Esztergom és Vidéke, 1911

1911-04-06 / 28.szám

Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 28. szám. Csütörtök, április 6. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. TELEFON ' Esztergomi és interurbán 38. Párkányi ...... 171. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre . . . . 6 K Egyes szám ára . 14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fül. A városi tüzkárbiztositás. Városok értekezlete. Röviden már közöltük, hogy a városok orsz. kongresszusi szervezetének állandó bizottsága Győrött tárgyalta a városi tüzkárbiztositási intézmény létesítésének kérdését. A tanácskozás részletes lefolyása a következő volt: Szauter Ferenc dr. előadó utal a városi tüzkárbiztositás tárgyában a'temesvári kongresszusi bizottságban előadottakra s a bizottságot véleménynyilvánításra kéri fel. Lukács Ödön: Kifejti, hogy csak a kötelező és kizárólagos tüzkárbiztositás lehet jövedelmező. Azt kell vizsgálni különösen, hogy milyen kihatása lenne a kötelező tüzkárbiztositásnak nemzeti, jogi és pénzügyi szempontból. Ezekkel a gondosan összeállított tervezet nem foglalkozott. Az államtól csak ugy várhatjuk a kötelező biztosításra vonatkozó törvényt, ha tervünk az állami egyetemes gazdasági érdekekkel nem ellentétes. Meg kell még vizsgálni a kérdésnek a biztosító társaságokra való hatását. Ennek a tisztázása után lehet csak állást foglalni. Indítványozza, hogy a kérdésnek ezen szempontok alapján való kidolgozására kérje föl a bizottság. Szauter Ferenc: Lukáccsal polemizálva, előbb részvénytársaság alakítását ajánlja, amely első sorban a városok magán ingatlanait biztosítaná. Előbb a kivitelre alkalmas szerv kell, azután jöhet a kőtelező biztosítás. Az összes városokra vonatkozó statisztikai adatai megvannak. A biztosító társaságoknak nincsenek szerzett jogaik, ugy, hogy ha a közérdek kívánja, meg lehet csinálni a városok kötelező ttizkárbiztositását kisajátítás nélkül. A kezelési költségekről nem készített még számítást, mert korai. Lukács Ödön: A kötelező és kizárólagos biztosítás kizárná a jelenlegi biztosító társaságokat az üzletből. Ily értelemben vannak ezeknek szerzett jogaik. A szeszgyárakat is ily alapon kártalanították, pedig a kontingensre csak időlegesen voltak biztositva. Nem az ügy elejtését, hanem bővebb megvizsgálását tartja szükségesnek. Domány János: A biztosítás ügyét nagyon fontosnak tartja, amelyről azonban nicsenek kellőkép tájékozva. Igy most az ügyet tárgyaihatónak nem tartja, hanem egy szűkebb bizottság kiküldését kéri, amely összeszedné a külföldi adatokat és ugy tegyen ujabb előterjesztést. Kludik Gyula : A legszegényebb nép kényszer tűzbiztosítása országos érdek. A városoknak is van joguk csoportosulni a városi jövedelmek fokozására s ez fontosabb érdek, mint a nagytőkéé. A nehézség a megvalósításnál ott van, hogy a biztosító intézetek vezetőinek nagyobb befolyása van az államnál, mint a városnak. A kérdést folyton napirenden tartani és propagálni szükséges. Az orsz. képviselőket kell megnyerni az ügynek. Wimmer: A kötelező tüzkárbiztositás mellett van, a minél azt az akadályt látja, hogy a társaságokat nem lehet a versenyből kizárni. A kérdés azon fordul meg, hogy „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. A bosszúálló. Irta: Csehov Antal. Szigaev Fedorovics Fedor kevéssel azután, hogy a feleségét a tett színhelyén