Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-27 / 84.szám

akarjuk, hogy megrójanak érte, bizony mindnyájunknak erőnkön felül kell kegyeletünket tanúsítani nem a halottunkért, hanem a világ szájáért, amely már nem csak a más háza, hanem a más sírhalma előtt is —- seper. Csakhogy a világ száját kegyeletes érzésünk áldozatkész felbuz dulásával nem tömjük be. Mert a mint kegyetlenül megrónak, ha a temetők porában nyugvó halottunk jeltelenül marad minden szentek estéjén, épp oly kegyetlenül szájára vesz a világ nyelve, ha szerettünk sírján a kegyeletnek felpompázott jelenségei mutatkoznak. Legyünk azzal tisztában, hogy az Aesopus meséje ide is illik. A mesebeli molnár, a gyermeke meg a szamara. Hogy akár a molnár akár a gyerek ült a szamáron : egyaránt megrótták őket a járókelők. Akár jeltelen marad a temetőben nyugvó halott süppedő sirja, akár pedig felgyúlnak kegyeletünk pompázó mécsinek ezrei, az emberi megszólás és illetéktelen bírálat el nem marad rólunk. Ámde panaszkodtunk-e valaha, ha az iskola uj épületén szobrokat, díszeket drágaságokat látunk, ha a tudomány csarnoka külsőben is impozáns, monumentális volt ? Soha sem panaszkodtunk ezért, mert az a felfogásunk, hogy a tudomány csarnokába fenkölt gondolatokkal kell belépni és minden esetre nemesebb, ünnepibb érzés között lépünk be az esztétikailag tetszős épületbe mint az ócska, vedlett, rozoga piszkos hajlékba. Valószínű, hogy a temetők közeledő kegyeletes ünnepe sokaknak anyagi erőn felül való költekezését kényszeritik ki, de mennyire felemelő magasztos és ünnepies érzés vesz erőt rajtunk, mikor a kivilágított temető kapuján belépünk. Mindenütt jogos a kritika, de kegyeletérzésünkben ne bántsa senki. Lehet, hogy a temető fényűzése egyeseknek gondot okoz. De mily édes, de mily boldogító gond az ! És ha hiszünk a gondviselésben, nem kell e szivünket eltöltenie annak az érzésnek, hogy lehetetlen, miszerint a gondviselet az ő kifürkészhetetlen utja-módjaival ne gyámolitsa, ne segítse meg a szegényt, a ki garasait a halottjára költötte, sírjára, hogy annak feldíszített sírjánál a ráemlékezés kegyeletének sok sok mécsvilága lángoljon föl a csillagos ég felé. Nagy ridegség, mondhat nánk, gonoszság kellene ahhoz, a ki másnak kegyeletvilágát tisztátlan gyanúsító kezekkel érinteni merné. A temető luxusa lehet sajtó-téma, lehet az emberek biráló beszéde is, de egy bizonyos: hogy azt megróni, a ki a halottjának áldoz, kegyetlen, gonosz eljárás. Szeretjük, hogy a mai önző, nehéz gondokkal teli világunkban a kegyeletnek ez a tiszta, nemes érzése nem veszett ki a szivekből, és mikor lépten-nyomon látjuk, hogy a fényűzés dőrébbnél-dőrébb tárgyakra tékozol : megilletődve állunk meg a szegény ember feldíszített sírjánál aki lehet, hogy ereje fölül költött sírra, amely mellett a bánat és kegyeletes gyász igaz könnyeit öntik, de tékozlása szent és illetlen kezekkel nem rontjuk meg a fájdalmának érzelemvilágát. El fog hangzani a halottak ünnepe előtt egy országos egyesületnek jajkiáltása is. Ismerjük ezt a jelszót, megszoktuk és szeretjük. Azt kiáltják esdekelve, hogy csak egy szál virággal kössenek kevesebbet a halottaknak szánt koszorúba 1 És az