Esztergom és Vidéke, 1911

1911-06-01 / 42.szám

amidőn apostoli útjában a hét vezér egyikéről elnevezett községbe ért. A fogadásra össszegyült vendégsereg és nép háromszoros éljent kiáltott a főbíró beszédje végén. Antal Gábor hálás köszönetet mondott a fogadtatásért s azon óhajának adott kifejezést, vajha a közigazgatási hatóság kezetfogva a papsággal a vallásosság ápolását és az erkölcsök javulását mozdítaná elő e széles Magyarországon. Erre a püspök hintaja hosszú kocsisortól kisérve megindult a lelkészlak felé, amely az avatandó templom szomszédságában áll. A helybeli tűzoltóság egyenruhás önkéntesei alkottak e körül kordont Sipos István alparancsnok vezetésével. Itt elsősorban a várt negye vezetőit: Meszleny Pál főispánt és Perényi Kálmán alispánt mutatták be Antal Gábornak, majd az összegyűlt papság élén Soós Károly köszöntötte püspökét, midőn szerény hajlékába tér. A püspök fogadására megjelentek között láttuk: Mórócz Mihály ógyallai, Udvardy Gyula madari, Csiba Imre dunamocsi, Gulyás Lajos dunaradványi, Beke Kálmán ekecsi, Lénárt Lajos kisujfalusi, Tancsa Pál bátorkeszii lelkészeket egyházi díszben az egyik oldalon, mig a másik oldalon állottak: Bátorkeszi Kobek Kornél és neje, dr. Parall Ferenc fővárosi ügyvéd, nejével és leányával, dr. Renner Ferencz pesti ügyvéd, Schwarz Lajos földbirtokos, Kukányi Ferenc tkpéntári főkönyvelő, Zsemlye Péter bucsi kántor, Szalay Sándor ebedi mérnök, Gere József nyitrai épitész, a templom építője, Renner Géza és Brutsy Béla téglagyárosok, Szelle Károly és Pór Sándor dunamocsi, Hertelendy Gyula és Morva Dénes bátorkeszii jegyzők, Mokos Kálmán, Beke Gyula, Nagy Lajos, Nemtcsik Béla, Ütő Károly tanitók, Nagy József, Szegi Pál és Hollósi József birok, Csekes András törvényhatósági tag, valamint a lelkészek nejei és a hatóság képviselői. Szép jelenet volt, amidőn a bucsi 16 presbiter nevében Pál Sándor egyszerű szavakkal mondott köszönetet püspökatyjuknak, aki hosszú utat tett meg, csakhogy bucsi híveinek kérését teljesítse. Antal Gábor nagy szeretettel fogadta a 16 öreg nevében tolmácsolt szavakat s szivükre kötötte, hogy egyházuk ügyeit ezután is buzgalommal és odaadással szolgálják. Fél 11 órakor kezdődött meg az istentisztelet. A templom zsúfolásig megtelt a szomszédos községek iderándult kálvinista népével, akik búcsi hittestvéreikkel egyetemben örömtől sugárzó arccal, lelkesedve énekelték a 75. és 84-ik avatási zsoltárt. Az ünnepre érkezett előkelőségek és vendégek az első padsorokban foglaltak helyet. A püspök és az ünnepi szónok, Udvardy Gyula madari lelkész közvetlen a szószék alatt ültek. A hivek imája pedig ezalatt csak szállt, szállt, mind erőteljesebben, mind ájtatosabban, mintha kérte, ostromolta volna e puritán egyszerűségű hajlékban az egeket, hogy az Ur fordítsa le tekintetét és lássa meg a búcsiaknak vallásos érzületéből fakadt áldozatkézségükkel emelt épületet, amelynél talán csak Jézus jászola lehetett egyszerűbb. Mindkettőből azonban a hit világossága és egy avult világnézet megreformálása kelt ki s ment a világon hóditó körútra. A fehérre meszelt, csupaszságokkal szinte kirivó falakat nézve nem tudtuk, vájjon a szegénységet vagy a református egyházak puritán erkölcseit óhajtják-e ezek kifejezni. A zsoltárok elzengése után a püspök a szószékre megy s az evangéliumból vett idézettel, beszédjébe kezd. Vázolja az egyházközség keletkezését, amelynek 1768ban még csak egy imára hivó kis harangja volt, majd 1784-ben templomot emelnek s annak keleti felét 1817-ben megnagyobbítják. Beszélt a protestánsok üldöztetéséről, amely majdnem 70 éven át folyt e hazában ; II. Rákóczy Ferenc szabadságharcának leveretése után csak a szabadelvű II. József türelmi parancsa biztosította ismét a protestánsok vallásszabadságát, amelyért s a magyar alkotmányos szabadságért, valamint Erdély fennmaradásáért Bocskay István és Bethlen Gábor annyit küzdöttek s annyi vért ontottak. Az 1606-ban a császárkirállyal megkötött zsitvatoroki és az 1645-iki linzi-béke volt a jelentősebb stáció a gondolat és szólásszabadság s egyúttal a protestáns vallás és a magyar alkotmányosság korszakában. Azóta sok vészen, viharon ment át a hazai protestantizmus s vele a magyar haza is; ezekben a küzdelmekben részt vett a bucsi ősrégi község protestáns népe is, amely e zivataros időkben türt, szenvedett, de megmaradt magyarnak s mind a mai napig protestánsnak is. Azután a valláshoz való ragaszkodásra, istenfélelemre, hazaszeretetre és királyhüségre buzdította népét Antal püspök s imádkozott annak az uralkodónak életéért, akinek akarata és a magyar szabadelvüség megteremtette a felekezeti egyenjogúságot. Könnyekig megindító beszédét a püspök a felavatási ima felolvasásával fejezte he. Utána Udvardy Gyula lépett a szószékre, aki tüzes, buzdító beszédében az Ur sátorának tiszteletbentartásáról szólott. Keresztelés és úrvacsora osztás után Soós Károly intézett tartalmas és lelkes szentbeszédet híveihez, hálát adván a Mindenhatónak, hogy megengedte nekik érni e napot. Délben egy órakor a református iskola termében 50 terüékü bankett volt, amelyen Antal Gábor a királyra, Meszleny Pál főispán a püspökre, Morócz Mihály Kálmán Rudolfra, s ez utóbbi a megye jelen volt vezetőit: a főispánt, alispánt, főszolgabírót és Kobek Kornél képviselőt köszöntötte fel. Dr. Perényi alispán a vallásosságot dicsőitette s ennek méltó képviselőit Antal püspököt, Kálmán főgondnokot és Soós lelkészt éltette. Antal Gábor a megjelent hölgyekre s különösen azok két virágszálára, dr. Parallnéra és Kobeknéra üriti poharát. Dr. Parall Ferenc humoros felköszöntőjében kedves szomszédját, Kobek Kornélnét élteti. Meszleny főispán az egész ünneplő közönség egészségére emeli poharát. A másik teremben a többi vendégek és községbeliek számára volt közebéd. Az egész idő alatt a cigány húzta a a szebbnél-szebb nótákat s a vendégsereg fesztelen jókedvvel szórakozott. Délután 3 órakor az önkéntes tűzoltóság mutatott be gyakorlatokat Sipos István alparancsnok vezénylésével. Az ügyes és gyors felvonulás, leszerelés és támadás igen tetszett a vendégeknek s Kobek Kornél szövetségi elnök meg is dicsérte a bucsi tűzoltóságot. 4 órakor a falu alatti réten gömblövészet volt, amelyen az ezüst tárgyakból álló I-ső dijat a legügyesebb lövő: Kobek Kornél, a II-ikat dr. Rőhrich Béla és a III-ikat Brutsy Béla nyerte meg a többi versenyző nem kis bosszúságára. A Bucsra rándult földmüvesek^részére népmulatságot rendeztek. Az uj templomba beszerzendő orgona céljaira bátorkeszi Kobek Kornél, a köbölkuti kerület népszerű képviselője egy 200 koronás betéti könyvet adott át a templomgondnoknak. A vendégek és a falvakból összesereglett nép este kocsikon távoztak el Bucsról egy felemelő, vallásos ünnepség és egy jól eltöltött nap emlékével lelkükben. SZÍNHÁZ. Ismét hangos az aréna tájéka, megjöttek a színészek. Mezei Béla teljes színtársulatával vonult be hétfőn városunkba. Társulata kétségkívül a vidéki városok társulatai egyik legkiválóbbja. Hízelegnénk, ha azt mondanók, hogy minden tagja kész művész, ezt maguk is tudják, de hogy sok közöttük az elsőrangú tehetség s hogy mindenik hivatását a legjobb igyekezettel igyekszik betölteni, hogy fegyelmezettség dolgában kívánni valót nem hagynak hátra, az bizonyos, A rendezés pontos és szakszerű, de nem is csoda, hisz Czakó Gyula, Mezei uj rendezője e téren is elsőrendű tehetség. Minden színészt és színésznőt elhozott ide az igazgató, aki csak társulatánál Győrben volt s igy nem lehet kifogásuk azoknak sem, akik tavaly a csonkatársulat miatt panaszkodtak. Azért reméljük, hogy városunk és megyénk színpártoló közönsége hálás lesz Mezeinek e figyelemért, hogy erős társulattal a legalkalmasabb időben látogatott el hozzánk s az utóbbi években határozottan visszafejlődött pártolásának teljes egészével fogja a társulatot körülvenni. Kedden Biró Lajos „Sárga liliom"-ával kezdették meg a sziniszezónt. Ugy rémlett, mintha e kiváló darab közönsége részére igen nagy lett volna az Aréna, miután csak az első öt sor és a páholyok, no meg a karzat telt meg publikummal. A három óra hosszat tartó 3 felvonásos történet élénken, jellemzi a mai Magyarország közéletét, a politikát csináló városi kis- és nagypolgárok érdekszövetségét. A darab főszerepeit: Thurzó főhadnagyot Czakó Gyula, dr. Peterdyt Táray Ferenc és ennek húgát, Juditot, Jávor Aranka kreálta. Ez a három tehetség adta a mű lelkét, fárasztó, hosszú szerepeiket oly kidolgozással ját-