rajtakapta, ott állott a Smuksz és társa cég fegyverkereskedésében és alkalmas revolvert fválogatott magának. Az arca haragot, bánatot és megingathatatlan elszántságot árult el, „Tudom, hogy mi a teendőm ... — gondolta magában. — A családi élet alapjai le vannak rombolva, a becsületem fsárba tiporva s a bün diadalmaskodik, azért én, mint polgár és mint becsületes ember, kell, hogy bosszút álljak. Megölöm előbb az asszonyt, meg a szeretőjét, azután magamat.. Még revolvert sem választott, még nem is ölt meg senkit, de azért képzelete már lerajzolta előtte a három véres tetemet, a szétloccsant agyvelejű koponyákat, a zűrzavart, a lármázó tömeget, a bonczolást... A vérig sértett ember kárőrömével gondolta el a rokonság és a közönség rémületét, a hitszegő asszony vonaglását, s gondolatban már olvasta azokat a vezércikkeket, amelyeket a családi élet szétzülléséről írni fognak. — És mi az ára ? kérdezte Szigaev a revolverre mutatva. — Negyvenöt rubel moszjél — Hm I.. . Ez nekem drága! — Akkor hát moszjé ajánlok önnek egy másik, olcsóbb szerkezetet, de ajánlhatnám a Martínev-féle közönséges gyutacsos pisztolyt, az úgynevezett párbajpisztolyt. „Hogy volna, ha párbajra hivnám ki? — villant meg Szigaev fejében. Egyébiránt ez nagy tisztesség volna ... Az ilyen dögöket az ember ledurrantja, mint a kutyát..." A segéd kecsesen forgolódva s a lábait billegetve nem szűnt meg fecsegni és mosolyogni és egész sereg ujabb revolvert rakott ki elé. Mindeniknél vonzóbb és csábítóbb volt azonban a Smith és Vaisson. Szigaev a kezébe vett egy ilyen szerkezetű revolvert, tompán rámeredt és gondolatokba merült. A képzelete ismét lerajzolta előtte, mint veti szét az agyvelőt, mint ömlik szét a vér a szőnyegen és a parketten, mint vonaglik lábainál a haldokló asszony... De (háborgó lelkének ez mind nem volt elég. A rémképek, jajgatás és a rémület mind nem elégítették ki őt,.. Valami még rettenetesebbet akart kieszelni. „Tán igy: megölöm a csábitót és magamat — gondolta, — őt pedig életben hagyom. Hadd sorvadjon el a lelkiismereti furdulásoktól és a világ megvetését 1. Az olyan ideges természetű asszonyra, mint ő, ez sokkal gyötrelmesebb a halálnál... Elképzelte a maga temetését: 6 a vérig sértett, szelíd mosollyal az ajkán, ott fekszik a koporsóban, az asszony pedig sápadtan, lelkiismerete furdalásaitól gyötörve, megy a koporsó után. — Szigaev egyszerre sajnálni kezdte, hogy ő meghal és nem láthatja a hitszegő gyötrődését. A bosszú csak akkor édes, ha az ember láthatja és élvezheti a gyümölcsét, de mit ér, ha ő ott fekszik a sírban és semmiről sem tud semmit? Nem kellene inkább igy csinálnom? — gondolja magában. — Megölöm a csábitót, azután elmegyek ^temetésére, végignézem s a temetés után agyonlövöm magamat ?... Egyébiránt alkalmasint már a temetés előtt elfognának s elvennék a fegyveremet. ..Vagy igy: megölöm a csábitót, a feleségem életben marad, én pedig egyelőre nem ölöm meg magamat, hanem elsétálok a börtönbe. Arra, hogy magamat megöljem, mindig REVICZKY SÍRJA. A nagy csend bús birodalmában, Mécset gyújtott a kegyelet Lángrózsák, koszorúk takarnak Minden legapróbb sírhelyet. Besüppedt hanton, koldus sirján Is égett mécs és volt virág. A dus kriptákon meg kevélyen Pompáztak a georginák. Csupán egy sir volt koszorutlan, A dudva fedte és a gaz. Ugy mart, ugy égetett a szégyen : Reviczky sirja az?! . . . Ugy