egy szál virág árát ajánlják föl a tüdőbetegek gyógyító alapjának. Hallgassa meg ezt a vészes, ezt a megindító kiáltást mindenki és a maga egy virágszálát ajánlja oda az élő halottaknak, a tüdőbetegeknek, a kikből minden évben közel nyolcvanezer ember hal meg és akiknek bus csapatjában egy félmillió jár-kel a tüdőbetegség csiráival. Ne beszéljünk a temető luxusáról abban az esetben, ha erre a nemzeti sors csapásra százezrek és százezrek lefizetik a szent vámot: azt az egy virágszálat, a melyet a József Szanatórium egyesület kér az ő tüdőbetegeinek, a kiket gyógyít és a kikből még többet gyógyítani akar! — Személyi hir. Meszlény Pál főispán még a mult csütörtökön székhelyére érkezett és csak Az öreg nagyon meg volt hatva, eszterhás, szürke szemöldökét sürün vonogatta össze s végül is nem tudta befejezni a mondókáját, hanem sietve megcsókolta a lányát. Marika pedig boldogan rohant ki a szobából és már a pitvarban kezdte kiabálni: — Madomoiselle 1 Madomoiselle! Réjuissez vous.' Uno grandé nouvelle ! Ez az idegen szó olyan furcsán hangzott ebben a mestergerendás, egyszerű házban. Hanem a sorsnak kegyetlen ötletei vannak. Amig az öreg Szántó éjt-napot együvé téve dolgozott, hogy vagyont gyűjtsön a lányának, addig csodaerős, kemény embernek bizonyult, de amikor elkezdett pihenni, egyszerre összeroppant, Megcsapta valami bolond hideg őszi szél s ágynak dőlt. Láza lett, köhögött s egy napon köhögés közben véres lett a vánkosa. Az orvos, a városból hivott tudós orvos azt mondta rá: tüdővérzés. Búcsúzáskor pedig halkan megsúgta Marikának : — Ha azt akarja kisasszony, hogy az uraatyja megérje a tavaszt, akkor sietve vigye a délvidékre. — Hova ? — kérdezte Marika szepegve. — Vigye el Lussinba. Nincs messze és kitűnő hely. Marika az orvos tanácsát óvatosan közölte az apjával. Az öreg Szánthó hallani sem akart róla. Ugyan! Bolondság ! Majd rendbe jön ilyen szamárság nélkül is. Pedig érezte, hogy csakugyan elkelne a meleg napsütés, a más levegő. De gondolt valamire és ettől összeszorult a szive. Nem, nem és nem ! És konokul rázta a fejét. Hanem egy erősebb roham után, mikor piros meleg vér ömlött ki a száján, mégis belenyugodott az utazásba. És elutazott Marikával. A nevelőnőt is magukkal vitték, had legyen Marikának még valakije. A tengeri levegő, a melengető, tüzes nap mintha használtak volna az öreg Szánthónak. Az első hét végén kezdte jobban érezni magát. Kerekes széken kivitette magát a tengerpartra és félnapot átszúnyókált a napon. Utána szinte újra erősnek érezte magát. Mikor visszatért a hotelbe, jókedvűen mondta a hoteltulajdonosnak, akivel a hallban találkozott. — Küldje fel kérem a heti számlát! A hotelier felküldte a számlát. Az öreg Szánthó, mikor megpillantotta a drága költségjegyzéket, majd elájult. Rettentő pénzt emésztett fel ez a fürdőzés. (Folyt, köv.) kedden este utazott el velencei bktokara. _A főispán itt tartózkodása alatt a várolr körmien, a körülfekvő hegyekben vadászott a titkárjával, dr. Kemény Imrével. Vasárnap délután a párkányi vásárt szemlélte meg a főispán, majd a látottakat megelégelvén, Istvánffy Eleméréket látogatta meg, ahol a vendégszerető háziasszony látta vacsorára