Esztergom és Vidéke, 1910
1910-02-02 / 10.szám
sek elő ne forduljanak és amennyiben mégis- előfordulnának, azok felsőbb beavatkozással reparáltassanak. És majd ha mindezek megtörténtek, csak akkor lesz a pénztárak végleges átalakulása az egész vonalon befejezettnek, az autonómia pedig teljesen kiépitettnek tekinthető. ,De persze, mint mindenhez, ehhez is idő kell, mert az egész orr szág kerületi pénztárainak átszervezése nem olyan kis munka, mint amilyennek némelyek gondolják. A városok segítése. Sokat irtunk már erről a témáról s többször rámutattunk már a segítési akció hézagos voltára s a tisztviselői beosztások hiányaira. S hogy volt oka a sok Írásnak, ások szónak, bizonyítják a tények. Hisz egyetlen város sincs széles Magyarországon, mely ne talált volna valami megróni valót a javaslaton s mely erősebb, vagy lágyabb hangon rá ne mutatott volna az e téren még a'hírhedt javaslat után is orvoslásra váró bajokra. Vagyis, le kell szögeznünk és bátran le is szögezhetjük azt az elvitázhatlan igazságot, hogy a városi kérdés tervezett megoldása, alapjában el van hibázva s hogy a városoknak — törvényhatóságiaknak és rendezett tanácsuaknak egyaránt — egy szívvel t lélekkel oda kell törekedniük, hogy a javaslatból törvény ne válhasson, mert akkor hosszú időre újból el fogunk esni e bízvást kenyérkérdésnek nevezhető probléma helyes rendezésétől. Tudjuk ugyan, hogy az efajta problémákat közmegelégedésre megoldani soha sem lehet. Mindig akad elégedetlen ember, elégedetlen osztály, kielégítetlen igény. De hát a mai megoldás még csak nem is közeledik a közmegelégedéshez. ha esetleg megtámadnák? Mert Van den Mhoon urnái pénz is volt, miért ne támadnák meg. Hallgatódzott, hallotta az öreg ember durva hangját, az öreg asszony átható rikácsolását, a rozsdás ajtó sarok csikorgását, valami tompa dobogást, mitől a falak megremegtek s aztán többet semmit. — Hova mentek? A dolguk után? Mi dolguk lehet ? Félt aludni, — talán sohase ébred fel többé. • Ásított s a fáradság végre mégis csak erőt vett rajta és elaludt. Eleinte álmodott is, azt álmodta, hogy három font lazacot megevett ... de ez a kellemes álom egyszerre boszorkány nyomássá változott -át. Van den Mhoon ur Dante poklának első tornácában találta magát s világosan hallotta az elátkozottak jajveszékelését.. Verejtékben füröd.ve ébredt fel. De a jajgatást tovább is hallotta. Tehát még se álmodott? Szívszaggató gyászének hallatszott földszintről, belevegyülve^ zivatar rettenetes zúgásába. Mi történik ebben a házban? Tisztába akart jönni vele. Ledobta a takarót, felkelt a szalmazsákról, fogta a pisztolyait s eljutott a létrához. A komor ének érthetőbben hatolt fülébe. De hát honnét jő ? Oda lenn mély sötétségbe volt burkolva minden, nem volt ott senki. Szerencsére a hágcsót nem vitték el. A polgármester Különösen a rendezett tanácsú városok azok, melyek a javasolt megoldás mostohaságát legjoban érzik. Ok, mint másodrangú lények szerepelnek a javaslatban, holott a mi viszonyaink közt önálló törvényhatóság és rendezett tanácsú város közt külömbséget tenni nem lehet, nem lehet különösen oly messzemenő külömbséget tenni tisztviselőik közt, mint ahogy ezt a belügyminiszteri tervezet teszi. A segély felosztási kulcsa sem vált be. Más kulcsot kell tehát keresni, bármily tetszetősnek látszik is a segélynek a lakosság számaránya és a községi adóteher mérve szerinti megosztása. A segélyakció alapelve és fundamentuma ugyanis nem más, mint ellenértéket adni a városnak olyan tevékenységért, melyet az állam helyett s annak nevében végeznek. A segély mérvét tehát leghelyesebben mindenkor az a körülmény határozza meg, hogy az illető város milyen mértékben veszi ki a részét azokból a munkákból, melyek tülajdonkép állami funkciót képeznek. S itt nem mulaszthatjuk el hangsúlyozni, hogy mi különösen a kulturális térre kívánjuk ezt az alapelvet alkalmazni, mert hisz a közoktatás elsőrangú állami feladat s így a segélyezés mérvénél azt is figyelembe, óhajtanok vétetni, hogy az illető város mennyit áldozott és áldoz kulturális célokra ? Természetesen a fenti szempontok után a lakosság számaránya és a községi adóteher mértéke is lényeges faktorokként kell, hógy szerepeljenek a felosztás kulcsának megállapításánál, mert igazán igazságos és helyes e segélyezés csak akkor lehet, ha minden tekintet és érv kellően mérlegeltetik.. Részünkről különben nagy súlyt kívánunk helyezni a tisztviselői igények kielégítésére is, mert jó közigazgatást, helyes és pontos, a való élettel korrelációban levő közigazgatást csak elégedett tisztikarral tudunk elképzelni. ur újra e rozoga jószágra bízta súlyos testét s lemászott. Az ének tovább hangzott: kesergő zsoltároknak lehetett volna mondani, melyeket durva ordítozás és szuszogás szakasztott félbe. Van den Mhoon ur felismerte gazdája mély hangját, mely néha nagyon is mélyre szállt alá. Utána recsegő, rikácsoló hang válaszolt. Valószínűleg az öreg asszonyé. . Különös, még annál is több! A polgármesternek eszébe jutott a pince nyilas, melyet beléptekor azonnal észrevett. Meggyújtott egy gyufát : a csapó ajtó le volt csukva. Ez az ének tehát a pincéből hangzik ! Van den Mhoon" közele"bb húzódott a csapó ajtóhoz, lehajolt, majd elnyúlt rajta s fülét a deszkára illesztette. Most már kivehette a szavakat is: Quid sum, miser, tunc dicturus ? Quem patronum rogaturus ? — Mintha latinul énekelnének. De hát miért bújnak a pincébe, hogy ilyen énekeket ordítozzanak ? — Supplicandí parce Deus! — S miért kérik az Ur irgalmát a pincében ? • Az ének tovább hangzott s a csapó ajtón végig nyújtózkodott polgármester végre is elaludt. Egészen megfeledkezve arról, hogy milyen veszedelmes helyen van, Van den Mhoon Károly urat elnyomta az álom, mikor egyszerre úgy tetszett neki, mintha a csapó ajtó megmozdult volna. • Emberek mozgatták s igyekeztek felemelni s nagyon elcsodálkoztak a váratPersze ez nem jelenti azt, hogy a túlzott és indokolatlan igényeknek vétót ne kiáltsunk, mert magától értetődik, hogy a kielégítés természetesen nem mozoghat más téren, mint a kielégíthetőség határain belül. Egy szerencse egyébként van a dologban. Az t. i., hogy a sérelmek egy része önmagában elesik, ha a segély mai szűkre szabott összege, a két millió, a programm betartásával emelkedni fog. Különben most már minden az uj parlamenttől s a belügyi kormány magatartásától függ, s nincs okunk feltenni, hogy az emiitett tényezők részéről ne találkoznának a városok legjobb akarattal. A városok pedig legjobban tennék, ha addig ütnék a vasat, mig meleg. Hisszük is, hogy mielőbb testté válik a küszöbönálló városi kongresszus, mely formulázni fogja a városok igényeit s az orvoslásra váró összes bajokat rendszeresen föltárja. Farsang. Tiszti bál. A helyben állomásozó helyőrség tisztikara szombaton tartotta farsangi mulatságát, mely kitűnően sikerült. A szövettel és virágokkal díszített teremben Va 9 óra után gyülekeztek a mulatózok, kikre a rendezőség a fogadóvá átalakított lépcsőházban várt. Kilenc óra után vette kezdetéi a tánc, mely igen vig, kedélyes és fesztelen hangulatban, a hajnali órákig tartott. Ott voltak :•: Bachl Lajosné, Brunner Ferencné és Manci, Bonn Gusztávné, Balog Imréné, özv. Czobor Lászlóné, Eirich Albertné, Fridrich Győzőné, Fekete Lászlóné, Günther Sándorné, Hauser Miksáné, Janics Margit, Kapisztori Mici, Konapiczky Tódorné, Leitgeb Jánosné, Marosi Ferencné, özv. Mack Edéné és Mici, Müller Teobaldné, Niedermann Józsefné és Berti, Philip Konrádné, Puxbaum Jenőné, Rajky Kornélné, Rutrich Ferencné (Bécs), özv. Reviczky Gáborné és Erzsike, Szegedy Ilonka, Szecskay ian akadályon, ami erőfeszítésüket meghiúsította. A polgármester hatalmas termetével természetesen nagyon megváltozott annak súlya. Ván den Mhoon menekülni akart. De nem volt rá ideje. Mindez egy szempillantás alatt történt. Az alant levők rettenetes szitkozódások között az ajtónak feszitették vállukat, mire az egyszerre engedett s a polgármestert félre lökte, úgy hogy a szoba közepére gurult. Egy pillanat alatt leírhatatlan zavar támadt. A gazda még rútabban és kisértetiesebben ordított és egy lámpást lóbált a kezében ; a csapó