Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-25 / 75.szám

i koleraveszedelem tanulságai. Jelek szerint a veszedelemnek sikerül gátat vonni s a kolera elszigetelve marad. Reményünk alapja egyrészt az, hogy még ott is, ahol preventív intézkedéseket kell tenni, ahol a kolera asiatica egy-egy esetét konstatálják is, — ott is sikerül útjába állani az öldöklő kórnak ; de másrészt különösen erősbül a reményünk, hogy hazánkat s egész Európát elkerüli a veszedelem amiatt, hegy noha Olaszország volt gócza a kolerának, a sürün lakott, piszkos, egészségtelen lakású nagy olasz városok is megkíméltettek s a kolera Olaszországban is elszigetelődött, tehát ott is, ahol még a pauperismus is melegágya az emberpusztitó kórnak. Mintha tehát a koleráról való cikkezés nem volna aktuális ? Csalódunk. A félelmes ellenség még mindig tátogatja felénk rémes arculatját; ám ha hátat fordított volna is, egyet kétségenkivül elárult fenyegető jelentkezése. Gondoljunk azokra a hatósági kiáltványokra, amelyek a kolera ellen való védekezés jegyében megszólaltak. Mily beszédesek és mily jellemzők á 'mi .higiénikus viszonyainkra. Hogy a szemetet és hulladékot takarítsuk el, hogy bevezető csatornáink ne legyenek bacillusmelegágyak és egész atyafiság ebből az elemi figyelmeztetésekből. Rettegve gondolunk utcáink miazmás pocsolyáira, csatorna rendezetlenségükre, közvizünk gondozatlanságára s általában azokra a keleti stílusú higiénikus viszonyokra, melyekben leledzünk s melyek csak ilyenkor, a járvány eminens veszedelme idején állítják ég felé hajunkat. De helyesen van-e ez igy? Dehogy is van helyesen! Nagyon is helytelenül van. Olyanforma a mi állapotunk, mint azé a háztulajdonosé, akit örökösen aggaszt a tüzveszedelem elkövetkezhetése, de azért állandóan halogatja a házát tűz ellen biztosítani. Nálunk is a veszedelem gondolatára sok embert emésztett a gond nemcsak az egyes házakban mutatkozó egészségellenes állapot miatt; de a közre tartozó minősíthetetlen rendezetlenség, ázsi

v Jlapo miatt,' amelyhez ha hozzávesszük íacainkra hordott és közélelmezésre szánt, az egészségnek valóban hadat üzenő hamisított, éretlen, vagy megromlott piaci árucikkeket, — nagy csodálkozással kell egy kis, de gyanús jellegű szójátékkal megjegyeznünk, hogy ilyen ázsiai állapot között az ázsiai kolerának szinte nem is szabad lett volna minket elkerülnie. Ha csak azt érnők el, hogy a piaci közrendészet javulna, ha a piacra darusítás céljából behozott élvezhetetlen s egészségtelen cikkek kíméletlenül elkoboztatnának, — nem sajnálnók a kicsiny ijedelmet. Ha a magisztrátus annak a tudatára jutna, hogy a legnagyobb érték gondozása mégis az emberélet, az egészség védelme, — már szinte örülnünk kellene, hogy egy kissé a kolera asiatica megfordítására ösztökélte a hatóságot a mi ázsiai higiéniánknak. Legyen ennyi hasznunk a kolera veszedelem híréből. Akkor jajgatni, mikor a házunk leégett, az együgyű kárvallott módszere: a veszedelemnek kikerülése a férfias és a szükséges. Mivel pedig maguk a köztisztaságra és a közegészségügyi terén történő permanens tennivalókra vonatkozó szabályzataink is felette lazák (a meglevőket sem tartják be) gondoskodnunk kell, hogy a legjobban értékelt kincs védelme: az emberi egészség több gond" dal és féltékenyebben óvassék. Ha mindezek az évtizedes mizériák orvosoltatnának : az idei nyár után ijesztgető kolera hirek ijedségeért jó kárpótlást kapnánk. De felünk tőle, hogy a mi keleti fatalimusunkkal mégis csak inkább bevárjuk — a ház leégését! — A Frey-család adománya. A megboldogult Frey Ferenc lovag örökösei az elhunyt emlékét megörökítendő, a városi szegényház lakói részére 200 koronát adományoztak. — Jótékony alapítvány. Brutsy János szeszfőző és gyártulajdonos a városi szegény iskolás gyermekek részére 600 koronás alapítványt tett, amelynek kamataiból évenként ruhát és tankönyveket óhajt az alapitványos beszereztetni. — Háziezredünk új ezredese. Háziezredünk a 26-ik gyalogezred legközelebb új parancsnokot kap. Mint a legilletékesebb helyről értesülünk, Ő Felsége Mark József alezredest fogja ezredessé kinevezni a novemberi előléptetések során. A leendő ezredes igen derék, humánus katona, teljesen jól beszél magyarul s úgy a tisztikar, mint a legénység körében szeretetnek örvend. . — Megyei közgyűlés. A vármegye törvényhatósági bizottsági október hó 11-én délelőtt 10 órakor tartja ő?zi rendes közgyűlését a „Magyar Király" szálló nagytermében. A negye állandó választmánya az őszi közgyűlés