Esztergom és Vidéke, 1911

1911-01-15 / 5.szám

hezedő sok ajjal-bajjal vívandó csatáit csak akkor fejezheti be diadallal, ha kevesebb nagy hangon vezénylő közéleti tábornokot és több munkás közkatonát állit be a csatasorba. De hát egyelőre nem igen dönthetjük meg ezt a mai helyzetet. Várnunk kell, mig kinyiinak a polgárság szemei. Mert hogy ki fognak nyílni, abban egy pillanatig sem kételkedünk. De profundis . . . — A szegényagy mindnyájunk ügye. — A fél teszi aktuálissá ezt a kérdést. A mélységből, a nyomor rabszolgáinak nevében emelem szavamat Esztergom város intézőségéhez és a nagyközönséghez. Nem könyöradományokat akarunk gyűjteni. A régi elavult rendszerrel a szegényügyet meg nem oldja soha senki. A szegény ügyet pedig rendezni kell városunkban. Uj jelszót szeretnék belevinni az életbe. Olyat, aminek első hallattára a szegények és koldusok lebunkóznának, de harmadszori hallomásra már ők is meggyőződnének, hogy itt az ő szegény fekélyes, ráncos, repedezett bőrüknek megmentéséről van szó.. Az én radikális jelszavam az: ne adakozzunk annyit s főleg ne adakozzunk oly rendszertelenül, vigyázatlanul és sokszor oktalanul. A mai jótékonysági módszer soha meg nem oldja a szegényügyet. Ma már ott vagyunk, hogy a jótékonysági egyletek, intézmények és társulatok a maguk jóságával, szeretetével csak terjesztik, szaporítják a szegénységet, a nyomorúságot, ahelyett, hogy csökkentenék. Napról-napra jobban ellepi útjainkat, tereinket, nagyon szerette kis nővérkémet, mert a házaspár gyermektelen volt. A leány el is ment s kis vártatva Petra nénivel és Ilonkával együtt visszatért. Petra néni nevetve jelentette, hogy a kis lány, mikor a cseléd el akarta vezetni, elkezdett sírni és a világért sem engedte volna magát . elvezettetni, tehát neki is vele kellett jönni. Petra néni nevetett, mikor ezt elmondta s a titkár megjegyezte, hogy a gyermekek nem mindenkit kegyelnek, mert sokaktól idegenkednek. — De Ilonka senkitől sem szokott félni, sőt.a legbarátságosabban vonzódik mindenkihez. Jegyezte meg áz anyám. Mindenki tekintete Évára esett, aki zavarodottan, kipirult arccal sietett ki a szobából. Igen jót mulattunk azon, hogy húgom Éva kezéből semmit sem akart elfogadni. Akkor este igen érdekes dolgot tapasztaltam. Az apám hazaküldött valamiért s amint a titkárékhoz visszatértein és benyitottam lassan a konyhába, láttam, hogy Éva a szobába nyiló ajtóhoz teszi füleit és ugy hallgatódzik. Amint észrevett engem, gyorsan félreugrott. Benyitottam a szobába, ahol csakhamar rájöttem, hogy a beszélgetés épen Ilonkáról folyt. A következő hét vasárnap délutánján ismét ellátogattunk anyámmal a titkárékhoz. Évának kimenője volt délután és én kis nővéremmel a konyhában játszadoztam. Játék közben az ablak párkányán házaink küszöbét a koldusok rongyos serege, melyet nagyrészt a jótékonyság és szeretet jutta* tott a bűzhödt rongyok közé. A koldusok serege a magyar faj degenerálódásának mind ijesztőbb tünetéül jelentkezik. Esztergomban is tömérdek a koldus. Valamikor ez a város gazdag volt. A népe nem szorult irgalom kenyérre. Régi irások szerint mindössze 10—15 szegény ember volt arra utalva, hogy a város koldus sorban eltartsa őket. Bárhogy szépítsük is a dolgot, a házról-házra járó koldusok mindig felszínre hozzák az igazi nyomort és rútságot. S a koldusok és kéregetők nagy seregéből mindenki láthatja Esztergom nagy szépség-hibáját. Nos, itt csak egy dolog segit: ha nem adakozunk többé! Szívtelen kívánságnak látszik ez, különösen egy mindig a humanizmus jegyében működő újság hasábjain, hozzá még Esztergomban. Nálunk, bár az egész városban minden ember a szegénység kölöncét hordozza nyakában: igazán nagy a jóságos, könyörületes lelkek száma. Különösen az esztergomi hölgyek szive gyöngédség és felebaráti szeretet tekintetében vetekszik az áldozatkészségükről hires bécsi női szivekkel; nem is akarom én megsérteni az esztergomi nők áldott szivének nagy erényeit. Az emberi gyarlóság azonban legtöbbször az erénybe is célszerütlenséget, sőt oktalanságot vegyit.: Az esztergomiak könyörületes szive sem szolgálja célszerűen és okosan azt a célt, mely a szegénység és nyomor enyhítését szeretné szemei előtt látni. Ahogyan mi most adakozunk a dologtalan, renyhe, piszkos népek raiát szaporítjuk. Minden ellenőrzés, utánjárás, bírálat nélkül osztjuk az alamizsnát, a legtöbbször olyanoknak, akiknek kéregető kezeibe szerszámot, munkát kellene adni. Nem hiszem, hogy szemet ne szúrt volna már sok embernek Esztergom város