Esztergom és Vidéke, 1910

1910-10-13 / 80.szám

foglal magában, melyek szépségei egyszeri látásra át nem tekinthetők. Ajánlatos a délelőtti napvilágnál és az estéli pazar villanyfényben külön is .megtekinteni, mert úgy a képek természete, mint azok elhelyezése, más-más szépségeket tár fel a két különböző fényben. A kiállítás megtekintését csak ajánlani tudjuk. Nem mulaszthatjuk el azt sem, hogy városunk műértő közönségének figyelmét újólag fel ne hívjuk arra a nem mindennapi alkalomra, a melyet a képkiállítás művészi beccsel biró és mégis szerfelett jutányos árú képek beszerezhetése tekintetében nyújt. Beléptidij 60 fillér. Szélcsönd. Közéletünk vizei csak nem akarnak mozdulni. A várva várt hullámzás nem jelentkezik s álmos unottsággal telnek a szürke napok egymásután. A közkérdések iránti érdeklődés hőmérője a nulla körül jár. Az emberek közömbösen surrannak el a legaktuálisabb problémák mellett. Ugy viselkednek, mintha csak a saját ajuk-bajuk érdekelné őket s mit sem törődnének édes mindnyájunk közös ügyeivel. A mai szélcsöndes állapot láttára ösztönszerűleg az a régi igazság fúrja magát az ember lelkületébe, hogy a magyart az ő keleti kényelméből csak a politika tudja kizökkenteni, hogy a politikáért élünk halunk, hogy a politika galvanikus árama az egyetlen, mely meg tudja mozgatni lelkünket, idegrendszerünket. Ami ezen kivül van, az nem létezik ránk nézve. Pedig — ha helyesen Ítéljük meg a dolgokat — akkor arra az eredményre kell jutnunk, hogy tulajdonkép minden politikai kérdésnél fontossabbak nekünk helyi önkormányzatunk közkérdései, mert hajó autonómiánk van, akkor a politikai téren is többet, jobbat és nagyobbat tudunk alkotni. Az önkormányzat nagy problémái között persze jelenleg a legfontosabb és legaktuálisabb a küszöbön álló városi bizottsági tagválasztás. S ennek dacára mit látunk ? Egy hónap választ el csak bennünket a bizottsági tagválasztás nagy dátumától, amikor a polgárság akarata dönt a felett, ban is csak sáppadozó kis leányát látta, gyöngéden átkarolta a roskadozót s visszavezette szobájába. — Maradj itt lelkem, monda becézgetve, pihend ki magadat — nem neked való látvány ez. A magára hagyott Gizike előt sötét lett a világ, sötét a szobájának fehér tapétája, a duzzadó csipkével borított fehérágy, s az ágy függönyeit összetartó kacagó ámorok, mind mind sirni kezdtek, addig-addig sirtak, mig Gizikéből is kitört az elfojtott görcsös zokogás. Lehajtotta fejét patyolat karjára s meg-megrándult harmatteste. Patak folyt az arcán, s ahogy felszáritá csipke kendőjével, ráesett a szeme kicsiny naplójára, amibe idáig csak öröm és boldogság volt irva. Megreszketett lelke a jelen láttára, fázósan burkolta be magát a köpenyébe, felszaladt a hideg szivéből agyába, s azt a gondolatot, mely ott el volt rejtve, lelkének mélyébe a kínos vergődés napvilágra hozta, kezébe vette a tollat s a könnytől ázott fehér papiroson otromba betűkkel, reszkető kezével leirta gondolatát s belelehelte a leirt gondolatba egész leányleikét. Én édes Istenem — ezt irta Gizike — van e boldogtalanabb lény ezen a világon, mint én, éppen ma kellett a papának meghalni 1 . . . hogy kiket ültessünk a zöld as lyettünk és nevünkben intézkedjenek s ínég un i dig nem mozdult meg az a párt, mely többségét és életrevalóságát