Esztergom és Vidéke, 1910

1910-11-20 / 90.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: ESZTERGOM, „KORONA" SZÁLLODA I. EMELET. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön Laptulajd. és felelős szerkesztő Dr. Dénes Aladár ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre . . . 12 K Negyed évre . . . 3 K Fél évre .... 6 K Egyes szám ára . 14 f. Kéziratot nem adunk vissza. Nyilttér sora 60 fii. Csütörtöktől — Vasárnapig. Válasszuk ki a heréket! „Dolgozzatok, amig mécsetek ki nem alszik" mondotta Tolstoj az oroszok ezidőszerint élet-halál között lebegő legnagyobb embere. Korunkemelegzseniálisabbgondolkozója, a szakadatlan munkát tette az ember legfőbb kötelességévé, mondván, hogy csakis a munka teszi emberré az embert. A heréket, a henyélőket, az élősdieket kipusztitandóknak tartja az emberi társadalomból, és az emberiség jövőjét csak azzal látja biztosítva, ha mindenki a saját körében gyümölcsöző munkát végez. A teoretikus szocialisták ist ezt tanítják és kizárólag a végzett munka mennyiségével értékelik az embert és a termelés eredményeit. A mi szűkebb társadalmunkra is át kell vinnünk eme általános és megdönthetetlen igazság konzekvenciáit és a munka megbecsülése mellett üldözni kell a renyhéket, a dologtalanokat: Itt a legjobb alkalom. A városi és megyei képviselőválasztások közelednek. Sok olyan pályázik a városatyai és törvényhatósági biz. tagsági titulusra, aki soha életében sem törődött a közügyekkel, aki a legfontosabb tárgyaknál sem tartotta érdemesnek megjelenni a közgyűléseken. De ki kell választani azokat is, akik beviszik a politikát a közgyűlési terembe, akik pártkérdést csinálnak mindenből és megakasztanak ilyeténképen minden jó és nemes törekvést. Még nem ismerjük teljes névsorát a heréknek és renyhéknek, de kérlelhetlenül rájuk fogunk mutatni még idejekorán, hacsak addig le nem tesznek beteges ambíciójukról. Fiat lux ! Legyen világosság, mert a sötétben nem látunk. A világosság már közeledik. Kedden népgyűlést tart a város polgársága és arról fog tárgyalni, hogy kikben keresendő a város legszegényebb néposztályára szakadt ujabb 16000 koronányi házbéradóteher oka. Napnál világosabban ki lesz mutatva, hogy kizárólag a város vezetőségének mulasztása okozta azt, hogy Szenttamás általános házbéradó alá esett és ugyancsak gondoskodás fog történni azon módozatokról is, hogy miként lehet ezen elviselhetetlen adótehertől a város legszegényebb néposztályát megszabadítani. A polgármester mint sajtóbiróság. A város polgármestere lassanként valóságos sajtóbirósággá kezdi magát kinőni. „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. Hogyan készül a regény ? Irta: Várkonyi Viktor. Valamelyik bölcs valamikor kijelentette, hogy írónak születni kell! A magam részéről ezt a mondást nem taríorn bölcsnek, mert azzal, hogy az írónak születnie kell, épen semmit sem mondott. Mintha bizony egyéb foglalkozású embernek nem kellene születnie ? Kétségbe vonom azt is, hogy az írónak különös tehetséggel kell megáldva lennie. Egy történetet, vagy egy regényt megírni — szerintem sokkal könnyebb, mint például azt a történetet, vagy regényt egyhuzomban, ásítás nélkül elolvasni. Hogy Önök közül, tisztelt olvasóim, senki se maracjon meg azon tévhit mellett, hogy az irók kiváltságos tehetségek, kikre Szent áhítattal s csodálattal kell feltekinteni — csak a következőkre kell utalnom: Az írónak oly hatalom áll rendelkezésére, mint senki másnak. Az iró ugyanis — mint azt Önök gyakran hallották — mindenek előtt teremt magának egy külön világot. Ha már külön