Esztergom és Vidéke, 1910

1910-11-27 / 92.szám

tsztérgom, XXXii. évfolyam 92. szám. Csütörtök, november 27. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . , Fél évre ..... 6 K Egyes szám ára Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii. 3 K 14 f. Csütörtöktől — Vasárnapig. Tapogatódzások. Esztergom üj választás előtt áll. Mint az ilyenkor szokásos, megindultak a konbinációk és tapogatódzások. A munkapárt, amelyet az elvhüség tart össze, felülről várja a direktívát és már kezd is tömörülni egy valószínű jelölt körül, kinek neve gróf Széchenyi Emil és az egyedüli possibilis kandidátus a király személye körüli miniszteri tárcára. Széchenyi gróf még nem döntött a jelöltség elfogadása tárgyában, de a beavatott Körök biztosra veszik, hogy elfogadja. A függetlenségiek a bácskai nábob felé kacsingatnak; Fernbach Károly volt bácsmegyei főispán a kiszemelt, akinek csengő hangzású neve mellett meg van az a jó tulajdonsága is, hogy valódi 48-as Justh párti. Egy még csak a nyilvánosság kizárásával működő csoport Szemere Miklóst „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Babilonban. Idegen ég alatt Idegen országban. Idegen nép közölt Nyomorgatva élünk Keserves rabságban. Csordultig telt pohár A mi fájó lelkünk. Csaknem szétszakasztja Az a tenger bánat, Amit benne rejtünk. Idegen pogánynép Nehéz járma alatt Könnyezni sem szabad.. . — Jaj, csak tűrni szabad. Csak meghalni szabad ! Jertek el, menjünk ki Babilon vizéhez .. . Titokban sirjuk el Azt a sok keservet, Amit lelkünk érez. óhajtja, aki 67-es* ugyan, de nem munkapárti és aki — állítólag már kijelentve, hogy Széchenyi gróf ellen nem lép fel. Két hét múlva választás lesz és majd akkor meglátjuk, hogy kinek a nevét fogja diadalmasan lobogtatni a hideg téli szél. • A jegyzők lapja. A vármegye legintelligensebb testülete a jegyzői egyesület tegnapi gyűlésén megtisztelt bennünket azzal, hogy lapunkat egyhangúlag hivatalos orgánumának tette meg. Amidőn ezért neki köszönetünket fejezzük ki, azzal óhajtjuk honorálni a megtiszteltetést, hogy a jegyzői kar érdekeinek ugy mint eddig is, mindenkor szószólói leszünk. Pártoktól, hatóságoktól, klikkektől és felekezetektől függetlenül fogjuk szolgálni a jegyzői kar ügyét és hasábjainkon, ame^ lyeken eddig is félelmet nem ismerő bátor hangon küzdöttünk minden közügyért, az ő érdekeiknek első sorban adunk helyet és biztosítjuk őket, hogy mint hivatalos lap erkölcsi súlyban is megnövekedve, kellő nyomatékkal fogjuk hallatni szavunkat, bármilyen hatalommal találjuk is szembe magunkat. Népgyűlés a házbéradó ügyében A város minden polgárára,^ de különösen Szenttamás legszegényebb néposztályára még most beláthatatlan ólomsullyal nehezedő házbéradó fizetés elhárítása, illetve megakadályozása céljából Szenttamás, Tabán és Teréziánum, tehát a leginkább érdekelt városrészek polgárai közül mintegy 100-an jöttek össze csütörtökön este a Fürdőszálló nagytermében, hogy állást foglaljanak e reájuk nézve igen fontos kérdésben. A megjelent polgárok a népgyűlés vezetésére dr Janits Imre kir. közjegyzőt kérték fel, aki elfoglalván az elnöki széket, a jegyzőkönyv vezetésére dr. Dénes Aladárt, a népgyűlés tárgyának előadására pedig Bártfay Gézát kérte fel, majd röviden ismertette a népgyűlés összehívásának célját és felszólította a megjelent polgárokat, hogy teljes higgadtsággal és tárgyilagossággal hallgassák meg a szónokot, mert közügyről, egy szegény Kegyetlen sziveknél Itt a fűzek jobbak : Fejüket ránk hajtva, Minket eltakarva Velünk szomorkodnak. Könnyünket a folyó Messze elsodorja; Habja is búg, zokog S nehéz panaszunknak Nem lesz árulója. De nyomorgatőink Ha szomorún látnak, Pokoli, vad vágygyal, Kegyetlen csúfsággal Vidám dalt kivannak. És az emésztő kinSzázszoros lesz rajtunk, És halottként hallgat Rezgöhúros lantunk, Megvonagló ajkunk. Ó, ha szabad volna, Nem dalolnánk másról: Csak a megalázott, Letiprott, kifosztott Elhagyott hazáról. Földéről, egéről, Jordánnak vizéről, A büszke városnak : Sión szép lányának Gyászos elestéről! Oda lett a templom, Oda leit az oltár ; A főpap nem áldoz, Leviták serege Az Úrnak nem szolgál. Uram, szent haragod De keményen büntet! — Ne verj mindörökké! Édes ígérettel Vigasztalj meg minket : Hogy Sión leánya A porból jölkelhet, S néped szabad földön, Oltárodnál állva, Zzoltárt énekelhet! Szalay Mihály.