Esztergom és Vidéke, 1911

1911-05-04 / 34.szám

részi megyék mellett ma már Árva-, Liptó- és Trencsénvármegyékre is kiterjed. Á kirendeltségek a minisztérium irányítása mellett a rendelkezésükre adott tekintélyes tőkével igyekeznek megszüntetni azokat az okokat, melyek a nép boldogulásának eddig útjában álltak. Ilyen okok voltak a földhiány, a munkahiány, a nép gazdasági és szellemi elmaradottsága, az áru és pénzuzsora. A földhiány megszüntetése érdekében a hegyvidéki kirendeltség a Schönborn Buchheim-féle hitbizományi uradalomtól 20000 kat holdat bérel s ad kisgazdáknak kisebb albérletekbe, a Háthegységi birtokvétellel mintegy 3000, az ungvármegyei kincstári birtokok bérbeadásával pedig mintegy 14000 holdat juttatott kisgazdák birtokába. Valamennyi kirendeltség pénzbeli segítségben részesítette a kisgazdák és községek birtokvásárlását, legelő és rétfeljavitási munkálatait. A kereseti alkalmak szaporítása érdeké be u mindenfelé szervezte a háziipari, s a háziipart űzőket termelő és értékesítő szövetkezetekbe egyesitette. Ezenkívül aratás idejére a tartalékmunkásokat ezekről a vidékekről toborozza. A nép gazdasági boldogulása érdekében tett intézkedések közt elsőrendű fontossági az állattenyésztés fejlesztése. Ennek érdekében a kirendeltségek az elkorcsosult állatállomány javítása céljából kezdettől fogva folytatják a jó tenyészállatok kiosztását, a községeket a tenyészállatok bevásárlása és eltartásában támogatják. Ugy az állattenyésztés, mint az általános közegészségügy érdekében állanak a községi kut és vízvezeték létesítések, melyekre a felvidéki és hegyvidéki kirendeltségek csak 1909ben mintegy 550Ö0 koronát, az erdélyrészi pedig fennállása óta 16000 koronát fordított. A nép gazdasági műveltségének emelésére hivatottak a kirendeltségek által fenntartott Balog Vilmos-féle hegyvidéki gazdasági telep, a Szabóféle, továbbá a számos gazdasági és háziipari tanfolyam és előadás, a népkönyvtárak és mintagazdaságok. Az áru és pénzuzsora túlkapásaival szemben az igazságügyi szervezet fokozott ébersége is elégtelennek bizonyult az uzsoraüzletek burkoltsága és szétdaraboltsága miatt. A kirendeltségeknek azonban sikerült megtalálni velük szemben a helyes védekezés eszközét a fogyasztási és hitelszövetkezetek versenybe állítását. Ahol fogyasztási szövetkezet van ott ezek — Mult héten kaptam egy néhány szép kottát a városból egy dalt megtanultam belőle, ha akarja eljátszom magának. Itt van éppen. — Nagyon fogok örülni, hiszen tudja, hogy szeretem a zenét. Irénke belekezdett a lágy, lallamos nótába. Az alkonyat, a muzsika és a szerelem hangulatai ott zsongtak az ifju és a leány lelkében, b a kis szobácska megtelt az ifjúság forró sugaraival. A dal hatása alatt egészen ellágyultak. — Ugy-e szép volt ? — kérdezte Irénke, amikor befejezte a dalt. — Szép volt, nagyon szép volt — felelte Sándor. Es néhány másodpercig hallgattak, nem tudták megtalálni a beszélgetés fonalát, pedig be sok mondani valójuk lett volna, ha szivük sugallatára hallgatnak. Sándor egy darabig belemerült gondolataiba, aztán kotorászott a zsebeiben, keresett egy papirszeletkét. -- Mit keres ? kérdezte Irén. — Tegnap egy verset olvastam az újságban, olyan szép volt, hogy kivágtam. Fölakartam Önnek olvasni, megengedi? — Tudja, hogy én szeretem a verseket, különösen a szerelmes verseket szeretem nagyon. Kár, hogy a költők már nem olyan szerelmesek, mint Petőfi, vagy Reviczky Gyula. — Ez éppen szerelmes vers. Már meg is van, ezzel közelebb ült Irénhez s kezdte meleg, remegő hangon olvasni a verset. egészséges versenye