Esztergom és Vidéke, 1911

1911-07-09 / 53.szám

Esztergom, 1911. XXXII. évfolyam 53. szám. Vasárnap, július 9. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Az adótárgyalások. Feljajdulás. Szombaton kezdődtek el az adótárgyalások s ennek nyomán bizony erősen hallatszik a polgárság soraiból a feljajdulás szava, melyet a tervbe vett nagyobb arányú adóemelés nyomán bízvást jogosnak tekinthetünk. Még gondolatnak is bizarr egy kissé, Esztergomban, a közterhek mindenféle nemével agyonsújtott, alig számba vehető iparral és kereskedelemmel biró kis városkában adóemelésről beszélni s éppen azon társadalmi osztályok, az iparosok, kereskedők és szellemi munkások adóját emelni, kik adózási rendszerünk tökéletlensége folytán eddig is méltánytalanul voltak megterhelve. Iparosaink és. kereskedőink néhány nap óta egyébről sem beszélnek, mint e javaslatok túlzott emelési tendenciájáról s az egész vonalon nagy elkeseredés észlelhető. E sötét hangulatból okulhatnak azok, akik nem látják be, hogy e város a visszafejlődés utján van, ipara, kereskedelme pusztul, lakósága 10 év alatt 150 emberrel megfogyott, világos tehát, hogy nálunk ép eszű egyén adóemelésről nem, csak adóleszállitásróí beszélhet. Mert oly világos, mint a kétszer kettő négy, hogy ahol nem szaporodnak, a forgalom nem emelkedik, — ahol az üzletek napról-napra konganak az ürességtől, ahol az állandó köznyomoruság és közszegénység ütött tanyát, ott lelkiismeretes egyén és bizottság semmiféle adóemelést keresztül nem vihet s jól jegyezzék meg az adókivető bizottság tisztelt tagjai, hogy az esztergomi polgárság teherbíró képességének húrját nem szabad a végletekig feszíteni, mert elpattan. Hiszen az a polgárokból alakított zsűri, melyet adókivető-bizottság néven nevez a törvény, egyéb feladatai mellett legelső sorban is arra tartozik ügyelni, hogy az adóalanyok a túlzásra mindig hajlandó kincstári képviselő egyoldalú és merev álláspontjával szemben védelmet találjanak. Mi bizunk is benne, hogy ezt a védelmet meg fogják találni, mert ha nem, akkor a felebbezések olyan áradata zúdul fel az adókivető-bizottság határozatai ellen, mely páratlanul fog állani az adókivetések történetében. Az ezelőtti bizottságok jóvoltából eleget meg van nyomorítva, elég súlyos terheket raktak az esztergomi polgárság vállaira, csak a mostanit tudja elviselni, nemhogy ujabb adóemeléseket birna meg. Igazság és méltányosság, arányosítás és összhang, ez legyen a kivetések vezérelve. Méltányosság azért, mert nálunk minden 100 adóforint ujabb 140 adóforint községi terhet jelent. Ezt pedig szem elől téveszteni nem lehet. Ily körülmények között nálunk, egy bármily kisfokú, általános emelést keresztülvinni: nagyon odiozus vállalkozás és kolosszális igazságtalanság lenne ! Jó lesz ezt a bizottságnak szem elől nem téveszteni ! Az adózónak pedig a saját érdeke parancsolja, hogy a tárgyaláson megjelenjenek, mert csakis a bizottság előtt van alkalma védekezni a javaslat ellen és előterjeszteni mindazon indokokat, amelyek adója redukálását, jövedelméhez képest arányos megállapítását követelik. A javaslatok elkészítésével megbízott kincstári előadó különben is kevésbbé ismerheti még a helyi viszonyokat s talán ennek tudható be, hogy az adómegállapitásoknál egyáltalán emelés lett tervbe véve. Bizonyosak vagyunk azonban benne, hogjy a kincstári előadó, látván a helyi viszonyokat, nem fog elzárkózni a méltányosság elől. Különösen áll ez a méltányosság az iparosokra és kereskedőkre, akiknek helyzete évről-évre nehezebb lesz. A kézműiparos előhaladását gátolja, de létexisztenciáját is veszélyezteti a gyáripar előretódulása. A külföldről beözönlő gyáripari produktumok lassankint kiszorítják a kézműipar termékeit. És a kézmtíiparosoknak ezen a hatalmas ellenségen kivül még a drágasággal is meg kell küzdeniök s a munkásviszonyok is olyanok, hogy fölötte megnehezítik az iparosok előrehaladását. Kereskedőink helyzete semmivel sem „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Mérgét, dühét is fuldoklón lenyelte: Amint az uton, fák közi meglapulva, Egy kőszent nézett egykedvűen az útra, A jámbor élő előtte megállt. Torz képe bánó, hivő arcra vált S valami imafélét morzsolgatott. Az őszi orkán csak tombolt, kacagott. Tuba Károly. A nyári divat. — A „Divat Ujság

