Esztergom és Vidéke, 1910

1910-07-24 / 58.szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Esztergom, „KORONA" szálloda I. emelet. Telefon szám 38. Megjelenik vasárnap és csütörtökön. Felelős szerkesztő: Dr. Dénes Aladár. Az iskolaegyesület bélyegei. Kétezer taggal ezt megtenni, amit az Országos Magyar Iskola-Egyesület huszonöt év alatt alkotott: Magyarországon csoda. Itt, ahol, amikor a kultúráról volt szó, a nemtörődömség emelt gátat mindenkor a törekvések elé, ahol minden, az általános művelődésért indult mozgalom posványba fult, lám akadt egyesület, amely SZÍVÓS, akadályt nem ismerő munkával lerakta szélesen a magyar kultúra alapkövét. Iskolák, óvodák, népkönyvtárak, iskolán kívüli tanfolyamok szolgálják ma már az egyesület érdekeit, amik egyben édes mindannyiunk szivével, lelkével nőttek egybe: hiszen ennek az országnak megerősödését szolgálják, a Nagy Magyarországnak, a hatalmasnak, erősnek eszményképét. És amig itt nálunk igazán csak egyesek nagylelkű áldozatkészsége, lankadatlan munkája áll ennek az eszmekörnek szolgálatában, addig a szomszédságunkban az ugyanezen céllal működő Deutscher Schulverein és hasonló intézmények százezreket számláló gárdára támaszkodhatnak, minden német emberre és minden német embernek ezekre a célokra bőven hulló filléreire. Ott ezrekkel dolgoznak és ezrek teszik napról-napra fényesebbé a német gloriet, itt százak, kínos, keserves, pénztelen fáradozással igyekeznek a magyar gloire megteremtésén. Egy pár nap óta mérhetetlenül közelebb van mindannyiunkhoz az egyesület támogatásának módja es kézenfekvőbbé lett a segítés. Az Iskolaegyesület bélyegeket bocsátott ki. Tavaly tette először, amikor a szines turulos kép elhagyta a sajtót. Az a turulos bélyeg, amelyet oly jólesően láthattunk itt-ott, igaz jó magyar emberek leveleinek hátsó lapján zárójegyként, lelkesedni tudó, komoly üzletemberek számláin, egyik-másik étterem számolócéduláján. Két fillérrel kellett mindössze többet fizetnie miatta. Mi volt az a két fillér! Nemcsakhogy nem éreztük meg, de nagyon jólesett az a tudat, hogy hozzájárultunk egy szép eszme megvalósításához. Az idén tizenkét bélyeggel jött ki az Iskolaegyesület. Mindannyia tökéletes alkotás, ritkaságszámba menő nálunk, ahol az esetlen póstabélyegek olyan kielégítetlenül hagyják a szem kívánalmait. Igazi művészi munka ez a tizenkét bélyeg, becsületére válik tervezőjének, a teremtőjének. A rajz tökéletességéhez a szín stílusa is járul, finom zöld árnyuak és kékben pompázok ezek a bélyegek. Mindegyiken más-más kép van. Ilyenek: II. Rákóczi Ferenc, az aradi 13 vértanú szobor, az aradi Kossuth-szobor, parádi fürdővendéglő, a parádi fürdő gyógyudvara, a margitszigeti fürdőház, siófoki részlet, Siófok-fürdő, a margitszigeti vízesés, a tarpataki vízesés, a Tátrában Uj Tátra-füred. Holnaptól kezdve a főváros nagyobb tőzsdéiben, papirkereskedéseiben, a vidéki nagy könyvkereskedésekben és az egyesület központi irodájában (Budapest, Központi városház) lehet már kapni, ezeket a szép, a szemnek is meg a léleknek is gyönyörűséget okozó bélyegeket. Két fillérrel hozta forgalomba az egyesület és igy a legkevésbbé sem ró terhet a nagyközönségre. Olyan adó ez, amit illenék napnap után befizetnünk és reméljük is, hogy aligha marad levél, levelezőlap anélkül, hogy ne