Esztergom és Vidéke, 1911
1911-05-28 / 41.szám
A diákok réme. — Az érettségi vizsga ellen. — Igy tavasszal, mikor már közeledünk az iskolai év végéhez, évről-évre felhangzik a panaszos szó a nagy diákok réme: az érettségi vizsga ellen, melynek megszüntetése érdekében oly sok papirost és tintát elfogyasztottak már pedagógusok és laikusok egyaránt. Régen megállapították már, hogy az érettségi vizsga céltalan s csak arra szolgál, hogy a diákot sokszor végzetessé válható igalmaknak tegye k», idegrendszerét megrongálja s valósággal megkínozza az alatt az idő alatt, mig a vizsgáló bizottság az esetleges bukástól rettegő ifjút nagyképű komolysággal examinálja. Hogy mennyi szomorúságnak, mennyi gyásznak lett már szülőoka az érettségi, mindannyian tudjuk. Hiszen a matúrák ideje alatt a lapok úgyszólván külön rovatot kénytelenek nyitni azoknak a szomorú eseményeknek, melyek az érettségiző ifjúság tragédiájáról beszélnek. S az ilyen események évről-évre megismétlődnek, sői sajnos, mind nagyobb arányokat öltenek. És csodálatos, mégsem segítenek a kinos helyzeten. Nemrégiben a budapesti Tanári Körben egy mély bölcsességü előadás hnngzott el Beöthy Zsolt egyetemi tanár ajkairól az érettségi vizsgáról, amely a jelen volt tanárokra és pedagógusokra igen mély benyomást gyakorolt. Beöthy ugyan nem foglalt állást az érettségi eltörlése ellen, de azt oly szempontból vizsgálta, amit nem szabad megemlítés és dicséret nélkül hagyni. Különösen a tanulók egészsége szempontjából bírálta a kérdést. Rámutatott arra, hogy ez a -* szerintünk fölösleges vizsga — a maga aprólékosságával, amit élesen elitélt, mily próbára teszi a tanuló idegrendszerét. Mi is azon a nézeten vagyunk, hogy ma amikor a szellemi munkás idegzete amúgy is fölös megerőltetéseknek és feszültségeknek van kitéve, gondoskodni kell arról, hogy legalább a fiatal, a fejlődő korban lévő diák idegzetének egészségéről intézkedés történjék. Addig is, amig az érettségi vizsga, legalább azok számára, akik felsőiskolára nem készülnek, eltöröltetik, a tanári kar humanitásától reméljük, hogy az érettségi vizsga előtt álló ifjúságot fölösen nem terhelik és különösen tartózkodnak attól, hogy rémképek festésével és a „miniszteri biztos" mumussal való ijeszta szerelem egyáltalán nem mondható törvényszerűnek, de én . . . én . . . fütyölök a törvényrüségekre . . . és . . . (Sikerül megszereznie az egyik kacsot és érvelését azon folytatja hevesen, rapszodikusan, mind nagyobb kitörésekkel.) A hölgy (kipirulva föláll): Nem, nem akarom. Én egy uj fogalmat akarok teremteni, az ultrabecsületes asszonyét. Hallgasson ide. Vannak asszonyok, akik nem mennek el garzonlakásokra, ezek becsületes asszonyok. És lesznek asszonyok, akik elmennek garzonlakásokba visszajönnek onnan, mint . . . mint — leányok. Nos, ezek az ultrabecsületes asszonyok. (Diadalmasan.) Látja, ez akarok én lenni s azt hiszem, ön segítségemre lesz ebben az igyekezetemben. Az ur (némi tébolylyal): Ön azt hiszi ? A hölgy : Azt ! (Valóban érdekes szünet. A hölgy konstatálja, hogy tiz perc szerencsésen eltelt s hogy az ur magaviselete kvalifikálhatlanul nyugodt. Az ur viszont elhatározza, hogy mivel tapasztalása szerint úgysem lehet ezt az asszonyi szeszélyt más irányba terelni, visszavonul a morál és a jólneveltség sáncai mögé. Ezért átmegy a szoba másik sarkába, ahol egy miniatűrön elmereng, bár a félhomályban nem is láthatja. Az olvasó dühösen észleli az első negyedóra improduktiv elmúlását.) A hölgy (érdeklődve) : Mit néz ? (Csönd.) Mondja, barátom, mit néz ? (Csönd.) Endre, mit néz? Az ur: Nem tudom. (Hátrafordul.) Nézze, getéssel nem tartják a diákságot örökös rettegésben. Úgyis elég ideges a mi korunk! Mi is kívánjuk, hogy azok számára, akik főiskolai tanulmányokat nem folytatnak, a kvalifikácionális törvény megváltoztatásával az érettségi töröltessék el s az érettségi helyett az egyetemen tétessék kötelezővé a felvételi vizsga, de csak azokból a tantárgyakból, amikre ott szükség van. Mert csak igy vehetjük elejét annak a sok idegrontó rettegésnek, mely a diákokat az érettségi előtt valósággal beteggé teszi s igy szüntethetjük meg azt a sok-sok szomorúságot, melyet a sírkerten vizsga támaszt a bukott diákok és a kesergő szülők szivében. A vizsgák előtt. Vettük az alábbi sorokat, melyek egy paedagógus nézetét fejezik ki a középiskolák osztályaiban nagyon is divó buktatásról, helyesebben feljebb nem eresztésről : Sok szó esik manapság a tanárokról és a középiskolai oktatásról. Most csak a legtöbb tanárnak azon meggyőződésére akarunk rámutatni, amelyszerint a tanulók tudását egyféle mértékket kell megbírálni. Azt állítjuk, hogy ez csak részben helyes ; mert az már határozottan hiba, hogy az alsó osztályokban ugyanazt a szigorú mértékel használják, amellyel a felső osztályokban mérnek. Még nagyobb hiba, hogy sok helyen az alsó osztályokban szigorúbb ez a mérték. Az alsó osztályokba ugyanis igen sok olyan tanuló jár, akiket szülőik iparosnak vagy kereskedőnek szántak. Ezektől talán mégsem kellene kívánni olyan tudást, mint a tudományos pályákra készülőktől. Kevésbé szigorú osztályozással lehetővé kellene tenni, hogy minél több gyerek végezze el a négy középiskolát, ezután pedig utasítani kellene a gyöngébbek szülőit, hogy adják fiaikat iparos vagy kereskedői pályára. Ha pedig az ilyen felső osztályba merészkedik és nem javul meg, még mindig meg van a módja annak, hogy elvágják az útját; ha pedig megjavul és pótolja előző fogyatékosságait, akkor meg igazán kár lett volna megbuktatni. Annak igazságát talán mindenki belátja, hogy intelligensebb iparos válnék azon gyerekből, aki négy középiskolát végezne el — elégtelenül, nagyságos asszonyom, én ajánlanék valamit. Menjen el. Ne várja meg a félóra teljes elmultát, hanem menjen már és ne gyötörjön tovább. Menjen. A hölgy (meglepetten): Látja, ez érdekes. Ezt nem is vártam. Sőt. Azt vártam, hogy ön agresszív lesz és kíméletlen. Azt vártam, hogy ön bezárja előlem az ajtót s a kulcsot kidobja az ablakon. Biztosra vettem, hogy ön bizonyosfoku tettlegességre vetemedik és ... és csalódtam ... Az ur: Reménylem : kellemesen ! A hölgy (elkap az asztalról valami japán nippet és azzal babrál): Ellenkezőleg. Az amit ön tesz, az a legnagyobb szemtelenség. (Földhöz vágja a nippet.) És nem fogok elmenni ! Az ur: Helyes. Hanem ? A hölgy (útban a pityergés felé): Itt maradok és szidni fogom magát. Mert ezt igazán nem érdemeltem magától, hogy itt, a saját lakásában igy bánjon velem. (Haragosan toppant a lábacskájával.) Végre is, — én tisztességes asszony vagyok! Az ur (működni kezd benne a rutinier. Gúnyosan): És, ha jól tudom, az is akar maradni. Nem? A hölgy: Semmi köze hozzá! (Kifakad.) Azt hiszem, ez az én dolgom és nem a magáé. Kikérem tehát magamnak, hogy az én személyes ügyeimbe avatkozzék. Ha r akarom tisztességes maradok, ha akarom nem. Értette? Az ur: De engedelmet kérek, ebben a pillanatban az a helyzet, hogy én is . . . mintha nekem is . . . némi beleszólásom lenne . . , mint abból válik, aki most egyet vagy kettőt ugyanígy végez. Nálunk talán fölös számmal is — vannak magán — nyilvános és titkos paedagógusok, szóljanak tehát hozzá ez eredményeiben messze kiható módszertani kérdéshez. Akár pró, akár kontra lesz az a vélemény, napvilágot fog látni; de csak röviden, szavak helyett érveket. HIREK. — Csernoch János beiktatása. Csernoch János dr. kalocsai érseknek ünnepies installációja június 1-én Kalocsán fog végbemenni. Az ünnepélyen Zichy János gróf kultuszminiszter is résztvesz. Városunkból ugy a papság mint az uj érsek ismerősei közül is többen fognak megjelenni Kalocsán. — Kinevezés. A király a győri püspökké kinevezett Várady L. Árpád helyébe a vallás és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére dr. Andor György esztergomi kanonokot és primási irodaigazgatót miniszteri osztálytanácsossá nevezte ki s neki egyidejűleg a miniszteri tanácsosi cimet és jelleget adományozta. — A búcsi templomszentelés. A búcsi református egyház f. évi május hó 28-án tartandó templomszentelési ünnepélyének sorrendje a következő: 1. Délelőtt 9 órakor vendégek fogadása s el szállásolása. 2. Délelőtt 9 és fél órakor Mélt. és főtiszt. Antal Gábor dunántúli ref. püspök ur üdvözlése a község határán, illetve a templom előtt. 3. Délelőtt 10 órakor a templom megnyitása s felszentelése. 4. Délután 1 órakor közebéd a ref. iskolateremben. Egy teríték ára 10 korona. A felszentelési ünnepélyen, miként értesülünk, részt vesz Meszleny Pál főispán is. — Meghívó. Az esztergom megyei Gazdasági Egyesület f. hó 29-én. (hétfőn) d. e. 11 órakor tartja a városház termében rendes közgyűlését Meszleny Pál főispán elnöklésével. Tárgysorozat: 1. Elnöki megnyitó. 2. 1910. évi pénztári számadások és 1911. évi költségvetések bemutatása. 3. Titkári jelentés 1910. évi működésről. 4. 16 választmányi tag válaszstása. 5. Esetleges indítványok. Halálozások. Vettük az alábbi gyászjelentést : Alulírottak ugy a maguk, mint összes rokonaik nevében, fájdalmas szívvel tudatják, hogy szeretett édes anyjuk, nagyanyjuk, anyósuk illetve rokonuk özv. Szvoboda Románné szül. Muratty Franciska hosszas szenvedés és a halotti szentségek ájtatos felvétele után, folyó évi május hó 25-én, hajnali egy órakor munkás, gondos és szeretetteljes életét, annak 63-ik évében befejezte. A hölgy (felpattan): Nem, határozottan nem ! Az ur (valamit akar mondani). A hölgy: Hallgasson ! (Szünet, amely — ugy-e bár, — minden elődjénél érdekesebb. Az ur összegubbadva várja a fejleményeket s egyben gyönyörködve nézi a haragjában még szebb asszonyt. A hölgy egy selyamzsebkendő kivégzésével van elfoglalva és ha a mostani állapot tovább tart, bizonyára el fog ájulni. Az olvasó óráját kezében tartja és drukkol. Még hét perc.) Az ur (csöndesen): És mondja, Margit, mi történik azzal a bizonyos igazsággal, amit maga az elébb a garzonlakások törvényének nevezett ? A hölgy : Semmi köze hozzá ! Az ur (megadással hallgat.) A hölgy (izgatottan magyaráz): És tudja meg, hogy nem az a törvény, amit a maga esetei bizonyítanak, hanem az, amit én akarok. Érti ? Ha én akarom az a törvény, hogy a szabály beválik, ha én akarom az a törvény, hogy nem válik be. Én vagyok a törvény. Es ha akarom, én vagyok a törvénytelenség. Érti ? Maga tehát ne is próbálkozzék itt se rábírni engem valamire, se lebeszélni valamiről. És én egyáltalán nem értem, honnan veszi azt a bátorságot, hogy velem szemben szabályokat akarjon alkalmazni, vagy azok uralma alá merészkedjék engem erőszakolni. (Mindkét öklöcskéjét az ur orra felé emeli.) Tudja meg, hogy ha én akarom, — beszámíthatatlan vagyok! Érti ?