u-ból. — Bár a divattudósitásnak tulajdonképpen arról kellene szólnia, hogy mi lesz a kedvelt divat s milyen az ezidő szerinti, mindenek előtt essék még néhány szó egy már megszűnt divatról, mely ttinő csillagként csak pillanatokra jelent meg. Mindenki ki fogja találni, hogy a nadrágszoknyáról van szó. Annyit beszéltetett magáról rövidke életében és megöiője volt a képtelen volta. Aki szerzett nadrágszoknyát, vagy átalakíttatja sportcélokra, vagy elrejti a' ruhatárának olyan zugolyába, ahonnan talán soha többé nem kerül elő. A nadrágszoknya helyét a hasított szoknya váltotta fel, melynek egyelőre leginkább azért örülünk, mert hogy egy kis változatosságot hozott a majdnem szinte unottságig egyhangú divatba. A vonalakban észlelhető ez az egyformaság legjobban ; olyan egyhangú már a sima, kissé hímzett vagy egészen disz nélkül való kimonóformáju derék, a hozzávágott félbő, félhosszu ujjakkal és a szük egyenes vonalú kerek szoknya. Ez az egyformaság már holt pontot jelent, melyhez a divat eljutott és amiből a múltból merítvén a példát, igen nagy átalakulásokra következtethetünk őszre. Parisban már nagyon is bő szoknyákról suttognak, valamint ,,\x\ derékformáról, de persze egyelőre mindezt még óvatosan teszik és csak kísérleteznek. Csak az oly nagyon mellőzött ujjal foglalkoznak erélyesebben és fodorral díszítik a végét, ami nagyon tetszetős. Egy modellen láttunk egy ilyen ujjat. A modell „claire de lune" sötétkék erős tafotából készült; kék-fehér csikós selyem a disze, széles hímzett féloldalu fodra volt, mig a tunika aljára széles selyemrojtot varrtak. Egy másik modell, melynek fodros volt az ujja, szürkéskék selyemből készült, melynek sötétkék madeira hímzése gyönyörűen érvényre juttatta a cseresznye-piros alsó ruhát. , A divatban a lágyság a kedvelt, még a kábátokba, köpenyekbe se tesznek kemény bélést, Csak a gallérnak ad a szabó valamelyes tartást. Az idén a rendesnél is kedveltebb a madeirahimA kacagó orkán. Aludni készült a fáradt anyaföld, S egyszer csak daccal, merészen szárnyat ölt És végigvágtat rajt' az őszi orkán; Zöld felhőtábort hömpölyget mogorván, Ködárbocába körmeit eresztve: Az égkupolán át a végtelenbe Rohan zsákmányával az ég kalóza ; A fekete ürt büszkén behajózva, Hányja, veti szét villámhorgonyát, Felhőből-felhöbe lüznyilat dob át S a meghasadt ég záporkövét ontja. Sir a fák repülő avarja, lombja S arcába vág egy kullogó parasztnak, S a zápor, hogy vigan paskolta, verte, A szél is, hogy kalapját emelte: Ajkára rut, káromló szók szaladtak S miként az orkán háborgott a lelke. Mérgét, dühét is fuldoklón lenyelte: Amint az uton, fák közi meglapulva, Egy kőszent nézett egykedvűen az útra, A jámbor élő előtte megállt. Torz képe bánó, hivő arcra vált S valami imafélét morzsolgatott. Az őszi orkán csak tombolt, kacagott. Tuba Károly. A nyári divat. — A „Divat Ujság

u-ból. — Bár a divattudósitásnak tulajdonképpen arról kellene szólnia, hogy mi lesz a kedvelt divat s milyen az ezidő szerinti, mindenek előtt essék még néhány szó egy már megszűnt divatról, mely ttinő csillagként csak pillanatokra jelent meg. Mindenki ki fogja találni, hogy a nadrágszoknyáról van szó. Annyit beszéltetett magáról rövidke életében és megöiője volt a képtelen volta. Aki szerzett nadrágszoknyát, vagy átalakíttatja sportcélokra, vagy elrejti a' ruhatárának olyan zugolyába, ahonnan talán soha többé nem kerül elő. A nadrágszoknya helyét a hasított szoknya váltotta fel, melynek egyelőre leginkább azért örülünk, mert hogy egy kis változatosságot hozott a majdnem szinte unottságig egyhangú divatba. A vonalakban észlelhető ez az egyformaság legjobban ; olyan egyhangú már a sima, kissé hímzett vagy egészen disz nélkül való kimonóformáju derék, a hozzávágott félbő, félhosszu ujjakkal és a szük egyenes vonalú kerek szoknya. Ez az egyformaság már holt pontot jelent, melyhez a divat eljutott és amiből a múltból merítvén a példát, igen nagy átalakulásokra következtethetünk őszre. Parisban már nagyon is bő szoknyákról suttognak, valamint ,,\x\ derékformáról, de persze egyelőre mindezt még óvatosan teszik és csak kísérleteznek. Csak az oly nagyon mellőzött ujjal foglalkoznak erélyesebben és fodorral díszítik a végét, ami nagyon tetszetős. Egy modellen láttunk egy ilyen ujjat. A modell „claire de lune" sötétkék erős tafotából készült; kék-fehér csikós selyem a disze, széles hímzett féloldalu fodra volt, mig a tunika aljára széles selyemrojtot varrtak. Egy másik modell, melynek fodros volt az ujja, szürkéskék selyemből készült, melynek sötétkék madeira hímzése gyönyörűen érvényre juttatta a cseresznye-piros alsó ruhát. , A divatban a lágyság a kedvelt, még a kábátokba, köpenyekbe se tesznek kemény bélést, Csak a gallérnak ad a szabó valamelyes tartást. Az idén a rendesnél is kedveltebb a madeirahim-