Esztergom és Vidéke, 1911
1911-01-01 / 1.szám
AZ ESZTERGOMVÁRMEGYEI KÖZSÉGI ÉS KÖRJEGYZŐK EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS LAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár — ' • • — ' ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii. A hét. A kétszeri nyereség után, kétszeri bukás. Ez ma a helyzet képe, amely a város közéleténél élénkbe tárul. A június elseji és december 14-iki kétszeres képviselőválasztási győzelem után a munkapártnak meg kellett érnie azt, hogy a december 7-iki képviselőtestületi és 9-iki megyebizottsági tagválasztásnál elégtételt vegyenek rajta kétszeres győzelméért. A győztes ellenzék azonban nem elégedett meg még ezzel a dupla revanssal sem,' kivívott sikereit tetézte azzal, hogy a 29-iki törvényhatósági és a 30-iki városi alakuló közgyűléseken a fennálló rendszer hiveit nemcsak, hogy minden téren hátraszorította, de sőt erőben megizmosodva a munkapárt jelöltjeit sorra kibuktata minden választmányból és bizottságból annyira, hogy hírmondó is alig került be közülük. Az ellenzéknek ugy a megyénél mint a városnál elért fényes győzelmét lekicsinyelni nem lehet s ha öszehasonlitjuk a munkapárt kétszeri képviselőválasztási és az ellenzéknek legutóbbi diadalait, kétségtelenül meg lehet állapítani, hogy ezek a győzelmek sokkal mélyrehatóbbak és következményeiben még most kiszámíthatatlanok. Ha a megyénél és városnál ezt a térfoglalást egy liberális ellenzék cselekedte volna meg, akkor semmi fontosabbat nem tulajdonítanánk neki. Elvi álláspontunk volt ugyanis mindig, hogy sem a megyei, de még inkább a városi közgyűlésbe politika ne vitessék be, de nagyon természetes, hogy ha már a küzdőpártok egyike politikai színezetet kivan adni a közgyűléseknek, a másik párt sem idegenkedhetik ettől, sőt minden erejével arra kell törekednie, hogy a közélet minden vonalán az ő akarata érvényesüljön. Most, midőn nem egy liberális ellenzék, hanem a 48-as cégér alatt tömörült néppártiak és mindenpárti klerikálisok aratták a diadalt, önkénytelen is kérdezzük, hol van az a liberális többség, hol van az a harcban megedzett munkapárt ? A neve megvan, de a gyerek hiányzik. Kezdjük mindjárt a születésével. Az általános választások előtt nagy agilitással megalkottak egy adhoc munkapártot. Ez afféle alkalmi párt volt, amely azonban június elsején kiállta a tűzkeresztséget. Ha ezt a pártot, ezt az elszánt polgártömeget a vezetőség a választások után is összetartja, akkor egy második választás lehetőségét nyugodtan várta volna be. Mi június elsejétől decemberig számtalanszor irtunk, agitáltunk, jártunk a pártelnökhöz, hogy ezt az adhoc munkapártot állandósítsa, szervezze jól meg és igy összetartva, tömörítse egy állandó szervezetbe. Ez nem történt meg de nemcsak, hogy ez nem, de egyáltalán semmit sem tett a pártvezetőség. Ily tétlenségben találta a pártot a decemberi képviselőtestületi és megyebizottsági tagválasztás, ahol jelöltjei sorra buktak' sőt magán a pártelnökön is éreztette a félévi tétlenség az eredményt. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. HÖLGYEK A KIRAKAT ELŐTT. Az utca színes népáradatában Ragyog sok fényes kirakat, És megállítja tolongásuk utján A hölgyeket, az urakat. Iromba gépek, szíjak, fegyverek közt Jár-kél a mord férfi-világ, S a hölgyek ott, hol halmozottan áll a Káprázatos toll és virág. A férfi népre nincsen semmi gondom, De annak ősi titka bánt: Hogy honnan ered vonzalma a nőknek A virág és a toll iránt. Talán a természet szent késztetése, Hogy minél szebbek legyenek, S páros szépségét virágnak, madárnak Kiki így szerezhesse meg. Sőt még mélyebben gondolom a titkát, Én a meséken indulok, Mert szent hitem, hogy minden mese magva Valami ősigaz dolog. Vallom tehát, hogy valaha a leányok Virágok voltak csakugyan, nr Liliomok, rózsák violaszálak, Ahogy ma is köznyelvbe van. A tündérkorban valami varázslat Feloldhatá kötött helyük, De virágvoltuk árulója most is Az. ; arcuk, ajkuk és szemük. Virágot tüz mind keblére, hajába, És hajladozik, mint az ág, Megöntözködik édes illatokkal, Ugy mint az igazi virág. Mikor egy-egy eleven orgonával Találkozom az utamon, Mindig a tavasz friss fuvalma csap meg S egészen megfiatalodom. Virágba öltözzék tehát az asszony S virágba öltözzék a leány, Mert lám igy rendeli az átöröklés És a természettudomány. De más korszakról is regél az emlék, Az is réges-rég lehetett, És máig őrzi képzelet s kép róla Az eredeti jeleket Szárnyak simultak hóvállukra egykor, Puhán és forrón ölelők, Ez volt az angyalok kora, akiknek Egyenes utódai ők. Évmilliárdok koptatása közt ha Ma szárny nem is akad, De ki nem érzett — egy-egy ölelésközben Magán már angyalszárnyakat? Ahányszor én kis lányt Iátok, ki szó közt Lengén két karját emeli, Lelkem az angyalszárny pihéit Mindig karjára képzeli. Aranybajátszó kék tollú madárkák, Nyitott szárnyak, csőrös fejek, Titeket is — anyai ékszerekként — Rajok csak hadd helyezzelek. S képzeletország ragyogó tollát mind Rajok adom, mint egykoron, És magam is — lelkemre szárnyat öltök, Ha hozzájok kívánkozom. Körültök is keringek képzeletben A kócsagjárta vonalon, S versenyt cikázok lecsapó sasokkal Merészen és fiatalon. Lángfényes utcák illatos legében Ti szép galambok, kócsagok, Szél simogatta lengő tol latokkal Csak rajta hát, suhanjatok. MEGÉRKEZTEK a EEG JOBB MINOSECJU és JL-KUUIV A IUöAlSJí salon-, ebédlő- és hálószoba-, valamint futószőnyegek OQ KRAJCÁRTÓL FELJEBB, JÓ T- OTITIC ETQ I A l/*%Q DIVATÁRUHÁZÁBAN KOSSU'H LAJOS-UTCA £0 ÁLLÁS MELLETT KAPHATÓK O I CSlNCUl LHUUO TELEFO'