legutóbb oly fényesen dokumentálta s amelytől a közönség ebben a kérdésben is várja az irányító ujj mutatást. Pedig hát — ezt már többször elmondottuke város polgársága a saját érdekei és a helyzet által rádiktált feladatok közül csak a könnyebbet végezte el a június elsői győzelemmel, a nehezebb feladat most vár rá a képviselőtestületi tagok megválasztásában, melynek fontosságát és életbevágó voltát csak szűk látókörű emberek kicsinyelhetik le. Ezért ütközünk meg a mai szokatlan szélcsönd, a mai szokatlan hallgatás felett, ezért szeretnők már a publikum kedélyét kissé felpezsdülve s a győztes többségi pártot széleskörű tevékenységben látni ... Mert a felől nincs kétsége senkinek, aki szivén hordozza e város jövőjét, hogy a képviselőtestület mai összetétele sok kívánni valót hagy fenn s igy a közgyűlés alkotó tagjainak felújításához az esztergomi közönségnek úgyszólván életérdeke fűződik. A lefolyt öt esztendő ugyanis arról tett bizonyságot, hogy sok bizottsági tag, akik a szélső politikai áramlat exponenseiként kerültek a bizottságba, a pártérdeket a közérdekkel azonosítja s nemcsak az autonómia nagy elvi kérdéseiben, de a legkicsinyesebb dolgokban is rideg pártpolitikai szempontok által vezérelteti magát. Ellene mond a jónak, a hasznosnak is, ha azt a párt érdekeivel ellentétesnek látja, szóval mindenáron arra tör, hogy a közélet egész vonalán a párturalmi törekvések érvényesüljenek. Ha e város boldogulni akar, akkor elsősorban e törekvéseket s e törekvések képviselőit kell kiszorítania a közgyűlési teremből, azokat, kik sokszor a legéletbevágobb kérdésekből is frivol heccet csinálnak, kik csak kritizálnak, (tudvalevőleg ez a legkönnyebb mesterség) a kik keresik a kákán a csomót, de egy eszmével, egy a lekritizáltat helyettesithető ideával soha sem léptek föl s akik nem azt hirdetik, hogy egyesüljünk közös munkára, fogjunk kezet a város közérdekei nevében, hanem annak a tannak a prófétái, mely átok alá helyez mindenkit, aki nem ért egyet politikai elveikkel. Hisszük is, hogy e város polgársága befogja látni, hogy Esztergomnak nem pártemberekre, még kevésbé politizálási mániában szenvedőkre van szüksége a sorsát intéző képviselőtestületben, hanem komoly, munkás, kellő higgadtsággal és önfegyelemmel biró, a közéletet mozgató nagy kérdéseket a politikától elválasztani s azok mélyébe behatolni tudó s azokban minden vezetéstől, minden befolyásolástól ment önálló Ítélet alkotására képes olyan férfiakra, kiknek multjok és eddigi tevékenységük is garancia arra, hogy helyüket méltóan befogják tölteni. Mert, aki az örökös politizálásban találja gyönyörűségét, az lehet igen becsületes és hazafias polgár, de éppen ezen egyoldalúságnál fogva nem lehet hivatott egy nagy gondokkal küzdő s a nagy kérdések megoldása előtt álló városi képviselőtestület ügyeinek intézésére. . . . Szükségesnek láttuk a mai szélcsöndet ezekkel a különben már sokszor elmondott reflexiókkal megtörni . . . S hisszük, hogy a polgárság higgadtan gondolkozó elemei osztják is ezt a felfogásunkat s a novemberi bizottsági tagválasztáson diadalra fogják juttatni . . . diadalról azonban akkor, ha tovább is a tétlenség párnáján heverünk, szó sem lehet. Tehát mozogjunk ! — Hymen. Dr. Katona Sándor helybeli ügyvéd tegnap váltott jegyet