ajtó menydörgésszerű robajjal az öreg asszony fejére csapódott, aki kétségbeesetten jajgatott s a megrémült s eliszonyodott polgármester ettől a lármától egészen megzavarodott s lélekjelenlétét teljesen elvesztve, jobbra-balra kilőtte a pisztolyait. Erre házi gazdája, kinek lámpása a földre esett s eltörött, reá rohant. Rövid öklöződés és kéztusa támadt a sötétben, ami azonban csakhamar véget ért. Az ökölcsapások sűrű zápora alatt összetörve, leverve, semmivé téve a polgármester elvesztette öntudatát. • Van den Mhoon Károly úr mitse tudva a külső eseményekről, se önnonmagáról ugy hevert reggelig. Ébredése nagyon kínos volt. Az érdemes férfiú eleinte semmire se emlékezett; különben is egy kissé lassú, nehézkes eszejárása volt — ami a közigazgatás komoly férfiainak rendes természete, de lomha eszének meg soha Antal né és Vali, Szabó Mihály né és Klári, Tóbiás Frigyesné, Tannert Jakabné, Vimmer Imréné, Vavricska Rezsőné, Vajand Ilonka, Zavar Jánosné, báró Wolfart Lolo és báró Wolfart Blanka (Bécs), Wittmann Irén (Bécs), Winklener Jánosné, Wolf Józsefné. A Szenttamás-Vízivárosi Kath- Polgári Kör mulatsága Az Esztergom Szenttamás és Vízivárosi kath. polgári körnek a Fürdő szállóban vasárnap tartott táncmulatsága és ezt megelőző műkedvelői előadása, fényes erkölcsi és anyagi sikerrel végződött. A terem széles öble zsúfolásig megtelt mulatni, szórakozni vágyó közönséggel, amidőn fellebbent a függöny és az egyesület vegyeskara Czobor Károly „Rab Mátyás" cimű operettejéből adott elő egy részletet Schönwalder Kálmán, vízivárosi karnagy vezetésével. Majd a férfi dalkör pattogó magyar dalai következtek, melyeket szintén a fáradhatlan karnagy tanított be, a közönség pedig tapssal honorált. Azután következett a műsor legélvezetesebb pontja. Sípos Antalnak, a kör agilis alelnökének, „Leánysztrájk" cimű alkalmi vígjátékát adták elő a szerző betanításával. A csupa női szerepekben városunk ifjúságának rózsaszálai működtek közre. Özv. Uj váriné himző és varró intézet tulajdonos szerepét Gratzer Irmuska adta, a nála megszokott színpadi otthonossággal és a természetesség keresetlen bájával. Bakos Mariska, Uhlár Böske, Hagara Mariska és Herr Mariska igen bájos varrólányok voltak s a varrónéni otthon nem létét pajkos huncutsággal, mókával hamar el tudták felejtetni. Kántor Rózsika és Margitka pedig, mint özv. Ujváriné gyermekei kedves könnyedséggel és temperamentummal, tettek eleget házőrzői kötelességüknek. Es Kati, a tót szakácsné, Mórász Mariska ügyes alakításában meghazudtolta a tótokról vallott téves felfogásunkat, nézetünket. De általában a kis lányok szépen megálltak helyüket és az általuk nyújtott bájos kép eltűntével felhangzott taps, egyaránt szólt a szereplőknek és a fáradhatlan szerző-rendezőnek is. A tetszés zaj lecsillapultával Kassai Zsófia, Schönwalder Kálmán és Anna hat se került olyan fáradságába, hogy az álom kötelékéből kibontakozzék. — Ugyan hol lehetek ? Megint odafenn találta magát a függőágyban, ahova 4egnap este felkapaszkodott, hogy üditő álom karjaiba vesse magát. Eszébe jutott á zivatar, a sötét éjszakában való lovaglása s hogy egy nyomorúságos viskó ajtaján bekopogtatott. De ezeken kívül még valami borzalmas dologról is volt némi sejtelme, valami boszorkány nyomásról, melyet nem birt sehogy se megmagyarázni. Fel akart kelni, de hanyatt esett. — Jaj a köszvény bánt. . Tévedett; megmerevültek a tagjai. Homlokához kapott, érzte, hogy daganatokkal van borítva s egyszerre fény támadt agyában. — A gazemberek ! Meg akartak gyilkolni ! Bizonyosan azt hiszik, hogy meghaltam s a holttestemet ide rejtették el. Bizonyosan mindjárt visszajönnek/ darabokra aprítanak s a disznóknak vetnek. Menekülnöm keli, még pedig lehetőleg zaj nélkül. Összekeresgélte a zsebjeit. — A pénzem! Elrabolták! Ez már mégis sok ! De sebaj, csak el innét, mielőbb! . -. ,• . .-^'v .J::: •': ' ' Sikerült talpra állania, nem minden sóhajtozás és elfojtott jajszó nélkül, de a menekülésre, a megváltásra mégis csak megtehette az első lépéseket. A menekülésre ? A megváltásra ? Hiú szavak ! Hova