tárgyainak előkészítése céljából f. évi okt. hó 10-én a „Magyar Király" szálló nagytermében itíést tart. — Tanügyi copf. A nyergesujfalusi új állam? iskola, jóllehet a tanerők kinevezése már megtörtént, még mindig nem készült el és igy az előadásokat a mai napig sem lehetett megkezdeni. A község képviselőtestülete kérvénnyel fordult dr. Rajner Lajos érseki helynökhöz aziránt, hogy mig az iskola teljesen elkészül, engedje át a volt felekezeti iskola-épületet a tanítás céljaira. A püspök azonban a kérelem teljesítését megtagadta. Ezen eljárást ajánljuk a hercegprímás figyelmébe, aki maga is pedagógus lévén, talán fog segíteni ezen különös állapoton. Ilyen eset is csak Magyarországon történhetik. — 290 iskolakerülö. A városi tanítóság által a tanköteles gyermekekről készített kimutatás szerint 292 iskolaköteles gyermek nem lett a tanév elején beíratva. Ily megdöbbentő számadat élénk világot vet népünk szellemi és anyagi helyzetére. — Csak 13. A megyeházán,helyesebben az alispáni hivatalban fontos kimutatáson dolgoznak. Most állítják össze az 1909. év II. felében be nem fejezett és az 1910. év I. felében folyamatba tett fegyelmi ügyek jegyzékét. A kimutatás szerint a jelenleg vezetett fegyelmi ügyek száma: csak 13. — Iparkamarai közgyűlés. A győri kereskedelmi és iparkamara 1910. évi szeptember hó 29-én délután 2*/2 órakor saját székházának üléstermében rendes közgyüjést tar. A napirendnek El kezdett köhögni és ugy hápogott-krákogott, hogy majd kiszorította a lelkét. Jó fertályóra múlva, nehezen kinyögte : — Látod! A gaz kis örmény élvezett. Tetszett neki az öreg kínlódása és örömébén szinte dobolni kezdett lábaival a tornác falán. De legyűrte magában az örömét és aggódást színlelő hangon mondta: — Vigyázzon egészségére, tejus ur? Az öreg boszusan ütötte fel a fejét ; — Vigyázzak ? Elhegedülte már szent Dávid. Hirből sem ismerem én már az egészséget. — De hát mi lesz ? — Meghalok ! — jelentette ki keményen az öreg és nézte a csizmaszárát, amelyen már megfakult a varrás. — Ugy járok, mint ez a csizma. Széthullok egyszer. Áspis azt gondolta, no most már helyben vagyunk ! Köszörült egyet a torkán és újra kezdte : — Látja, tejus ur, magának már ugy sem telik sok öröme ebben a házban. Mi ? Nem igaz ? Látja ha mondom magának, miért ragaszkodik ugy hozzá ? Az öreg riadtan nézett az örményre s csak ennyit felelt» Mert ! — Jó hát legyen igy. De látja nekem kellené ez a ház. Hiányzik. Adja el. j — Nem. — Jó pénzért. — Semmiért. — De mégis. Az öreg elgondolkodott. — Van nekem egy unokám — kezdte. — Arra hagyom. Aztán itt akarok meghalni. Itt születtem. Az örmény gondolt egyet: . — De ki mondja, hogy ne haljon meg itt ? Az öreg rábámult az örményre! — Hogy érted ? — Adja el s én beirom a kontraktusba, hogy halála napjáig benne lakhat. — Hm. Az öreg épen aznap kapott levelet az unokájától. Azt irta a kölyök, hogy pénzre van szüksége, sok pénzre. Ez jól jött. — Hát csináljunk egyeszséget! — mondotta. Te fizetsz most nekem ötszáz forintot, aztán minden hónapban, amig élek, husz forintot, aztán minden héten küldesz nekem három kupa málélisztet s én oda adom neked a házamat, de ugy, hogy benne lakjak holtom napjáig, neked adom a kertet, a határban tiz hold szántómat és azt az erdőrészt, amelyik az enyim. Az örmény majdnem, hogy a levegőbe ugrott örömében. Mindjárt be is ment a felső házba és megírta a kontraktust. Az öreg feltette az okulárét és elolvasta. Szórói-szóra ugy volt, a hogy ő mondta. Az örmény lefizette az ötszáz forintot, sőt mindjárt megtoldta husz pengő forinttal, az első hónap rátájával s aláirtak közösen a szerződést, hazament s elküldte természetben az első hétre szóló fizetési részletet, a lisztet is. Otthon pedig megelégedetten dörzsölte kezeit Áspis és diadalmasan dünnyögte maga elé: — Most már enyém minden. A vén szamár nem éri már meg a jövő tavaszt. III. Áspis az utolját járta. Az orvosok ott sürögtek, forgolódtak körülötte, három is, hírneves orvostanárok, akiket Pestről hozatott. Áspis érezte, hogy neki már befelegzett. Hiszen nem csoda, lehetett tán hetven éves már. Az orvosok ott tanácskoztak körülötte és azt mondták, nagy a veszedelem, mert Áspisnak rosz az epéje és a mája. És Áspis gondolkozott. A gondolkodás volt az élete és elgondolta, hogy ime meghal ugy, hogy még sem az övé körülötte minden. Az a ház, a nagy tornácos épület a főutcán még mindig nem az övé. Harminc év előtt vette meg a Gácsi Tamástól s annyit fizetett érte az alatt, hogy Buda-