Esztergom és Vidéke, 1911

1911-06-11 / 45.szám

tej a gyermekek étrendjéből a forró évszak idején. A meleg időjárás alatt a tehéntej csak olyan alakba adható a gyermeknek, mely a mellett, hogy a tej alkotórészeit bomlásra nemképes álla­potban tartalmazza, tápláló és könnyen emésztő anyagok hozzáadásával kifogástalan táplálékot képez. Ilyen követelményeknek felel meg az álta­lánosan ismert Nestlé-féle gyermekliszt. — Esküdtszéki tárgyalás. Junius 6-án került a győri kir. esküdtbíróság nyári ülésszaká­nak első ügye tárgyalás alá a közismert Dikacz ügy. Három évvel ezelőtt Bátifay Géza egy ügyészi határozat alapján azt irta Bivahli Gézáról, hogy egy Dikac Klári nevü 9 éves leánnyal fajtalan­kodott. E közlés miatt Dvihali pert indított Bártfay ellen. A komáromi törvényszék el is itélte a bevádolt szerkesztőt, aki a törvény­szék által elkövetett többrendbeli szabályta­lanság miatt semmiségi panasszal élt. A győri tábla helyt adott Bártfay kérelmének és az ominózus sajtópert a győri sajtóbirósághoz utalta. Kedden volt a főtárgyalás ez ügyben Győrött, amelynek vége az let, hogy az esküdtek Bátfayt a terhére rótt vád alól felmentették mertbeigazoltnak vették a Dvihalira megirt azon állításait, hogy az Dikacz Klári 9 éves leánnyal tényleg fajtalankodott. A tisztességes sajtó nevében reméljük, hogy Dvihali Géza mecénásai és támogatói megtisztítják a sajtó berkeit tőle, mert nótárius zsarolók és fajtalanko­dók a nyilvánosság őrei nem lehetnek s az ilyenek bűnei árnyékába sokszor azok is belékerülnek, jóllehet teljesen ártatlanul, akik az ilyen indivi­diumok létezését elősegítik. — A magyar asszonyok évtizedek óta legkedveltebb és legelterjedtebb lapja a Háztartás, mert mindent felölel, ami a magyar házi asszonyt érdekli. Minden száma tele van érdekesebb köz­leményekkel, hasznos tudnivalókkal, amelyeket pompásan értékesíthet saját háztartásában minden háziasszony. Divatrovatában a legújabb divatot mutatja be képekkel, kézimunka rovatában pedig a legújabb kézimunka újdonságokat. Egészség, Szépség, Kozmetika, Gyermekszoba, Hasznos tudnivalók rovatai valóságos tárháza a praktikus tanácsoknak. Egyik legnépszerűbb rovata a konyha rovat, hol a legjobb receptek és heti étlapok szerepelnek. A lapnak munkatársai a legjobb író­nők és írók, kik Urainé Hentaller Lilly szerkesztése alatt tiznaponkén pompásan megcsinált lapot nyújtanak. Előfizetési ára évnegyedre 3. — kor. Mutatványszámmal díjmentesen készséggel szolgál a Háztartás szerkesztősége, Budapest, Thököly ut 162. SZÍNHÁZ. Szerdán volt az első zsúfolt ház, Edmnnd Rostand világhirü színmüvét „A sasfiók"-ot adták. M. Fekete Rózsi a címszerepben a tőle telhető legjobbat nyújtotta. Táray Metternich, Vécsei Ilona Mária Lujza, Jávor Cemarata, Magas Flam­beau, Vihary a császár szerepében jeleskedtek. A színházat színültig megtöltő lelkes közönség va­lóságos tapsviharban részesítette a szereplőket, de különösen Fekete Rózsit, aki nehéz munkát végzett mind az öt felvonáson keresztül. Itt meg­jegyezzük, hogy a közönség igen nagy része sze­retné még végignézni a darabot Fekete Rózsival a címszerepben. Táray a francia sisakról kifejezett gyűlöletével. Magas pedig a veterán harcos meg­ható tragédiájával keltettek nagy hatást. Egyéb­ként maga az egész dráma, mint minden törté­nelmi tárgyú darab, már meséjében is hatásos, kétszeresen az e napoleonidőkről szóló Ábrányi Emil fordításában. Csütörtökön Guti Soma dr. kacagtató szati­rikus korrajza „A kormánybiztos" került szinre gyérszámu közönség előtt. Vécsey Ilona, Rónai, Magas, Czakó és Halmai tartották egész este de­rültségben a közönséget. Pénteken Bakonyi és Kálmán kiváló dal­játéka, Az Obsitos vonzott kisszámú