az Iskolaegyesület bélyegei zárják le. Nem szeretnők látni, hogy ez a nagy méltánylást és minden pártfogást megérdemlő egyesület a közönség részéről meleg fogadtatásra ne találna, amikor a legszebb eszméinkért száll síkra, nem szeretnők látni, ha ez a most meginduló és „ESZTERGOM és VIDÉKE" TÁRCÁJA. A kártyás. — Uj görög. — Valamelyik faluban élt egy ember, aki kora gyermeksége óta semmit se szeretett annyira, mint kártyázni, mindig csak kártyázni, már akkorára nőtt, hogy meg is házasodott, gyermekei is születtek, de azért a kártyának csak nem hagyott békét, — ugy látszék, feltette magában, hogy kártyával a kezében múlik ki is ebből a világból. Egy este későn ballagott hazafelé a kávéházból, — szombat este volt s ő egész heti keresményét elkártyázta. Gondolatokba merülve, lesütött fővel ballagott. Mi az ördögöt mondjon a feleségének és a gyermekeinek akik várják, hogy kenyérre valót vigyen nekik. Egyszerre megszólítja őt egy ember. — Jó estét, — azt mondja.^, — Adjon Isten! — fogadja jó szívvel. — Nem tennél nekem valami szívességet? — Mért ne, ha megtehetem. — Ugyan kérlek, adj nekem szállást estére s valami kis vacsorát, mert idegen vagyok ezen a vidéken. — Hát csak gyere velem! Elől ment a kártyás, az utat mutatva, a háta mögött ballagott az idegen; amint a kapuhoz érnek, hátranéz a kártyás és ugyan mit lát? Az idegen mögött még tizenkét másik embert. Oda hajol hozzá és súgva kérdezi: — Kik ezek ? — Ne törődj velük az én embereim, — feleli rá az idegen. — Jól van, — mondja a kártyás magában mosolyogva, — én nem bánom, csak azt nem tudom, mit adhatok ennyiteknek vacsorára. A kártyás felesége ijedten látja a sok embert szobájukba tódulni; mit adhasson ennyi embernek, mikor mindössze egy fél kenyere van a szekrényben ? — Ne aggódj, jó asszony, — mondja az idegen, mintha a gondolatait kitalálta volna, — elég lesz nekünk az a fél kenyér is. Üljetek le szépen s lássunk a vacsorához. Középre tették az asztalt s körül ülték a házbeliek és az idegenek s valamennyiöknek kényelmes hely jutott a szűk szobácskában. Aztán az idegen kezébe vette a fél kenyeret, megáldotta megtörte és szétosztotta. Valamennyien jóllaktak belőle s még meglehetősen sok meg is maradt. A kártyás és a felesége nem tudták, mire véljék a dolgot. Hihetetlennek látszott, hogy annyi ember egy félkenyérből jóllakjék. — Te ugyan ki lehet ez? — kérdezte a kártyás a feleségétől súgva. — Én Krisztus vagyok, — monda az idegen, mintha megértette volna, hogy min tűnődnek. Azok térdre estek és imádni kezdték. - > — Most hogy megtudtad, ki vagyok, — szólt Krisztus, — meg akarlak jutalmazni azért a szives vendéglátásért, mellyel bennünket, engemet és tanítványaimat házadba fogadtál, mondd mit kívánsz ? — Szeretnék mindig nyerni a kártyán, — volt a felelet. — Jó, nyerni fogsz mindig, — mondotta Krisztus és tanítványaival együtt távozott. A kártyás ettől kezdve csakugyan mindig nyert. Sok vagyont gyűjtött, a leggazdagabb ember lett a faluban s mikor meghalt, sok házat és szántóföldet hagyott a gyermekeire. Igy fizetett Krisztus a fél kenyérért, de ez még mind semmiség volt ahhoz képest, aminő Előfizetési árak: Egész évre ... 12 kor. Negyed évre . . 3 kor. Fél évre .... 6 kor. Egyes szám ára . 14 fül. V Kéziratot nem adunk vissza. — Nyilttér sora 60 fillér.