lehetetlenné teszi az uzsorás kereskedést s nincs pénzuzsora ott, ahol hitelszövetkezetek reális hitelt biztosítanak. Hogy itt-ott még mindig nem lehetett elpusztítani a népet rontó bajok hydraféjeit, ennek oka nem az államhatalom tétlenségében, hanem a nép bizalmatlanságában és azokban az évszázados bajokban keresendő, melynek gyógyítására, a sebek hegesztésére, kevés volt az évtized. HÍREK. — A hercegprímás nyaralása. Vaszary Kolos biboros, esztergomi érsek az idei nyarat is Balatonfüreden tölti. Szent István napig marad ott, amikor visszatér budavári palotájába. — Főapáti látogatás. Dr. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát kedden délután az esztergomi rendház és a főgimnázium látogatására ideérkezett. A főapátot titkárja, Weber Jácint cs. és kir. udvari káplán kiséri. — Zsigmond napja. Kedden volt névnapja Zsiga Zsigmondnak, a kedvességéről és emberszeretetéről városszerte ismert jó ,Zsiga bácsi"-nak, mely alkalomból tisztelői és barátai elhalmazták jókivánataikkal. Ugyanekkor ülte meg névnapját orvosi karunk szimpatikus tagja, dr. Berényi Zsigmond is. — Csernoch János üdvözlése. A kalocsai érsekké kinevezett csanádi püspököt, dr. Csernoch Jánost, aki mint az esztergomi főkáptalan tagja a városi és megyei közélet vezetője volt, előléptetése alkalmából a város képviselőtestülete is üdvözölte a következőkben: Esztergom szabad királyi város közönsége f. évi április hó 27-én tartott közgyűlésében értesült először hivatalosan arról, hogy Főméltóságodat a királyi kegy érseki méltóságra emelte. Ezen tény bejelentésének pillanatában elvonult lelki szemeink előtt a mult és annak Főméltóságod személyéhez fűződő minden jelentős eseménye. Láttuk Főméltóságodat hálás és kegyeletes emlékezetünkben örökké hiven őrzött nagy Simor Jánosunk oldalán, majd az egyházmegye kormányzásában bebizonyított nagy tudásának és fáradhatlan tevékenységének méltó jutalmául az ország első székesfőkáptalanának diszes stallumában; — lelkes örömmel láttuk püspök főpásztori méltóságra történt emeltetését s mert Főméltóságod e város közéletében minden időben hálás elismerésünk által kisért tettekkel tényező férfiú volt: valóban nagy és lelkes a mi örömünk most, amikor Főméltóságodat, mint az ország harmadik érsekét üdvözölhetjük ! Bár elmultak amaz idők, mikor Magyarország érsekeit hadba szólitotta a keresztnek és a Soha nem vallottam neked szerelmet, Együgyük, bénák, ahoz a szavak, Némán adtam oda a lelkemet, És megcsókoltalak. Szeptember, ősz volt sárgultak a fák, S mi összejöttünk mint két idegen, Az ég már öltött is csillagruhát És est volt idelent. Egy kert fapadján ültünk szótlanul, — Ugy hangzik, mint egy mese az egész Vagy mint az álom, mely valótalan Az éjszakába vész. Az alkonyat talán megbabonázott. Hozzám simultál mint hajló virág S szivünkben táncoltak az álmok S a lelkünk muzsikált. És aztán mindent-mindent elfeledtünk, A kertet, öszt téli alkonyatot. S azóta vagyunk olyan szomorúak, Olyan boldogtalanok. Az utolsó sornál a fiu szeméből két könnycsep hullott alá. Irén szótlanul lesütötte nagy, sötét szempilláit s a torkát valami fojtogatta. — Ugy-e szép Irénke? — mondotta halkan az ifju. Irén nem felelt, fejét hajtotta a zongorára s két kezével eltakarta az arcát s erős csukló sirás fogta el. — Miért sir Irén ? és még közelebb húzódott hozzá. Ne sirjon, törülje meg a szemecskéjét — aztán föléje borult s lágyan megcsókolta a haját. honnak védelme, mégis megállapíthatjuk, hogy ha főpásztorainknak nem is kell többé félelmes harci eszközökkel, életüket kockáztatva járni a fegyveres hadak