Esztergom és Vidéke, 1911
1911-03-05 / 19.szám
Esztergom, 1911. XXXIII. évfolyam 19. szám. Vasárnap, március 5. AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára .14 f, Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fill. Csütörtöktől — Vasárnapig. Anarchia a városházán. Szinte kételkedni kezdünk benne, hogy Esztergom városának van választott képviselőtestülete. Azt hittük, hogy valami kirendelt kormánybiztos vezeti teljes hatalommal a város ügyeit, mert lassan már egynegyed éve, hogy a képviselőtestület megalakult, de eddig létezésről semmiféle életnyilvánítást nem adott. December 30-án alakult meg a város 1911. évre érvényes és autonómiájának gyakorlására ^hivatott képviselőtestület, de mindezideig, dacára hogy azóta már a harmadik hónapban vagyunk, — még mindig csak a megalakultság munkájának babérain nyugszik. Nem hallottuk azóta a képviselők szavát, nem hivatott össze azóta az autonómiát képviselő testület, jóllehet a város szervezési szabályrendelete 5. szakaszának második bekezdése erről a következőkben intézkedik: „Rendes közgyűlés minden második hónapban és pedig lehetőleg a hó első csütörtök napján tartatik." Január hónap elmúlt, február hó 2-ika, a második hónap első csütörtöki napja szintén, de elmúlt már az egész február hó is, amelynek folyamán a fenthivatkozott szakasz szerint a polgármesternek a képviselőtestületet összehívni a szabályrendelet által előirt törvényes kötelessége lett volna. Vimmer Imre polgármester ezt nem tette a második hónap egész tartama alatt, de nem hivta össze a képviselőket március 2-án sem, a harmadik hónap első csütörtöki napján. Igy állván a helyzet, a polgármester szabályrendeletellenes eljárása, a törvény flagráns megsértése s ezáltal az önkormányzati jog, a város autonómiájának semmibevevése tehát nyilvánvaló. Tisztelettel kérdjük most már, hogy miért volt a tisztelt ellenzék részéről az a nagy erőlködés, miért kellett a város polgárainak a szavazó-urnához felvonulni, de általában miért volt ez az egész képviselőtestületi tagválasztás, ha most a választás megejtése, az ellenzék fényes győzelme, az alakuló közgyűlés megtartása után a beválasztott tagoknak, a képviselőtestület egyetemének nemcsak hogy munkát nem adott, de egy teljes negyedévig össze sem hivta őket a polgármester. Minek akkor ez az úgysem sokat érő, klikkbefolyásoknak engedő önkormányzati autonómia ? Minek volt a heves harc a városi képviselőségért, ha a képviselőtestület jogait, a szabályrendelet intézkedéseit a polgármester semmibe sem veszi s mint egy teljesjogu kormánybiztos végzi a hivatalos teendőit, ha ugyan végzi. A városi közélet poshadtságának, az átkos klikkuralom létezésének, a 140%-es pótadónak ez a közöny, ez a bűnnel határos semmittevés, a képviselőtestület egyes tagjai és egész egyeteme jogainak a polgármester által való fumigálása az egyedüli és kizárólagos oka. . Hol van a képviselőtestület tagjai közül „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRC ÁJA. Agenor gróf és Szilasi Tamás. Irta: Szomaházy István. I. Szilasi, akinek záros határidőre kellett szállítani a regényét, szomorúan ült az Íróasztal mellett s miközben a szomszédos ebédlőben a szobaleány a feleségét ölíöztette, a következő regényfejezetet vetette lázasan a papírra: XXIV. fejezet. A férfi. A gróf a hintaszékben