Esztergom és Vidéke, 1910

1910-03-20 / 23.szám

Az Esztergom-megyei párkányi takarékpénztár XXXVIII. évi rendes közgyűlése. 1910. március 12. A közgyűlést dr. Walter Gyula elnök nyitotta meg a szép számmal megjelent részvényeseket üdvözölve. Megnyitó beszédében megemlékezik mindazon körülmények- és eseményekről, melyek az elmúlt év folyamán az intézet üzleti tevékenységére befolyást gyakoroltak. Ezek között emliti fel elsősorban a Balkán-félsziget ormai felül az év elején fenyegetőleg közeledő háború rémét, az ennek folytán szükségessé, váló és az országra nagy anyagi áldozattal nehezedő védelmi intézkedéseket. Majd midőn e veszedelem elmullott, ismét rossz befolyást: gyakorolt közgazdaságunkra a kormány lemondása és a hónapokon keresztül tartó válság. A helyzet mostohaságát jelentékenyen fokozta a szűk termés is. Felemlíti a kedvező kö rülményeket is, mint a nagy pénzbőséget és ennek folytán az olcsó kamatlábat, valamint az év vége felé a budapesti értéktőzsdén beállott állandó javulást, mely az értékpapírok árfolyamának tetemes emelkedését eredményezte. Majd ismerteti az egyes üzletágak forgalmában elért emelkedést, az elért üzleti eredményt, mely lehetővé teszi, hogy az osztalék részvényenkint 2 koronával emeltessék. Ezek után sajnálattal jelenti be, hogy Haudinger Ignác igazgató előrehaladt korára és kedvezőtlen egészségi állapotára való tekintettel kénytelen állásától megválni. Az elnök válogatott szavakkal emlékezik meg az igazgató érdemeiről, melyeket a közgyűlés jegyzőkönyvében örökit meg. A közgyűlés egyhangúlag megszavazza a távozó igazgatónak eddigi fizetését nyugdíj gyanánt. A közgyűlés az elnöki megnyitó beszédet, szűnni nem akaró zajos tetszéssel fogadta, majd elfogadta az igazgatóság által beterjesztett zárszámadásokat és tudomásul véve a felügyelő-bizottság jelentését, a szokásos felmentvényt úgy az igazgatóságnak, mint a felügyelő-bizottságnak megadja. Az igazgatósági jelentésből kitűnik, hogy az évi forgalom 1.621,544 K-val múlja fölül az előző évit. A betéti állomány 72,325 K-val, a jelzálogkölcsönök 226,989 K-val, az értékpapír előlegek 6,644 K-val emelkedtek. A váltó-állomány 70,396 K csökkenését indokolja a jelzálogkölcsönök emelkedése. Az értékpapir állományt kedvező realizálások által sikerült 155,265 K-val csökkenteni. Az elért tiszta nyereség 41,211 K 44 f, mely az előző évit 5635 K 29 f-rel múlja felül. A távozó igazgató utódjául a közgyűlés egyhangúlag közfelkiáltással Rogrűn Ede eddigi igazgató-helyettest és e választás folytán megüresedő igazgató-helyettesi állásra Klement István pénztárnokot választotta meg. A megválasztottak a közgyűlésnek a személyök iránt nyilvánított bizalmat meleghangú szavakban köszönik meg. Végül még az igazgató indítványára a közgyűlés nagy lelkesedéssel köszönetet szavaz az elnöknek a gyűlés tapintatos vezetéseért, mire a részvényesek az elnököt éltetve oszolnak szét. Kórházainkról. Ha a száraz kritikához folyamodom és le irom kórházaink előnyeit, vagy felsorolom hiányait, a közvetlen érdekeltek kivételével az olva sók 99 percentje tovább forgatja a lapot és nézegeti a napi híreket, anélkül, hogy ezen fon tos témának néhány percet szentelne. Azért inkább másként kezdem el, még pedig ugy, ahogy regényeket szoktak megkezdeni, felel metessel. A vakbélgyulladásos beteg, a műtő aszta Ion fekszik .és már bódultan szívja magába a chloroform édeskés gőzét, a mütő keze biztosan dolgozik a feltárt hasüregben, a legnagyobb lelkiismereetességgel ügyel fel a felnyitott seb minden részletére nehogy elfeledjen valamit, miközben fülei a beteg egyenletes légvételét figyelik. Még két perc és a műtét szerencsésen be van fejezve, egy emberi élet meg van mentve. Igy történik ez kórházunkban jelenleg úgyszólván hetenkint néhányszor, mig 10—15 évvel ezelőtt mikor még ily modernül felszerelt kórházunk és ily ügyes vezetője nem volt, az operálásra szoruló betegek úgyszólván biztosan a halál fiai voltak. És népünk kezdi is belátni, hogy eddigi félelme a kórház iránt már felesleges mert ez nem a régi, elszegényedett aggok háza többé, a honnan kiút már csak a temetőbe visz, hanem olyan hely, ahol ha még emberi számítás szerint egyáltalában lehetséges, egészségét visszanyerheti. Hófehér tiszta szobák, tiszta padló és ágy, világosság fogadja a barátságtalan sötét nedves piszkos és rosz levegőjű szobához szokott beteg munkást, ki a szelid lelkű nővérek azonnal tiszta fehérneműbe öltöztetnek és fektetnek bele a tiszta puha ágyba. Ott vannak mellette állandóan, megetetik, vigasztalják szenvedései közepette és ha veszélyt látnak, a bennlakó orvost azonnal hozzá hívják. Nem szépítgetek itt, hanem amit leírok, azt biztos tudomásból mondhatom, hogy mind tény és való. Magától értetődik vannak betegek, kik türelmetlenek, nem tudják megérteni, hogy miért nem szabad nekik mindent enni kapniok, amit csak akarnak, esetleg nem izlenek az ételek, mert amúgy sincs étvágyuk és ennélfogva brutálisan támadják a nővéreket, de hát ez népünk csekély intelligentiájából könnyen megmagyarázható. Tudják ezt az ápolónővérek és hallgatagon tűrik, emiatt a megtámadtatásokat és folytatják munkájukat türelemmel, kitartással. Kicsiny kórházunk olyan mint egy cukor épület, benne példás rend, szigorú fegyelem és mégis mennyi roszakaratu támadásnak van állandóan kitéve. Támadják azért, mert esetleg egy beteg a műtét alatt meghalt. Hát uramfia, Isten az a sebész, hogy okvetlenül meg kell gyógyítania a beteget. Azután mutassanak nekem azok a támadó urak a világ összes sebész tanárai közül csak egyet is, kinek az asztalán még nem halt volna meg beteg. Majd támadják a nővéreket, hogy brutálisan bánnak a betegekkel, anélkül, hogy követnék az audiatur et altéra pars elvet, (hallgattassék msg a másik fél is.) Majd meg az igazgatóra egyre több adminisztratív terhet akarnak egyesek róni és folyton kifogásolják, ugy a sebészi, mint adminisztratív működését. A sebésznek az a feladata, hogy működjék és segítséget nyújtson a szenvedőknek, adminisztratív teendőinek csak formaiaknak kellene lenni és mégis ezért támadják teljesen alaptalanul egyesek a megyénél és városnál. E thémáról különben nagyon sokat lehetne beszélni, de akkor a személyeskedés mezejére kellene lépnem, ami lapunk irányelvével ellenkezik, no még tán az orvos uraknak is kellemetlen lenne. De azt hiszem, hogy eme nyílt titok úgyis mindenki előtt ismeretes. Inkább pillantsunk be a „Vörös Kereszt" kórház életébe. Eme gyönyörű helyen épült modern kórház az év több mint 3

