Esztergom és Vidéke, 1911

1911-05-11 / 36.szám

arcukat, fülöket meg a csizmát, cipőt, vájjon tiszta-e mindenök. Megnézem, nem hiányzik-e gomb a kabátról vagy a nadrágról, amit nagy előszeretettel szoktak a gyerekek megkoppasztani a pitykézés irányában. Egy ilyen ,,vizit" alkalmával az egyik növendékem kékre-zöldre vert, dagadt arccal állított elibém, egy olyan gyermek, aki az osztályban kifogástalan magaviseletű, sőt jó tanuló is. Vallatni kezdtem. Nem akart vallani. Csak sírt keservesen. Mig végre elpanaszolta, hogy az édesanyja agyabugyálta meg, mert „fogócska" közben elesett és, óh jaj, elrepedt az „uj bugyogó" Ezeknek az ártatlan gyermekeknek, ezeknek a fürge, okos kis emberkéknek az érdekében irom ezt a cikket, akik ártatlanabbak az erénynél, tisztább lelkűek a fénynél és gyengébbek a fűszálnál. Ezeknek a tehetetlen gyermekeknek a sorsa a szülőéhez van kötve. A gyermekvilág tagja a szülői jóság vagy szivtelenség, melyben kivirul, vagy elcsenevészedik. A mai kenyérkereset gondjai egyre ijesztőbb arányokban jelentkeznek, az apák ideje arany s az arany becsesebb mindennél, még a gyermeknél is. Lihegve robotolnak késő estig s a rájuk rótt legnagyobb kötelességnek, a gyermeknevelésnek nem tehetnek eleget. Természetes tehát, hogy ebben az ezer divatú világban a gyermeknevelés csaknem teljesen az anyák kezébe került, akik sajnos, nem a legkifogástalanabbul töltik be e szép hivatást. Persze tisztelet a kivételeknek I A mai fiatal anyák szivesebben állnak a tükör előtt, hajukat fodorítják, szépítik magukat s mig a hiúságnak hódolnak, a gyerekek teljesen magukra vannak hagyva, vagy lelkiismeretlen cselédek felügyeletére vannak bizva, ami még sokkal roszszabb. Aztán előkerülnek a szenzációs könyvek. Az olvasáshoz csönd kell. A gyerek zavarja az élvezetet. A mama ideges, a gyereket lehordja, az sirva fakad. Több se kell! Egy „ne ordits"!—s a pofon elcsattan és „mars ki" a konyhába, vagy a gyerek szobába, ahol a szülői szeretetet és gyöngédséget szomjúhozó gyermek keservesen tűnődhetik, hogy mivel is vonhatta magára a mama haragját. Manapság ritka család, ahol a gyermekkel ugy bánnak, mint a leendő emberrel. A gyermekvilágon örökös felhő ül; a mamák indokolatlan szigora. A mai gyermeknevelés folytonos zsörtölődés, szidás és pofozás. A szegény gyermek, kiben a disztingváló tehetség még fejletlen, sohasem tudja, hogy mikor sujt le reá a mama hófehér keze, sohse tudja, hogy ma ebédel-e, vacsorázik-e, mert csak egy „illetlen" szó vagy mozdulat s kész a büntetés : nincs ebéd, nincs vacsora. Ez, a sokféle szempontból eléggé el nem Ítélhető büntetési mód sok családban divatos. Bizony mondom, rossz napok járnak az ártatlan apróságokra. Nap-nap után anyai részről oktalan szigorban, szidalmakban, pofonokban, apai részről pedig pedig még erősebb fenyítékben részesülnek. Az apa a munkától elcsigázva tér meg otthonába, pihenést remél, és — referádák várják. „Pista ilyen volt", „Manci olyan volt", „csinálj már rendet, mert nem birom tovább" stb. kifakadások hangzanak s az amúgy is izgatott idegzetű embernek nem sok kell. Előveszi a pálcát és ugy elveri a hőn szeretett apróságokat, hogy egy hétig is kék a testük. Ilyen körülmények között a gyermekvilág élete örökös szorongás és rettegés, mely a szülők lelkiismeretlenségét, szívtelenségét