Esztergom és Vidéke, 1911

1911-08-17 / 64.szám

hogy 1896 óta a legutóbbi tűzesetig úgyszólván minden tűznél az őrséggel egyidőben jelentem meg, tény az is, hogy Dóczy Ferenc ur helyett immár négy éve teljesítettem éjjel-nappal, télen és nyáron mindazt, ami a tüz idején a parancsnok kötelessége s hogy Isten segítségével minden egyes esetben legjobb tudásom szerint cselekedtem, annak tanúi mindazok, akiket a szerencsétlenség megkörnyékezett és tanúim Esztergom elfogulatlan polgárai. Mindezért én nem kérek s nem várok elismerést, hiszen az emberbaráti kötelesség lelkiismeretes teljesítése az egyént önmaga által jutalmazza, ellenben Dóczy Ferenc úrtól egy parányi önbeismerés révén joggal vártam, hogy irányomban kíméletes lesz. Ellenkezőleg történt. Tavaly például a Mátray-féle tüzoltószereket szállító cég egyik kiküldöttje keresett fel bizonyos megrendelés feladása végett. Én az illetőt Dóczy úrhoz küldtem azzal, hogy az ajánlott eszközt megnéztem s ha ő jónak találja, jó volna megrendelnie. A cég megbízottja Dóczy urat a Korona kávéházban délután kereste s átadta üzenetemet, amire Dóczy ur Schalkház Ferenc, Székely Henrik és többek előtt ezt mondta: Az a férfiú egy m . . ., mit kereskednek nála, ha valamire szükségük van, jöjjenek hozzám. Igaz, hogy Dóczy Ferenc ur engem — beismerésével annak, hogy ő beteg ember — tisztességesen megkövetett, mégsem nyugodott s ugy vélekedem, hogy féltette tőlem az általam sohasem vágyott, csupán nyughatatlanságot, fáradságot és életveszélyt biztosító főparancsnokságát, tehát minden lehető módon arra törekszik, hogy útjából félreállítson. E tekintetben nem átallja a hivatásos tűzoltóságot oda befolyásolni, hogy nekem ne engedelmeskedjenek s előttük folyton ócsárol. Dóczy Ferenc főparancsnok megunt engem. Nem akarok útjába állani annak, hogy érvényesüljön, tehát félreállok, de egyalkalommal azt is bejelentem, hogy az idén önkéntes tűzoltókkal gyakorlatot tartani nem lehetett, mert önkéntes tűzoltóink nincsenek és nem is lesznek mindaddig, amig Dóczy Ferenc főparancsnok lesz, mert alatta, tekintve az ő nyers modorát, a legénységgel való érintkezésáen tanúsított teljes passzivitását és egyre szaporodó gyengeségeit, szolgálni nem kivan. Igy szól a lemondás. Kevés hozzátenni valónk lehet. Aki figyelemmel végigolvassa, papokat. Már a „Battériában" azt irta a dologtalan papról: „Itt pihen az Urban" Pihenésnél más vala élte? Véssétek rá, hogy: csak pihenése pihen I" Ha a Madách jeles müvének nem voltak mintái, ugy nem voltak a Bene furcsa hőskölteményének sem ; noha kellett neki a Cafriens írókat ismerni, mert nemcsak a IV. énekben előfordul London, hanem a következőben már Ostendét, meg Velencét is emlegeti. Az által, hogy az első énekben Jehovát, Allah-t meg Jupitert személyesítette, ezt nyilván a zsidók, az ozmánok meg a rómaiak népe miatt ültette a kártyaasztal mellé, akik dióra makaót játszottak, és mert hamisak voltak, hát csaltak. Majd bátorságot merit annak a kijelentésére, hogy az emberi faj satnyul, s a világ azért veszett el, mert abba a három isten fogadása kergette bele a játékosokat. A Noe galambja — ugy látszik — a szentirást jelképezte nála s a III. énekben a tótot teszi nevetség tárgyává, amely, mint tudva van azzal szereti ámítani magát, hogy ő a világ legrégibb nemzete. A VI. ének a pokolnak van szánva, amely meg van töltve fejedelmekkel, papokkal stb. s azért olyan nehéz istennek lenni, amit régebben ugy fejeztek ki az emberek: difficile est