élén, voltaképen a reájuk háruló feladat — ha változott alakban is — de hasonló maradt. A vallástól való elhidegülésnek mai, szomorú korszakában Istennek igéje az a hatalmas fegyver, amely visszatérítheti az emberiséget arra az útra, amely a szeretet örök forrásához vezet. Főméltóságod birtokában ez a hatalmas fegyver — legjobb hitünk szerint — eredményesen fogja megvivni a szeretetnek harcát a szeretetért! . . . Midőn nekünk jutott ama szerencse, hogy Főméltóságod előtt érsek-főpásztori székének elfoglalásakor Esztergom szab. kir. város közönségének örömét és bensőséges üdvözletét tolmácsoljuk, kérjük : Kegyeskedjék a létnek nehéz küzdelmei elé állított, a minden szépért, jóért, és ^nemesért erején felül áldozó ősi városunkat, sikereinek kiinduló pontját és egykori otthonát a távolban általunk nagyrabecsült hajlandóságában részesíteni ! Kelt Esztergomban, a sz. kir. város képviselőtestületének 1911. évi április hó 27-ik napján tartott közgyűléséből. Esztergom sz. kir. város közönsége nevében. Hazafias üdvözlettel: Vimmer Imre polgármester, Osváth Andor főjegyző. — Katonai kinevezések. A f. évi májusi katonai előléptetésekre vonatkozólag a hivatalos lap a következő helyiérdekű előléptetéseket közölte : őrnagygyá Breuer Lajos 26. gy. e. sz. századossá Pitreich Ágost lovag vezérkari főhadnagy, főhadnagygyá Schey Gusztáv 26. gy. e., Matirkó Dezső 26. gy. e. hadnagyok, hadnagyokká Zellner Emil 2, Mileusnic János, Kárpáti Zoltán, 26. gy. e. zászlósok. Szecskay Jenő honvédzászlós szintén hadnagygyá lépett elő. — 41 évvel ezelőtt. A keddi posta érdekes, levelet hozott szerkesztőségünkbe. A levél Konstantinápolyból van keltezve és magyarul. írója dr. Frisch József orvos, avagy helyesebben mint a mellékelt névjegyén franciául és törökül olvasható: Medecin Dentiste de l're Classe de Berlin. A derék öreg urnák a lakása, aki 41 év alatt sem felejtett el magyarul, a Grande Rue de Pera 452. sz. alatt van. A levél a következő: Tisztelt Szerkesztő ur! Mint esztergomi születésű, s ugyanott érettségizett, Konstantinápolyban működő orvos, — azon szíves közbenjárását kérem Tisztelt Szerkesztő urnák; miszerint b. lapjában felhivásszerüen egy cikket közzétenni szíveskedne, — hogy az 1871. évben az esztergomi gimnáziumban érettségizett tanulók, az ez évben le járó 40 éves találkozóra össze jönnek-e ? s ha igen, mikor ? Irén ugy tett, mintha semmiről nem tudna és Sándor mégegyszer megcsókolta és aztán mindig bátrabban és jobban már a homlokát is csókolta, a kezét a ruháját, de Irén fölemelte fejé t, a csókok zápora megszűnt. Csakhamar kopogás hallatszott, Irén. szülei jöttek. — Vegye föl hamar a kabátját — mondotta Irén. Az ifju egy pillanat alatt magára húzta a kabátját s ugy ült a legnagyobb közönnyel a zongora mellett Irén pedig belekezdett a gyakorlatozásba. — Irén mamája, mikor benyit az ajtón s látja Sándort megszólal. — Sándor maga is itt van, no legalább szórakozott az Irén. Sándor csakhamar távozott, mikor már kint lehetett az utcán, Irén durcásan fölugrik a zongora mellől. — Engem soha nem visz el a mama magával, itt kell kuksolnom egyedül, mint egy macskának. — Mindenhová nem vihetlek el magammal, különben is nem kuksoltál egyedül, mert itt volt a Sándor. —- Igen, az az unalmas fráter, egy szót sem beszélt az egész idő alatt. — Akármit is beszélsz, nem ugy van. Sándor igen derék és szellemes fiu, nem olyan haszontalan pernahajder, mint a többiek, akik csak elcsavarják a leányok fejét. Azért is holnap, ha találkozom vele, meghívom ozsonnára. Irén titkos boldogsággal kiment a szobából.