rémségesen megbosszulja. Láttam anyákat fölös számmal, kik rohanva mentek az utcán végig s lázas sietségükben oktalan módon hurcolták végig három négyéves gyermekeiket. A szegény apróságok zihálva lihegve szedegethették csak apró, vékony lábacskáikat s ha rimánkodtak, hogy lassabban menjenek, az ideges mamák oly durva erővel rántották meg kis karjaikat, hogy majd orra buktak szegények. Halálra fáradtan érnek haza s a versenyfutás nyoma napokig meglátszik rajtuk. Nos, aki gondolkozni tud, beláthatja, hogy az ilyen versenyfutás csak veszélyes lehet a gyönge szervezetű csöppségre. A mai általános gyermeknevelés a legveszedelmesebb. Nemcsak a test erőit szorítja vissza fejlődésükben, hanem a gyermeklélek kibontakozását is egészségtelen irányba tereli. A remegő és folyton rettegő gyermek azon van, hogy az örökké fenyegető veszedelmek ellen védekezhessék : alattomossá, hazuggá válik. A lelke lassanként olyan indulatokkal telik meg, amelyek a későbbi karaktert lényegesen megingatják, kifejlődését lehetetlenné teszik. A gyermekek végre is öntudatra jutnak, keresik kutatják a dolgok miértjét s a lelkiismeretlen, igazságtalan szülőket, akik az ő lelküket megronthatták, szívből meggyülölik. Ezért is nyújt az élet annyi sivár, szomorú képet annyi siralmas tragédiát és véres drámát. Szeressük hát a gyermekeket, ezeket az okosszemü, apró kis jószágokat; vegyük körül őket a szülői sziv minden melegével* apai jósággal, anyai gondossággal és türelemmel s a büntetésben is legyen szeretet! Van-e szebb kép, mint mikor egy mosolygó, vidám gyermek az anyja ölébe kapaszkodik s ajkára tapasztja forró, epernyi száját és boldogan gügyögi el gyermeki háláját? Ez az élet legigazibb poézise! Egy tanitó. Májusi gondolatok. Vannak az életnek olyan együtt íö\töit nehéz órái, melyeknek emléke összefűzi a lelkeket szétválaszthatatlanul. * A megértő igaz szeretetnek nem kell virágos beszéd ; többet fejez ki egy tekintet, vagy akalomadtán tgy-egy kézszorítás. Vannak ajtók, melyek csak egyszer nyílnak fel számunkra — s később döngethetjük, vagy tolvaj kulcscsal feszíthetjük, bebocsájtást nem nyerünk. * A férfi bárhogyan imponál is eszével és bátorságával, uralkodni mindig a nő fog a szivével. * A csalódás mindig ott kezdődik, mikor azt vesszük észre, hogy akit szeretünk, nem az, mint akit szeretni tudunk. * A fájdalom a sziv fekete gyémántja, melyet csiszolni kell kötelességérzéssel és emberszeretettel, nehogy teljesen megvakítson a feketesége. Legjobban harsog fülünkben a hangtalan felkiáltás. A könny legtöbbször a kétségbeesett tehetetlenség munkája. * A legveszedelmesebb vámpír az eltemetett Én — mely örökké visszajár kisérteni, hogy képzelt életével megzavarja a természetének és egyéniségének meg nem felelő, de kötelességet teljesítő erős akaratot. * A csend méri meg a lelkek mélységét. * Mennyivel több egyetértés volna az emberek között, ha az idegent sokszor testvérnek tekintenék; a testvérhez pedig azzal a figyelemmel lennének, amilyennel idegenekhez szoktak lenni. A legtöbb embernek olyan a boldogsága, mint a hópehely, látja, amint feléje hull, de mire utána kap, elszáll vagy elolvad. * Lelkileg becézni annyit tesz, mint valakit megérteni, vagy lelki tulajdonságait megbecsülni és ápolni. * Nem a távollétben, hanem a feledésben van az elválás. HIREK. — Főesperesi látogatás. A kath. főesperesek a legfelsőbb egyházi rendelet folytán kerületeik plébániáit minden három évben kötelesek meglátogatni és az összes hivatalos ügymenetet szigorúan felülvizsgálni. A főesperesek már mind útra keltek, hogy kerületeik plébániáit megvizsgálják. Az esztergomi plébániakon dr. Roszival István főesperes fogja a canonica visitatiót megtartani, nevezetesen a bel városin 17-ikén. — Póttartalékosok eskütétele. A 26. hadkiegészítő kerületi parancsnoksághoz tartozó jelenleg kiképzés alatt lévő póttartalékosok f. hó 25-én, áldozó csütörtökön esküsznek fel. Délelőtt 10 órakor zenés istentiszteleten vesznek részt a belvárosi plébánia templomban, ahonnan a 76-os kaszárnya udvarára vonulnak és az ezred zászlajára esküt tesznek. — Körmenet Szentkeresztre. A szentkereszti kegyelemteljes búcsúra az idén is megy körmenet a belvárosi plébánia templomból. Vasárnap reggel 5 órakor indul a processzió, melynek vezetője Polczer Jenő segédlelkész lesz. — Első szent áldozás. Vasárnap reggel 7 órakor fognak az elem iskolák növendékei először a szent áldozáshoz járulni. A belvárosi templom lesz az ifjúság első áldozásának színhelye ahová életüknek e mindig emlékezetes cselekedetéhez a szülők is el szokták kisérni. — Miniszteri biztosok. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a főgimnáziumba érettségi biztosul dr. Cherven Flóris c. tankerületi főigazgatót, a Barcsay-utcai állami főgimnázium igazgatóját a főreálba pedig Kelemen Béla székesfehérvári főreáliskolai tanárt nevezte ki. — Besorozták a legények elejét . . . Szombaton, a rendes hetivásárral összeesőleg tartották a sorozást városunkban. Az idei legénytermés elég silány volt. A mind három korosztálybeli legénységből 71 vált be, akik a boldogító „alkalmas" után mindjárt le is tették az esküt. — Ki lehet magyar állampolgár ? A belügyminiszter rendeletet adott ki, mely szerint családos külföldi ember csak ugy válhat magyar állampolgárrá, ha a családjának is minden tagja állampolgár lesz. — Csernoch János köszönete. A város képviselőtestülete legutóbb tartott közgyűlésében üdvözölte dr. Csernoch Jánost kalocsai érsekké történt kinevezése alkalmából. Az érsek a meleghangú üdvözlést a következőkben köszönte meg: Esztergom szab. kir. város Tekintetes Tanácsának! Esztergom. A Tekintetes Tanács 3521. számú nagybecsű átirata kapcsán hálás szívvel és megilletődött lélekkel veszem azt az üdvözletet, mellyel engem Esztergom szab. kir. város nemes közönsége kalocsa-bácsi érsekké történt kineveztetésem alkalmából megtisztelni szives volt. — Nagyrabecsülöm azt az elismerést, melynél fogva a nagy Simor János primás oldalán és később Esztergom városában kifejtett működésemet a nemes közönség méltányolja. — Én pedig mindenkor legkedvesebb emlékeim között őrzöm azokat a visszaemlékezéseket, melyek engem Esztergom városához, annak polgáraihoz, intézményeihez és nemes törekvéseihez fűznek. Ezeket a törekvéseket ezentúl is lelkem teljes szeretetével óhajtom felkarolni, és boldognak vallom magamat, ha bármikor és bármiben Esztergom városának érdekeit előmozdíthatom. Fogadja a Tekintetes Tanács őszinte tiszteletem nyilvánítását. Temesvár, 1911. május hó 5-én. Dr. Csernoch János s. k., legkegy. kin. kalocsa-bácsiérsek.