napot, mindenkit kérünk, hogy tehetsége és szive szerint keresse fel a gyűjtőket. Adjon a gazdag aranyából, a szegény filléreiből erre a nemesen fölemelő célra. Az emberi alkotások legnemesebbjének támogatására kérünk szeretetet! Tárjuk ki szivünket: adakozzunk a Tűzoltó Otthon céljaira. — Változás az államépitészeti hivatalnál. Dietz Miklós kir. főmérnök az esztergomi államépitészeti hivatal eddigi vezetője jövő héten távozik el Esztergomból. A hivatal vezetését már át is vette Némethy József műszaki tanácsos, a zihali államépitészeti hivatal volt főnöke. — Az ünnepek számának apasztása. A pápa jóváhagyta a hercegprímás ama kérését, hogy Magyarországon az 1912. évre az ünnepek eddigi rendje megmaradjon. — Iskolaavatás. Ma csütörtökön f. hó 28-án avatják fel az uj nyergesujfalusi állami elemi iskolát. A teljesen modern iskolát Eggenhofer Ernő táti vállalkozó építette. A felavatás után a község ünnepi lakomát ad, melyen a haíóság képviselői is résztvesznek. — Plébánosbeiktatás. Vasárnap volt dr. Fekete Vince volt belvárosi káplánnak zselizi plébánossá való beiktatása. Az installáción résztvett maga a kegyúr, Kondenhove Kunó gróf is. Az installációt Varga nagysallói esperes végezte Esztergomból résztvettek az installáción Máiéffy Viktor belvárosi plébános, az installált pap volt pap volt főnöke és Rolkó Béla karkáplán, lapszerkesztő is. asszony. Hol veszi maga ezt a negyven évet ? Hogy tudja megcsinálni, hogy negyven évesnek lássék ? Meg van maga törve ? Nem, ugyebár ? Tehát . . . — Madeleine: Hát fiatalítsa meg ! a közönség úgysem szereti ezeket az Öreg herunákat! — Anatole: Fiatalítsa meg ! Ez a gyerek tisztára elvesztette a fejét! Még mit nem? (komoly hangon.) Kedves Hébém, higyje el, vigasztalhatatlan vagyok, mint maga, de kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a szerepet nem adhatom magának. — Madeleine: (könyezve.) Nem hiába reszkettem, mikor idejöttem, igazam volt. Ke yetlen... Ah! Istenem, Istenem / (Sir.) — Anatole: Ugyan . . . ugyan . . . legyen esze. Ne izgassa föl magát ezért a semmiségéit... Ördög vigye ezt a szerepet, hisz kaphat száz mást! Nézze, a Nouveautés-ban legközelebb egy nagy látványosságom kerül szinre, abban egy egész sereg kis nőre van szükségem. — Madeleine : Én . . . én . , , nem vagyok ... egy ... egy kis nő . . . — Anatole : Azaz, ugy értem, hogy abban egy csomó kis szerep van. Szavamra mondom, gondolni fogok magára. — Madeleine : (zokogva) Igen . . . igen ... most mondja . . . úgyis elfelejti ... és aztán ... aztán ... a Nou . . . Nouveautés, az nem elég . . . komoly . . . meg aztán . . . aztán . . . — Anatole: Ejnye . . . ugyan . . . nem inna talán egy kis cukros vizet ? — Madeleine: (folytatja crescendo.) És aztán . . . aztán ... ez a szerep ... ezt a — Ros Hasono. Zzidó polgártársaink szombaton és vasárnap e hó 23-án és 24-én ünnepelték meg vallásuk egyik legnagyobb ünnepét, az újévet. Számításuk szerint ugyanis pénteken este a világ teremtésétől számitott 5672. esztendőbe lépett be az emberiség. Ros Hasono a neve a zsidók ezen nagy ünnepének, melyen még a kevésbbé vallásos emberek is magukba szállnak és templomban töltik a nap