érdek­lődőt. A címszerepet Medgyaszy játszotta. A kitűnő Szigethy Bandi és Rónai élvezetes és kedves játékukkal drültségben tartattak mindenkit. Turzó Margit a tőle telhető legjobbat nyújtotta de éreztük Szentgyörgyi távollétét. Tolnai, Magasné és férje nagyban hozzájárultak az est sikeréhez L. Krammer Hedvig és Bánhidi Jőzsef a teljesen reájuk szabott szerepben elsőrendű alakítást nyújtottak, Heti Műsor: Vasárnap délután fél hely­árakkal Farkas Imre énekes táncos diáktörténete, az „Iglói Diákok" kerül szinre, mig este Lehár Ferenc diadalmas „Czigányszerelem" cimü szép zenéjü operettejének lesz a bemutatója. A „Messze a nagy erdő" és a „Volt nincs fene bánja" kez­datü dalokat Bangó jeles czigányzenekara kíséri. Hétfőn Rostand világhirü remekmüve a ,.Sasfiók" kerül szinre másodszor a Reichstadti herceg sze­repében ezúttal Kertész Dezsővel. Kedden a „Ci­gányszerelmet". Szerdán Tolstoj hatalmas regényé­ből készült szenzációs dráma a „Karenin Annát" mutatja be Mezei igazgató, a címszerepben Vécsei Ilonával. A nagy személyzetű darabban mely a társulat valamennyi tagját foglalkoztatja a har­madak felvonásban előforduló „Vorei Morir" kez­detű olasz dalt Oláh Gyula énekli. Vasárnapi levél. — Rossz szokásokról. —\ Nagyon beteg az a szervezet, melynek ré­szecskéi szertehullanak. Ilyen a mai magyar tár­sadalom, s különösen a mi városi társadalmunk. Mintha- igazán a költőnek lenne örökkévaló jós­lata szerint igaza . . . „s mint oldott kéve szét­hull nemzetünk." Tisztán politikai okokra ez a bomlás vissza nem vezethető, de igenis közgazdasági és társa­dalmi okok indították meg e széthúzás folyamatát, melynek végeredménye az erők olyan összeütkö­zése, amely az összes erők megsemmisítését ered­ményezi . . . Eltekintve a felekezeti széthúzás és mester­ségesen szított gyűlölködéstől, ott áll társadal­munk tömegében a másik bomlasztó erő: az embertársak szeretetének hiánya, lenézése, a gőg, a „flanz". Habár közgazdasági okok is belejátszanak, ezúttal csupán ezen utóbbi okkal óhajtok foglal­kozni, mert ez van nálunk legjobban elterjedve. Az, aki közéletünkben vagy magántársas összejövetelein csak egyszer jelen volt, részt vett, feltéve hogy az idegen objectumaival bírál, azon­nal megállapíthatja, hogy Esztergomban nincs 10 család, amely egymást igazán, az egyének, mint emberek rajongásával szeretné. Nincs iparos, ke­reskedő vagy „beámter" 10, aki egymást mint embert tisztelné, de számtalan van olyan, aki „/űss2:"-nyelven szólva: vigyáz a másik körmére. Asszonyok, férfiak nem becsülik egymást többre, mint amennyit adott helyzetben kell mutatniok, és az őszinte testvéri szeretetnek csak addig tart a fénye — amig jobb nem akad. S ha talán valaki jobb sorsba jutott, el­felejti régebbi barátját, 3 méterrel magasabban hordja a Tejét s igyekszik azt kerülni. Vannak, akiknek az a rossz szokásuk, hogy bizonyos körülmények közt szívesen barátkoznak nagyon távoli egyénekkel — de csak négyszem­közt. Vannak,"kik nagyapáik és Árpád apánkra appellálnak a „plebs"-st\ szemben ; vannak, kik szívesen elfogadnak a zsidóktól pillanatnyi pénz­segélyt, de „uzsorásnak" mutatják, ha kéri a pénzt Ez ugyan régi szokása a magyarnak, de régen mások voltak az adósok. Vannak urak s igen sokan, akiknek ha köszönsz — rád néznek, megnéznek jól, s aztán odaütik a kezüket a — fülük mellé. Ez a köszö­nés is a mai nyegle társadalmi szokások egyike. Ha a „szalutálok"-nak köszönök, tudom, hogy az a mód, ahogy szalutálva elfogadják köszönésemet, korrektebb, mint az, amikor zavarba ejtenek azzal a fixirozással, mellyel a köszönőt végigsujtják. Van­nak, akiknek ha köszönsz, — rád se néznek, de ha ismered és nem köszönsz : „apprehendálnak". Köszönni