Esztergom és Vidéke, 1911
1911-01-19 / 6.szám
Nem tudjuk, vájjon a mindenkori főispánra avagy a kath. körre nagyobb megtiszteltetés-e az, ha a főispán a kör kötelékébe lép, avagy a körre, amely a főispán belépésével a sok talmi-méltóságoson kivül egy valódi méltóságost is láthat falai között. Értjük a főispánnak egyedüli helyes azon interitióját, hogy sietett belépni abba a körbe, amelynek falán Magyarország hercegprímásának és Esztergom vármegye örökös főispánjának neve díszeleg, és hogy mint a történelmi főispáni szék jelenlegi de facto betöltője elemi kötelességének tartotta az elhunytak és az élő iránti tiszteletből felvételre jelentkezni. De hogy éppen ezen történelmi szék de facto birlalóját a primási székvárosban a primás nevével ellátott egyesület részéről ily — hogy mást ne mondjunk — udvariatlanság érje, arra igazán nem lehetett senki e városban, sőt e vármegyében sem elkészülve. Nem mondjuk, hogy ez a katholikus kör elnökségének a hibája, vagy rosszakarata miatt történt, de különösnek találjuk, hogy a vezetőség nem bírt annyi tekintélylyel és befolyással, hogyha már egyszer a hivatalos listán jelölte a főispánt, be is választatta volna. Vagy ha az ő tudtával és beleegyezésével cselekedték e tüntetést és politikai boszuállást azok, akik ezt rendszeresen űzik és már második foglalkozásukká vált, akkor előbb még mindig meggondolhatták volna, hogy ők nem pártgyülésen vannak és hogy afoispán „a közgyám elleni feljelentést nem irta alá." Ezek után Őméltósága feloldva érezheti magát éppen történelmi elődeire való tekintettel, hogy mint a prímások utóda a főiskor tetszeni akar; mikor a legszebb tyukocskát, gémecskét, paradicsommadárkát akarja meghódítani. Sajnos, az emberi társadalomban ugy alakulnak az állapotok, hogy a női nemnek kell a toálettirozás tisztán — hódítás végett. Szent igaza van Kenedi Gézának: Engedjétek meg, hogy nősüljenek a papok, — engedni fog a női luxus. Törüljétek el a katonatisztek kaucióját, — s mi kevésbbé elegánsan öltözködünk; nősüljön meg 24 - 26 éves korában minden éptestü férfi — nem fogunk a toalett-asztal melleit órákat eltölteni; de amig ugy lesz, ahogy most van, hogy a szegény leánynak oly nehéz férjet fogni és a férjeket — ne csűrjük, ne csavarjuk — az ostoba külsőség nyűgözi le: addig a saját jól felfogott érdekében egy nő sem mondhat le arról, hogy diadala, boldogulása, jövője, boldogsága, mindene, — ne a toilette-asztal egyen, s írjanak, agitáljanak, szónokoljanak bármennyit a fényűzés ellen: mi vagyunk, akik vagyunk. Mert macskáim mi ismerjük magunkat és magukat. Sándor ajkába harap. Kézcsók. El. Őméltósága pedig megelégedetten pillant a tükörbe és még megelégedettebben a plüs-padokra, ahol a helybeli hotvole pukkad, hogy fenköit notabilitása megint lepipálta a többit, — fényes ruhában. Pedig Őméltósága már férjhez sem akar menni. Hiszen — lady patronesse. páni székben továbbra is olyan kör kötelékében maradjon, ahol nem az elnökség, hanem az intrikusok és politikai boszuállók vezetnek. De érthet ez eljárásból az a nagyszámú államhivatalnok is, aki a kath. kör tagjainak kebelében helyet foglal. Van még Esztergomban egyesület,;:— talán fölös számmaf is —, amelynek tagjai lehetnek. Mert elvégre a Niedermann Pálok és Földváry Istvánok kevesen vannak ugyan városunkban, de ki meri állítani, hogy ezek egy jottányival is veszítettek értékükből, amiért a katholikus kör küszöbét soha át nem lépték. Sőt! A drágaság körül.* Irta: Tisza István. Ipari és kereskedelmi köreinknek a drágaság kérdésében elfoglalt egyoldalú álláspontja meghozta ellenhatását. A magyar gazdasági egyletek országos szövetsége harcias határozati javaslatot fogadott el s a gazdasági egylet kiadmányában megjelent Rubinek Gyulának e határozati javaslatot bevezető és indokoló tanulmánya. Mélyen elszomorithat e tanulmány hangja mindenkit, aki a társadalmi béke fenntartását és az osztályok különböző érdekeit érintő kérdéseknek közmegnyugvásra való megoldását valóban szivén viseli. Megvan az a mentsége, hogy provokációra válaszol, hiszen még az ellen a vád ellen is védekeznie kell, hogy a kérdésben a nagybirtokosok érdeke egyedül áll s az egész gazdaközönség nevében elfoglalt álláspontjuk a zsellér és kisbirtokos ellenkező érdekébe ütközik. Értjük, ha ezt nem hagyja tiltakozás nélkül, de hiszen minden erős kifejezésnél erősebb tiltakozás, ha szárazon felsoroljuk a számadatokat, konstatáljuk, hogy szarvasmarha és sertésállományunknak 3 / 4 része zsellérek és kisbirtokosok kezén van és hivatkozunk arra a közismert tényre, hogy mezőgazdasággal foglalkozó