Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-30 / 33.szám

Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 33. szám. Vasárnap, április 30. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, JÓKAI-UTCA 17. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Varsányi Ignác ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre . . . 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Előfizetőinkhez és olvasóinkhoz. Egy hosszú, társadalmi és politikai mozgalmakban dus esztendő munkája után megválók e laptóL Nehéz körülmények között vettem át városunk eme legrégibb és legelőkelőbb sajtóorgánumát elődömtől és most midőn leteszem a szerkesztői tollat a jól végzett munka nyugodt tudatával cselekszem ezt annál is inkább, mert oly kézbe adom, amely minden irányban garanciát nyújt arra, hogy ez a lap továbbra is abban az irányban, abban a szellemben fog szerkesztetni, amely eddig is irányelve volt > a legideálisabb liberalizmus jegyében. Varsányi Ignác az „E. és V." uj tulajdonosa és felelős szerkesztője ambiciózus, törekvő fiatal erő, aki eddig is bár minta toll gárdájának névtelen közkatonája derekas munkát végzett lapunk hasábjain. Nem vágyott a nyilvánosság tövises babéraira, de most felelősségének tudatában munkakedvben és rátermettségben megizmosodva áll a nyilvánosság szolgálatába. Nehéz munkájában én is munkatársa maradok és most, midőn köszönetet mondok mindazoknak, akik lapomat szerették

1 és támogatták egyúttal kérem őket, hogy szeretetükkel és támogatásukkal Varsányi Ignác urat még fokozottabb mértékben is megajándékozni szíveskedjenek. Esztergomban, 1911. évi április 27. Dr. Dénes Aladár. Programmunk. Mikor ezén 33 éves lap átvételére vállalkoztam, eszembe jutott a nagy klasszikus jogász hires mondása r „Honeste vivere, alterum non ledere, suum cuique tribuere." Rögös utakon kell végighaladnia annak, aki ezen régi jogi szállóige tartalmának kellőleg, korrektül meg akar felelni. Ezen feladatot megnehezíti még az a körülmény is, hogy a vidéki város közönsége sokkal kényesebb, válogatóbb izlésü s épen ez okból nem egyszer a legártatlanabb törekvés is a legteljesebb félreértésnek jut áldozatul. Nehéz feladat egy újságot jól, megfelelő mederben vezetve fenntartani. Azt mondja a fenti latin idézet: ne sértsünk senkit. Tudnunk kell azonban, hogy itt nem arról van szó, mintha valakinek a hibáit takargatni kellene. Ellenkezőleg, a tévedésre, hibára reá kell, kötelesség reá mutatni, mit az igazán korrekt jellemnek nem is szabad rossz néven .vennie, — de óvakodjunk ezzel kapcsolatban a személyek durva sértegetésétől és kíméletlen meghurcolásától. Az őszinte, igaz, tisztességes kritikán sohasem szabad megsértődni. Ebből önként következik, hogy „adjuk meg mindenkinek a magáét," tehát az érdemet is el kell ismerni. Mind az egyesek, mind az erkölcsi testületek jogos érdeke szem előtt tartandó lévén: a vallásfelekezetek között fennálló béke megbontása a sajtónak legveszedelmesebb kinövése volna. Amennyiben pedig a politikával, ezen kevésbbé hálás témával is foglalkozni fogunk, lesz gondunk rá, hogy mindenkinek meggyőződését tiszteletben tartván, az egyének és pártok durva támadásától tartózkodjunk. Lapunkat egészséges, élénk irányban óhajtván vezetni, az aktuális kérdésekhez mindig alaposan és elfogulatlanul fogunk hozzászólni, figyelembe véve lapunk barátainak elfogadható véleményét is.A városunkat érdeklő ügyeken és híreken kivül nagy súlyt helyezünk arra, hogy vármegyénk minden községének életéről teljesen megbízható adatokkal tájékoztassuk t. olvasóinkat, szem előtt tartván azon kedves kapcsolatot, amely lapunk és a községi jegyzők, a vidék népének ezen derék szellemi irányitói között eddig is fennállott. Azon körülmény, hogy munkatársaink személyében a közélet és irodalom terén jártas egyéneket üdvözölhetünk, lehetővé teszi lapunknak minél változatosabb és érdekesebb tartalommal való megjelenését; Varsányi Ignác. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Feltámadás. Álmos szeméi már dörzsölgeti a föld. A hosszú, nehéz, téli álombúi Fáradtan ébred, öregen mozdul S magára lassan minden ruhái felölt. Ásit még egyet, azután hevenyén Frizurát csinál, mint egy hiu legény S mikor magát igy pucba vágta: A randevúra lesi várja Hölgyét, az üde aranyhajú tavaszt, Ki minden ágra virágot akaszt. Csupa ujjongás, öröm a tájon. Apró hegedükön, fuvolákon Csáeska madárnép, csitri bogárhad Szerelmes nászdalt muzsikaIgat, S Csodás változatban, Ezer igéret álma kél a dalban, Az ujhodás örök csodái: Amikért, tudunk égni, vágyni. A megittasult, termő szépség Halkan veszi mély lélekzését, A lélek szárnyal, cr napba röppen: Milliók vére forr a rögben, Elfojtott vágya duzzad, érik S világot forgat majd fenékig! TUBA KÁROLY. A socialismus fogalma. Irta: Földes Béla. Egyetemi tanári karunknak, ez a kitűnősége az Akadémia kiadásában jelentette meg nagy müv vét. Ehhez a nagy műhöz szinte bevezető e kis általános alapvető bevezetés, mely egy nagy korkérdést, melyről mindenki beszél, de senkise tud, nagy világossággal penget. A socialismus, mint elmélet, a társadalmi gazdaságtan egy pártütő gyermeke. Saját felfogásával vizsgálva a társadalmi jelenségeket, azoknak természeti rendjét más törvényeken látja alapulni és az igazságosság érdekében e törvényeknek óhajt érvényt szerezni. Rendesen a socializmus az évezredek óta fennálló társadalmak legalább egyes irányai, esetleg társadalmi forradalom utján akarják elérni. Azonban ma a socialismus egyes elméletei és törekvései között már oly nagy eltérés van, hogy azokat egyöntetű fogalom alatt összefoglalni teljes lehetetlenség. Weisengrün szerint minden socialistikus rendszerben a következő három közös vonást találhatni: a) egy collectivistikus követelményt ; b) társadalmi optimismust a jövő fejlődésképesség iránt; c) a társadalom primátusát szemben az egyénnel (pl. Marx szerint a realitás csak társadalmi realitás.) Azonkívül az örök igazságosság nevében való tiltakozás képezhetné a különböző rendszerek közös vonását, de még e tekintetben is találunk eltérést, sőt az úgynevezett tudományos socialismus nem is annyira az igazságosság, mint a továbbfejlődés érdekére támaszkodik. Még egy-egy iskola hivei sem egyeznek a socialismus fogalmi meghatározásában. Jgy Engels szerint a socialismus az újkori proletár-mozgalom tudományos kifejezése; ellenben az ugyanazon iskolához tartozó Bebel szerint a socialismus a világos öntudattal és teljes tudással az emberi tevékenység összes köreire alkalmazott tudomány. Pröudhon meg ép a nyomor vallásának nevezi a socialismust. Dietzel újból különbséget tesz sooialismusQés communismus között; socialismusnak nevezi az összes elméleteket, melyek a társadalmi elvét túlzásig viszik: communismusnak nevezi az összes elméleteket, melyek az individualistikus elvet túlzásig viszik. A kettőnek közös nevéül az anticapitälismust ajánlja. Mill socialistának tartotta magát (autobiographiájában) mert kimondta, hogy a jövőbén a társadalom igazságosabb alapon fog nyugodni, mire Cairnes, kinek Rae is igazat ád — megjegyzi, hogy nem a remény jellemzi a socialismust, hanem az, hogy e reményt már jelenleg állami hatalommal akarja megvalósítani. Mindezen majd sokat, majd keveset kifejező meghatározásokkal szemben mi socialismusnak azon tant nevezzük, mely a társadalom gazdasági szervezetének 'egy tökéletesebb, a közösséget a mainál teljesebben kifejező,' az individuális versenygazdaságot kizáró alakját fejtegeti. Ha magából a kifejezésből indulunk, ki, akkor a socialismus ellentétét jelenti az individualism usnak, oly társadalomnak, melyben a gazdasági élet berendezése túlnyomóan az egyének