Őméltóságát vendégéül. — Arany érdemkereszt átadás. A király 80-ik születésnapjának emlékére aug. hó 18-án több kitüntetés és érdemkereszt adományozás történt országszerte. Városunkból ez alkalommal Vimmer Imrénét, a polgármester nejét terjesztették fel Ő Felségéhez a legfelsőbb kitüntetésre s igy a polgármester nejének a király a közjótékonyság és emberszeretet terén szerzett érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. A kitüntetettnek pénteken délután adta át Meszlény Pál főispán a rendet alapszabályaival együtt. Reméljük, hogy ezután az emberszeretet és közjótékonyság apostolnői, névszerint özv. lovag Frey Ferencné, Grósz Ferencné, Magos Sándorné, özv. Reviczky Gáborné, özv. Zubcsek Mihályné és mások a szt. Erzsébetnőegylet, valamint a többi jótékony nőegylet vezetői közül szintén érdemeikhez méltó kitüntetésben és elismerésben fognak részesülni. — Zólyomy kapitány előléptetése. Mint örömmel értesülünk, Zólyomy Árpád 26-os kapitányt, társadalmunk köztiszteletben álló kedvelt tagját a legfelsőbb hadúr őrnaggyá léptette elő és egyben a pozsonyi 72-ik gyalogezredhez helyezte át. Az előléptetést a november elsején megjelenő katonai „Rendeleti Közlöny" fogja közölni. — Új igazgató tanácsos. Az Esztergomi Takarékpénztár R. T. a néhai Frey Ferenc lovag helyébe az igazgató tanácsba Grósz Ferencet választotta be. — Megáldás. A Rozália-kápolna, a mellette álló kereszt, valamint a szent Flóriánszobor a nyár folyamán teljesen megújittatott, a nagyvárosi temetőbe pedig egy új kőkeresztet állítottak fel a hivek. A kápolna és az új keresztek benedikálása vasárnap reggel fél 7 órakor fog megtörténni. A szobor megáldáshoz a hivek a belvárosi plébánia-templomban gyülekeznek, ahonnan körmenetben vonulnak a kápolnához és a szobrokhoz. — Halálozások. Dr. Kohn Lajos orvos, aki évtizedeken keresztül Esztergomban mint városi orvos működött és különösen a nagy kolerajárvány idején önfeláldozóan ápolta az esztergomi betegeket, tegnap 86 éves korában Szobon elhunyt. Dr. Kohn Lajos mintegy 25 éve költözött el Esztergomból, ahol 40 éven keresztül folytatott orvosi gyakorlatot. Az elhunyt orvost valószínűleg itt fogják eltemetni, miután már régebben elhunyt felesége is az itteni izr. temetőben nyugszik. — Kollányi Béla bagotai jegyző neje, született Nagy Mária szombaton, életének huszadik és házasságának második évében Bagotán elhunyt. Hétfőn temették a korán elhunyt fiatal asszonyt, akit városunkhoz rokoni kötelékek fűznek. — Jegyzők gyűlése. Vasárnap délelőtt tartotta a Községi és Körjegyzők Országos Központi Egyesülete ez évi rendes közgyűlését Pest vármegye székházában. A közgyűlésen, amelyén Uszkay Bálint elnökölt, 54 vármegyéből 332 képviselő jelent meg, akik 4299 jegyzőt képviseltek. A kormány részéről Madarász Emil miniszteri tanácsos jelent meg. — Öröm a gyermektelepen. Csak kevesen tudják Esztergomban, hogy itt az állam különböző családoknál tizennyolc lelencet neveltet. A gyermekek feletti felügyeletet dr. Berényi Zsigmond tb. járásorvos végzi. Az állam atyailag gondoskodik az ő gyerekeiről és most, hogy a hidegebb idők beáltak, már megküldötte a polgármesteri hivatalnak a lelencek téli ruházatát. A 18