legszegényebb családainknak nagy részénél milyen óriási kérdés, hogy fejős tehénnek borját jobb vagy rosszabb áron adhatja-e el. Általában, mentől igazabb ügyet védelmezünk, annál kevésbbé van erős kifejezésekre szükségünk s egy jó ügyet nagyon rosszul védelmez Rubinek, ha titkos kezek gyűlöletes agitációjáról, a fogyasztó kiuzsorázóinak krokodil-könnyeiről, a parvenu tehetetlen dühéről és gyűlöletéről beszél, vagy éppen odáig ragadtatja magát, hogy a politikai hatalom kezelését és irányítását a földbirtokosok számáaa vindikálja, mert ezek ragaszkodnak röghöz és hazához és állanak nemzeti alapon. Ilyen harcmodor által megszerezheti valaki egyes arisztokrata körök jóindulatát és arathat olcsó tapsokat, de a szivünkön fekvő ügyet előre nem viszi és ujabb torlaszokat emel a nemzeti fejlődés egyetlen biztos alapja, a kölcsönös megértés, a kölcsönős méltányosság elé. Szerencsétlen és káros Rubineknek a Városok cimü fejezetében az ipar és a városok elleni kirohanása is. Igaz, a mezőgazdaság támogatása hozta létre az ipart és ennek tovább fejlődése mezőgazdaságunk vásárló képességében találja legbiztosabb forrását. De akkor, amidőn mezőgazdaA Magyar Figyelőből. ságunk az ipar megteremtéséhez fogott és támogatására siet, saját érdekében is nagyon helyesen cselekszik, mert a reánk zúduló világverseny konjunktúrái között európai államban virágzó mezőgazdaság csakis oly területen képzelhető, amely megfelelő számú helybeli fogyasztó közönséggel rendelkezik s ha megelégedéssel konstatáljaRubinek, hogy gazdasági védvámaink is végre valahára érvényesülnek, ugy ez nagy részben annak az ipari fejlődésnek köszönhető, amelyik évről-évre mind függetlenebbé teszi mezőgazdaságunkat a külföldtől. A mi zsenge iparunk ép ugy reá van mezőgazdaságunkra utalva, mint ahogy mezőgazdaságunknak is az ipar fejlődése s a városi lakosság szaporodása képezi legerősebb támaszát. A dolgok mélyét ez az egymásra utaltság, a jól felfogott érdekeknek ez a harmóniája dominálja; ezt nem szabad felednünk soha s objektiv igazságosság és kölcsönös méltányosság utján kell egyensúlyba hoznunk a felmerülő konkrét érdekellentéteket. Ennyit a harcmodorról. Lássuk a tanulmány objektiv fejtegetéseit. Joggal utal azon sajátságos jelenségre Rubinek, hogy ugyanazok hirdetik ma az élelmiszerek drágulását, mint szükségképpen beálló és folytonosan súlyosbodó, általános, krónikus jelenséget, akik 15 évvel ezelőtt a túltermelés veszedelmét hirdették. Tökéletesen igaz. Volt idő, amidőn a mezőgazdaságunkat romlással fenyegető árakat bizonyos agrárius körök a kereskedelmi érdekek egyhangú felkarolásának, a kereskedés visszaéléseinek, tőzsdejátéknak és arany valutának szerették tulajdonítani s amidőn ezzel szemben éppen e sorok írója is kimutatni igyekezett, hogy a rossz terményárakat nem ilyen mesterséges indokok, de távoli világrészeknek elemi erővel reánk zúduló versenye okozta s e törekvésben nemcsak támogattak, de tüzesen túllicitáltak éppen azok, akik most az élelmiszer hiányt állítják szükségszerű állandó jelenségnek. A helyzet nem igy áll. A kereslet és kínálat közötti viszony különböző körülmények összejátszása folytán ez idő szerint kedvezőbben alakul a mezőgazdaságra nézve. Kedvezőbben a világpiacon is, de persze a világért sem olyan mértékben, mint ahogy védvámaink folytán felszökkennek a mi terményáraink, valahányszor a közös vámterület kiviteli felesleggel nem rendelkezik. (Folyt, köv.) — Főispáni díszebéd. Meszleny Pál főispán vásárnap délben 50 terítékű díszebédet adott a Fürdő-szálló kistermében, amelyre családjukkal együtt közéletünk. kiválóságai voltak hivatalosok, Széchenyi Emil gróf képviselőnk délelőtti elutazása miatt nem vehetett részt az ebéden. — A kaszinó rózsadominó estélyére már nagyban folynak az előadások. A buzgó rendezőség mindent megtesz a fényesnek ígérkező est sikere érdekébén. A szabó műtermekben pedig lázas munka folyik a szebbnél szebb jelmezek készítése körül. Ugy halljuk, hogy a rendezőség meglepetést is készit a közönség részére, amenynyiben nagy titokban egy igen hatásos műsor összeállításán is fáradoznak. Itt említjük meg,, hogy Scheiber Rezső és Társa vármegyénk legnagyobb uri és női divatkülönlegességek tárháza az idei farsang legfényesebb rózsadominó jelmezestélyéhez a hivatalosan választott fakadó rózsabimbószinü 140 cm. széles ottománt 1 frt 30 krért árusítja. K ÉZIMUNKA PAMUTOK, o o o o o EZDETT és ELŐNYOMOTT KÉZIMUNKÁK, CSIPKE, SZALAG o o o o o o o RUHADISZEK, SZABÓKELLÉKEK ooo .GOMBÁN, KOSSUTH XAJOS-UTCZA 2. A LEGJUTÁNYOSABBAN STEINER LAJOS-nál SZEREZHETŐK BE o TELEFON 120.