legnagyobb; részét. Az uj év alkalmából Spiegel Ármin főrabbi igen hatásos beszéded intézett híveihez. — Az uj év első napjától számitott tizedik napra, október 2-ára esik Jomkipur, az Isten kieengesztelésé-r nek napja, melyet a legszigorúbb böjttel ünnepelnek meg a hivek. j — A pénzügyőrség uj egyenruhája. A pénzügyőrség uj egyenruházatára és jelvényeire vonatkozó értesítés — mint hírlik — az összespénzügyőri hatóságoknak a napokban már ki fog adatni. A változások a következők: vigyázók 2 csillagrózsát, a fővigyázó 3-at, a szemlészek ezüst, a biztoshelyettessek aranypaszományt, \ a tisztviselők körgallért kapnak Az összes pé* ügyőrségi alkalmazottaknak meg van engedve [%, zsávolyruha viselése. — Tífusz a kaszárnyában. Katonáink között nyolc tifuszmegbetegedés történt. A vésze-'-' delmes betegség, melyet a gyakorlatok alatt Kesztölcön szedtek össze a katonák, f. hó, 22-énkerült a hatóság tudomására. Megnyugvássá'^ állapithatjuk meg, hogy a katonai és polgári egészségügyi hatóság dr. Áldori Mór tanácsorvos lelkiismeretes vezetésével mindent elkövet a tífusz megszüntetését illetőleg. A betegek száma mintegy negyven. Egy katona szerdán meghalt. — Erkölcsi elismerés az iparosoknak. Az Országos Igaregyesület ezidel diszérempályázatát most irták ki. Ezüst vagy bronz diszérmet kaphat az iparos, a ki uj iparágat honosított meg és kiváló tökéletességet ért el a szakmájában, a ki mintaszerűen rendezte be üzemét, végül a kinek iparművészeti érdemei vannak. — Kereskedők és erkölcsi testületek az iparpártolás terén szerzett érdemekért is kapnak diszérmet. Kitüntetésre igényt tarthatnak továbbá gyárigazgatók, osztályvezetők, gyári művezetők, előmtinkások, alkalmazottak, kézműves segédek és kiválóbb gyári munkások, akik huzamosabb ideig egy munkaadónál dolgozva, szorgalmas és buzgó magaviseletük által vagy a közvetlen felügyeletük alatt lévő" munkásoknak, vagy a oktatása által a hazai ipar körül érdemeket szereztek. — A kérvényeket dec. 31-ig kell benyújtani az egyesületnél. szerepet ... én ... én ezt akarom ! En . . . olya.i ... én olyan jól eljátszanám! . . . és . . . és . . . ah . . . Istenem ! — Anatole : ('kissé idegesen.) De az ördög vigye el ezt az átkozott szerepet, hiszen ha akarnám, sem adhatnám magának! Mit tjidom én, milyen színésznő? Sose láttám még játszani. Megvagyok győződve róla, hogy igen tehetséges, de ha még sose láttam. Aztán tönkre tegye nekem a szerepemet ? — Madeleine : (méltatlankodva.) Én! Én, aki Denise-t játszottam ! Lourrain ur! Én, aki Francillon-t játsztam Versailles-ban, Madame Sans-Géne-t Rouen-ban, és mindig, mindenütt nagy sikerrel! — Anatole: Jó, jó; de hol játszik Parisban ? —- Madeleine : (keserűen.) Ha megnézte volna a névjegyemet, tudná. A Folies-Tragiques-nál vagyok; minden este szereplek a „Hajsütő vasiban, de mert már félnyolckor van a jelenésem, természetes, hogy maga soha sem látott. — Anatole: No jó; hát majd meghallgatom egyszer abban a „Hajsütő vas"-ban. — Madeleine: Mikor? — Anatole : Nemsokára. — Madeleine : Ma este, igen ? — Anatole : Dolgom van. — Madeleine : De ha nagyon kérem! — Anatole: Teringette 1 Ugyancsak tud akarni! Hát majd meglátom . . . (Vége köv.)