ült és lábát a kandalónál melengette. Odakünn hideg és nedves őszi nap borult a didergő világra, de az elegáns medvebőrös dolgozószobában, amelyet ezer exotikus csecsebecse ékesített, a tüz otthonos fénye áradt szét. A gróf a hintaszékben ült és hanyagul olvasta megszokott francia hírlapját. Finom gianaclis-cigarettájának füstje bodor karikákban tört a japán-stilü mennyezet felé és a csöndet alig zavarta meg más nesz, mint a papir diszkrét zörgése, mikor a gróf a másik oldalára fordította a francia újságot. Az ezüstös óra, amelynek tetején egy rokokó vitéz állott őrt, szabályosan ketyegett. Ki tudja, meddig tartott volna ez az elálmositó csöndesség, ha most hirtelen egy tiszta csengésű asszonyi hang meg nem szólal az egyik homályos szögletben: —Tehát?— kérdezte az ezüstös asszonyi hang. — Tehát? A gróf letette az újságot és egy ujabb füstmacskát bocsátott föl az arabeszkes menyezet felé. — Mit akar a grófné ezzel a kérdéssel ? — mondta szenvtelenül. — Azt hiszem, hogy a gróf tudja, miről van szó . . . — Már megint az utazásról akar beszélni, — nevetett föl a gróf gúnyosan. Ugy gondolom, hogy elég érthetően fejtettem ki az álláspontomat a grófné előtt . . . Ismétlem tehát másodszor: Nem, nem, nem . . . A grófné most leesett a szőnyegre és szőke fejével sirva borult a nyugodtan cigarettázó férjére. — Agenor, értsen meg, — rebegte könnyezve. Ez a levegő fojt, a társaság terhemre van, a bálok, a mulatságok untatnak. A szabad tengerre, a kék égboltra van szükségem, hogy csak némikép'en is magamhoz térjek . . . Meg fogok halni itt . . . érzem . . . tudom . . . bizonyos vagyok benne . . . Legyen irgalmas, Agenor . . . vigyen el ebből a borzadalmas légkörből . . . A gróf uj cigarettára gyújtott és az egyik lábát átvetette a másikon. — Grófné, — mondta aztán szárazon, — hagyjuk a fölösleges jeleneteket . . . Tudja, hogy nincs kedvemre az érzékenykedés és mit sem gyűlölök annyira, mint a hiábavaló szóbeszédet . . . Megmondtam, hogy nem viszem el a genuai tengerpartra — és ha ismer, bizonyos lehet afelől, hogy meg is tartom a szavamat ... Ne okozzunk tehát egymásnak fölösleges keserűséget. — Agenor, — susogta elhalóan, — Agenor, legyen jó ... az Istenre kérem . . . Rabszolgája, hü kutyája leszek, ha kérésemet teljesiti . . . Önnek mindegy . . . legfeljebb nem vadászik egy hétig . . . engem az egész életemre boldoggá tesz ... A ruhája szegélyét fogom csókolni ... a szemébő lesem ki minden vágyát. . . csak vigyen el innen . . 1 vigyen el, mert megfúlok ... A gróf dacosan vállat vont. — Szegény gyermek, Önnek láza van Feküdjék le ... a pihenés jót fog tenni az idegeinek. — Agenor, Agenor, hát nem teszi meg? A gróf válasz helyett egy bécsi kupiét fütyürészett. Az óra szabályosan ketyegett. 5 Ä szomszédban egy kanári dalolt. — Istenem! — sikoltotta most a grófné hangosan — a szivem ... Puha kis kezével szivéhez kapott, szőke feje bágyadtan hanyatlott le a szőnyegre. A gróf azcnban ügyesen félfogta és a pamla ő ra fektette. Miközben a vánkost a feje alá igazította, halkan dörmögte: — Ismerjük az ilyesmit. E pillanatban lépett szobába Jácint őrgróf, a hírneves oroszlánvadász, aki^— mint olvasóink Megérkezett a kitűnő tavaszi idénysör a „Koroná"-ba. Állandóan friss készlet. Veri az összes külföldi termékeket. Mesés izü, üdítő ital. "v-*.
