Esztergom és Vidéke, 1910

1910-11-24 / 91.szám

f ugvó pontn és *

akis % ktf vétkezhetik kekötés. * fc-rv az enenzék érzi és épen azért erejének végsőkig való megfeszítésével megy a küzdelembe. De éreznünk kell nekünk, a nemzeti munkapártnak is. Épen azért a párthűség és pártbecsület kérdése, hogy ebben a második, ránk kényszeritett élet-halál harcban is — a párt mindegyik tagja megállja helyét és megtegye kötelességét. Ámde ha ezúttal nem is vitatható el a bizottsági és képviselőtestületi tagválasztási küzdelemnek pártpolitikai jellege: ez még nem jelenti azt, hogy csakis rideg pártszempontok vezessenek bennünket a bizottsági tagok jelölésénél és hogy jelöljünk férfiakat minden közéleti arravalósága nélkül — csakis azért, mert hűséges párttagok. Óh nem! Városunk közérdekének azt a parancsát, hogy valóban érdemes, valóban alkalmas és méltó férfiak körül csoportosuljunk, még a harc hevében sem szabad figyelmen kivül hagynunk. Viszont azonban a mai helyzet egyenesen kötelességünkké teszi, hogy ily férfiakat első sorban saját pártunkban keressünk. Hála Isten találunk eleget . . . igen sokat, kiknek mindnyáját nyugodt lélekkel küldhetnénk közügyeink zöld asztala mellé. Sajnos, hogy mindegyiknek nem kínálhatjuk fel a pálmát. Kölcsön kérnünk tehát alkalmas erőket a túloldalról nem kell és a mai viszonyok közt — szerény felfogásom szerint — nem is szabad, mert ismételten harcban, a második döntő mérkőzés küszöbén állunk. Egyenesen pártárulás számba menne tehát ha — amikor táborunkat tömött sorokban támadja az ellenfél — mi az ő soraikban keresnénk alvezérekét. Lekicsinylése, megbélyegzése lenne az saját a fórumon való szereplésre méltán hivatott erőinknek! Szegénységi bizonyítvány magunkról! No meg a gyengeségnek, önbizalom hiányának jele, hogy midőn az ellentábor pártlobogó alatt tüzzel-vassal, minden megengedett és meg nem engedett harci fegyverrel egyenesen megsemmisítésünkre tör és ki akarja zárni közügyeink intézéséből a mi legérdemesebbjeinket: akkor mi rosszkor alkalmazott ideális jelszavak hangoztatásával és a magyar közéletben már amúgy is agyon kompromittált „paktum-"os programmal vegyük föl a küzdelmet. A harchoz küzdelem illik. Fegyver fegyver hallgatjuk a száz mesét Georg Washingtonról, a szabadságharcról, a hős Andréeról, a hazaáruló Benedik Arnoldról, a három toprongyos amerikai katonáról, akik nem fogadták el az ezreseket, pedig mezítláb harcolták át a hideg telet csizma híján, ahogy elvonul előttünk a csillagos és sávos lobogó ezernyi eleven hőse, csatája és minden szabadság, legyen köztársaság és egyenlőség, azért hogy ne kelljen harmadik György királynak adót fizetni — mikor ezt a sok szép romantikus históriát, versben, dalban, képben elénk vetiti színesen, meleg pátosszal — akkor tudjuk, hogy most van február 22 ike és egy ilyen napon született Georg Washington. * A hideg átjárja a lelkemet is, a szobor mereven néz a messzeségbe és azon gondolkodom, hogy mennyi része van abban Washingtonnak, hogy mi az iskolában ott sohse hazudtunk és mindig azon iparkodtunk, hogy jellemes, becsületes, bátor és igaz emberekké váljunk, hogy mekkora része van abban Washingtonnak, hogy az amerikai ember jellemszilárd és mindenek fölött igazmondó, őszinte és ki hiszi, ki nem : de én állítom, hogy ez a nemzeti erény az' egyetlen — Washington lelke — a hogy az az iskolákon átszűrődött, oltotta bele abba a 80 millió emberbe, ott tul a tengeren. Ha pedig a pedagógus olvasóim akarnak gondolkodni valami fölött, akkor gondolkodjanak afölött, hogy milyen szerepe van a „példá"-nak a pedagógiában. ellen. Balgaság volna rrost a kődobást kenyérrel