illik, elfogadni kötelesség. Katonáéknál benne van a tisztek reglamájábán: hogy a le­génység köszönését viszonozni kell. Társadalmunk­ban ez megfordítva van; s azt tapasztalom, hogy mennél magasabb stallumban és szellemi fölény­ben (tudomány, képzettség, műveltség) él valaki, annál előzékenyebb, figyelmesebb. Ismerek egy, azaz két urat, akit sohasem birok megelőzni a köszönésben ; pedig nem tartozik vele. De van még egy csoportja a nem köszönők­nek és ezt azok alkotják, akik elvárják, hogy ma­gasabb stallumban és szellemi fölényben állók — nekik süvegeljenek először s akkor aztán nagy kegyesen „fogadják". Ez az igazi „flanz", egyik alakja, amit a köznép és közmondás a pórázon rángatódzó malaccal hozna vonatkozásba. Ha már a köszönésnél vagyok, engedtessék meg, hogy erre a témára jobban reávilágitsak, mert e külsőség bár csekélység, sokban hozzá­járul az emberek egymástóli elhidegüléséhez. A köszönés és üdvözlés rendszerint együtt történik. Ámde mig sokan nagyot köszönnek tá­volról — ha üdvözlöd őt, hang- és szótalan lesz. Sokan megjárták már evvel; vannak, akik­nek ha köszönünk és vagy „szolgájá-t, vagy "jó­napot" mondunk, ügyetlenül leveszik kalapjukat és szótlanul újra felteszik. Ilyenkor biz kellemet­len érzéssel siet el a köszönő s megfogadja, hogy ennek sem köszön többet. Ilyen apróságok nagyon alkalmasak arra, hogy az embereket szembe állítsák ... és több más társadalmi okokkal el is idegenítsék egy­mástól. De tovább megyek. Ha valakinek sorsa igen szegényes, nehéz és anyagilag terhes, azért nem következés, hogy alázatos legyen. És mégis sokan vannak olyanok, akik erejükön tul költekezve, fényűzést kifejtve, lenézik velük hasonló ember­társaikat, és vannak kik jobb sorsuk tudatában gőgösen kerülik a küzdelmesebb életű ember­társaikat. Az elsőkre azt mondja a közmondás, hogy hitványak, az utóbbiakra pedig: hogy gő­gösek. Társadalmunk azonban nem törődik a böl­cseletekkel, él és pedig mindenki magának él . . . magának annyira, hogy saját magán kivül nem képzel gazdagabbat, előkelőbbet, és ami a fő, műveltebbet. Pedig ahhoz, hogy embertársainkat szeres­sük, nem kell más, csak érzés, nemes, fenkölt gondolkodás, mely nem a külsőségekből fakad, hanem a sziv mély érzéséből, de amely minden­kor a külsőségekben nyilvánul meg. Hogy kinek és mikor van joga embertársai fölé helyezkedni, nem az önbecs, a gőg szerint biráltatik el, hanem egyedül a nemes cselekede­tek és a szellemi fölény alapján. Hálátlan vállalkozás, de mégis megkísérlem a társadalmat figyelmeztetni, hogy sokkal jobb másokat megbecsülni, mint önmagunkat. Több melegséget, több simpáthiát egymás iránt! André. — Halálozás. Tótprónai és bratniczai Pró­nai Ferenc 76-os számvevőkapitány pénteken 50 éves korában meghalt. Ma délután fél 6 órakor temetik a temető kápolnából. — Furcsa erkölcsi bizonyítvány. Győr­megyében történt meg az alábbi jóizü kis dolog. A falu egyik, nem valami jóhirü lakosa „erkölcsi" bizonyítványt kárt az érdemes elöljáróságtól. Hát a biró adott is neki irást, mely hangzott pedig eképpen: „Erkölcsi bizonylat. Mi alulírottak ugy is mint X község elöljárói, hivatalos készséggel, akarattal és nagy szives jó szándékkal ezennel bizonyítjuk, hogy Vacak Péter, községünkbeli szegénysorsu és rendű férfiú mindig nagyon szépen, csendesen és Istennek tetszőén viselke­dett. Tisztességben ette a kenyerét. Nem bán­tott senkit, de azt beszélik szavahihető embe­rek a községben, hogy egész életében csavar­gott és pumpolt, hogy szegénynek „enyves" volt a keze. Amit szeme meglátott, azt a keze nem hagyta ott, de nagyon kényes volt a be­csületére, egyéb erkölcseit nem ismerjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom