Esztergom és Vidéke, 1911

1911-05-21 / 39.szám

házában. A 74 pontból álló tárgysorozatból kiemeljük a következőket: Belügyminister közli, hogy az 1911/1912. évekre terjedő két évi időtartamra alakított adófelszólamlási bizottság elnökévé : Halász Zsigmond földbirtokos alsódabasi lakost, h. elnökévé pedig dr. Janits Imre kir. közjegyzőt nevezte ki. Belügyminister leirata az 1910. évnek a községi (kör) jegyzők szolgálatába kétszeresen beszámítása tárgyában. Kereskedelemügyi miniszter leirata Juraskó Jakab kir. műszaki főtanácsos szabadságolása és az államépitészeti hivatal vezetésére Dietz Miklós kir. főmérnöknek kirendelési tárgyában. Belügyminister a közutakon közlekedő járómüveknek jelzőtáblákkal ellátása tárgyában alkotott szabályrendeletet jóváhagyja. Az alispán bejelenti, hogy az esztergomi takarékpénztár r. t. a magyarnyelv alapra 100 kor,-t adományozott. Esztergom város határozata a „Mária Valéria" nagy dunai hidon átvezetendő kábel ügyében. Esztergom vármegye háztartási alapján 1910. évi számadása. Zsiross Zsigmond felebbezése az Érsekkétyen f. é. január 18-án tartott előljáró választás ellen. Bács-Bodrog vármegye átirata a fegyvergyakarlatra behívott tartalékosok és póttartalékosok segélyre szorult családtagjainak segélyezése tárgyában. — Halálozás. Borz János bajtai kántortanító csütörtökön éjjel Bajtán elhunyt. Kiterjedt rokonság gyászolja]városunkban. — Somogyi Antalné, szül Steinmeyer Karolina f. hó 19-én elhunyt. Szombaton délután temették el a szentgyörgymezei temetőben. — A rabbiválasztáshoz. Egy helybeli lap legutóbbi számában hosszú szenzációt szabó cikkben „Bonyodalmas rabbiválasztás", Elhalasztották a választást" hangzatos cimek alatt az esztergomi rabbiválasztással foglalkozik. Erre vonatkozólag alkalmunk volt dr. Weisz Sándor választási elnökkel beszélni, akinek felhatalmazása alapján jelenthetjük, hogy az egész hosszulére eresztett, helyesebben megszabott híradás minden komoly alapot nélkülöző légből kapott koholmány és ily tendenciózus hazugságra reflektálni a hitközség vezetősége méltóságán alólinak tartja. Valótlan az az állítás, hogy a választás 21-ére már ki lett tűzve, miután dr. Weisz Sándor csak a tegnapi nap folyamán tűzte ki azt f. hó 28-ára. Tehát azt el nem halasztották, mert 28-án a választás minden körülmények között meg lesz tartva. Üres koholmány az is, mintha a hitközség Spiegel Ármint szabálytalanul jelölte volna. A pályázatban az igaz, hogy doctorátust és rabbivizsgát követeltek a pályázóktól, de miután Spiegelt a próbaszónoklatra egyhangúlag hivták meg s jelölték is, tehát nevetséges állítás és meghaladott álláspont az, hogy a doctorátus miatt nem lehet jelölni, mikor az egyhangú meghívással és jelöléssel e feltételtől az az egy-két békétlenkedő is elállott. De meg a pályázatban a doctorátus kisebb fok, mint a vizsgázott rabbi s Spiegel pályázatában be is jelentette, hogy még most doctorátussal nem bír, tehát az „ellenzék" is eltekintett ettől Spiegelnél. Hogy most egy-két egyén ezt kifogásolja, komikus lehet annál is inkább, mert Spiegel Ármin előreláthatólag óriási szótöbbséggel lesz megválasztva. A zsidó hitközség két vagy háromfelé szakadásáról szóló kacsára csak annyit, hogy ugylátszik nagyon bizonyos e jámbor óhaj, hogy már jelentkeznek a két-három elnökségre — az önjelöltek. S ezek személyével ki is merül a „szakadás". — A madarak és fák napját az esztergomi izr. elemi iskola növendékei f. hó 22-én, d. u. fél 4 órakor a Primás-kertben tartják, melyre a t. szülők és iskolabarátok ezúton hivatnak meg. Kedvezőtlen idő esetén 23-án tartatik meg. — Zászlóünnepély. A városi elemi iskolák és az ipariskola növendékei ma délelőtt a 8 órai istentisztelet után tartják meg a szokásos zászlóünnepséget. A hazafias ünnepély a Széchenyitéren fog lefolyni s az ünnepi beszédet Varsányi Ignác banktisztviselő, lapunk felelős szerkesztője mondja. -* Az Esztergom—Tábor állomása építését már legközelebb megkezdik. Az építési engedély kiadását megelőző helyszíni szemlét a napokban megtartottak. Az állomás a piliscsabai tábormegállóhoz hasonló, hosszú folyosószerü faépítményt kap várótermül, mely alatt nagyobb tömeg utas is elférhet. — A fa gyümölcse. Wajand József 77 éves szegényházi ápolt még f. hó 15-én eltűnt a szegényházból, A 77 éves ember a kőművesmesterséghez értett, s ki-kijárogatott, hogy egypár krajcárt szerezzen munkája által. Megvolt azonban az a rosz szokása, hogyha pénzhez jutott, azt mindjárt el is itta s ilyen illuminált állapotban, sőt pálinkás fiaskókkal felszerelve ment vissza tartózkodási helyére. A többször részegeskedő öreg embert, akinek ez ugylátszik szenvedélyevolt, a szegényházban lévő apácák főnöknője csütörtökön alaposan összeszidta, mire Wajand az -apácákkal is gorombáskodni kezdett. Végre is a főnöknő a rendőrkapitányságra küldte az öreget, ahol ily tapintatos küldés után állítólag 24 órára szokták lecsukni Wajandot — a kijózanodásig. Az öreg embert ez a radikális kura ugylátszik igen megijeszthette, mert a szegényházból eltávozott ugyan, de a rendőrkapitányságnál nem jelentkezett — lecsukásra. Csütörtökön a városi erdőnek „Csipkevölgy" elnevezésű részében egy gombaszedő asszony talált reá, egy fán felakasztva. A fa alatt két üveg hevert, bizonyára ezekből mentett bátorságos útravalót a másvilágra. Halálát felesége siratja. — A madarak és fák napja a városi elemi iskolák növendékeinek és az érdeklődő közönségnek részvételével a csütörtöki istentisztelet után tartatott meg a Primás-kertben. 9 óra felé hosszú sorban zászlóval vonultak az apróságok az ünnepély színhelyére, ahol Math Gyula vezetésével kétszólamú énekszámokat adtak elő. A programm egyébb része a már közölt sorrendben folyt le. Szölgyémy Gyulának a nap jelentőségét méltató beszéde köztetszésben részesült. A kicsinyek megértették, a nagyok pedig élvezettel hallgatták. — Rendőrkapitányságunk állandóan hírnévre törekszik. Mint értesülünk ismét szomorú állapotok uralkodnak ott. Alighogy a nagy apparátus a kapitány rendelkezésére bocsájtatott, egymásután hullanak el „legjobbjai". Egyik ellen fegyelmi uton elmozdító határozat hozatott, a másikat nemrég a tanács csöndes eltávolítással mozdította el . . . és igy tovább . . . most ismét az egyik nagy felelősséggel járó munkát végző tisztviselő szomorítja a rend főnökét ... Igy bizony nem lehet komoly munkát végezni. Rendőrségünk, a multakat is beleszámítva, teljesen megérett az államosításra ! — Leszakadt villamos. Ne tessék valami villamos járműre gondolni, mely a hidon leszakadt volna. Csak egy úgynevezett ivlámpának kifeszített sodronyról van szó, mely a nagylaktanya és Vass kovács háza között a Simor-utcán kifeszitvevolt... valaha; ,de szerdán délutántól csütörtök délutánig ott lógott, okosan kerülve a járókelőket, az oszlop derekán. Az úgynevezett hatásvilágitó lámpa azonban nem égett egész éjjel ... s igy nagyon rácsufolt hatásos nevére . . . Sokat boszankodott ezen a sötétségen az érdekelt közönség, de megnyugodott benne, mert most mindenütt holdtölte van. Homály . . . homály mindétiíttt. — Sertéstenyésztés Sátorkőn. A városunk határában fekvő Sátorkőpusztán a „Műtrágya Értékesítő Szövetkezet", sertéstenyészdét és hizlaldát szándékozik a közel jövőben létesíteni. A szövetkezet tulajdonát képező birtokot okszerű müveléssel és műtrágyák alkalmazásával óhajtják megjavítani, hogy azután mintagazdaságot rendezhessenek be. — Amerikai közlemények. Lapunk jövő számában igen érdekes rovat kezdődik meg. Sikerült ugyanis megnyernünk lapunknak egy Amerikában élő barátját, hogy az esztergomi és esztergommegyei kivándorlottak életéről, körülményeiről és mindenféle társadalmi, vallási s egyéb viszonyairól időnkint tájékoztassa lapunkat. Az érdekes cikkekre felhívjuk t. olvasóink figyelmét. — Szénlopás az állomáson. Lapunk hivta fel az esztergomi vasúti állomási főnökség figyelmét arra, hogy az ottani áruraktárból a kereskedők portékáit megdézsmálják s szigorú vizsgálatot követeltünk a vasúttól. A portékaszarkák ugyan nem kerültek meg még eddig, de rendőrség egypár szénszarkát nyomozott ki. A vizsgálat folyama alatt kitűnt, hogy Szántó Gyula mozdonyvezető nem tartozik a szarkák közé, miután ő igazolta, hogy a szenet nem lopta, hanem a dorogi bányából kapta. Az ártatlanul gyanúba vett mozdonyvezetőt ezért fel is mentették a vád alól. Magasi István raktárnokot szintén felmentette az esztergomi járásbíróság a lopás vádja alól, aki még* meg sem melegedett mint felmentett, már is feljelentette Stegmár Péter rendőrt, mert az szerinte hivatalos hatalmával visszaélt, amidőn kötelességét teljesítette. A kir. ügyészség nem állt kötélnek s Stegmár ellen az eljárást beszüntette, ahelyett azonban Magasi ellen újra megindította a vizsgálatot, miután a járásbíróságnál felmutatott ártatlansági bizonyítékai nem voltak egészen rendben. — Itt emiitjük meg, hogy a tavaszi pincebetörők egyik kézrekerült díszpéldányát, Bánzi Istvánt letartóztatták a többi pedig még vizsgálat alatt áll. — Befagyott remények. Az Összekötő vasntnak és vele kapcsolatos reményeknek, sokaknak őszinte, mély sajnálatára most visszavonhatatlanul befellegzett. Mi történt ugyanis? Eljött pénteken dr. Frank Mihály, Török Emil megbízottja és annak a 140,000 koronának kiutalását kérte, amelyet kaucióként letett. A pénzt fel is vette és eltávozott. Belőle itt semmit sem hagyott. Vagy igen? — Ismét a kofák. A kofák elővételi kis üzletei már rendes rovatot csinálnak a helyi sajtóban. Most ismét erről zeng az ének. Panaszos sóhajok, energikus kifakadások és cifra káromkodások hallatszanak, hogy a jól táplált, de azért fürge kofák sietve vásárolják össze a jó falatokat a közönség szája elől. Nem mindig a piacon, oh nem. Künt a vámoknál, vámok előtt, vámokon tul, amerre csak az isteni°gondviselés őrködik csupán a közönség érdekei felett. A rendőrség húszfőnyi személyzetétől igazán nem lehet kívánni, hogy 17.000 ember érdekeit megóvja, s igy felvirágoznak a derék és tiszteletre méltó kofák apró, kisded, de jó üzletei. Vasárnapi levél. — A postáról. — Ujabb időben igen sok alapos és alaptalan panaszt hallottunk helyi postánkra. Igy pl. nagyon lassú a telefonkezelés, az ajánlott levelek felvétele. És ez igaz. Sietünk megjegyezni, hogy nem a tisztviselők lassúk, hiszen tanúi voltunk annak a lélekölő ideges munkának, amit sok postaigazgató tízszeres fizetésért sem végezne el, hanem a szervezet, a rendszer teszi az ő munkájukat lassúvá. Nézzük a telefont. Amikor mi beszélni akarunk, arra persze nem gondolunk, hogy ugyanakkor még tizen — ugyancsak számot kérnek. — Mi tehát sorba véve, várunk, mikor szól a „kisasszony" (mert minden telefon kezelő: kisaszszony 1). Ekkor bekiáltom a számot. A kisasszony kihúzza az asztalból a kapcsoló zsinórt, mellette lenyom egy kis kalapácsot s aztán beledugja a számokkal ellátott táblába. Ezután pedig az asztal oldalán elkezd .,verklizni", vagyis csenget a felhívott számnak, — ha nem jelentkezik, kétszer is. És ezt az eljárást minden számhivásnál ismétli. Tessék elképzelni, hogyha egyszerre tizen elkezdenek a fülébe „zörögni", ideges lesz és bizony idő kell hozzá, mig minden számot kapcsolhat. Én az első alkalommal ledobnám a központkagylóját és a türelmetlen csöngetőnek valami nagyon gorombát mondanék. Mert igaz, hogy a közönségnek joga van gyors kapcsolást követelni, de viszont egyetlen köztisztviselő sem kötelezhető erején tuli munkára. Minden ilyen esetben tehát a postarendszer hibáztatandó.