Esztergom és Vidéke, 1911
1911-08-27 / 67.szám
Esztergom, 1911. XXXII. évfolyam 67. szám. Vasárnap, augusztus 27 AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivalal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 H Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Kálvária kápolna kifestésé. Dicséretet érdemel a magyar művészek azon csoportja, mefy a stilus megteremtésének alapjait a nemzeti tradíciókban keresi, ellentétben az általános modern törekvésekkel, melyek a művészileg fegyelmezetlen közízlést rontották meg. A polgár ember falának disze igen kevés kivétellel, idegen gyári patrontermék. A dekorációs festészet nemzeti jellege ide még be nem hatolhatott és az ily irányú törekvéseket csak ujabban emelt középületeink egyik-másikán szemlélhetjük, mert elterjedését szilárd kinai-falak, a régiekhez való ragaszkodás és a közöny gátolják. Történnek azonban ily irányú lépések s az egyház, mely a művészetek első mecénása volt, ma is hathatós támogatásban részesiti a nemzeti egyházi művészet fejlesztése révén, a modern magyar decoratió megteremtését. A terjedés lassú menetelü ugyan, de már az olyan kis város mint Esztergom is, adott egy követ — a Kálvária-templom magyarosan művészi kifestésével — az eszme felépítéséhez. A városi plébánia-hivatal közvetítésével Esztergom város ugyanis megbízta Gróh István iparművészeti tanárt a Kálvária templom kifestésével, ki, Gróh Béla gimn. rajztanár, öccse, továbbá Ortner Ferenc és Leszkovszky Pál iparmüv. isk. növendékek segédkezésével e nyár folyamán szép csendben be is fejezték azt. Munkájuk nagy általánosságban a régebben adott terv kánonjuk kivitele, azonban a részletekben igen előnyösen alkalmazták a magyar dekorációs elemeket. A mennyezet négy háromszögű mezőjének lapjain egy-egy angyal a keresztre feszítés kinzó eszközeit tartja, az átfutó ivek szallagja pedig, a gótikus építkezés stíljében rányugosznak z egész kápolnát erőteljesen körülfogó és a falsíkok befejezését képező széles szalagdiszbe. A hosszúkás szines ablakok környéke a keretezés megkövetelte erős aláhúzásaival jóleső harmóniát alkot a mennyezet szelid színeivel. Szerencsés megoldású az oltár-fülke drapirikus disze, melynek halvány zöldje hatásosan emeli az oltárt. Gróh István és Béla egyébként ajánlkoztak már a Jó Pásztor-kápolna kifestésére is, melynek munkálatait azonban csak a jövő nyáron teljesítenék. * F. hó 21-én a város képviselő testületének megbízásából megjelentek a kir. városi kálvária kápolnájában dr. Fehér Gyula prael. kanonok, Bleszl Ferenc takp. igazgató, Mátéffy Viktor plébános, Tiefenthal Gyula városi mérnök, Rothnagel Ferenc gazd. tanácsos, Huray Ferenc főszámvevő bizottsági tagok és átvették Gróh Béla bgyulai gimn. rajztanártól a kápolna festésének munkáját. A bizottság tagjai nagy megelégedéssel szemlélték a kiváló művészi becsű alkotást és kifejezték elismerésüket a jelenlevő és a kivitelt vezető művész előtt, ugy a stílszerű tervezés, mint a tökéletes kivitel felett. Szabolcs. Winklehner János. Irta: Mosonyl Albert dr. (Dorog). Ha az emberi haladás történetét nézzük, azt találjuk, hogy minden egyes etapé, minden kulturesemény egyesek nevéhez fűződik. Az emberiség szürke tömege szenvtelenül baktat a megszokottság országútján, a jelen nyomorúságai ellenében legfölebb a régi jó időket sirja vissza, de a már szűkké vált kereteken változtatni sem nem tud, sem nem akar. Ekkor előáll egy egyéniség, aki uj csapásokat jelöl ki és a széthúzó tömeget kényszeríti, hogy ez uj csapáson haladjon előre. Az a tömeg, mely vezér és vezető nélkül csak tengődött és a csordaállat diszes ci„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Jogbitorlás. A szikes Alföld délibábos rónáján járom a mezőt. Kopár legelő ez, melynek kit.rjedése legalább 500 hold. Gyönyörűen festi ki Tótkomlós templomát s az ezt övező lombos fák képét a délibáb, é páratlan magyar festőművész. Egy hibája van csupán, de tán még ez is a művészet elérhetetlen magasságú foka. Az t. i, hogy megfordítva tárja elénk képeit s mig tündéri keze a villám gyorsaságával fest, rezgése folytonos. Vibrál a kép s csodálatos, hogy a szemnek még se fáj. Nem ugy, mint a mozik vibráló képei, melyek nem annyira szemkápráztatók, mint inkább szemrontók. Hja! A mozi képeit emberi kéz csinálta gép varázsolja elénk, mig a délibábos színjáték az első Mester kezefestése! Vibrál a kép szemem előtt s én még se győzök betelni annak látásával. S mig a távoli kép vizeket, templom tornyokat, tanyai házakat s szénaboglyákat tár elém tótágast állva, leülök egy kakukfüves térre s tele tüdővel szívom be ennek édes illatát. Körülem kevés változatossággal borítja a szikes talajt: fü, virág. Nagy fehér foltok terülnek el közbe-közbe, mintha vásznat fehérítenének rajt az asszonyok. Közel áll hozzám a képzelet, mert a Kis Alföld buja füvű rétjein csakugyan sokszor láttam gyerekkoromban a hosszan kihúzott vásznakat, melyeket fehérítés végett öntöztek a napon. Ez egyhangú és mégis gyönyörű tájkép nagy csendjét csak a gulyák kolompja zavarja meg. De még ez is annyira a kép keretébe illő, hogy aki a csendet élvezni jött ide, — tán nem is élvezné azt teljes egészében, ha egy-egy kolomp hangja nem kérne visszhangot lelkében. Igy érzem én ezt, amikor a kakukfütől illatos földön ülve hallgatom a puszta csendjét, szemlélem nyári tárlatát s figyelem a bogárkák társas életét. Mint egy nagy-nagy rosta olyan ez a mező. Lyuk hátán lyuk. Vájjon a tücskök lakásai ezek, vagy más fajta bogár is barlanglakó itt e sima talajon ? Lesem. Kíváncsian érdeklődve várom, mikor hagyja el odúját egy ily troglodyta. Ahá! Itt előttem pár arasznyira dugja ki fejét egy tücsök. Hát csakugyan tücskök lakják e lyukakat! Csakhamar visszahúzódik s nem jön ki. Várok. Vagy 5 perc múlva egy különös szinü, még soha nem látott bogár hagyja el a másik lyukat. Alakja hasonlít a tücsökéhez, de vaskosabb és rövidebb. Testének alapszíne fekete, melyre csipkehuzat gyanánt borul egy sárgásbarna köpeny. Megtorpan. Nem tetszik neki ez a furcsa látogató. Ugy képzelem el az ilyen bogárkát, mikor embert lát, mint az embert, ha a Tátra tövébe jut. Csakhogy az emberi lélekben a fenségesnek csodálatát váltja Fiu- vagjy leány intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt szállít a cég! Ugyanitt szerezhető be az esztergomi vízivárosi leánynevelő intézet által előirt egyenruhakelme is.