hominem esse! tájékozódva kell lennie tűzoltóságunk szomorú állapotáról, látnia kell, hogy mai helyzete tarthatatlan, hogy igy egy pillanatig sem szabad meghagyni, vezető, irányító nélkül. Anti pedig a jelenlegi főparancsnok, Dóczy Ferenc személyét illeti, még ellensége sem mondhatja róla, hogy egész életén át sokat nem dolgozott a köz javára, még pedig önzetlenül. De hát — ki tehet róla — az idő bizony eljár és aki előbb munkabíró, fáradhatatlan erő volt, idővel tehetetlen aggastyánná őrlődik. Helyet tehát az erőnek, helyet az akaratnak, helyet a tudásnak! HIRE K. — Nemzeti ünnepünk. Esztergom szab. kir. város közönsége, áthatva a primási székváros ezeréves múltjából merített hazafias érzelmektől a város dicső szülöttjének Szent István király első magyar apostoli királyunk, a magyar államiság és alkotmány megalkotójának emlékét hálás kegyelettel megőrizni és ápolni kivánr. E végből a nagy király szülőhelyének és zékvárosának ősi falai között augusztus 19-én és 20-án kegyeletes és hazafias ünnepségeket rendez, melyekre a városban székelő hatóságokat, hivatalokat, testületeket, egyesületeket és tanin jzeteket az ifjúsággal, valamint Szent István király minden tisztelőjét és az egész város közö. ségét hazafias tisztelettel ezennel meghívjuk. Az ünnepség sorrendje: Augusztus 19-én: Este 8 órakor: Szent István király születési helyének kivilágítása, toronyzene és tűzijáték a várkápolnánál. Szent István napján: Reggel 8 órakor: diszfelvonulás a főszékesegyházba Szent István, Szent László és Szent Imre ereklyéivel a csatlakozott egyházi körmenettel, mely a belvárosi plébánia templomból indul ki. Délelőtt 9 órakor: ga főszékesegyházban pontifikális nagymise, utána ünnepi szent beszéd. Délelőtt 11 órakor: Szent István király születési helyének megkoszorúzása. Délben 12 órakor: egyházzenetörténeti hangverseny a főszékesegyházban. Délután: lawn-tennis verseny a primáskertben, footbal-verseny a primásszigeten népmulatság a Mária-Terézia utcában. Este 8 órakor: velenci éjj és tűzijáték a Dunán, dalosverseny a nagydunai uszoda tetején. Este 9 órakor; nyári mulatság a „Fürdő" kerthelyiségében. Az ünnepen a város, a főszékesegyház és primási palota összes nevezetességei, mint: Szent István A VII. énekben a táncvigalmat, az utána következőben a temetőt veszi tollára, s ott szállunk ki, ahol az Ararát hegye van. Sarcasmussal emliti a Noe áldozatját a vers IX. énekében „az adósság — úgymond — csak emeli a nagy urak erényét". Majd a szertelenbe csap át, s azt kockáztatja meg, hogy az őskorban mikor óriások voltak az emberek, hát magzatjaikat is tovább hordozták az anyák. A következőkben a reáliákra tér, s a hasonlatok a színképelemzést juttatják az ember eszébe, amelynek tantételeit a Bene idejében az iskolában még sem tanították. A legutolsó években a boldogságról álmodozik ő is; mert ez az ember célja s éppen azért ugrik annyi ember a Duna hullámai közé; mert ott keresi azt. Erre Bene az áment is rámondja, s azt képzeli, hogy az emberi kebel clposhadna, ha isten a földi halandónak minden vágyát, valamennyi kívánságát teljesedésbe menni engedné. Maga adta az isten a gondolatot a socialismusra, mikor észrevette, hogy nem jó neki egyedül élni; csak hogy minden népnek más-m is isten kellene, s az emberiség azért olyan elégedetlen. Az önhittséget nemcsak ostorozza, de káromolja is; mert nyilatkozatra szeretné rábírni istent; anélkül, hogy kérné. Azt amit ir, hogy miattunk szörnyű érdek király születési kápolnája, a