Esztergom és Vidéke, 1910

1910-03-06 / 19.szám

— Biztosítási képviselet. Amint halljuk, egy népszerű életbiztosító társaság helyben is képvi­seletet fog szervezni, amely által az illető képvi­selő havonta 3—400 korona mellékjövedelemre tehet szert. Azok, akik e képviseletre pályáznak, küldjék ajánlataikat „Képviselet 2005" jelige alatt Blockner J. hirdető irodájába, Budapest, IV., Sütő utca 6. szám. — A jó földik. Német Ferenc, Győri Már­ton és Győri Mihály, mindannyian ebedi lakósok, a táti szénrakodónál lapátolták békés egyetértés­ben a szenet. A napokban azonban hangos szó­váltásba elegyedtek s mivel nézeteiket békésen ki nem cserélhették, a két Győri testvér neki esett Német Ferencnek és zsebkésükkel összeszurkál­ták. Bérüket a kir. járásbíróságnál fogják meg­kapni. Hét krajcár. Irta : Móricz Zsigmond. Jól rendelték azt az istenek, hogy szegény ember is tudjon kacagni. Nemcsak sirás rívás hallik a putriban, hanem szívből jövő kacagás is elég. Sőt az is igaz, hogy a szegény ember sokszor nevet, mikor inkább volna oka sírni. Jól ismerem ezt a világot. A Soósoknak az a generációja, amelyből az apám való, megpró­bálta az ínségnek legsúlyosabb állapotát is. Ab­ban az időben napszámos volt az apám egy gép­műhelyben. Ő sem dicsekedik ezzel az idővel, más sem. Pedig igaz. És az is igaz, hogy soha már én e jövendő életemben nem kacagok annyit, mint gyermeksé­gem e pár esztendejében. Hogy is kacagnék, mikor nincsen már piros arcú, vidám anyám, aki olyan édesdeden tudott nevetni, hogy a köny csorgott a végén a szemé­ből s köhögés fogta el, hogy majdnem megfoj­totta ... •És még ő sem kacagott úgy soha, mint mi­kor egy délutánt azzal töltöttünk, hogy hét kraj­cárt kerestünk ketten. Kerestünk és találtunk is. Hármat a gépfiókban, egyet az almáriomban . . . a többi nehezebben került elő. ' Az első három krajcárt még maga meglelte az anyáin. Azt hitte, többet is talál a gépfiában, mert pénzért szokott varrni s amit fizettek, mindig odarakta. Nekem a gépfia kifogyhatatlan kincses bánya volt, amelybe csak bele kell nyúlni s mind­járt van terülj asztalkám. El is bámultam nagyon, mikor az édesanyám kutat, kutat benne, tűt, gyüszüt, ollót, szallagda­rabokat, zsinórt, gombot, mindent szétkotor s egy­szerre csak azt mondja nagy bámulva: — Elbújtak. — Micsodák ? — A pénzecskék, — szólt felkacagva az anyám. Kihúzta a fiókot. — Gyere csak kis fiam, azér is keressük meg a gonoszakat. Huncut, huncut krajcárkák. Leguggolt a földre s olyanformán tette le a fiókot, mintha attól félt volna, hogy kirepülnek, ugy is borította le egyszerre, mint mikor kalappal lepkét fog az ember. — Nem lehetett azon nem kacagni. — Itt vannak, benne vannak, — nevetgélt s nem sietett felemelni — ha csak egy is van, itt kell neki lenni. Leguggoltam a földre, úgy lestem, nem bú­vik-e ki valahol egy fényes pénzecske ? Nem moz­gott ott semmi. Tulajdonkép nem is nagyon hit­tük, hogy van benne valami. Összenéztünk és nevettünk a gyerekes tréfán. Hozzányúltam a fenekével felfordított fiókhoz. — Pszt! — ijesztett rám az anyám, — csendesen, még kiszökik. Te még nem tudod, milyen fürge állat a krajcár. Az nagyon sebesen halad, csak úgy gurul. De még hogy gurul . . . Jobbra-balra dőltünk. Sokat tapasztaltuk már, hogy igen könnyen gurul a krajcár. Mikor felocsúdtunk, én megint kinyújtottam a kezem, hogy felbillentsem a fiókát. — Jaj! — kiáltott rám újra az anyám s én megijedtem, úgy kaptam vissza az ujjam, mintha a sparherthez ért volna. — Vigyázz te kis tékozló. Hogy sietne már kiadni az útját. Addig a mienk, mig itt van alatta. Csak hadd legyen ott még egy kis ideig. Mer lá­tod mosni akarok, ahoz szappan