Esztergom és Vidéke, 1911

1911-08-10 / 62.szám

AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Közigazgatási fisztviselők továbbképzése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter az érdekelt többi miniszterekkel egyetértőleg elhatározta, hogy a közigazgatási és igazságügyi tisztviselők továbbképzésének ügyét, mely a külföldön már régebben élénk érdeklődés tárgya, hazánkban is hatékonyabban fogja előmozdítani. A belügyminiszter erre vonatkozó leirata most érkezett meg tőrvényhatóságunk első tisztviselőjéhez és ebben a következőket mondja: A kormányzat tisztviselőinek mindenkinél inkább erős érzékkel kell birniok az életviszonyok valódi természete és alakulása iránt és gondolkodásuknak összhangban kell lennie a haladás követelményeivel. A köztisztviselőknek ebben az irányban való továbbképzése nem bizható csupán az egyesek jóakaratára és önképzési vágyára, mert nem is áll mindig módjában az egyes érdeklődőknek a fejlődő tudományokkal és az uj intézményekkel megismerkedni. Szükségesnek látszik tehát, hogy kapcsolatban az iskoián kívüli tanításnak széles szervi alapon való továbbfejlesztésével, intézményszerüleg történjék gondoskodás arról is, hogy a tisztviselők egyetemi tanulmányaik elvégzése után állandóan képezhessék tudásukat, fejleszthessék gyakorlati érzéküket és gyarapithassák ismereteiket. E cél megvalósítására legalkalmasabbnak látszik, ha egyes közigazgatási tisztviselők, birák és ügyészek részére évenkint egy-egy rövid továbbképző tanfolyam tartatik. E tanfolyam hallgatóiul, tekintettel arra, hogy hallgatók csak korlátolt számban vehetők fel, első sorban azok a közigazgatási tisztviselők továbbá birák és ügyészek jöhetnek szóba, kik hivatali pályájukon néhány éve már működnek és gyakorlati vagy szakirodalmi működésükkel pályatársaik előtt kitűntek, mert első sorban az ilyen tisztviselőktől várható az, hogy a tanfolyamon elsajátított ujabb ideákkal a gyakorlatot felfrissítik, mélyebben alapozzák és ezeket az uj eszméket szellemi téren maguk is tovább fejlesztik. Az első ilyen tanfolyam már a folyó év őszén lesz megtartva és pedig október hó 4-ikétől október hó 13-áig. A tanfolyam anyaga akként állapíttatott meg, hogy naponkint délelőtt nevezetesebb és tanulságosabb köz- és magánintézmények megtekintése vétetett célba, délután pedig szóbeli előadások lesznek. A tanfolyam előrelátható részletes programmját ide mellékelem. Ez az első tanfolyam bizonyos tekintetekben próba jellegű lesz és azért korlátoztatok tartama egészen rövid időre (10 nap), valamint a hallgatók száma is ez idő szerint aránylag kisebb lesz. Felhívom (Cimet), hogy a vezetése alatt álló törvényhatóság tisztviselői közül a fentebb mondottak figyelembe vételével, hozzám teendő jelentésében, jelöljön ki egy tisztviselőt, mint olyat, aki a legalkalmasabbnak látszik arra, hogy a folyó évi továbbképző tanfolyamot végig hallgatván, annak eredményéről otthon tisztviselői értekezleten beszámoljon. Mivel a továbbképző tanfolyamok tartása közérdekű célt szolgál, ennélfogva kívánatos, hogy a tanfolyamra felküldött hallgatót a törvényhatóság saját házi pénztárából meg felelőleg segélyezze. Ezen se„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. gyönge, törékeny lelkét, hogy elfelejtett nevetni, mosolyogni ? Sokáig figyelhettem már, mert egyszerre rám nézett. Most belenézhettem szemeibe. . . megláttam lelkét. S az olyan szomorú, oly lankadt volt! Mily bánatja lehet egy szép asszonynak, mi bánatja lehet egy szép virágnak? Ki tudná megmondani! * * * •Végre felvergődött a vig társaság s haza indult. Véletlenül én kerültem melléje. Sajátságos érzés fogott el e szomorúan bájos asszony mellett s egy ideig megszólítani sem mertem elfogultságomban. Féltem, megzavarom lelke csendes némaságát. Észrevehette habozásomat, mert rám vetette tekintetét. S az beszélt: Ne csodálkozzék, de nem tudok nevetni! Szemeim felelték; Oly boldog volnék pedig, ha visszavarázsolhatnám mosolyát, lelke nyugalmát. Missziről mögöttünk zajosan egybefolyva zsongott felénk a fiatalok lármája. Ösztönszerűleg meggyorsítottuk lépteinket. Megzavarná a zaj méla lelkünk harmóniáját. Aztán megszólaltam : — Azt hiszi, hogy nekem nincs fogalmam arról a lélekölő izgalomról, mely bilincsbe veri s nap-nap után hiába vár változást. Elsötétül az egész világ előttünk, azt hisszük, le kell roskadnunk