viszonozni. í -^éltó volna-e az i tábor a közélet vezetésébe irányadó szerepre ős győzhet-e a küzdelemben, mely nem saját vezéreire hallgat, hanem az ellentáborban keres támaszt és alvezérekét ? Ma tehát — ismételjük — alkudoznunk nem lehet, nem is szabad. Nem annál kevésbbé, mert az ellenfél nem békeajánlattal, hanem a legkíméletlenebb harc éles fegyvereivel közeledik felénk. Nem okult az első vereségen, sőt ki akarja ragadni kezeinkből diadalmas lobogónkat A gyávaság jogos vádja nélkül megengedhetjük-e azt ? Nem és százszor nem. Nem mi kerestük a harcot. Ránk erőszakolták. A mi küzdelmünk önvédelem. Józan polgárságunk már kiábrándult a bömbölő jelszavak és szájaskodó demagógia mámorából. Egyszer félre lehetett vezetni. Többször nem ül fel. Kijózanodásának fényes tanújele az orsz. képviselőválasztás eredménye Az ott kivívott eredményt kockára tenni nem fogja. Egységesen, mint egy ember sorakozik a mérséklet, a tettek, a haladás és társadalmi béke zászlója alá most is. És teljessé teszi az első diadalt a másodikkal, hogy azután letéve a harci fegyvert, a munka és alkotás kalapácsát vegye ismét kezébe. Nem talált bennünket készületlenül a hir, de azért mégis bizonyos nyugtalanságot keltett Kálmán Gusztávnak az esztergomi mandátumról való lemondása. Amig ez nem volt fait accompli addig nem valami vérmes reményeinknek dacára is bíztunk abban, hogy megtarthatjuk őt számunkra. Reménységünket táplálta az a tudat, hogy Kálmán Gusztáv szeretetének egész melegével ragaszkodik Esztergomhoz, erősítette a főispánnak ama kijelentése, hogy állását köti ahhoz, hogy az államtitkár megtartja Esztergomot ésfőlega zsolnai és kolozsvári petíciók engedték reményleni, hogy a szinte titáni küzdelemmel megválasztott államtitkár amienk marad. A petíciók visszavonása után azonban oszladozni kezdett reménységünk és — mint azt mult számunkban megírtuk — a mandátumok sorsa feletti döntés tegnap megtörtént. Esztergom tehát uj választás előtt áll. A törvény értelmében azon naptól számítva, melyen a képvselőház a várost a lemondásról értesiti, a központi választmánynak 3 nap alatt össze/ kell ülnie és az uj választás határ napját 14—24 nap alatt ki kell tűzni. E szerint tehát december közepén már újból képviselőt választ Esztergom - városa. A lemondás hire tegnap már köztudomású volt és különböző hatást váltott ki. A közhangulatra nyugtalanitólag hatott a hir és sokakban a csalódás érzete támadt fel. Megindultak a kombinációk is és ugy értesülünk, hogy egy nagy munkapárti frakció helyi jelöltet óhajt, egyébként Teleszky pénzügyi államtitkár neve is forgalomba került. Az sincs kizárva hogy Henc Károllyal vagy Rényi Józseffel is meg fog próbálkozni a kormány éz Szemere Miklós nevét is sürün emlegetik. Az ellenzék részéről Barabást és Mérei Lajost konbinálják. Megyei virilisták névjegyzéke. A törvényhatóság területén lévő legtöbb adót fizetők névjegyzékét a f. hó 15-én összeült igazoló választmány a következőképpen állította egybe az 1911. évre: Vaszary Kolos, Ullmann Adolf, B. Kobek Kornél, Luczenbacher Pál, Boronkay Jenő, Reviczky Károly, dr. Megyeri Izidor, dr. Rájner Lajos, dr. Blümmelhúber Ferenc, dr. Roszival István, Maszlagi Ferenc, Boronkay Ignác, Poór Antal, Vencell Antal, Stein Félix, dr. Kohl Medárd, dr. Valter Gyula, Brutsy János, Bogisits Mihály, Mattyasovszky Kálmán, Geiger Ferenc, Jedlicska Pál, Kalmár Sándor, Koperniczky Ferenc, Sátory Miksa, dr. Klinda Teofil, Kosztics Labud, dr. Fehér Gyula, Brühl József, Graeffel János, dr. Horváth Ferencz, Stern Márk, dr. Rott Nándor, Leimdörfer Nándor, Kudora János, Vimmer Kálmán, Ifjú Rédly Gyula, Franki