bazilika látnivalót, a Bakács-kápolna, a prímások temetkezési helyei, a mütörténeti becsű primási képtár és ä Simormuzeum egyéb tárai stb. megtekinthetők. Felkéretnek a háztulajdonosok, hogy házaikat az Ünnep napjaiban fellobogózni szíveskedjenek. Esztergom 1911. augusztus 10. A városi tanács. Részletes programmok az őnnep napján adatnak ki. — A hercegprímás nparalása. Vaszary Kolos hercegprímás ezidén a legjobb egészségnek örvend. Az idei száraz és meleg nyár az egyházfejedelem katarusának teljes gyógyulását hozta meg. A hercegprímás naponkint sétát tesz a Balaton mellett és nyaralójában sürün fogad látogatókat is. Kedden érkezett Balatonfüredre Kohl Medárd püspök, aki augusztus 20-ig marad ott, amikor Budapestre utazik, hogy a hercegprímás helyett a Szent István-napi körmenetet még* tartsa. — Személyi hir. Peterdy Kálmán rendőrkapitány hosszabb szabadságáról visszaérkezett s hivatalát hosszabb időre elfoglalta. — Előléptetés. Rácz József és Viola Lajos fővárosi tanítókat a fővárosi tanács iskolaigazgatókká nevezte ki. Örvendetes jelenség, hogy városunk fiai a fővárosban mindjobban érvényesülnek. — Kitüntetett tanitók A vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter Szölgyémy Gyula esztergomi és Mendl József párkányi igazgatótanítóknak „a magyar nemzeti népnevelés terén szerzett érdemei elismeréséül" évi 200 kor. fizetés természetével biró személy? pótlékot engedélyezett. Halálozás. Jánosy Gusztáv a veszprémi káptalan nagyprépostja f. hó 15-én életének 73-ik évében meghalt. Az elhuny!:

an Mike Lajosné nagybátyját gyászolja. — A nyergesujfalusi isko'át - mint értesülünk — f. hó 22-én fogják felavatni, mely alkalomból a közoktatásügyi államtitka'" s várják. A modern, szép iskola Eggenhofer Lnió vállalkozó mesteri müve. — Megkerült a bicikli tolvaj. Mult számunkban megírtuk, hogy Nemesszeghy; zenetanár kis fiának biciklijét a szigeti kertből f. hó. 12-én este ellopták. Az esztergomi rendőrség gyorsan kinyomozta a tolvajt a biciklit is visszaszerezve. Ez a kis bűnös nemcsak Memesszeghytől, de Spanraft József szigeti kertjéből, Marosy Ferencz és özy. Drahos Istvánnétől is részben betörés, részben egyszerű lopással igen sok becses tárgyat, órát, lánczot stb. tulajdonított el. Az alig 17 éves Mecséry Rezső cipész tanonc azonban rendőri kézre került s szegénynek megkellett mutatnia a szigeten, hogyan követte el a lopásokat. Csernák Béla rfogalmazó és Molnár Gyula rendőr a hévviz utcán keresztül kisérték a szigeti hidra a tolfolyik a mennyben; nem lehet komolyan vennünk, hisz' a Bene verse furcsa hősköltemény, s ha itt-ott pórias is, azért el lehet olvasni a strophákat: Fenn az égben megfér három imperátor; Ideien meg egymást fogyasztja a bátor Csenevész a fajunk, fogyaték a vérünk. Ma holnap kimondjuk, hogy semmit se érünk. Ima helyett jobbunk barátságra nyújtsuk. Szivünket Szabadság szeretetre gyújtsuk. Tanulj és dolgozzál ! A boldogság ő szerinte érdem nélkül nem édes; mert aki csak a távolból fénylő égbolton feltűnő tarka szivárvány intelme nyomán hisz a menyországban: hát időelőtt kiábrándul, sa vizözönbe pottyan és ha a munkásnép zsibongását s a gyárak zörejét meghallják az istenek, hát valóban zavarba jönnek, amint zavarba jöttek azok, akiket a sors csupán arra kényszeritett, hogy világgá bujdossanak I Nem volt szándékom ez úttal se forradalmi elmefuttatást irni, se kritikát gyakorolni; de mélyen érzem, hogy szegény Bene Pista reminiscentrámból meg érdemelne egyet-mást! (Vége.)