Eggenhofer Lujzával, Eggenhofer Ernő táti földbirtokos, törvényhatósági tag nővérével. — Áthelyezés. Wuffka Ernő kir. főmérnök, az államépitészeti hivatal főnöke Rimaszombatba, onnan pedig Juraskó Jakab műszaki főtanácsos Esztergomba helyeztetett át. Steiner Zsigmond segédmérnök az ungvári államépitészeti hivatalhoz neveztetett ki. — Tagfelvétel a Mária-Kongregációban. A főgimnázium ifjúságának Mária-Kongregációja vasárnap reggel tartotta ünnepélyes tagfelvételét. A szentmisét és a felvételi szertartást Bogisich Mihály v. püspök végezte s a befejezés után gyújtó beszédet intézett az ifjúsághoz. -- Kör felavatás. A szentgyörgy mezei új Kath. Olvasókört f. hó 16-án vasárnap szenteli fel Brühl József paelátus-kanonók. Délelőtt 10 órakor ünnepi istentisztelet lesz a szentgyörgymezei plébánia templomban, 11 órakor ünnepélyes felavatási matiné, melynek keretében Pauer Károly főszékesegyházi karkáplánnak, a kör fáradhatatlan elnökének arcképét fogják leleplezni. Este 7 órakor Zachariásné Kallós Ilona „Titok" cimű három felvonásos népszínművét adják elő. — A zsolnai mandátum. Kálmán Gusztáv zsolnai mandátuma ellen beadott petíciót az ottani ellenzéki pártok visszavonták és igy most két igazolt mandátuma van az államtitkárnak. A zsolnai megbízatást semmi esetre sem fogja képviselőnk vállalni. — Elutasított felebbezés. A belvárost és Szenttamást általános házbéradó alá vonó pénzügyigazgatósági határozat ellen beadott felebbezés elutasítása ma érkezett le a pénzügyminisztertől. E kérdéssel jövő számunkban fogunk bővebben foglalkozni. — A Kereskedő Ifjak Önk. Egyesülete az aradi vértanuk emlékére vasárnap délután gyászünnepélyt rendezett. Darvas Ferenc és Radó Izidor alkalmi szavalatai, Takács Gedeon elnök hazafias beszéde és Háber Géza meghatóan szép költemény szavalata, valamint Henning Árpád tárogató szólói töltötték ki az élvezetes műsort. A kereskedő ifjakon kivül vendégek is szép számmal voltak jelen. — Yilsiczné köszönete. A kolerában elhunyt Vilsicz Pál özvegye és öt árván maradt kicsi gyermeke részére lapunk utján gyűjtést indítottunk, mely által 36 koronát juttattunk az éhséggel küzdő család számára. Vilsicz Pálné az összeg átvétele után örömkönnyekkel a szemében, boldogságtól sugárzó arccal köszönte meg az érdekében kifejtett fáradozásunkat és az Isten bőséges áldását kérte azokra a nemesszivű adakozókra, akik áldozatkészségükkel lehetővé tették azt, hogy ő és kis árvái a nyomorúságtól egy időre megmenekülhettek. — Öszi közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsága kedden délelőtt 10 órakor tartotta őszi rendes közgyűlését a „Magyar Király" szálló nagytermében. A főispánt ért családi gyász miatt dr. Perényi alispán foglaltáéi az elnöki széket és indítványára a közgyűlés részvétének adott kifejezést a főispánt ért gyászeset felett. Meleg szavakkal parentálta el azután az elnöklő alispán késmárki Frey Ferenc lovagot, közéletünk e nemrég nyugovóra tért illusztris tagját, aki úgy a törvényhatóságnak mint a közigazgatási bizottságnak két évtizeden át vezető alakja volt. Emlékét a közgyűlés jegyzőkönyvében örökítette meg s részvéte jeléül a gyászoló családot kivonatilag is értesíteni rendelte. Napirend előtt még Magyary László interpellálta meg az alispánt a kolerajárvány ügyében,