Esztergom és Vidéke, 1910

1910-11-27 / 92.szám

tsztérgom, XXXii. évfolyam 92. szám. Csütörtök, november 27. Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . , Fél évre ..... 6 K Egyes szám ára Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fii. 3 K 14 f. Csütörtöktől — Vasárnapig. Tapogatódzások. Esztergom üj választás előtt áll. Mint az ilyenkor szokásos, megindultak a kon­binációk és tapogatódzások. A munkapárt, amelyet az elvhüség tart össze, felülről várja a direktívát és már kezd is tömörülni egy valószínű jelölt körül, kinek neve gróf Széchenyi Emil és az egye­düli possibilis kandidátus a király sze­mélye körüli miniszteri tárcára. Széchenyi gróf még nem döntött a je­löltség elfogadása tárgyában, de a beava­tott Körök biztosra veszik, hogy elfogadja. A függetlenségiek a bácskai nábob felé kacsingatnak; Fernbach Károly volt bácsmegyei főispán a kiszemelt, akinek csengő hangzású neve mellett meg van az a jó tulajdonsága is, hogy valódi 48-as Justh párti. Egy még csak a nyilvánosság kizárá­sával működő csoport Szemere Miklóst „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Babilonban. Idegen ég alatt Idegen országban. Idegen nép közölt Nyomorgatva élünk Keserves rabságban. Csordultig telt pohár A mi fájó lelkünk. Csaknem szétszakasztja Az a tenger bánat, Amit benne rejtünk. Idegen pogánynép Nehéz járma alatt Könnyezni sem szabad.. . — Jaj, csak tűrni szabad. Csak meghalni szabad ! Jertek el, menjünk ki Babilon vizéhez .. . Titokban sirjuk el Azt a sok keservet, Amit lelkünk érez. óhajtja, aki 67-es* ugyan, de nem munka­párti és aki — állítólag már kijelentve, hogy Széchenyi gróf ellen nem lép fel. Két hét múlva választás lesz és majd akkor meglátjuk, hogy kinek a nevét fogja diadalmasan lobogtatni a hideg téli szél. • A jegyzők lapja. A vármegye legintelligensebb testülete a jegyzői egyesület tegnapi gyűlésén meg­tisztelt bennünket azzal, hogy lapunkat egyhangúlag hivatalos orgánumának tette meg. Amidőn ezért neki köszönetünket fejezzük ki, azzal óhajtjuk honorálni a meg­tiszteltetést, hogy a jegyzői kar érdekeinek ugy mint eddig is, mindenkor szószólói leszünk. Pártoktól, hatóságoktól, klikkektől és felekezetektől függetlenül fogjuk szolgálni a jegyzői kar ügyét és hasábjainkon, ame^ lyeken eddig is félelmet nem ismerő bátor hangon küzdöttünk minden közügyért, az ő érdekeiknek első sorban adunk helyet és biztosítjuk őket, hogy mint hivatalos lap erkölcsi súlyban is megnövekedve, kellő nyomatékkal fogjuk hallatni szavunkat, bár­milyen hatalommal találjuk is szembe ma­gunkat. Népgyűlés a házbéradó ügyében A város minden polgárára,^ de különösen Szenttamás legszegényebb néposztályára még most beláthatatlan ólomsullyal nehezedő házbéradó fize­tés elhárítása, illetve megakadályozása céljából Szenttamás, Tabán és Teréziánum, tehát a legin­kább érdekelt városrészek polgárai közül mintegy 100-an jöttek össze csütörtökön este a Fürdő­szálló nagytermében, hogy állást foglaljanak e reájuk nézve igen fontos kérdésben. A megjelent polgárok a népgyűlés vezetésére dr Janits Imre kir. közjegyzőt kérték fel, aki el­foglalván az elnöki széket, a jegyzőkönyv vezeté­sére dr. Dénes Aladárt, a népgyűlés tárgyának előadására pedig Bártfay Gézát kérte fel, majd röviden ismertette a népgyűlés összehívásának cél­ját és felszólította a megjelent polgárokat, hogy teljes higgadtsággal és tárgyilagossággal hallgas­sák meg a szónokot, mert közügyről, egy szegény Kegyetlen sziveknél Itt a fűzek jobbak : Fejüket ránk hajtva, Minket eltakarva Velünk szomorkodnak. Könnyünket a folyó Messze elsodorja; Habja is búg, zokog S nehéz panaszunknak Nem lesz árulója. De nyomorgatőink Ha szomorún látnak, Pokoli, vad vágygyal, Kegyetlen csúfsággal Vidám dalt kivannak. És az emésztő kin­Százszoros lesz rajtunk, És halottként hallgat Rezgöhúros lantunk, Megvonagló ajkunk. Ó, ha szabad volna, Nem dalolnánk másról: Csak a megalázott, Letiprott, kifosztott Elhagyott hazáról. Földéről, egéről, Jordánnak vizéről, A büszke városnak : Sión szép lányának Gyászos elestéről! Oda lett a templom, Oda leit az oltár ; A főpap nem áldoz, Leviták serege Az Úrnak nem szolgál. Uram, szent haragod De keményen büntet! — Ne verj mindörökké! Édes ígérettel Vigasztalj meg minket : Hogy Sión leánya A porból jölkelhet, S néped szabad földön, Oltárodnál állva, Zzoltárt énekelhet! Szalay Mihály.

Next

/
Oldalképek
Tartalom