/4 évében kong az ürességtől. Az igaz, hogy mint ilyenre nincs is reá szükség, legfeljebb háború esetén tenne szolgálatot, de legalább addig is fel lehetne használni okosabb dologra. Mint tüdővész szanatóriumot lefújták. Miért? Azt nem tudom ! Engedjék meg a méltóságos gondozók, hogy egy más ajánlattal álljak elő, ha már az első nem tetszett. Engedjék át a kórházat fertőző betegek számára . . . Nagyszerűen megfelelne e célnak ugy fekvésével, mint berendezésével. Legfeljebb egy két gipsz-falat kellene benne állítani az elkülönítés miatt, ezt megcsináltatná a város. Viszont meg vagyok róla győződve, hogy cserébe szívesen átengedné a Kolos kórház mostani fertőző pavillonját megfelelően átalakítva a vörös-kereszt kórházat eddig igénybe vevő egyének számára. Mind a két fél nagyon jól járna. Egyrészt a primási betegek 3 orvoshoz jutnának és állandó orvosi felügyelet alatt volnának a mostani bejáró orvosi rendszerrel szemben, másrészről a város egy modern fertőző kórházhoz jutna és bátran nézhetne szembe minden járvánnyal. Méltóságos Urak! Vegyék e dolgot fontolóra, vessék latba illetékes helyen befolyásukat, tegyenek Önök is valamit e szegény város érdekében és mi áldani fogjuk neveiket. Netno. Lapunk legközelebbi száma, te= kintetteí a húsvéti ünnepekre, csü= törtök helyett szombaton délután jelenik meg. — Hollósi Rupert — apát. Mint örömmel értesülünk, a bencés-székházba tegnap délben távirat érkezett, amely tudatta, hogy a rendtagok bizalma Hollósi Rupertet, főgimnáziumunk nagyérdemű és tudós igazgatóját emelte a celldömölki apáti méltóságra. Ő nyerte el a legtöbb szavazatot, dr. Zoltvány Irén, Lingl Valérián, Horváth Kristóf, Pacher Donát és Wargha Sámuellel szemben. Úgy értesülünk, hogy az új apát még június végéig vezetni fogja főgimnáziumunk ügyeit. — A főispán Esztergomban. Meszlény Pál főispán pénteken délelőtt 8 f/

a órakor a vicinálissal városunkba érkezett Sacelláry György képviselőjelölt társaságában. A főispán a megyeházán hivatalosan fogadta a vármegye tisztikarát. A tisztikart dr. Perényi Kálmán alispán vezette a főispán elé és a tisztikar nevében biztosította őt arról, hogy őket minden időben munkára készen fogja találni, kifejezte egyúttal a tisztikar bizalmát és ragaszkodását. A főispán örömmel fogadta a bizalomnyilvánitást és vállvetett együttműködésre hivta fel a tisztikart. Ezután az alispán sorra bemutatta a megye tisztviselőit. A fogadtatás után a főispán az alispán kalauzolása mellett több látogatást tett a városban az alakulandó munkapárt vezetésre kiszemelt férfiainál. Délben dr. Perényi Kálmán látta vendégül uri házánál a főispánt, Meszlény Pál az esti gyorsvonattal Sacelláryval együtt visszautazott Budapestre.