állt kopáron, gondozatlan E sir, amelyben egy világ, S tán most is zsongnak, sírnak, búgnak Alatta a melódiák! Csak egy züllött poéta lélek Ballag ki hozzá néha-nap. S kötáblájáról kibetűzi: Ez „a világ csak — hangulat!" ... Peterdi Andor. V A bosszúálló. Irta: Csehov Antal. Szigaev Fedorovics Fedor kevéssel azután, hogy a feleségét a tett színhelyén rajtakapta, ott állott a Smuksz és társa cég fegyverkereskedésében és alkalmas revolvert fválogatott magának. Az arca haragot, bánatot és megingathatatlan elszántságot árult el, „Tudom, hogy mi a teendőm ... — gondolta magában. — A családi élet alapjai le vannak rombolva, a becsületem fsárba tiporva s a bün diadalmaskodik, azért én, mint polgár és mint becsületes ember, kell, hogy bosszút álljak. Megölöm előbb az asszonyt, meg a szeretőjét, azután magamat.. Még revolvert sem választott, még nem is ölt meg senkit, de azért képzelete már lerajzolta előtte a három véres tetemet, a szétloccsant agyvelejű koponyákat, a zűrzavart, a lármázó tömeget, a bonczolást... A vérig sértett ember kárőrömével gondolta el a rokonság és a közönség rémületét, a hitszegő asszony vonaglását, s gondolatban már olvasta azokat a vezércikkeket, amelyeket a családi élet szétzülléséről írni fognak. — És mi az ára ? kérdezte Szigaev a revolverre mutatva. — Negyvenöt rubel moszjél — Hm I.. . Ez nekem drága! — Akkor hát moszjé ajánlok önnek egy másik, olcsóbb szerkezetet, de ajánlhatnám a Martínev-féle közönséges gyutacsos pisztolyt, az úgynevezett párbajpisztolyt. „Hogy volna, ha párbajra hivnám ki? — villant meg Szigaev fejében. Egyébiránt ez nagy tisztesség volna ... Az ilyen dögöket az ember ledurrantja, mint a kutyát..." A segéd kecsesen forgolódva s a lábait billegetve nem szűnt meg fecsegni és mosolyogni és egész sereg ujabb revolvert rakott ki elé. Mindeniknél vonzóbb és csábítóbb volt azonban a Smith és Vaisson. Szigaev a kezébe vett egy ilyen szerkezetű revolvert, tompán rámeredt és gondolatokba merült. A képzelete ismét lerajzolta előtte, mint veti szét az agyvelőt, mint ömlik szét a vér a szőnyegen és a parketten, mint vonaglik lábainál a haldokló asszony... De (háborgó lelkének ez mind nem volt elég. A rémképek, jajgatás és a rémület mind nem elégítették ki őt,.. Valami még rettenetesebbet akart kieszelni. „Tán igy: megölöm a csábitót és magamat — gondolta, — őt pedig életben hagyom. Hadd sorvadjon el a lelkiismereti furdulásoktól és a világ megvetését 1. Az olyan ideges természetű asszonyra, mint ő, ez sokkal gyötrelmesebb a halálnál... Elképzelte a maga temetését: 6 a vérig sértett, szelíd mosollyal az ajkán, ott fekszik a koporsóban, az asszony pedig sápadtan, lelkiismerete furdalásaitól gyötörve, megy a koporsó után. — Szigaev egyszerre sajnálni kezdte, hogy ő meghal és nem láthatja a hitszegő gyötrődését. A bosszú csak akkor édes, ha az ember láthatja és élvezheti a gyümölcsét, de mit ér, ha ő ott fekszik a sírban és semmiről sem tud semmit? Nem kellene inkább igy csinálnom? — gondolja magában. — Megölöm a csábitót, azután elmegyek ^temetésére, végignézem s a temetés után agyonlövöm magamat ?... Egyébiránt alkalmasint már a temetés előtt elfognának s elvennék a fegyveremet. ..Vagy igy: megölöm a csábitót, a feleségem életben marad, én pedig egyelőre nem ölöm meg magamat, hanem elsétálok a börtönbe. Arra, hogy magamat megöljem, mindig