Esztergom és Vidéke, 1911

1911-08-27 / 67.szám

Esztergom, 1911. XXXII. évfolyam 67. szám. Vasárnap, augusztus 27 AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivalal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 H Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Kálvária kápolna kifestésé. Dicséretet érdemel a magyar művészek azon csoportja, mefy a stilus megteremté­sének alapjait a nemzeti tradíciókban ke­resi, ellentétben az általános modern tö­rekvésekkel, melyek a művészileg fegyel­mezetlen közízlést rontották meg. A polgár ember falának disze igen kevés kivétellel, idegen gyári patrontermék. A dekorációs festészet nemzeti jellege ide még be nem hatolhatott és az ily irányú törekvéseket csak ujabban emelt középüle­teink egyik-másikán szemlélhetjük, mert elterjedését szilárd kinai-falak, a régiekhez való ragaszkodás és a közöny gátolják. Történnek azonban ily irányú lépések s az egyház, mely a művészetek első me­cénása volt, ma is hathatós támogatásban részesiti a nemzeti egyházi művészet fej­lesztése révén, a modern magyar decoratió megteremtését. A terjedés lassú menetelü ugyan, de már az olyan kis város mint Esztergom is, adott egy követ — a Kálvária-templom ma­gyarosan művészi kifestésével — az eszme felépítéséhez. A városi plébánia-hivatal közvetítésé­vel Esztergom város ugyanis megbízta Gróh István iparművészeti tanárt a Kálvária templom kifestésével, ki, Gróh Béla gimn. rajztanár, öccse, továbbá Ortner Ferenc és Leszkovszky Pál iparmüv. isk. növen­dékek segédkezésével e nyár folyamán szép csendben be is fejezték azt. Munkájuk nagy általánosságban a ré­gebben adott terv kánonjuk kivitele, azon­ban a részletekben igen előnyösen alkal­mazták a magyar dekorációs elemeket. A mennyezet négy háromszögű mező­jének lapjain egy-egy angyal a keresztre feszítés kinzó eszközeit tartja, az átfutó ivek szallagja pedig, a gótikus építkezés stíljé­ben rányugosznak z egész kápolnát erő­teljesen körülfogó és a falsíkok befejezését képező széles szalagdiszbe. A hosszúkás szines ablakok környéke a keretezés meg­követelte erős aláhúzásaival jóleső harmó­niát alkot a mennyezet szelid színeivel. Szerencsés megoldású az oltár-fülke dra­pirikus disze, melynek halvány zöldje ha­tásosan emeli az oltárt. Gróh István és Béla egyébként ajánl­koztak már a Jó Pásztor-kápolna kifestésére is, melynek munkálatait azonban csak a jövő nyáron teljesítenék. * F. hó 21-én a város képviselő testületének megbízásából megjelentek a kir. városi kálvária kápolnájában dr. Fehér Gyula prael. kanonok, Bleszl Ferenc takp. igazgató, Mátéffy Viktor plébános, Tiefenthal Gyula városi mérnök, Roth­nagel Ferenc gazd. tanácsos, Huray Ferenc fő­számvevő bizottsági tagok és átvették Gróh Béla bgyulai gimn. rajztanártól a kápolna festésének munkáját. A bizottság tagjai nagy megelégedéssel szemlélték a kiváló művészi becsű alkotást és ki­fejezték elismerésüket a jelenlevő és a kivitelt vezető művész előtt, ugy a stílszerű tervezés, mint a tökéletes kivitel felett. Szabolcs. Winklehner János. Irta: Mosonyl Albert dr. (Dorog). Ha az emberi haladás történetét nézzük, azt találjuk, hogy minden egyes etapé, minden kulturesemény egyesek nevéhez fűződik. Az em­beriség szürke tömege szenvtelenül baktat a meg­szokottság országútján, a jelen nyomorúságai el­lenében legfölebb a régi jó időket sirja vissza, de a már szűkké vált kereteken változtatni sem nem tud, sem nem akar. Ekkor előáll egy egyé­niség, aki uj csapásokat jelöl ki és a széthúzó tömeget kényszeríti, hogy ez uj csapáson halad­jon előre. Az a tömeg, mely vezér és vezető nélkül csak tengődött és a csordaállat diszes ci­„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Jogbitorlás. A szikes Alföld délibábos rónáján járom a mezőt. Kopár legelő ez, melynek kit.rjedése leg­alább 500 hold. Gyönyörűen festi ki Tótkomlós templomát s az ezt övező lombos fák képét a délibáb, é páratlan magyar festőművész. Egy hibája van csupán, de tán még ez is a művészet elérhetetlen magasságú foka. Az t. i, hogy meg­fordítva tárja elénk képeit s mig tündéri keze a villám gyorsaságával fest, rezgése folytonos. Vibrál a kép s csodálatos, hogy a szemnek még se fáj. Nem ugy, mint a mozik vibráló képei, melyek nem annyira szemkápráztatók, mint inkább szem­rontók. Hja! A mozi képeit emberi kéz csinálta gép varázsolja elénk, mig a délibábos színjáték az első Mester kezefestése! Vibrál a kép szemem előtt s én még se győzök betelni annak látásával. S mig a távoli kép vizeket, templom tornyokat, tanyai házakat s szénaboglyákat tár elém tótágast állva, leülök egy kakukfüves térre s tele tüdővel szívom be ennek édes illatát. Körülem kevés változatossággal borítja a szikes talajt: fü, virág. Nagy fehér foltok terülnek el közbe-közbe, mintha vásznat fehérítenének rajt az asszonyok. Közel áll hozzám a képzelet, mert a Kis Alföld buja füvű rétjein csakugyan sokszor láttam gyerekkoromban a hosszan kihúzott vásznakat, melyeket fehérítés végett öntöztek a napon. Ez egyhangú és mégis gyönyörű tájkép nagy csendjét csak a gulyák kolompja zavarja meg. De még ez is annyira a kép keretébe illő, hogy aki a csendet élvezni jött ide, — tán nem is élvezné azt teljes egészében, ha egy-egy ko­lomp hangja nem kérne visszhangot lelkében. Igy érzem én ezt, amikor a kakukfütől illa­tos földön ülve hallgatom a puszta csendjét, szemlélem nyári tárlatát s figyelem a bogárkák társas életét. Mint egy nagy-nagy rosta olyan ez a mező. Lyuk hátán lyuk. Vájjon a tücskök lakásai ezek, vagy más fajta bogár is barlanglakó itt e sima talajon ? Lesem. Kíváncsian érdeklődve várom, mikor hagyja el odúját egy ily troglodyta. Ahá! Itt előttem pár arasznyira dugja ki fejét egy tü­csök. Hát csakugyan tücskök lakják e lyukakat! Csakhamar visszahúzódik s nem jön ki. Várok. Vagy 5 perc múlva egy különös szinü, még soha nem látott bogár hagyja el a másik lyukat. Alakja hasonlít a tücsökéhez, de vaskosabb és rövidebb. Testének alapszíne fekete, melyre csipkehuzat gyanánt borul egy sárgásbarna köpeny. Megtor­pan. Nem tetszik neki ez a furcsa látogató. Ugy képzelem el az ilyen bogárkát, mikor embert lát, mint az embert, ha a Tátra tövébe jut. Csakhogy az emberi lélekben a fenségesnek csodálatát váltja Fiu- vagjy leány intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt szállít a cég! Ugyanitt szerezhető be az esztergomi vízi­városi leánynevelő intézet által előirt egyenruhakelme is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom