Esztergom és Vidéke, 1911

1911-07-06 / 52.szám

Esztergom, 1911. XXXII. évfolyam 52. szám. Csütörtök, július 6. ESZTERGOM és VIDÉKE AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Mezőgazdálkodásunk jövője. A gazdák kecskeméti nagygyűlése valóban impozáns módon folyt le. A kecskeméti gazdagyülés egyesitette a társadalmat, kisföldü gazdálkodót, a közép és nagybirtokost. Es e sorok irója, aki az ottin lezajlott eseményeknek látója volt, nem is tudja megmondani, hogy kit foglal el jobban a többtermelés ideálja, a kisgazdát-e, vagy azt, akinek nagyobb darab földet kell megművelnie ? A haladás vágya örömkeltően elfoglalja a gazdálkodással foglalkozókat, ez pedig nagy szó, mert hiszen tudjuk, hogy a gazdaosztály hazánknak legkonzervativebb eleme. Csakhogy nem elég a gazdasági haladás szándéka, tudás is kell hozzá. És most már a második lépésnél tartunk, annál, hogy ezt a felköltött érdeklődést miként lehetne a gyakorlat javára billenteni ? És előáll egy régi mulasztásnak sürgős pótlása. Mi iskolarendszerünket idegenből és elméleti emberektől vettük. A módszer és nevelés kérdéseit az egész világon filozófiai irók és paedagógusok készitették. Nem is minősítették soha az iskolát gyakorlati célokra törő alkotásnak és azért az iskolaügy az élettel nem igen számolt. Csak most, amikor az általános tankötelezettség eredményeit látjuk a népmüvelődésbea, most vesszük észre, hogy népoktatásunknak a gyakorlati élet szükségeivel jobban kellett volna számolnia. A népiskolába járó gyermekek 80 százalékának a földmivelés a kenyere és amig ezeket megtanítjuk az öt világrész tengereinek, öbleinek, szigeteinek, földjének, különféle bőrű embereink ismeretére, amig átvezetjük a gyermekeket a görögök csatáitól a napóleoni összeroskadásig és egy hatalmas számtömeggel terheljük a memóriát, amelyek zsinatok, csaták és békeszerzés idejét mondják, addig a földmivelő gyermekének az ujabb és hasznosabb gazdaságvitelről semmit sem szólunk, sőt még arra sincs gondunk, hogy ősfoglalkozásának szeretetét vigye ki az életbe. Hogy ezen sürgősen változtatni kell, hogy ezen segíteni kell, azt mélyen érzi a földmivelésügyi miniszter s addig is, amig a gazdasági népiskoláról szóló törvényjavaslatot kollégája, a közoktatásügyi miniszter az országgyűléssel tető alá nem viszi: az első feladatnak azt vallja, hogy az átformálandó iskolák számára gazdasági szakismerettel biró tanítói nemzedéket kell nevelni. Azért létesült a komáromi földmivelési iskolával kapcsolatos gazdasági tanítóképző és azért szervezték Kecskeméten a háztartási iskolát szintén az ottani földmivelési iskolával kapcsolatosan és amint Serényi földmivelési miniszter a napokban a kecskeméti földmivesiskola látogatásakor mondotta, szándéka a földmivesiskolák számát negyvenre szaporítani és ilyen kurzusokat, gazdasági tanítóképzőket parallel a földmivesiskolákkal állítani. De még ez se minden. Nagy mulasztások sürgős pótlása több oldalú tevékenységet tesz szükségessé. Mindent el kell követnünk, hogy a tanítóság az uj szellem és irány követelését megértse, s hogy a legszükségesebb gazdasági ismereteket megszerezze. Ezért rendeznek a nyáron az algyögyi, az adai, a békéscsabai, a breznóbányai, csíkszeredai, hódmezővásárhelyi, jászberényi, karcagi, lugosí, pápai, rimaszombati, nagyszentmiklósi, somogyszentimrei, szilágysomlyói, szabadkai és csáki földmivesiskolákban gazdasági kurzusokat, amelyeken 320 tanitó vesz részt, hogy a hat hét alatt legalább legszükségesebb gazdasági ismereteket eltanulják és azzal a gondolattal menjenek vissza kulturmisszióik teljesítésére, hogy ámbár szép dolog az, aki a Baléári szigetekről, a kis és nagy Szundákról, a Golf áramlatról, a tridenti zsinatról tud, — de már mégis csak több hasznát veszi az ő növendéke annak, ha megtanítja a szemzésre, oltásra, helyes trágyakezelésre, az egyoldalú kalásztermelés nyomorúságra, állattartásra és gazdasági számvitelre. Ismételjük, hogy mindezeknek az ujabb ismereteknek megszerzésére a kedv növekvőbb, soha ezek iránt az ujabb fajta gyakorlati ismereteknek meg„ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. fekete terem, — az ártatlanságot a bün tanyáján. És mikor a varja fölkap a házorom károgójára, mit is kiált csak? Kár, kár Varga Pál Hogy a fejed áll. Vagyis, hogy megérett az igy megszólt ember akár a hóhér pallosára! „Sok lud disznót győz." Ez arról is szól, hogy a gyenge, nagy számban egyesülve, letorkolhatja az erősét. De más ám a lúdról szóló tanulság ebben : „Akármeddig neveled a libát, csak lud lesz abból." Más szóval: akinek cinegefogó a feje, abból a nevelés sem teremt bölcset. „Sok sas, sok dög." Mily remek, igaz képe az erőszaknak és következésének; de szól ám a példabeszéd a sas nemes tulajdonságairól is, hogy kímélje gyönge embertársát. „Sokat akar a szarka, vendég jön." Nem is babona, mert a szarka nagyon szemes madár, idegent látva hangot ad s az idegen sokszor vendég is, „Hitvány madár, ki a fészkét rútítja." Madárra céloz, embert talál; mert bizony nem is ritka szerzet az az ember, akit hitványsága megront, hogy még saját fészkét sem kiméli meg: megszólja, rútítja. Szegény ember házát mondja fészkének, meg is van a hasonlóság: kicsi madár fészke fűszálból készül, szőrrel, tollal van bélelve — bokor ága hajlik reá, elrejti a fészekrabló elől; kicsi ember fészke a zsúpos ház. Hálóhelyén, vackában tollas derékalj, párna hívogat; ráboruló akác ágazata védi sok minden bajtól, adja az árnyékot, amelybe emberfia visszavágyik, bárhova veti is a sors hatalma — mert ez a viskó neki édes otthona. „Ritka madár a jó asszony." Pedig abba az emberfészekbe az kell, mert a nélkül a legszebb ház is csak sivárság tanyája; és ilyen tanyán sok a szégyen, a bánat, amiről aztán már „A verebek is csiripolnak." No de legyen elég ebből ennyi; mert ha a tollam neki szilajodik, nehezen, vagy sehogy sem keríti annak a sornak a végét, amelyet a nép bölcsesége a madárból és természetéből kiteremtett. Bevégzem tehát a sort a szalmafedelü viskók leghívebb barátjával, a háznép gyönyörűségével, a füstifecskével, mely istállóba, eresz alá, de még a kürtőbe is építkezik: bizodalmas barátsággal tekint a ház életébe; szemem láttára tölti ki és neveli fel kicsinyéit — elszáll télire délszaki vidék messze távolába; de hűségesen visszatér régi fészkéhez, hogy újból gyönyörködtessen nyilaló repülésével, fiainak ápolásával, etetésével, de azzal az egyszerű dalával is, amely már hajnalhasadtával hangzik föl és igy kezdődik: Kicsit a kicsinek, nagyot a többinek. Minden családos ember számára ez kincset érő példa! A magyar nép és a madár. Irta: Hermann Ottó. Nem igen van a földkerekségnek oly népe, amely a madár életének megvigyázásában és magyarázásában vetekedhetnék a magyarral. Nagy mondás; de be is bizonyítjuk. A nép tudása és bölcsessége őseredetü példabeszédben nyitja legszebb virágát; a példabeszédben nyitja legszebb virágát; a példabeszéd pedig nemzedékek tapasztalásának világos tanuságtét le. Ezért intés a nagyralátó, de dologtalan, lusta embernek ez a mondás: „Senkinek sem röpül a szájába a sült galamb." Nem! Meg kell a falatot munkával, szorgalommal keresni; meg kell szolgálni I És milyen mélyre vág a példaszó: „Szegény urnák galambdúc á mészárszéke. Bizony, ha elprédálta örökét, ha kerüli a munkát, még ezen alul is sülyedhet; de bezzeg nemcsak az ur, hanem a legkisebb gazda is, ha préda és céda! „Holló hollónak nem vájja ki a szömit." Nem bizony, mert dögön tul, fiumadár pusztításban maga is üzi a holló-gonoszságot. „Holló fészkén hattyút keres." Bolondnak vállalkozása ott keresni a tiszta fehéret, ahol a fekete terem, — az ártatlanságot a bün tanyáján. És mikor a varja fölkap a házorom károgójára, mit is kiált csak? Kár, kár Varga Pál Hogy a fejed áll. Vagyis, hogy megérett az igy megszólt ember akár a hóhér pallosára! „Sok lud disznót győz." Ez arról is szól, hogy a gyenge, nagy számban egyesülve, letorkolhatja az erősét. De más ám a lúdról szóló tanulság ebben : „Akármeddig neveled a libát, csak lud lesz abból." Más szóval: akinek cinegefogó a feje, abból a nevelés sem teremt bölcset. „Sok sas, sok dög." Mily remek, igaz képe az erőszaknak és következésének; de szól ám a példabeszéd a sas nemes tulajdonságairól is, hogy kímélje gyönge embertársát. „Sokat akar a szarka, vendég jön." Nem is babona, mert a szarka nagyon szemes madár, idegent látva hangot ad s az idegen sokszor vendég is, „Hitvány madár, ki a fészkét rútítja." Madárra céloz, embert talál; mert bizony nem is ritka szerzet az az ember, akit hitványsága megront, hogy még saját fészkét sem kiméli meg: megszólja, rútítja. Szegény ember házát mondja fészkének, meg is van a hasonlóság: kicsi madár fészke fűszálból készül, szőrrel, tollal van bélelve — bokor ága hajlik reá, elrejti a fészekrabló elől; kicsi ember fészke a zsúpos ház. Hálóhelyén, vackában tollas derékalj, párna hívogat; ráboruló akác ágazata védi sok minden bajtól, adja az árnyékot, amelybe emberfia visszavágyik, bárhova veti is a sors hatalma — mert ez a viskó neki édes otthona. „Ritka madár a jó asszony." Pedig abba az emberfészekbe az kell, mert a nélkül a legszebb ház is csak sivárság tanyája; és ilyen tanyán sok a szégyen, a bánat, amiről aztán már „A verebek is csiripolnak." No de legyen elég ebből ennyi; mert ha a tollam neki szilajodik, nehezen, vagy sehogy sem keríti annak a sornak a végét, amelyet a nép bölcsesége a madárból és természetéből kiteremtett. Bevégzem tehát a sort a szalmafedelü viskók leghívebb barátjával, a háznép gyönyörűségével, a füstifecskével, mely istállóba, eresz alá, de még a kürtőbe is építkezik: bizodalmas barátsággal tekint a ház életébe; szemem láttára tölti ki és neveli fel kicsinyéit — elszáll télire délszaki vidék messze távolába; de hűségesen visszatér régi fészkéhez, hogy újból gyönyörködtessen nyilaló repülésével, fiainak ápolásával, etetésével, de azzal az egyszerű dalával is, amely már hajnalhasadtával hangzik föl és igy kezdődik: Kicsit a kicsinek, nagyot a többinek. Minden családos ember számára ez kincset érő példa!