kell, szappanra legkevesebb hét krajcár kell, kevesebbér nem ad­nak, nekem már van három, még kell négy, az itt van ebbe a kis házikóba; itt lakik, de nem szereti, ha háborgatják; mert ha megharagszik, ugy elmegy, hogy sohse látjuk többet. Hát vigyázz, mer a pénz nagyon kényes, csinnyán kell vele bánni. Tisztességgel. Könnyen megáprehendál, mint az úri kisasszonyok ... Te nem tudsz va­lami csalogató verset, azzal tán ki lehet csalni a csigabigahéjából. Hányat kacagtunk e csacsogás közben. Tu­dom is én. De a csigabiga-csalogató nagyon fur­csa volt. Én rá is kezdtem a verset: Pénz bácsi gyere ki, Ég a házad ideki . . . Azzal felfordítottam a házat. Volt alatta százféle szemét, csak pénz, az nem volt. Az anyám savanyúan felhúzott ajakkal ko­torászott hiába. — Milyen kár — mondta, — hogy aszta­lunk nincsen. Ha arra borítottuk volna ki, na­gyobb lett vóna a tisztesség, akkor btt vóna alatta. Én összekapargáltam a sok lomot s bele­raktam a fiókba. Az anyám az alatt gondolkozott. Ugy eltörte az eszét, nem tett-e valahová valaha valami pénzt, de nem tudott róla. De nekem fúrta valami az ódalamat. — Edes anyám, én tudok egy helyet, a hon van krajcár. — Hol fiam, keressük meg, mig el nem ol­vad, mint a hó. — Az üveges almáriumba, a fiúkba vót. — O boldogtalan gyermek, be jó, hogy elébb nem montad, most asse lenne. Felállottunk s mentünk az üveges almárium­hoz, aminek nem volt üvegje már régen, de a fiúkjába ott volt a krajcár, ahol én tudtam, Há­rom nap óta készültem kicsenni onnan, de sose mertem. Pedig cukrot vettem vóna rajta, ha azt is mertem vóna. » — No van már négy krajcár. Sose búsulj már fiacskám, meg van a nagyobbik fele. Már csak három kell. Osztán, ha ezt a négyet meg­kerestük egy óra alatt, azt a hármat is megleljük uzsonnáig. Még akkor is moshatok egy rendet estig. Gyere csak szaporán, hátha a többi fiókba is lesz egy-egy. (Folyt, köv.) Szerkesztői üzenet. Dr. Nógrádi Győr. Kívánságának eleget tettünk. Buz­dító soraiért hálás köszönetünk. Clinctator, Helyben. Nevének megfelelően csak kése­delmeskedjék, írásai sohasem érkezhetnek hozzánk elég későn. Jobb soha, mint későn! R. A. Rövid, de velőtlen. NYILT-TÉR*) Ha szomorú oem lenne, nevetői kellene rajta! Egy hétig vesződtem a katarusommal, be* szedtem minden elképzelhető szert, s csak< a gyomromat rontotttam el vele. Végre vettem egy doboz valódi Fáy-féle szódeni ásványpasztillát. 1 kor. 25 fillérért — és minden baj elmúlt! Hogy a legjobb gondolat mindig utoljára jön ! De Fay valódi szódeni pasztillájára esküszöm s többé sohasem fogy ki a házamban ! Főképviselet Magyarország és Ausztria ré­szére: W. Th. Guntzert, cs. és k. udv. szállító, Wien, IV/I. Grosse Neugasse 17. A legtartalmasabb legelőkelőbb legjobb napilap AZ UJSAG Budapesten. Egy évre 28 korona, félévre 14 korona, negyedévre 7 korona, egy hónapra 2 korona 40 fillér. Egyes példány ára 10 fillér. Vasárnapi szám 20 fillér. Egy kitűnő karban levő kerékpár eladó. Felvilágosítást ad: Popper Ede, Esztergom, SE I DLITZ-POR Enyhe, oldó haziszer mindazoknak, kilc emész­tési zavarokban és az ülő életmód egyéb követ­kezményeiben szenvednek. Egy eredeti csomag ára 2 korona. Vidéki gyógyszertárakban kérjük Moll készít­ményeit. SOS - BORSZESZ ^"er^ttBedörzsölés, elismert, régi jóhirnevű házi­szer szaggatás és hűlésből származó mindennemű be­tegségek ellen Eredeti üveg ára 2 kor. Kapható minden gyógyszertárban és drogériában Főszétküldési hely MOLL A. gyógyszerész, cs. és kir. ndv. szállító. Bécs, I. Tuchlauben 9. *) E rovatban közlőitekért nem vállal felelősséget a Szerk. Laptulajdonosok és kiadók: Dr. DÉNES ALADÁR, P0RGESZ BÉLA

Next

/
Oldalképek
Tartalom