a mondhatatlan kin alatt. Rám nézett. Különös tisztaság, érintetlenség és mélység áradt felém szemeiből. Azt hiszem, habozott. Bizhatik-e bennem? Elmondja? Az utóbbira határozta el magát : — „Bocsásson meg, ha Őszinte leszek, de nem tudtam hinni soha egyikben sem. Magam is beláttam, hogy nincs igazam, de mégsem tehettem másként. Mi leányok, ha fölcseperedünk ugy leszünk nevelve, hogy szivünk első vágyait elfojtva eszünk rideg számítása szerint válasszunk férjet. Tizenöt éves koromban én is ábrándoztam, csakúgy mint más lány. Ezer érthetetlen vágy zsongott át lelkemen. Ébredő szivem kereste azt a nagy kint, vagy gyönyört: a szerelmet. — De az ártatlan remények, szerelemről szőtt csodaszép álmok később, — a szalonok, zsurok rideg fagyos levegőjében ugy szétfoszlottak, mint kora tavasszal az égen tovasiető fellegek csapatja. Sok férfi közeledett hozzám. Bizalommal, őszinte érzéssel, de nem hittem egyikben sem; pedig volt köztük, ki igazán, halálosan szeretett. Vallomás. Az egész társaság a legaranyosabban mulatott. A búcsúzó napnak sugarai rózsaszínű homályban szűrődtek át a terebélyes tölgyek ágain s bágyadtan verődtek a leányokra, fiatal asszonyokra, kik elfáradva a játékban pihegve heveredtek le a buja májusi fűbe s fius dévajsággal pajkoskodtak a férfiakkal. Az egész erdő visszhangzott csintalan kacagásuktól. Közelükben öreg bácsikkal a mamák beszélgettek s mosolyogva hallgatták gavallérjaik esetlen, divatmulta bókjait olykor-olykor figyelve látható gyönyörködéssel a fiatalságra. S e mámoros jókedvben, a pezsgő fiatalság e szerelmes országában egy fiatal asszony még sem mosolygott. Szép lányos arcán néma bánat ömlött el; ábrándos, nagy szemei bágyadt fénnyel világlottak elő halovány arcából; ajkai néha idegesen megremegtek. Eltűnődtem: vájjon rni bánatja lehet ily édes szép asszonynak? Mily csalódás érhette gyönge, törékeny lelkét, hogy elfelejtett nevetni, mosolyogni ? Sokáig figyelhettem már, mert egyszerre rám nézett. Most belenézhettem szemeibe. . . megláttam lelkét. S az olyan szomorú, oly lankadt volt! Mily bánatja lehet egy szép asszonynak, mi bánatja lehet egy szép virágnak? Ki tudná megmondani! * * * •Végre felvergődött a vig társaság s haza indult. Véletlenül én kerültem melléje. Sajátságos érzés fogott el e szomorúan bájos asszony mellett s egy ideig megszólítani sem mertem elfogultságomban. Féltem, megzavarom lelke csendes némaságát. Észrevehette habozásomat, mert rám vetette tekintetét. S az beszélt: Ne csodálkozzék, de nem tudok nevetni! Szemeim felelték; Oly boldog volnék pedig, ha visszavarázsolhatnám mosolyát, lelke nyugalmát. Missziről mögöttünk zajosan egybefolyva zsongott felénk a fiatalok lármája. Ösztönszerűleg meggyorsítottuk lépteinket. Megzavarná a zaj méla lelkünk harmóniáját. Aztán megszólaltam : — Azt hiszi, hogy nekem nincs fogalmam arról a lélekölő izgalomról, mely bilincsbe veri s nap-nap után hiába vár változást. Elsötétül az egész világ előttünk, azt hisszük, le kell roskadnunk a mondhatatlan kin alatt. Rám nézett. Különös tisztaság, érintetlenség és mélység áradt felém szemeiből. Azt hiszem, habozott. Bizhatik-e bennem? Elmondja? Az utóbbira határozta el magát : — „Bocsásson meg, ha Őszinte leszek, de nem tudtam hinni soha egyikben sem. Magam is beláttam, hogy nincs igazam, de mégsem tehettem másként. Mi leányok, ha fölcseperedünk ugy leszünk nevelve, hogy szivünk első vágyait elfojtva eszünk rideg számítása szerint válasszunk férjet. Tizenöt éves koromban én is ábrándoztam, csakúgy mint más lány. Ezer érthetetlen vágy zsongott át lelkemen. Ébredő szivem kereste azt a nagy kint, vagy gyönyört: a szerelmet. — De az ártatlan remények, szerelemről szőtt csodaszép álmok később, — a szalonok, zsurok rideg fagyos levegőjében ugy szétfoszlottak, mint kora tavasszal az égen tovasiető fellegek csapatja. Sok férfi közeledett hozzám. Bizalommal, őszinte érzéssel, de nem hittem egyikben sem; pedig volt köztük, ki igazán, halálosan szeretett. Fiu- vagy leány intézeti kelengyét legjutányosabban szerzünk be fiffá'g éi Szántó áruházában, ahol mindennemű és nagyságú fehérneműből teljes raktárt találunk. Méret után pedig a legpontosabban mosott és monogramozott állapotban kitűnő anyagból 10 nap alatt ~Wl mr szállít a cég! Ugyanitt szerezhető be az esztergomi vízivárosi leánynevelő intézet által előirt egyenruhakelme is.