József, Spitzer Ignác, Erdőssy István, Magos Sándor, Szekér Gyula, Schiffer Ferenc, Lollok Lénárd, Lövinger Vilmos, Diamant Béla, dr. Katona Sándor, Schrank Mór, Müller Ernő, Pelczer Lipót, Fehér Ferenc, Wimmer Imre, Renner Géza, dr. Vargha Dezső, Kaufmann Ferenc, Zlatnyánszky Ernő, Ziskay Imre, Azsaltovics Imre. dr. Prokopp Gyula, Hübner János, Székesváry Imre, Leitgeb János, Böszörményi József. Binetter Márk, Mattyasovszky Lajos, Fürst Adolf, Zlatnyánszky János, Pehatsek Arthur. Ez a névsor azonban még a biráló választmány elé kerül, amely javaslatával azután a f. hó 29-én tartandó közgyűlés elé terjeszti elfogadás végett. — Doctorrá avatás. Pártos Zoltán orvostanhallgató, budapesti újságíró kollégánkat szombaton délelőtt 11 órakor avatják fel a központi egyetemen az orvostudományok doktorává. — Elrendelt vizsgálat. F. hó 22-én a következő végzést kézbesítette ki a komáromi törvényszék vizsgálóbirája: A komáromi kir. törvényszék vizsgálóbírójától. 4011/1910. B. szám. V. 74/1910 Kiss Endre sértettnek Dvihally Géza gyanúsított ellen indított bűnügyében. VÉGZÉS. Kiss Endre újságíró esztergomi lakos főmagánvádló indítványára, B. P. 105. 103. §. 3. b. pontja és az 565. §-ához képest elrendelem a vizsgálatot Dvihally Géza 32 éves, r. kath. érsekújvári születésű, esztergomi lakos, az Esztergomi Friss Újság szerkesztője, nős, vagyonos, gyanúsított mint szerkesztő illetve kiadó ellen, az 1848. XVIII. t. c. 33. §-a alapján, a B. T K. 261. §-ába ütköző és a 260. §. szerint minősülő becsületsértés vétsége címén az Esztergomi Friss Újság 1910. október hó 4-én megjelent 225. számában megirt. „Ki a harmadik" cimü cikkekben a vádló indítványában idézettt rézsei miatt. INDOKOK: _ A fenti cikknek a vádló által idézett részei meggyalázok. Minthogy a gyanúsított a cikkek szerzőségét beismerte, illetve a felelőséget azokért elvállalta és minthogy a sértett az ide becsatolt 213. 214.és 216. előző számú lappéldányok szerint, azt joggal vonatkoztathatja magára: indítványára a vizsgálat el volt rendelendő, Komárom, 1910. évi november hó 16. napján. Dr. Sirausz sk. vbiró. A kiadmány hiteléül: Petrócy János kezelő. Ez a bűncselekmény a „Friss Újság" értékelése- szerint egy évig terjedhető fogházzal és 1000. kor. maximális pénzbüntetéssel büntethető. — A tanítóképzőből. Mult számunkban hirt adtunk arról a pedagógiai lehetetlenségiő', hogy a biboros hercegprímás a helybeli érseki tanítóképző intézetben az eltávozott dr. Vasári Dániel helyébe Nádler István káplánt nevezte ki a magyar nyelv és irodalom tanarának. E híradásunkat a Budapesten megjelenő „Kultúra" cimü tanügyi szaklap, mely a modern tanítóképzés és a tanítói érdekek kérlelhetlen szószólója, a tanítóképzőről szóló hírünk leközlése mellett a követzezőkép elmélkedik erről, a csak felekezeti képtőben és talán csak nálunk megengedhető, de a anügyi kormány exponense által ugyancsak nem kifogásolt abszurd állapotról: Mint a cigányasszony a lopott tyúkok nyakát: ugy csavarják ki a miniszteri rendeleteket is egyes iskolák fentartói. Mig az aradi polgári iskola megválasztott rajztanárát, aki kiváló művész ember, a miniszter elmozdítja állásából, mert nincs ra'ztanári képesítése : addig Esztergomban, az érseki tanítóképzőben egy fiatal káplánt ültetnek a magyar nyelv és Irodalom tanítására a tanári kathedrára. Tanítók oklevél nélkül nem taníthatják betütvetni a koldus faluk apró parasztját; ellenben az érseki intézetben tanári, sőt tanítói képesítés nélkül taníthatja egy káplán a tanítókat. Hol veszi az a szegény káplánka a tudományát? Avagy talán a teológián irodalom-tanárokat is gyártanak ? Hiszen, ha egy