Esztergom és Vidéke, 1910

1910-09-22 / 74.szám

Esztergomi 1910. XXXII. ^folyam 74. szám. Csütörtök, szeptember 22. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Mégjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Előfizetési árak: . 12 kor. Negyed évre . 6 kor. Egyes szám ára Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 2 kor. Egész évre Fél évre . 3 kor. 14 fill. Vasárnaptól—csütörtökig. Az államtitkári hatalom. Jóleső megnyugvás szállta meg az esztergomi lelkeket, amidőn az adóügyben eljárt küldöttség szombaton hazaérkezett. Akik résztvettek ebben a küldöttségben, büszkén konstatálták, hogy Kálmán Gusztáv egyetlen szavára megnyíltak a miniszteri szobák párnázott ajtai és a pénzügyminiszter eddig soha nem tapasztalt előzékenységgel és jóakarattal hallgatta meg Esztergom küldötteinek kívánságait. A miniszter igéréte ezúttal nem sablonos. . Ki lehetett érezni belőle, hogy hatalmas pártfogónk szavának súlya van előtte, ki lehetett érezni, hogy nemcsak ígérte, de orvosolni is fogja azon sérelmét, amely az adó emelkedésével sújtaná, mindenki azon megnyugtató meggyőződéssel távozott az audienciái teremből, hogy városunk nagybefolyású képviselőjének közvetítésével ennek az adókkal agyonsanyargatott városnak és .lakosságának nem zúdul ujabb adóteher a nyakába. Biztosak vagyunk benne mi is, hogy Lukács miniszter nem fogja kiterjeszteni a koalíció pénzügyminiszterének elhibázott adótörvényét Esztergomra, mert megóv bennünket ettől a csapástól Kálmán államtitkár, akire nyugodt lélekkel bizhatjuk reá városunk minden érdekét. Most látjuk csak, hogy mit nyertünk mi ama hatalmas államférfiúban, akit nagy küzdelmekkel, évtizedes előítéletek letörésével országgyűlési képviselőnkké választottunk. Szive egész melegével és kiapadhatlan szeretettel karolja fel városunk minden ügyét, magáévá teszi minden sérelmünket, együtt érez velünk örömünkben, bánatunkban. Ez a szeretet fogja meghódítani számára azokat is, akik eddig, ha meggyőződésből is, ellene voltak. A Túl a célon. Mi mindenkor elismerjük Peterdy Kálmán rendőrkapitány úrnak ama nemes intencióit, amelyekkel városunk minden közrendészeti ügyét intézi. Elismeréssel adózik neki Esztergom minden polgára részrehajthatlan igazságérzetéért, magas fokú törvény és közigazgatási tudásáért és a méltányosságot mindenkor figyelembe vevő erélyéért. Mindenki tévedhet azonban és a rendőrkapitány úr is be fogja látni, hogy ez egyszer túllőtt a célon és túlbuzgalomból olyan rendeletet hozott, amely indokolatlanul korlátozza a magánjogokat, A vasárnapi verekedések és a kolerajárvány miatt elrendelte a rendőrkapitány, hogy további intézkedéséig az összes nagykávéházak és éttermek éjféli 12 órakor bezárandók. A zárórának eme megszorítása nem indokolt. A vasárnapi verekedések semmi öszszefüggésben nem állanak a kávéházak és vendéglők intelligens közönségével, a kolerafertőzés pedig éjfél előtt épúgy beállhat, mint hajnalban, ha ugyancsak a vendéglők és a kávéháztulajdonosok intelligenciája nem volna elég garancia az óvintézkedések betartására. A kapitány úr a kolerajárvány miatt a mozielőadásokat is be akarja szüntetni. Nem ismerünk törvényes intézkedést, amely neki ezen jogot megadná, de amig az ország fővárosában nem látnak okot a színházak és mulatók bezárására, addig a közönséget sem lehet elzárni a város egyetlen szórakozó helyétől. Úgy tudjuk, hogy mindkét határozat fellebbezés alatt áll és reméljük, hogy a „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRÖÁJA. Zsuzsika. Irta: Pásztor József . ' "' (Folytatás.) / Egyik esteMártabeállított Tildához., A tornácon találkoztak. Tilda arca ragyogott, Márta csodálkozva nézett reá. Tilda alig tudott szóhoz jutni, csak szorongatta Márta kezét és az izgatottságtól remegő hangon ismételgette : — Márta .. .. Márta. , —» Mi történt, mi bajod? — kérdezte Márta. Tilda majdnem fuldokolva mondotta: — Zsuzsika, Zsuzsika... ; Nos nos ?.'•-• — Itthon van, nálam... Márta egész testén reszketés futott végig. Egyy pillanatig , szótlanul néztek .egymásr a. Tilda azután nyugodtabban- folytatta.\: ..^ }; £ —. Néhány órával ezelőtt érkezett meg. Nagyon fáradt volt, most alszik. : á

\. Mindketten csendesen benyitottak a szóbába. A szoba tiszta, egyszerű, -puritán rendje teljesen fel volt forgatva. Valami finom illat is terjengett a szobában. Szerteszét, széken, asztalon a kis állótükör oszlopain ruhadarabok lógtak, az asztalon nyitott dobozok, apró asszonyi dolgok, fésűk s más apróságok hevertek, Zsuzsika pedig mélyen aludt, a tüllfüggönnyel bevont fehér ágyon. Az ajkait égy picit édesen felnyitotta, lassan lélegzett, az egyik karja kicsúszott a takaró alól s bágyadtan hullott as ágy szélére. A két nő megállott az ágy előtt s visszafojtott lélegzettel nézték Zsuzsika arcát, mintha valami nagy káprázatos fényességet bámulnának. Tilda leereszkedett az ágy előtt álló székre, fejét odaérintette a Zsuzsika párnájához: szelid lelkesültséggel susogta; — Édes kis királynőm. . . . hát megint itt vagy ... itt is maradsz. . . . megint eljönnek az aranyos napok, veszünk egy zongorát is. . . . hogy toglak ápolni, a te szép arcodat. . . . Csak aludj, aludj, pihend ki magad. Felocsúdott s félénken nézett a Márta, arcara, a ki szótlanul állott az ágy előtt. — Ugy-e még szebb lett ? — kérdezte Tilda Mártától. Márta hirtelen elfordította a fejét. Tilda tovább suttogta: — Már nem szereti Kelemen urat. ő nem is jött vele. Márta felütötte a fejét. A szeme szikrázott. Tilda azután csendesen, suttogva elmondta, hogy bejárták fél Európát. Zsuzsika énekelt mindenfelé hangversenyeken. Kelemen ur zongorázott és és. . . . Zsuzsika megunta Kelemen urat. Hazavágyott. Márta felugrott s az ablakhoz lépett. Sokáig nézett kifelé, a nedvesség futotta el a szemét. Azután lassan odalépett Tildához, szinte félénken kérdezte : — És Kelemen. . . . Kelemen. . . hogy van? Tilda lesütötte szemeit s halkan, remegve válaszolt: — Nem tudom . . . Zsuzsika majd elmondja. — Eljön még ide ? — Nem tudom . . . Azt hiszem. Bizonyosan. Oh Zsuzsika szép még. Nézd milyen szép Csak az alvó pihegése hallatszott. Tilda újra beszélni kezdett: — Milyen kevés is történt azóta. Emlékszem, még a szép délutánokra. Milyen zajos volt a mi kis házunk. A kirándulások a tölgyesbe, milyen kedvesek voltak, minden csupa verőfény volt, csu-