világát megteremtette, teremt belé embereket. A teremtés ezen utóbbi munkája — ugy látszik — tökéletesebb, mint a milyen az Úristené volt, mert az iró alakjait mindjárt föl is ruházza, sőt többnyire — utolsó divat szerint. Alakjai szőkék, barnák, esetleg vörösek; szépek vagy csúnyák, szegények vagy gazdagok, erényesek vagy bűnösek . . . Érzelmeiket ő irányitja : ha akarj*, sirnak, ha akarja, nevetnek: tőle függ, hogv szeretnek, vagy gyűlölnek, elnézők vagy féltékenyek . . . Maga alkotta világában — legjobb belátása szerint — ő intézi a véletlent és a végzetet: boldogít, s boldogtalanná tesz, büntet és jutalmaz, fölemel és lesújt . . . A poéták ezenfelül még kitűnő aviatikusok is, mert hisz tudjuk róluk, hogy felhők közt — a magasban — szárnyalnak, ami csak repülőgéppel lehetséges. Kérdem most már, szabad-e csodálkoznunk, ha egy iró, aki egy világot tud alkotni, megalkot egy rövid történetet, vagy akár egy öt kötetes hosszú regényt ? Lehet, hogy az eddigiekkel elraboltam illúziójukat, megfosztottam kedves íróikat nimbuszuktól, szóval lelepleztem az írókat. Előrebocsájtván az előrebocsájtandókat, egy tragikomikus történetet szándékozom elmondani, mely szoros összefüggésben van azon kérdéssel: hogyan készül a regény? Történetem színhelye Sárfészek. Előre figyelmeztetem olvasóimat, hogy ne keressék a térképen e helyet, mert ugy sem találják meg, én sem találtam meg. S bár benne sok tekintetben ázsiai állapotok uralkodnak, Ázsia térképén se keressék, mert ott sem találják meg. Sárfészek egyébként nem is olyan hátramaradott helység. Igaz, hogy az Isten háta mögött van, csakhogy ez nem baj, legalább az Ur közvetlen oltalmában részesül. Van benne minden, ami egy civilizált nagyközségben szükséges: posta és nagyvendéglő, patika és kaszinó, járásbíróság és egy helyi érdekű hirlap — csak még a harmadik egyetem hiányzik. A helyi érdekű hirlap a „Sárfészeki Trombita", politikai, gazdasági, társadalmi, kereskedelmi, sőt szépirodalmi hetilap (igaz, hogy nincs benne semmi szép és semmi irodalmi). Ennek a lapnak szerkesztője Eszményi Dániel, kinek éllettörténetét s viszontagságait azért ismerem oly pontosan, mert unokatestvérem sógorának az unoka testvére. Mikor Eszményi Dániel atyja halálos ágyon feküdt, igy szólt legidősebb fiához: „Fiam, eredj, keresd hivatásodat és töltsd be rendeltetésedet a földön!" Dániel kereste hivatását, de nem találta. Ami egyébként nem is olyan csoda. Ugyan hány ember találta meg a hivatását ? Minthogy pedig Dániel atyjának elhalálozásakor joghallgató egyetemi polgár volt, s minthogy továbbá azon a nem épen helytelen nézeten volt, hogy a jogász olyan semmi, kiből minden lehet, gondolt egyet, lett belőle hírlapíró. Huszonkét éves korában megpróbálkozott az irodalom terén. Elkészített egy ötfölvonásos tragédiát. A négy felvonás elkészítése könnyen ment, de az ötödikkel sehogysem boldogult. Nem tudta ugyanis, hogy élve hagyja-e a hőst és a hősnőt, vagy pedig megölje őket. Hosszas lelkitusa és rágódás után végre elhatározta, hogy sem az egyik sem a másik megoldást nem alkalmazza, hanem mindkettőt élve eltemeti, vagyis-összeházasitja őket. Mikor végre az ötödik felvonás is elkészült, előadatta Sárfészeken, ahol mint említem lapszerkesztői minőségben működött, s meghurcolással, lerántással fenyegette a színigazgatót, ha darabját elő nem adja. A darab szinrekerült, mint a színlap monda, látványos díszletekkel, a főszerepben Tavaszy Irmával, kinek a lapszerkesztő elszántan és egyesek szerint eredményesen udvarolt. A második fölvonás közben a közönség piszegni, fü-