utcáin az a egy szép skatulyát pillantottam meg, amely Éváé volt. Nagyon érdekelt a doboz tartalma s csakhamar felnyitottam a fedelét. Egy fésű volt felül s alatta sok levél és levelezőlap. Négy képeskártya kéményseprőt ábrázolt. Amint sorra kiszedegettem a leveleket, két zálogcédulát találtam köztük. Az egyik egy pár fülbevalóról szólt, a másik pedig egy gyűrűről. A fülbevalóról szőló cédula módfelett felébresztette bennem a kíváncsiságot s mindjárt a nővérkém elveszett függőjére gondoltam. És ekkor meglehetős vakmerőség volt tőlem, .hogy a zálogcédulát zsebretettem, de nem szóltam róla senkinek egy szót sem. A titkáréktól haza mentünk s éjszaka nagy tettre határoztam el magam. Volt egy hetven— nyolczvan koronáról szóló takarékbetéti könyvecském s eltökéltem magam, hogy kiveszek ebből husz koronát, mert a cédula kilenc forintról szól, hogy ki fogom váltani a függőt, hátha a kis nővéremé. Ugy is tettem. Másnap délelőtt azon ürügy alatt, hogy egy pajtásomhoz megyek, végrehajtotttam a tervet. A bankból kivettem a tiz forintot és a zálogházban kiváltottam a fülbevalót. Reszketett a kezem, mikor átvettem a zálogháztulajdonostól. A függőben felismertem az eltűnt ékszert. Szivdobogva siettem haza és odaadtam az anyámrongyos* had, mely tolakodóan koldul, lármázik, veszekszik, házról-házra, üzletről-üzletre jár, piszkot és ragályt terjeszt, ha teheti, néha lop is, s a kikoldult alamizsnát a legközelebbi lebujban elissza. Ezeket pedig hétről-hétre tapasztalva csodálkozom azon, hogy még mindig nem akadt valaki, aki ezt az állapotot végkép meg akarná szüntetni. Nagy vonásokban igy kontemplálnám én Esztergomban a szegényügy megoldását: 1. A házaló koldulást a városban teljesen el kellene tiltani. v 2. Minthogy a mai szegény-alap kevés a szegény-ügy rendezésére, vessen ki a város minden esztergomi polgárra bizonyos mérsékelt öszszegü adót a város koldusainak segélyezése címén, a zaklatást a módosabbak szívesen megváltják évi jelentékenyebb összeggel is. Ebből az adóból és könyöradományokból, valamint a külömböző jótékony egyletek segélyeiből befolyó összeget kezelje külön a város és okos módon segélyezze az arra érdemes koldusokat. Osszák ki a segélyeket de ne pénzben, hanem kenyérben, élelemben, ruházatban, fütő-fában, orvosságban. 3. A szegényház mai rendszerével szakítani kell. A szegények és koldusok számára munkatermeket kellene berendezni, ahol a dologra képesebbek kosarat fonnának, seprűt kötnének stb. szóval valamelyes munkát végeznének és keresethez jutnának. 4. A visszaélések elkerülése végett segélyre szorulókat anyakönyvezni kell. Aki talán ezeken kívül az esztergomi emberbarátok közül más megoldást is tudna ajánlani a szegényügy rendezésére vonatkozólag, az mondja el a nézetét s egészítse ki soraimat. Az Esztergom és Vidéke szerkesztősége bizonyára szívesen veszi az eszmecserét ebben a kicsinyesnek látszó, de valójában igen fontos kérdésben. Egy emberbarát. nak, aki szörnytiképen elképedt. S mikor elmeséltem a cédula történetét, szinte megijedt. — Hogy mertél ilyesmit cselekedni! Hátha az Éva fülbevalója is épen olyan, mint az Ilonkáé volt ? Petra néni kezébe vette és így szólt: — De bizony az Ilonka fülbevalója az. Hiszen meglátszik rajta a horpadás, mikor egyszer kiesett az Ilonka füléből és á nagyságos asszony rálépett. Meglátszik rajta a horpadás. Csakugyan, az egyik fülbevaló meg volt egy kicsit görbülve. El lehet képzelni, hogy milyen nagyot nőttem egyszerre. Most már büszke voltam a „Kis Detektiv" cimre. A nyomozás további fonalát az apám vette a kezébe és most már ő követelte tőlem, hogy mondjak el mindent, amit Éváról tudok. Elmondtam mindent, mindent, még a kéményseprők beszélgetését is. Az apám megtudakolta az egyik kéményseprő tartózkodási helyét az általam adott személyleírás alapján s megkérte a rendőrkapitányt, hogy citálja be azt az embert és kérdezze meg tőle, hogy mikor kapott pénzt Évától. A kéményseprő megjelent a rendőrségen s a faggatásra előadta, hogy a mult év szeptemberében, mikor Éva hely nélkül volt s ő is meg volt szorulva, négy forintot kapott Évától. E vallomás alapján kihallgatták Évát is, aki eddig a legkonokabbul tagadott és bevallotta, hogy K

ÉZIMUNKA PAMUTOK, o o o oo A LEGJUTÁNYOSABBAN ~9Nf ttagsgáiwa EZDETT és ELŐNYOMOTT KÉZIMUNKÁK, ^««n. spsp

, . m r| SZEREZHECSIPKE, SZALAG ooooooo^ F"||\|F_R I A iJ C J^*-113 I TÖK BE 0 RUHADISZEK, SZABÓKELLÉKEK o o o Wl i"^*1 * fc—r~%W W W • ^ ESZTERGOMBAN, KOSSUTH LAJOS-UTCZA 2. TELEFON 12